Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-17 / 7. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

hozza majd a gyermekét, amit annál is könnyebben tehetnek, mert egyidejűleg másnemű iskolák is állnak a rendelkezésökre.

Általános nagy világbetegségünk, az anyagiság, okozza, hogy mikor egy zeneintézet felállításáról van szó, első sorban annak közvetlen és közvetett anyagi hasznáról kell disszertálnunk. Meg vagyunk tnár szokva, hogy minden kezdeménynél magától hangzik fel a kérdés: „mi hasznunk lesz

belőle?“ És tudni való, hogy a haszon alatt csengő vagy bankó pénzt kell értenünk.

Nos, hát igyekeztünk az elkerülhetetlen kérdésre feleletet adni néhány próbával abból a sok bizonyítékból, ami a zeneiskola gyakorlati fontossága mellett szól. Holott ellene semmi komoly érvet nem lehet felhozni.

Maga az iskola megt erem tője, a dalegyesület, tudtunkkal sokkal ideá- lisabb czélt lát és afelé tör egész lelkesedésével, mint az, amit fönnebb vázoltunk.

Hivatásához, múltjához és kötelességéhez hiven jár el, mikor hajlékot nyit városunkban a zene múzsájának, ennek a pogány istennőnek, akinek a kultuszát a világ semmiféle vallása nem tiltja meg, sőt akivel maguk is szivesen szövetkeznek a saját templomaikban.

Anyagi Ígéretekkel csábítjuk ugyan a közönséget az eszmények szolgálatába. De nem baj. Ha tudja, hogy jól lakhat ik, bizonyára szivesen megtanul majd imádkozni is.

Köszöntsük hálásan a nemes dalegyesületet, és támogassuk minden erőnkből törekvésében, a mely tőle szép, nekünk pedig jó.

Tanódi Márton.

Ama bizonyos pályázat.

Nem szóltunk volna e kérdéshez többet, mert hiszen nincs is hozzá mit szólani, de az újabban beállott azon fordulat, hogy Fodor György bátyánk a lopás vádját Mátrai Lajos ellen visszavonta, ismét felszínre hozta az egészet, még pedig megjegyzések kíséretében, a melyeket szó nélkül hagyni nem lehet.

Mátrai Lajos ugyanis lázas sietséggel tudomására hozván olvasó közönségé- nek a bíróság elölt történteket, a nagy elégtétel feletti öröm hatása alatt a következőket mondotta : „M inden embere e városnak, a ki elfogulatlanul gondolkozni tud, le fogja ebből vonnia konsekvenci&t, úgy a mesterségesen szitott személyes heczczre, minta IC ölese y- kör magatartására vonatkoz óla g.u

Hát az bizonyos, hogy le fogja vonni, de abból aligha lesz valami haszna

— Vigasztalódjék — fordult hozzá Marsanne. Jóvá tehet még mindent amit ellene vétett — javuljon meg.

— Igen megjavulni, elmenni vissza a kis falucskába, a hol csendes, barátságos az élet, nem olyan szeszélyes és szívtelen, mint itt a népes fővárosban — el vissza, eltemetkezni a világ elöl és tisztességes munka mellett élni egyedül az édes anyám emlékének. Holnap megyek és eltemetem ez én jó öreg anyámat s aztán eltemetkezem magam is. El egy kis viskóba, hogy senki se lásson, senki se tudjon rólam semmit. Higyjék, hogy meghaltam ...

Marsanne elbúcsúzott tőle és haza ment, mit is keresett volna e mellett a kisirt szemű leány mellett, mintha pgyszerre romhalmazba dőlne annak a szirének a képe a kinek szeméből valami észbontó szenvedély sugárzik, s akinek ampirje oly kéjesen biztatja az érdemes jövevényt.

Korán lefeküdt Marsanne s úgy érezte, hogy mennyivel egészségesebb volna ez az élet —korán lefeküdni s korán kelni fel. Mennyivel jobb volna lemondani minden csalóka szerelemről. S most itt az alkalom, hogy szakítson ezzel a leánynyat a kinek a pénzén kívül sokat áldozott az egészségéből, nyugodalmas békés életéből. Milyen jó volna most tisztulni a múlttól, ha bármily nehezen is. Milyen jó lenne megbékülni egy kis csendes élettel s Yanetta oldalán az igaz szerelemben felfrissülni s újjá születni...

Másnap, harmadnap javulni készült Marsanne és elkerülte a mulató helye*.

Mátrai Lajosnak. Mert hiszen a Fodor I György visszavonása épenséggel semmit I sem változtatott az ő helyzetén, miután Fodor György tisztán és kizárólag csak I azt vonta vissza, „hogy Mátrai La- ijos az ö munkájából vette a ma- gáét.u — beadványának többi része ellenben továbbra is érintetlen maradt. Olt pedig még nagyon sok van olyan elmondva, mi a kör magatartását indokolja, így például érintetlen maradt a következő kijelentés:

„A pályadijat nyert pályamunkaszerzője — bírálója— s Így ismerője volt az én pályamunkámnak, midőn a pályákér- dés 1899-ben kitüzetett. Véleményem szerint már ezen körülmény is kizárta öt abból, hogy részt vegyen olyan pályázat ban s t b.“

Ez egy elv, a mely el van fogadva mindenütt. Megesik nagyon sokszor, hogy a beérkezett pályamunkák nem ütik meg a mértéket és a pályadijat ugyanarra a kérdésre újból kitűzik. Önmagától érlelődik. hogy azok, a kik az előbbi munkáknak bírálói voltak, a pályázatban ré-zt nem vehetnek. Ha lehát Mátrai Lajos semmi egyebet nem csinált volna, maga a2 az egy körülmény, hogy az ugyanazon kérdésre előbb beérkezett pályaműnek bírálója volt, kizárta őt az újabb pályázatból, s elegendő okul szolgált volna rá nézve a pályázat eredményének a megsemmisítésére.

Hogy miért zárja ki, azt ép oly kevéssé szükséges magyarázni, mint ama másikat, hogy a pályázó nem vehet részt azon határozathozatalnál, a hol a pálya- díj kiadása felett döntenek. A ki ezt nem akarja megérteni, azzal hiába való munka volna minden további vitatkozás.

A Fodor György visszavonásának ebben az ügyben semmiféle jelentőséget nem tulajdonitunk. Az öreg ur nem akart egy esetleg hosszú ideig tartó eljárást végig csinálni, bizonyitgatá.sokba bocsátkozni, s miután a kivánt nyilatkozattal befejezhette az ügyet, hát belement, ebbe a megoldásba. Ez egy általánosan elfogat dott forma, a mely itt is alkalmazást nyert s a mi ő reá semmiféle árnya- nem vet. Abból indulva ki, hogy Mátrai Lajos ismerte az ő pályaművét s miután ő, mint városi levéltáros, tudomással birt róla, hogy a városi levéltárban soha sem fordult meg adatok szerzése végeit, jóhi- szemüleg állíthatta, hogy az ő müvéből kellett meríteni, miután azonban ö Mátrai Lajos ominózus pályaművét sem azelőtt, sem azóta nem olvasta, és igy annak tartalmát nem ismeri, fenti állítását nyugodtan vissza is vonhatta, úgy gondolkozván, praktikusabb dolog lesz az ügyet ily módon befejezni és levenni a napirendről, mint járni a bíróságot ki tudja mennyi ideig. Az ő beadványa úgy is czélját érte. Mátrai Lajos eljárása megkapta a méltó büntetését, túlhaladott álláspont tehát ma már azt feszegetni, az ő müvéből kölcsönözte-e a történeti ada'o- kat avagy máshonnan szerezte meg.

A Kölcsey-kör ismert határozatában, kimondta, hogy Fodor György beadványának azon részéve], a melyben Mátrai Lajost azzal vádolja, hogy az 6 müvéből merített, nem foglalkozik, miután az nem tartozik az ő hatáskörébe, s igy e tekintetben

De negyednap este Oszvald betoppant hozzá s addig beszélt neki, mig rávette, hogy egy kis mulatságot csapjanak együtt. Marsanne nem is vonakodott sokáig, rá állt — egy kis kíváncsiság is űzte, hogy megtudja vájjon csakugyan elment-e a szirén haza, az ő falucskájába.

Alig tértek be a mulató helyre első dolga volt, hogy megtudja a valót.

S mig Oszvald ölébe egy kis barna leányka telepedett le Marsanne a separe függönyéhez húzódott, hogy bepillanthasson.

Nagy ámulatára kit látott ott< — a szirént, de nem sötétes, fekete ruhában, a mint ő emlékében elkísérte a fővárosból, hanem egy fehér ampirbe, a mely ampir többet mutatott bájaiból, mint a mennyit eltakart. S nem az a veresre kisirt képű leány állott előtte, hanem egy üde, rózsás arcz, amelyről szenvedélyes mosoly 'su gárzott.

Marsanna félre tolta a függönyt s belépett, a szirén elébesietett s meztelen karjával átfonta barátja nyakát.

Visszajöttem — szólt aztán szenvedélyesen — szerettem volna lemondani a világról, de nálad nélkül nem élhetek, — szeressük hát továbbra is egymást.

Marsanne ott állt szótlanul, nem védekezett a szirén ölelése ellen, de a belsejében azt súgta valami — hogy elég volt. Elég volt ebből az undorító szerelemből, keressük fel a másikat az igazságosabbat.

M.

bármi történt is, a kör magatartása a mint korrekt volt eddig, korrekt marad ezuzán is, arról semmiféle józan gondol- kozásu ember mást nem mondhat.

Mesterségesen szitott személyes heczcz- ről beszélni pedig csakis akkor lehetne, ha nem volna igaz, ami a kör határozatának alapjául szolgált, hogy t. i. Mátrai Lajos „a pálymüvek bírálása és a pálya- díj oda Ítélése körül felmerült vitábanszemélyesen vett részt.“ Minthogy azonban ez annyira igaz, hogy ő maga is elismeri, s csupán a részvétel mérvét próbálja kisebb térimére szorítani, ismét nem lehet olyan józan gondolkozásu ember, a ki a kör határozatában mást láthatna, mint egy nagyfokú szabálytalanságnak méltó büntetését.

Ne keresse tehát Mátrai Lajos a hibát se Fodor Györgyben, se a Kölcsey- körben, se az ő állítólagos ellenségeiben, hanem egyedül és kizárólag saját magában, s ha az elfogulatlan józan gondolkozásu emberekre hivatkozik, ne emeljen vádakat a kör ellen, mert ezen az utón bajosan fogja a felmentést megtalálni.

D.

Apróságok.

Egy birósági végrehajtó ismerősömet a fegyelmi bírósága 20 esetben vétkesnek találta és hivatalvesztésre Ítélte. Felebbezte a kir. táblára. Sok idő múlva találkozom vele és kérdem tőle, hogy mi sikere lett a felebbezésnek.

— Barátom, a tábla összetörte az első bíróság ítéletét, 19 esetben nem talált vétkesnek.

— Tehát akkor vissza vagy helyezve ?

—} Nem, mert azért az egy esetért a

hivatalvesztést fentartotta.

Ilyen forrná p néz ki a Mátrai ügy, mióta Fodor Gyuri bátyánk a plágium vádját visszavonta.

*

Eszembe jut ennél az esetnél a róka meséje is, a ki panaszra ment az oroszlánhoz és bevádolta a többi állatokat.

— Mivel bántanak — kérdi az állatok királya — talán ravasznak, ellenszenvesnek, haszonlesőnek, bosszúállónak mondottak ?

— Nem, felséges uram, pzért nem haragszom, de azt mondják, hogy eszem nincs.

Fodor Gyuri bátyánk is sok mindent elmondott a beadványában, de csak a plágium miatt panaszolták be a bíróságnál. &

Az óvoda kérdés is befejezést nyert, a jelenlévők többsége a tanfelügyelő házát megvette.

— Pedig nincs igazságuk ! — mondja egy leszavazott városatya.

— És miért ne volna? — kérdi egy ellenpárti.

— Mert ha igazságuk volna, nem lett volna szükség három védő ügyvédre.

*

Heinrich bizottsági tag nagyon dühös volt, hogy a polgármester nem engedte beszélni.

— Soha se haragudjék — vigasztalja a szomszédja — mert lássa, ha beszélt volna, talán nem is mondott volna olyan okosokat, mint a hogy most gondolhatjuk,

hogy a beszéd elmaradt.

•*

Tegnap kisértük ki a közszeretetben álló Sáfár tátit az utolsó pihenőre. O rá kétszeresen el lehet mondani, hogy nagy idők tanúja volt, mert először, mint vitéz honvéd részt vett a szabadságharezban, másodszor pedig ragyogó humorával majd egy fél századon át vidámitotta polgártársait.

Ha jelentkezik odafenni, bizonyos, hogy Szent Péter igy fog hozzá szólani:

— Táti fi»m az első dolgod az lesz, hogy el fogod nekem azt a misét dalolni, a mit a szatmáriaktól annyiszor hallottam emlegetni.

Tiemeter.

HÍREINK.

Lapunk jelen számához egy fél- iv melléklet van csatolva.

— Meszlényi püspök — v. belső titkos tanácsos. Őszinte ürömét kellett városszerte urna bir, hogy ő felsége a király Meszlényi Gyulát, egyházmegyénk püspökét valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az uralkodói kegy ez újabb megnyilvánulása valóban érdemes férfiút ért, mert a kitüntetett főpásztor erre nemes áldozatkészségével, jótékonyságával méltán reá szolgált. A kitüntetés alkalmából számosán keresték fel a . főpásztort jókivána- taikkal, melyekhez mi is csatoljuk őszinte szívből jövő üdvözletünket. Életrajzi adataiból fölemlítjük a következőket:

Meszlényi Gyula, szatmári püspök, szül. V elev.czén, 1932. jen. 22. jómódú közbirtokos szülőktől. Elemi és középiskoláit Pécsett

és Székesfehérvárt, teológiai tanulmányait pedig bécsi Pázmányintézetbeu végezte. Pappá szenteltetett 1854. jul. 27, mint a nagyszombati konviktus tanulmányi 1'elügyelŐja és főgymn. tanár Scitovszky prímás által. 1857. a primási udvarba került, honnan 1866. febr. 10. a komáromi plébániát nyerte el. Innentől gyorsan emelkedett. 1869. jun. 12. szt. Mórról nevezett apát, 1881. nov. 6. esztergomi kanonok és papnöveldéi rektor. 1887. okt. 17. szatmári püspök. Meszlényi azon főpapok közül való, akik jelmondatukhoz hiven simán, szeretettel és békével érvényesítik az elveket, melyekért mások vért ontanak és perzselő lángot gyújtanak. Mint püspök egyébiránt visszavonultan él s a napi politikába c-mk akkor avatkozik, mikor főpásztori kötelességei ezt múlhatatlanul megkívánják.

— Bartók LajOB-einlckünnepély. Kegyeletei és elismerésre méltó dolgot cselekedett a kir. kuth. főgimnázium Kazinczy önképzőköre a mikor f. hó 10-éu tartott ülését kizárólag a Bartók Lajos emlékezetének szentelte, a ki megyénk szülötte és büszkesége, gimnáziumunk tanulója s az önképzőkörnek egykor kiválóan munkás tagja volt. Ifjaink önmagukat becsülték meg, a mikor e kegyeletes ünnepélylyel a jeles költő emlékét a maguk körében felelevenítették. Az üunepély műsora a következő volt. 1. Az amerikai Kossuth-szobor leleplezésére, Bartók L-től. szav. Nagy Y. VIII. 0. t. bir. Vinkler J. VIII. o. t. és Eglisch D. VIII. o. t. 2. Bartók Lajos életéből. Irta és felolvassa: Szálka V. VII. o. t. Bir. Urban P. VII. és Joó J. VIII. o. t. 3. Szózat a magyarosításért, Bartók L.-től; szav. Anderkó Gy. VIII. o. t. ' Márkusa VIII. és Taud8 VII. 0. t. 4. Bartók Lajos. Irta és felolvassa; Mészáros L. VIII. 0. t. Bir. Südy T. VIII. 0. t. és Thyru L. VIII. 5 Zöldül az erdő, Bartók L.-től. Szav. Mar- kovics A. VII. o, r. Bir. Pupolczy L. VIII. o. t. és Volenszky J. Vili. o. t.

— Dalegyleti közgyűlés. A szatmárnémeti i férfi dulegyesület f. hó 15-én d. e. 11 órakor tartotta évi rendes közgyűlését az ev. ref. főgymn isiuiu tanácstermében, dr. Vajay Imre eluöklete alatt. Elnök üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat felolvasta minden ré-zletiv. gondosan kiterjedő elnöki jelentését, . melyből közölhetjük, hogy a dalegyletnek jelenleg 5 tiszteletbeli, 12 alapitó, 50 működő, s 158 pártoló tagja van. Felsorolja azután mindazon ünnepélyeket, melyeken a dalegyesü- let az év folyamán részt vett, a dalestélyeket, s a szép emlékű nagybányai kirándulást, melyre az egyesület mindig szives emlékkel fog visszagondolni. Az egylet három tagját vesztette el: Deák Kálmán, Csep- csányi Sándor, e Sáfár János személyében. Az elnöki jelentést közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Bakcsy Gergely azután a számvizsgáló bizottság jelentését olvasta fel, mely szerint 1902. febr. 8 tói 1903. febr. 14-ig terjedő idő alatt a Litteczky Endre kezelése alatt álló egyleti vagyon teljesen rendben találtatott. Ez idő alatt a bevétel volt 2354 K 17 f, melyből kiadás 2148 K 08 f, a pénztári maradvány e szerint 206 K 09 f. A vagyon összege 30765 kor. 23 f. Ezután következett a tisztikar megalakítása. Vajay Imre d1'. eluök úgy maga mint tiszttársai nevében lemondott, a gyűlés ideiglenes vezetésére dr. Fejes István választmányi tag kéretett fel, kinek elnöklete alutt a tisztikar következőleg alakult meg: Eluök Vajay Imre dr., alelnök Fechtel János dr., titkár Sándor Venczel, karmester Meder Mihály, másodkarmester Veress Lajos, pénztáros Litteczky Endre, ellenőr Markos Imre, ügyész Antal Sándor dr., gondnok Hajdú Károly. Választmányi tagok lettek: Bilogh József, Békéssy Géza, Fejes István dr., Ferenczy János, Körös- mezey Antal, Kovács Leó, Lipeczky Elek, Márton Lázár, Pap Géza, Tanódi Márton dr., Uruy Géza, Vajay Károly dr. Szám- vizsgálók: Bakcsy Gergely, Novák Lujos, Papp Lajos. A tisztikar megalakítása után az egylet foglalkozott a felállítandó zenede kérdésével. A nagy horderejű ügygyei lapunk vezetűczikkében foglalkozunk.

— Dalestély. A szatmárnémeti dalegyesület altul f. hó 12 én a Társaskör nagy termében rendezett tagilletményes dalestélye kitünően sikerült. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet 3 szívből, igaz lelkesedé»sel tapsolt derék dalosainknak s a vendégként közreműködőknek azokért a kellemes perezokért, melyet az előadott szebbnél- szebb ének és zeneszámokkal szereztek. A programm igen érdekes és változatos volt. Az első szám a honvédzenekar által előadott Költő és paraszt ez. nyitány volt, úgy e számmal, mint a „Hoffmun mesci“-ből előadott ábránddal nagy tetszést ért el. A dalegylet 4 számmal szerepelt, ezek között Gaál Ferencznek „A Rózsa temetése“ s Griegnek „Észak népe“ ez. darabját adták elő dalosaink nagy sikerrel, előbbiben a szólót Juhász Hona úrnő, a másodikban

Folytatás a melékleten.