Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-29 / 52. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. r Ev végén. Ismét végére jutottunk egy esztendőnek. Zavaros egy esztendő volt, annyit elmondhatunk róla. Az általános érdeklődést országszerte a politikai élet foglalta le, s még most is a figyelem állandóan a parlamentben folyó eseményekre van irányítva. Vége lesz.e az obstrukciónak, s megkezdi-e már a parlament a békés munkálkodást? ezek a kérdések vannak a levegőben. A lefolyt esztendő kevés jót hozott az országnak, sőt azok, a kik mélyebben szeretnek gondolkozni, csakis elszomorító tüneteket látnak minden irányban. Az erkölcsök züllo félben vannak s az u. n. moral insanity nagy méretekben kezd terjedni az emberek között. Tettek, a melyek más körülmények közt a legnagyobb szégyenérzet felkeltésére aikalma'ak, egyáltalán nem feszélyezik azok elkövetőit, fölemelt fővel jelennek meg az emberek között, büszke poziturában állanak ki a fórumra és mellöket verve dörögnek és hangoztatják a közérdeket a nélkül, hogy bár mindenki látja és tudja, miszerint, a közérdek hangoztatása nem egyéb puszta szónál, bárki is megbotránkoz- nék a csúnya játékon. Az emberek el vannak fásulva, szenvtelenül nézik a komédiát s nincs a ki megvetéssel sújtsa a komédiásokat. És a legszomoritóbb az, hogy a közvélemény egyáltalán közömbösen nézi a morális sülyedést, a T Á H C Z A. A nemezis. . — Irta : Vértesy Gyula. — Néhány év előtt történt. A vidékről felvetődött valami jó öreg bácsika, felhozta a fiacskáját a jogra és az én gondviselésem alá adta, „minekutánna mon- dá ő — a te boldogult nagybátyád az én apámnál volt patvarista s igy jusst tartok a rokonsághoz és megkérhetlek erre!" Természetesen legnagyobb örömmel elvállaltam ezt a kényes diplomáciai megbízást. Hogyne, hiszen azt meg kell valami uion-módon szolgálni, ha az embernek a nagybátyja valakinél patvarista volt! Meg bizony. S ez a szolgálattétel pláne olyan kedves szórakozás volt. Reggeltől estig a nyakamon ült, mert magában sehová sem mert kimenni. Hiába vettem meg neki a mappát, azzal sem akart nekiindulni. — Nem bácsikám, nem megyek sehova. Olyan jó nekem itt .... Hát ha jó, legyen jó, gondoltam magamban, s ügyet se vetettem rá, hagy üljön nálam. O.t is ült. Egész istenadta nnp a versköteteket bújta. Szegény diszkötésü Heiném mihamarabb dísztelen kötésűvé lett, s nagy falusi ] kezének az impozáns és nem túlságosan tiszta nyoma ott maradt a lapokon. Egyik lap pláne alaposan tönkre volt téve. A j mi leginkább mutatja, hogy a lelkekben olyan változások mentek végbe, a melyek kfml'áJtaalanná teszik, hogy egyhamar jobw idők bekövetkezését remélhessük. A közérdek nem egyéb puszta szónál, igazi jelentősége mindinkább elhomályosodik. A magánérdek uralkodik az emberek között, s hatása abban is látható, hogy a társadalmi élétben szaporodnak az.u. n válaszfalak. Mert a közérdek egyesíti az embereket, mig a magánérdek szétválasztja őket, s legfeljebb csak érdekcsoportokat teremt, a melyeknek tagjai ideig óráig összetartanak ugyan, hogy egymás hasznát előmozdítsák s újabb érdekcsoportokat teremtenek, ha más irányban van kilátás a haszonra Mig ez nagyban és egészben ilyen formán tapasztalható, addig örömmel konstatálhatjuk, hogy városunk életében sokkal kedvezőbb a helyzet, s az elmúlt év eredményeit szemlélve megelégedéssel mutathatunk reá, hogy a közérdek nincsen elhanyagolva. A hatóság buzgó törekvést fejt . ki, _ hogy a közjóíétet emelje, s ebben a törekvésében a többi tényezők is hathatósan Támogatják. E törekvésnek eredménye, hogy a város pénzügyi helyzete, bár a szükséges kiadások folytonosan emelkednek, meglehetős javulásnak indult, s ha az akarat állandóan meglesz, ez a javulás még fokozódik. Legnagyobb bajunk ez évben az gyerek, ez a nagy kamasz — gyerek minden géné nélkül oda sírta a könnyeit. Este, mikor vacsora után elment, a könyvet, mint valami kimosott zsebkendőt úgy kellett kiteríteni. Most, hogy a gondolatok csodálatos összetalálkozása utján egyszerre egész élénken előttem vannak a Sándor öcsém viselt dolgai — hát előveszem a könyvet s nézem benne sokáig a sárgafoltos lapot. Az „I n t e r m e z z ó“-k egy dala van igy eláztatva: A sárga lomb megrezdül Lehullanak a levelek, Minden, mi kedves és szép Elhervad, aztán sírba megy. Úgy érzem, mintha hosszan Szivemből sírnom kellene; Eszembe jut e képről Vallásunk, szivem élete! Az erdők őszi ormán Szomorú napfény lengedez; Ez a búcsúzó nyárnak Utolsó, fájó, csókja lesz. Óh jaj I El kellett válnunk Bár tudtam : gyászos lesz a vég Te a haldokló erdő En a búcsúzó nyár valék . . . Most, hogy nézem a sárga papirt, milyen egészen más érzések vesznek rajtam erőt, mint akkor. egészségügyi viszonyok rosszabbodása volt. A majdnem állandó jelleget öltött járványos betegségek megszüntetése ez idő szerint a legfontosabb kérdés, a melynek sikeres megoldása most már elodázhatatlan, mert ha ez továbbra is igy fog tartani, nem csak a nagy gyermek-halandóság lesz a következménye, hanem szünetelni fog az elemi oktatás is, aminek káros hatása már is sajnosán tapasztalható. Régen hangoztatjuk a csatornázást é^ a vízvezetéket, de most már nem elég e kettőnek hangoztatása, hanem itt az ideje, a tettek mezejére lépni és a megvalósítás felöl gondolkozni Nagy áldozatba fog kerülni, de nem szabad visszariadni az áldozattól, mert különbén annak tesszük ki magunkat, hogy egészségügyi viszonyaink annyira meg- romlanak, miszerint a kár sokkal nagyobb talál majd lenni, mint az áldozat, amelylyel módunkban volna kikerülni. Az év vége nagyon alkalmas az e’mélkedésre és a tanulságok levonására A tanulság'megvan, hogy ITcíÉT tornázás és vízvezeték létesítése reánk nézve életkérdés, azért amidőn búcsúzunk az elmúlt évtől, vegyük fel őket a jövő esztendő programmjába és e program mot valósítsuk is meg, mert azzal nagyon, de nagyon hasznos dolgot fogunk cselekedni! B. D. Akkor valóságos düh fogott el a szegény Sándor gyerek iránt. A moralista kftmoly tanszékéből dörmöglem neki erkölcsi oktatásokat arról, hogy milyen óriási ostobaság a szerelem, milyen idötrabló, léiket ölő foglalkozás ez a buta ábrándozás, mely absolute nem illik bele az élet megoldandó komoly problémái közzé. Éretlenség, gyerekség az egész. Ha az emberé volt valaki, akkor örüljön neki, högy már nem az övé. A szerelem a legnagyobb teher a világon, kölönc, a mely nem enged elöhaladni. Örülhetünk miKor leszakad rólunk. Az életn k más, nemes céljai vannak . . . stb. Szóval úgy beszéltem neki, amint egy huszDnöt éves bölcs férfiú beszélhet egy tizenkilenc éves gyerkőchöz, a ki elég éréllen szerelmesnek lenni. Sándor öcsém fülig pirulva jelentette ki , hogy nem szerelmes. Neki is az. a m®f>nyözödése, ami nekem. Az édes anyja, rheg az elhagyott otthon, az jutott eszébe, azt siratta meg. Nagylelkűen megbocsátottam neki. Azt szabad megsiratni. Az már más. Csak az!ostobaságoknak kell békét hagyni. Másnap nem láttam, harmadnap pedig valami Isten hátamegetti kis korcsmából küldött nekem egy névjegyet, a mely- bén nagyon, nagyon kért, hogy menjek el oda . . . Magamban bár nem épen a legud variasabb hangon, teljesen elhibázott lépésnek jelentettem ki boldogult nagybátyám ama cselekedetét, hogy a Sándorka Színház. Csütörtökön, karácsony estéjén, nem volt előadás. December 25-én, pénteken a „Ti-*za gyöngye“ cimü er-'de i népszínmű került szilire, nagyközönség előtt. A népszínművet dr. Stephány Nándor irta, s az sikerült alkotásnak mondható. A szerző úgy látszik, alapos ismerője :i népszínmű kellékeinek. Az előadás elég jó volt. Komái igen ügyesen játszott és szépen énekelt. Fe- rency szép éneke gyakran ragadta zajos tapsra a közönséget. Tábori, Bitosi, B. Polgár Páni jók voltak. Szombaton délután „Hófehérke és a hét törpe“ került szilire, félhelyárakkal, gyermekelőadásul. Szombaton este „A tavasz“ cimü 3 felvonásos cperetie, mint újdonság jött színre zsúfolt ház plött Jaines és Duval után Lindau C és Wilhelm J. Írták ezt az operettet. Mérey Adolf fordította. Strausz József szerzetté a zenéjét. Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy a zene elég kellemes. A szövegre azonban kevés jót mondhatunk. Pikáns dolgok vegytára ez a darab; hogy mi uz igazi tartalma, azt nem igen lehet kivenni, énekelnek, ugrálnak, házasságot törnek, szerelmeskednek az'áríarfam tavasz cégéré alatt. Az előadás sikerült. Kornai dicsé- retreméltó ügyességgel játszott s szépen énekelt. Márkus Aranka nagy hatást ért el hungjával. Toronyi is jó Volt. Tábori, Szentes és Papír kitünően alakítottak. Szabó M. és Reviczki jók voltak. Vasárnap d. u. gyermekelöadásul „Robinsont“ adták. Este „A tavasz“-t megismételték. $ nagy tatájánál volt patvarista — mégis csak elmehtem megnézni a gondjaimra bízott fickót, a kit gondoltam, bizonyára valami veszedelem fenyeget. Hát amint belépek, az én Sándorom o’t ül a korcsmaasztal mellett, tejét lehajtja a kezére, s úgy hallgatja a cigány muzsikát. A szeplős prímás, akinek úgy látszik ritkán akadt a hálójába még ilyen jó halacska is,- elkeseredetten húzott valami bus, szomorúsággal telt nótát, hegedűjére fektette a hangfogót s úgy, de úgy uieg- rikatla a szegény elnyüt húrokat, hogy azok kinzatásük vége felé már nem any- nyira sírtak ríttak, mint inkább üvöltöttek, és olyanféle hangokat hallattak, mint aminöket csikorgó téli reggeleken hall az ember faluhelyeken, a disznóölési saison- ban. A gyerek előtt csak egy üveg bor volt, de a cigányok előtt volt tiz. is. A vén bőgős már alig pislogott. Csak mikor a klárinétos oldalba lökte, akkor húzott egyet recsegő vén szerszámján. . Sándor öcsém, amint meglátott, felugrott az asztal mellől s a nyakamba borult : — Bácsikám, édes bácsikám, nagyon boldogtalan vagyok. Kellett ma este magával beszélnem, tovább már nem álltam volna ki. Másnak nem akartam elmondani, de magának elkeli mondanom. Hiszen ha azt, a mivel most tele van a szivem, benne tartanám: szétvetné, mint a rossz hordót. Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a “^1 Közvetlen a* Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. 0- == szálloda mellett! W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek-czipők és csizmák a legjobb kivitelben, f
