Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-17 / 11. szám

SZATMlR ÉS VIDÉKE

De nem a férfi hallgatóságról akarok én megjegyzéseket tenni, — bár sok erkölcsi, socialis ok volna ezekkel is foglalkozni, hanem a nőkről, a teremtés díszeiről, a kik ünneplő köntöst, czifra, divatos kalapot vesznek fel, a kik képesek gyermekeiket, házukat óra számra elhagyni, képesek, — erős lesz a kifejezés, de igaz, — levetve a jóizlést s félretéve a női moral külső követelményeit, idegrázó, ge- rincz-izgató bűnügyeket végighallgatni s miért, hiszen ők nem tanulni mennek oda, hiszen ők halavány sejtelmével sem birnak a jogtudományának, az ő gondolkodásuk, foglalkozásuk, természetük mégsem engedi betekintést nyerni az emberi lélekbe, véleményük nincs, nem lehet a lélektani és logicai kérdésekről, ők meg nem értik a rendesen bonyolódott bünpör anyagát, nem tudják átgondolni sem annak összegöbözött szálait, hát akkor miért mennek bűnügyi tárgyalásokra: kíváncsiságból.

A kíváncsiság magában véve még nem nagy hiba, de ha egy nő arra kiváncsi, mily gonoszsággal, mily furfang- gal hájtotta végre a tettes a gyilkosságot, ha egy nő gyönyörködik a legnagyobb aljasságokban, a legnagyobb bűnben, ha kiváncsi, mint fonják rneg sok elvetemült gazember nyaka körül e tárgyalásokon a hóhér kötélt, — akkor az a kíváncsiság ízléstelen, visszatetsző.

A most lefolyt esküdtszéki tárgyalásokon is olyan díszes hölgyközönséget, asszonyokat, leányokat egyaránt, láttam a karzatokon, hogy beillet volna egy színházi díszelőadás keretébe. De mig máskor, más alkalommal és más helyen a tarka hölgyközönség képezi a fényes keretet, addig most egy perezre sem jutott eszembe gyönyörködni bennük s látva őket inkább valami ellenkező érzés fogott el, hasonlatos ahhoz, melyet az ember akkor érez, ha első ízben lát bonczol ást.

A nő az Ideált képviseli a férfi előtt, mert benne természetének, alkotásának ellentétét, lelkének kiegészítő részét, mint mondani szokás jobbik felét látja. És mi köti le a nőben a férfit ? A nőiesség, a léleknek gyöngédsége, gondolkozásának érintetlen nemessége, magasra szárnyalása, az a bizonyos idealizmus, mely bennünk nincs meg, de a melyről érezzük, hogy szükséges s visszataszító nöietlen előttünk, ha az a ő gondolkodásában annyira felvilágosodott mint mi, ha az életet a maga rideg valóságában ismeri vagy erről az oldaláról akarja látni, visszatetsző, ha a nő elhagyva természetes hivatásának terét, velünk együtt tapossa a köznap bűneit, piszkát. Legyünk a felvilágosodás bármely magas fokán, vessük ki akármennyire is gondolkozásunkból az idealizmust, a nőkről gondolkozásunk, a nők természetével szemben kívánalmaink — megváltozni sohasem fognak.

És a nőknek eredeti mivoltukból való kivetkezésüket, a nőiességnek agyon- gázolását látom én abban a túlságos érdeklődésben az esküdszéki tárgyalások iránt.

Mert mit hallunk, mily tapasztalatokat szerzünk az ilyen bűnügyi tárgyalásokon ?

Hallunk esetekről, hogy a fiú megölte apját, a testvér testvérét, a barát barátját, embertárs embertársát s hallunk olyan dolgokat, mely még a jóizlésü férfinak is arczába kergeti a pirt. Ennek hatása pedig okvetlenül megrendülés az emberi lélekben ; hullani mindezeket, kételyt támaszt a szeretet, a hit s minden iránt mi szép és nemes, megutáltatja velünk az embereket, mert a maga szörnyű meztelenségében látjuk a legnagyobb bűnöket, látjuk az ősember eredeti, álla'i vadságát.

Ezeket a benyomásokat a férfi természete, véralkata s nevelése folytán mégis megtudja emészteni s lelkének egyensúlyát mégsem veszti el, ám teljesen lehetetlen, hogy a nőkre, kik alkotásuk, vérmérsékletük, nevelésük, látkörük, tudásuk szerint egészen különböznek a férfitól, látni az életet a maga borzasztó valóságában, látni a bűnt iszonyatosságában, ne eredményezne rossz hatásokat. Az ilyen bűnügyi tárgyalások megronthatják a nőben a lelket, a gondolkozás nemességét, de mindenesetre megrendítik gondolkozását, kedélyállapotát, kétkedőkké, bizalmatlanokká teszik s eltekintve attól, hogy a kiállott izgalmak a testre is visszahatnak, — mindenesetre nagyon alkalmasok arra, hogy a nőt ábrándozóvá, meghasonlottá tegyék s hogy hitét megrendítve, a nőies iránytói eltereljék.

Természetesen nem állítom, hogy az esküdtszéki tárgyalásoknak hallgatása szükségképen ezt az eredményeket hozná létre a nőknél, mert végtére is van mély igazaág abban a mondásban: a tiszták tisztán maradnak, de viszont az is igaz, hogy a ki egy újonnan mázolt falhoz dörzeöiődik, bizony be fog piszkolódni, hanem igenis állítom azt, tekintet nélkül

| az eredményre, hogy nőknek esküdtszéki, I bűnügyi főtárgyalásokat végighallgatni I nem való, a kíváncsiság ez irányban női- etlen és Ízléstelen.

Van nagyon szép terük a nőknek otthon, a háztartásban, a gyermekek nevelése körül, vagy a társadalomban, mire való tehát abba áz életbe erőnek-erejével belevegyileni, azt a sok kellemetlen benyomást, mit reánk a bűnügyi tárgyalások gyakorolnak, minek rontani a kedélyállapotát, a léleknek érintetlen tiszta nemességét azoknál, kiknél épen ebben az érintetlenségben, épen abban a fentkölt- ségében a léleknek, a gondolkozásnak gyönyörködünk.

Az esküdtszéki termekben nem játszódnak le jelenetek, melyek a lelket gyönyörködtetnék, sőt inkább melyek a lelket, a kedélyt alapjában megrendítik. Ezzel a föltétien igazsággal minden nőnek, ki esküdtszéki tárgyalások hallgatására adja a fejét számolnia kell s nem hinném el, hogy egy ily meditatio után lenne jó ízlésű nő, ki engedne a kíváncsiságnak s vágyakozna oda, a hol semmi helye nincs, az esküdtszéki tárgyalásokra.

Ebből az ötletből önkéntelenül eszembe jut József császárnak az a hires mondása, melyet egy Kemetter nevű hölgyhez intézett, ki tudományos reform tervekkel állott elébe : „Meine liebe Kemetter Mach’ns lieber Hemetter“ a mi szabadon lefordítva annyit is jeleit: A nőknek nem szükséges mindent tudni, látni és hallani s a nők tevékenységének helye nem a világ színpada, hanem az otthon, a házi tűzhely, itt betölteni, meg- állani a helyét hivatása, nem pedig az, hogy tapasztalatokat szerezzen esküdtszéki tárgyalásokon, illetve, hogy ott kíváncsiskodjék.

Dr. K.

Szinház.

Két újdonság szerepelt a múlt hét műsorán s ezek közül csak a „Bajusz“ szombati bemutatója vonzott nagyobb kö zönséget. A hét többi estéin a rendes pénteki zónaelőadáson és Lónyay Piroska jutalomjátékán kívül az előadások üres házak előtt kerültek szinre. Kedden volt Lónyai Piroska jutalomjátéka a „Nőeman- czipáezió“-ban. A közönség lelkes ovátio- val fogadta kedvenezét s sürü tapssal s virágajándékokkal tüntette ki, sőt a közönség nyilt szinen is többször megtapsolta, melyre ügyes, eleven játékával s szép énekével méltán reászolgált.

Szerdán bemutató volt színházunkban, Belasco „Pillangó kisasszony“ ez. i. lélvonásos drámáját adták. É poetikus darabban Pálmay Ilka egyik lepnagyobb si- terét aratta. E darab az eszményi hűség, az igazi szerelem dicsövezése.

Pillangó kisasszony egy törékeny ja- }áni leány, kit házassági ígérettel magáévá esz egy átutazó angol tiszt, ki elutazik. Pillangó kisasszony várja férjét a hűséges szerelem csendes mámorában. Eped, de nem sorvaszt, mert szerelme tiszta, vágy nélküli. A hadnagy megjő egy év után, uj, igazi nejével karján. Pillangó kisasszonynak nincs tovább miért élnie. Elvágja a nyakát, meghal. Ezen egyszerű mesébe annyi poezis van öntve, mennyit alig találunk más databban. A főszerepet Tordai Adél adta gyöngén, szerepét teljesen elejtette- Általában az előadás egyike volt a eggyöngébbeknek. Az egy felvonásos dráma előtt az idén már szinrehozott A'- mafát, Bokor vigjátékát adták.

A csütörtökön szinrekerült “Fedorá-“ aan Holéczy ragyogta)ta kiváló drámai tehetségét, az ő játéka egyedül megérdemelte volna a nagyobb érdeklődést.

A hét legsikerültebb előadása volt szombaton a „Bajusz“-nak, Verő György dalos játékának bemutatója. A darab meséje vajmi kevés, ezt a kis cselekményt azonban a szerző oly ügyesen rakta körül tánczczal, humoros epizódokkal s a színpadi technikának minden eszközével, hogy a közönség egész estén át jó kedvüen mu lat a darab ügyes szövésén, tarkaságain, A történet, melyet a „Bajusz“ tartalmaz, Mária Terézia korában játszák. A királynő udvarában él Kozári József, ama főurak egyike, kik elhagyva szép Magyarországot, Bécsben időznek s ott felveszik mindama szokásokot, többek közt a fehér paróka viseletét. Bajuszt sem hordanak. Kozári unokaöcse Gábor, Bécsben meglátogatja bátyját, s itt szerelemre gyulád a kanczel- lár gyámleánya iránt s a leány is viszont megszereti a csinos termetű, szép bajusz- szal biró Kozárit. Meg is kéri a leány kezét, az udvar hajlandó is a házasságba beleegyezni, de csak oly föltétel alatt, hogy Kozári hódolna az udvari divatnak, bajuszát leborotváltatja, Gábor erre nem hajlandó, azonban kijelenti, hogy Matild még is az övé tessz. Furfanggal, ügyességgel keresztül viszi tervét, s elnyeri a leány kezét anélkül, hogy bajuszát le kellett

volna vétetni. Sok érdekes epizód tarkítja a darabot, ilyen sikerült jelenet, a másod felvonás jelenete. Matild szerepét Lónyai Piroska adta sok bájjal és kedvességgel. Kozárit pedig Gyárfás, ki nem csak ügyes játékával, de remek tánczával is kedves, élvezetes estét szerzett a közönségnek, B. Bolgár Fáni, Étsy játszottak s kit előbb kellett volna említeni Ferenczy János huszárja, valósággal kabinet alakítás. Vedrődy Gizi is ügyesen mozgott a szobaleány szerepében. Az előadás általában jó volt s hisszük is, hogy a következő előadásnak is oly nagy számú közönsége lesz, mint a szombati bemutatónak.

Apróságok.

Vasárnap, a márczius 15 tiszteletére zászlódiszt öltött a város. A hány ház annyiféle volt a zászló, sőt itt ott elvétve nemzeti szinüt is lehetett látni. Bögre ur megállt egy ház előtt s a zászlóra czélozva , imigyen szól vala:

— Azt hiszem, hogy ez már 48-ban is szerepelhetett.

*

A törvény is, a dal is azt mondja, hogy három szinü a nemzeti lobogó Úgy látszik azonban, hogy nálunk erre az emberek nem sokat adnak.

Jó lesz, ha a főkapitány ur a legközelebbi zászlódisz alkalmával mind be fogja vétetni azokat, a melyek az előírás szerint nemzeti lobogóknak nem tekinthetők. *

Az országházban most úgyis a katonai dolgokról folyik a vita s a miniszterelnök olyunforma nyilatkozatot tett, hogy a hadsereg részére egy közös zászlót fognak kombinálni. Nem ártana egy párt fel küldeni ezekből, válogatni lehetne belőle. *

A Kölcsey-kör által rendezett nemzeti ünnepély az idén is fényesen sikerült. Volt lelkes közönség és igazán ünnepi hangulat, bárha belépti dijat kellett is fizetni.

De hát nem kell ezen megbotrán- kozni. Ma mikor a meggyőződést is áruba bocsátják, nem olyan nagy bűn, ha nemes czélból a lelkesedésre -is adót vetnek. Az a belépti dij pedig a Kö!csey-kör múzeumát illeti.

Egy kedélyes polgártárs vasárnap délután igy búcsúzott az életepárjától:

— Ma este az iparos olvasókörben márczius 15-öt ünnepeljük. Holnap pihenés. Kedden, szerdán, csütörtökön: Ede, Sándor és József. Pénteken pihenés, szombaton pedig banket a főkapitány tiszteletére.

— No ez gyönyörű program ! — szólt rá az asszony elkeseredve.

Demeter.

HÍREINK.

Lapunk jelen számához egy fél- iv melléklet van csatolva.

— Személyi hírek. Meszlényi Gyula megyés püspök f. hó 14-én délután a gyorsvonattal Budapestről körünkbe visszaérkezett. — S/ieber Ede lovag kir. tanácsos, tankerületi főigazgató, ki a két főgimnázium megvizsgálása czéljából 11 napot töltött városunkban, vasárnap Nagybányára utazott.

— A szabadság napja. A tavasz és a szabadság ölelkezett a vasárnapi ünnepen : márczius idusa volt, a nemzeti újjászületés örök ifjú évfordulója. A márcziusi szellő mindig visszahozza nekünk a nagy nnpok zsibongását, korszakalkotó hangulatát. Lobogó lelkesedéssel a szivekben (lnne- pelte e nagy jelentőség teljes napnak, a szabadsajtó kivívásának emlékünnepét a magyar. Az egész ország szive dobogott fi 1 a vasárnapi közös üröm ünnepen. —Városunk közönsége hagyományos lelkesedéssel ünnepelt e napon. Délelőtt bálaadó isteni tisztelet, volt az ev. rof. templomban, hol Osváth Elemér tanár mondott magas szárnyalása beszédet. A színház bau d. u. 3 és fél órakor vette kezdetét a nagy nap emlékére rendezett ünnepély, mely alkalommal a nézőtér zsúfolásig telve volt lelkes, 1 nneplő közönséggel. A műsort a dalegyesület remek énekszáma njitotta meg. Előadta pedig Guál Ferencznek „Honfidul“ ez. imu- szerü szép darabját. F. Lányi Irma, Sok bensőséggel s érzéssel szavalta el Kozma Andornak „Szabadság napja“ ez. hangulatos költeményét. A felolvasást Bakcsy Gergely tanár tartotta, ki a nagy nap jelentőségéről emlékezett meg. Lónyay Piroska által előadott magyar népdalokat a közönség háromszor is megismételtette. Dr. Ko- máromy Zoltán nagy tűzzel s lelkesedéssel szavulta Petőfi Talpra magyarját. Végül a színtársulat tagjai Beőthy-Rákosy látványos színművének, az Aranylakodalomnak Kossuth Lajos a képviselőházban ez. szakaszát játszották. A szereplők közül Holéczy, Ferenczy, Szentes tűntek ki, kiknek játékát a közönség lelkes tapsokkal honorálta. A dalegyesület a „Hymnus“ elénekléeével zárta

be a szépen sikerült ünnepélyt s ennek elhangzása után a közönség lelkes hunvulst- ban távozott az ünnepség színhelyéről. A nagy napot az Iparos olvasókörben rendezett társas vacsora fi jezto be. A két terem zsúfolásig megtelt közönséggel. A pohár- köszöntők sorát Dr. Fechtel János nyitotta meg, ki lelkes beszédben Márczius idusának jelentőségét méltatta, Dr. V.ijuy Károly uz jHH begy ült polgárokra s polgárnőkre emelte poharát, Papp Lajos lelkész pedig a 48-as honvédeket éltette. Az est folyamán az iparos dalárda hazafias dalokat énekelt. Az összejövetelen mindvégig lelkes hangulat uralkodó, t.

— Hazafias ünnepélyek. A két főgimnázium ifjúsága a nagy nap emlékéhez méltóan ünnepelte meg, Márczius 15-ét. A kir. kath főgymnásium ifjúsága f. hó 14-én délután fél 6 órakor turloltu ünnepségét az intézet tornatermében, nagyszámú, érdeklődő közönség jelenlétében Az ünnepély a vegyes kar által énekelt „Talpra ma- gyar“-ral vette kezdetét, azután Anderkó György VIII. o. t. szavalta el lelkesen Petőfi Nemzeti dalát. Az ifjúsági zenekar Erkel Hattyú dalát meglepő biztossággal játszotta, Purraghy Barna Vili 0. t. Im lauer Vilmos VIII. o. t. által irt „Márczius Idusán“ ez. költeményt nagyhatásúul szavalta. Úgy a vonós qu ntet, mint Nagy Vincze VIII 0. t. alkalmi beszéde a közönség élénk tetszésével találkozott. Miksa Rezső Nagy Vincze alkalmi ódáját tűzze) és lelkesedéssel adta elő. Végül az ifjúsági zenekar az „Eleven Ördög“ indulóját játszotta. Az ünnepélyen jelen volt Szieber Ede főigazgató is, ki nem is késett kifejezést adni tetszésének. — A ref. főgymn. vasárnap d, e. tartotta ünnepélyét a torna- csarnokban. Itt az emlékbeszédet Kiss Endre VIII. o. t. tartotta. Borgida József szavalattal s az ifjúsági énekkar szép énekszámmal működött közre.

— Lorántffy estély. A Lorántffy egyesület f. hó 14-én sikerült estélyt tartott, az ev. ref. főgymnásium torna termében, melyen nagyszámú közönség volt jelen. A műsor ehő pontja volt a vegyeskar által, Veres Lajos zongora kísérete mellett előadott „Mester a bősz vihar dühöng“ ez, ének, e ezt követte Dr. Léná-rd István hatásos szavalata. Ábrányi Emil „Mi a haza“ ez. költeményét lelkesen s érzéssel adta elő. Osváth Elemér „A vallás szerepe uz életben 1 társadalomban“ czimmel olvasott föl. A Léuárd Ed-s énekszáma közbejött akadályok miatt elmaradt, é számot pótolta Osváth Esztike s Kolozsváry Juliska kettős éneke, kik Mendelssohn nak „Madarak búcsúja“ ez. gyönyörű -dalát, oly kedvesen adták elő, hogy a zajos tapsokra énekszámukat megkel lett ismételniük. A műsor egyik legsikerültebb pontja volt Bankos Jozcfin k. a. érzésteljes szavalata. Előadta Farkas Imre „A vénczigány halála“ ez. melodrámáját Veress Lajos zongora kísérete mellett, melyet a közönség hosszan tartó lelkes tapssal jutalmazott Műsor utolsó záró pontja a vegyeskar éneke volt.

— A Lorántffy egyesület agilis vezetősége május hó elejere kirándulással egybekötött estélyt fog Nagy-Bányán tartani. Az érdekes programú» szereplőiül Nagybánya és a megye első műkedvelői kérettek fel. Különösen vonzó mint kirándulás Nagybánya remek szép vidéke májusi pompájában és ha időjut és vállalkozó akad valamelyik aranybánya megtekintése. Az indulás a szatmári állomásról történik, megfelelő számú i-észtvevő esetén különvonattal. Felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét s ajánljuk minél nagyobb számban megtekinteni megyénk ezen egyik legszebb vidékét. A részletes programmpt legközelebb hozzuk.

— Az ügyvédi kamara közgyűlése. A szatinárnémetii ügyvédi kamara rendes közgyűlését Szatmár-Németiben, a városháza nagy termében 1903. évi márczius 29-éü d. e. 10 órnkoi; tartja meg, melyre a kamara tagjai ez utón is meghivatnak. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Évi jelentés tái'gyJása. 3. Számvizsgáló bizottság jelentése és főimen!vények ininti intézkedés. 4. 1903. évre költségelőirányzat megállapítása. 5. 1903. évi tagdij megállapitá-a. 6. Titkárnál f. évi márczius hó 24-ig Írásban bejelentendő indítványok tárgyalásai 7. Jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság megválasztása.

— Bankot. Tankóczi Gyula r. főka- pitánynyá való kineveztetése alkalmából a társadalom megelégedésének és örömének kifejezéséül-f. hó 21-én, szombuton esti fél 8 órakor a Pannónia nagv éttermében tár©•z

8H9 köz vacsorát rendez, melyre az előkészületek már megindultak. Mivel az érdeklődés a mozgalom iránt már eddig is általános, a banket igen nagy arányúnak ígérkezik. Mi örömmel adjuk hirül a történendőket. mert Tankóczy Gyula kinevezésében a közóhaj teljesedését látjuk és megvagyunk győződve, hogy ambicziozus működése, és hivataloeko- dása városunk javára fog szolgálni.

Folytatás a mellékleten.