Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-17 / 46. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE vézényleti rvyelv. Kérem, erre nézve mól- tóztassanak figyelembe venni, hogy ez az állapot, amely ma létezik, csaknem 200 év óta áll fenn tényleg. Nem tartom örvendetesnek, nem tartom kívánatosnak. Magam legjobban örülnék, hogyha bele-* hetne hozni. (Éljenzés) Engedeímet kérek, hogyha valami 200 évig fennáll, sót 1867 óta 35 évig nem volt ellene panasz s azt nem tudjuk ma valamennyi faktornak hozzájárulásával békésen elintézni, hogy azért az országnak legdrágább érdekeit most feláldozzuk, folytassunk egyáltaláno- san meddő harco', hogy esetleg forradalom terére vigyük az országot, na már, engedőimet kérek, erre az én lelkiismeretem nem tudna rávinni soha se. (Éljenzés.) Mert kérem, méltóztassanak azt venni, hogy ennek az országnak mennyi mindenféle teendője van még, a nemzeti nyelv tekintetében is. Itt van, kérem, az iskola. Hiszen, annyi dolgunk van ebben a tekintetben, hogy a magyar iskolák mindenütt, ennek az osszágnak minden részében olt is, ahol nemzetiségek laknak, megho- nosittassanak, az bizony egy emberöltőre való feladat, hogy ezt megoldhassuk becsületesen. Éppen csak a hadseregre kell fektetni a nemzeti irányban való fejlődést? Hát kérem, t. uraim, én őzt mondom, hogy ha az ország megerősöJik, ho|jy ha ez az ország vagyonban, kulturális tekintetben erős tényező lesz, ekkor sok olyan dolog el fog éretni magától, amire ma hiába törekszünk. (Úgy van! Úgy vanl) T. uraim, én azt hiszem, hogy már eleget is beszéltem erről a katonai kérdésről,, amelyre nézve, méltóztassanak elhinni, hogy teljes meggyőződésein szerint a legbölcsebb és a legokosabb dolog, amit az. ország tehet az, hogy ezeket a kérdé- f »eket félre téve — hozzálásson olyan munkához., amely eredményes, amely gyümölcsöző, amely hasznot hajtó. (Úgy van!) S kérem, erre hajlandó az a kabinet, amely gr. Tisza István elnöklete alatt megalakult. (Éljenzés,) Összes tagjai olyanok, akikről szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a munka emberei, hogy egész életüket munkásán töltötték el, hogy most is nem a hivatal diszeért vállalták állásaikat el, hanem magukra vettek egy nagy terhet, avval az eltökélt szándékkal, hogy legjobb erejüket, legjobb tehetségüket feláldozzák a haza oltárán egy hasznos, egy becsületes munkásságért. (Éljenzés.) _„T^ uraim,,. (Halljuk I,halljuk I) a kormányéinak ür, tekintettel azokra a nagyotr nehéz feladatokra, amelyek az országgyűlésén ez idő szerint megoldandók s amelyekre ez á kormány vállalkozott, — azt hiszem, helyesesen cselekedett, hogy kormányának programját csak nagy általános vonásokban jellemezte. Tette azt azért, hogy ha ö egy nagy jövőre való fényes, hosszú programmot, amelyet nagyon könnyű elmondani, fejtett volna ki, nagyon könnyen azt mondhatták volna: mit fejteget ő egy nagyon hosszú életre való programmot, mikor nem biztos arról, hogy a mai korszükséglelet megtudja-e szerezni az országnak. De jelezte a miniszterelnök ur, amire, azt hiszem, nem is szükséges sok szól vesztegetnem, hogy ez a kormány igazán mindig liberális irányban akar kormányozni. (Éljenzés) Hogy ez a kormány nem fog soha semmiféle tényre tekinteni, sem polgári állásra, sem vallásfelekezetre, sem semmiféle más különbségre; hanem mindenkiben az egyéni tulajdonságokat, mindenkiben az egyéni törekvést fogja tisztelni s mindenkinek munkásságát — tehetsége szerint — elő fogja mozdítani az által, hogy a korlátokat, amelyek ezetleg azok elébe tornyosulnak, elhárítsa. (Tetszés.) Azt hiszem, ez az igazi liberálizmus. (Úgy van!) Nem, mehet, terr mészetesen, ez a liberálizmus annyira, mint amennyire ment a 4o-es évek elején, amikor még, kérem, azok az urak, akik a mai elv megteremtői voltak, abban a vélekedésben volfak, hogy ha c«ak mindenkinek teljes egyéni szabadságát biztosítják ; akkor ezen a világon a legszebb s a legteljesebb harmónia fog kifejlődni. Bizony sajnos, az életben nem igy van. Mert hiáb t biztosítjuk valakinek egyéni s polgári szabadságát, azért az ö érvényesülésének mindenkor más társadalmi, vagyoni stb, akadályok fognak elébe tornyosulni § régen óit van a liberálizimn, hogy neki azokat a polgárokat akiknek existenciájuk gyengébb, akármi oknál fogva,.— az erőseknek önzö Intalm- fiién védeni kell. Ezt a liberálizmuit ir.uk mi a zászlónkra. (Éljenzés.) Ab ban a programúiban, kérem, amit a miniszterelnök úr kif jtetr, talán a legnagyobb feltűnést okozta az, amit ő a tisztviselők fizetésének • rendezéséről mondott. (Halljuk! Hdijuk!) Nagyon széles köröket érint ez a kérdés. S megengedjenek a t. polgártársak, hogy először is egy egyéni, subjectiv nézetet mondjak el. Hát t. uraim, én a magam részéről éveimnek egy igen. nagy részét, mint tisztviselő töltöttem - el. Kezdtem a tisztviselői pályának azt mondhatni legalsó fokán s felküzdöttem magamat saját erőmből (éljenzés), protekció,-segítség nélkül. Én tehát ismerem » tisztviselőknek a sorsát. S higvjék meg t. uraim, hogy teljés szivemből ma is a tisztviselővel együtt érezek (Éljenzés) 8 hogy nemcsak az én képzeletemben van ez igy, hanem mások is, korábbi tisztviselőtársaim közzül is ebben a vélekedésben vannak, annak, kérem, fényes bizonyítékát tapasztalták mikor mint a pénzügyi bizottságnak egyik szerény tagja közreműködtem ennek a törvénynek a tárgyalásánál a bizottságban s mikor méltóztassék elhinni, úgy Írásban, mint szóval tisztviselö- tár.Miimnak egész sokasága fordult hozzám teljes bizalommal, teljes szeretettel s én minden óhajtásnak igyekeztem lelkcmből megfelelni. (Éljenzés), T. uraim, nem állok az életnek küszöbén, az éveimnek jobb részét már magam mögött hagytam, azt hiszem, az urak, hogy 6 hónap alatt az én nézetem megváltozzék, hogy én, ki 6 hónappal ez ,előtt a pénzügyi bizottságin síkra szálltam a tisztviselőknek minden jogosult érdeke mellett, most egyszérre azért, mert hivatalt vállaltam, más vélekedésben leszek, nem teszik föl rólam; és biztosíthatom, Önöket, hogy avval a meleg szeretettel amelylyel én viseltettem a tisztviselők sorsa iránt, viseltetik a miniszter- elnök ur is. (Éljenzés.) Fényes kifejezést adott ő ennek az előtt a küldöttség előtt, amely tegnap d, u. 5 órakor Vörös László államtitkár vezetésével nála tisztelgett, ahol ugyanennek a meleg szeretetek, ugyanennek a rokonszenvnek a tisztviselők iránt igazán ékes szavakban adott kifejezést. Hát t. uraim, még is azt fogják kérdezni, miért lett hátra téve akkor, a miniszterelnök szavai szerint, a tisztviselők fizetésének rendezési kérdése? Ugyanakkor, midőn a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk ezt a kérdést, én ismételten s ismételten kifejezést adtam annak, hogy abban a legnagyobb igazságtalanságot látnám, hogy az államilag kinevezett tisztviselőknek fizétésrendezése végrehajtatnék anélkül, hogy a megyei tisztviselők fizetése hasonlóképen rendezve nem volna (úgy van!) Méltassanak azt venni, hogy ma a törvényhatósági tisztviselők ép olyan állam feladatokat teljesítenek, mint az államilag kinevezett tisztviselők. (Fölkiáltás; Sőt!) A törvényhatósági tisztviselők fizetéseiket ugyanabból a pénztárból nyerik, mint az államilag kinevezett -tisztvisel-ök-r A kettő közt a külömbség csak az, hogy míg az egyiket kinevezi a központi kormány, a másikat megválasztja a megye- gyűlés. S abban csak nem lehet semmiféle kétség, hogy Magyarország polgárának nagy többségét nagyon közelről érdekli az, hogy azoknak a tisztviselőknek, akik a mi polgártársaink milliói sorsában hivatali befolyást gyakorolnak, egyéni érdekei is kielégittesenek. (Úgy vanl) Ezt kívánja, uraim, az osztó igazság. (Úgy van 1) T. uraim, én azért foglalkozom e kérdéssel hosszasabban, mert szeretném gyenge erőm szerint eloszlatni azokat a félreértéseket, amelyek e tekintetben felmerültek. Hát, kérem, ha az ujonejutatékra vonatkozó törvényjavaslat, ha az indemniti-törvény jovaslut, ha a költségvetés-juvaslat mind letárgüaltutott volna 1903. elején, akkor kétségtelenül az idén, őszön, a ti-ztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó törvény- javaslat a képviselőháznak napirendjére lett volna tűzve. Hogy ez nem történt meg, annak csak nem a mostani kormány az oka ? Annak az oka kérem, az, hogy az országgyűlésnek az ideje el leit véve, ezeket a javaslatokat tárgyalni nem lehetett. (Úgy van 1) Ezzel legyünk tisztában, hogy — ezt mondjuk : egy elemi búj okozta, hogy most nem jöhetett napirendre ez a törvényjavaslat. Nézzük, már most, hogy ezen helyzetben mi képen áll ennek a törvénynek a sorsa. Akár lesz azon a törvényen változtatva;, akár egy betűse legyen változtatva rajta. A dolog természete az úgy e bár, hogy először le kell tárgyalni az ujoncjavisla- tot, le kell tárgyalni az ind-smniti jivas: lat, le kell tárgyalni a költségvetést, le kell tárgyalni az Ausztriával kötendő vámszövetséget, mert kérem a körmünkre égtek a kereskedelmi szerződések ; — akkor jf.het csak napirendre a fizetésrend-zési javaslat. (Úgy van I) Tehát, mondjuk a légjobb esetben 1904 nek augusztusában, de valószínűleg az őszi ülésszakra, Akár mit csinálunk ; hogy ha a miniszterei nők azon a javaslaton egy betűt sem változtat. Na már most, t. uraim, más rayaszabb miniszterelnök nem szólt volna n fize és- rendezésről egy s/ót sem, Innern hagyta volna a dolgot úgy, a hogv van és akkor őszszel - mert hiszen előbb, mint elmond tam, nem jöhet napirendre — módosította volna azt, behozta volna a megyei tisztviselők fizetésére vonatkozó módosításokat vagy pótlásokut s akkor , célt ért volna anélkül, hogy az ország egy ig<n nagy részének s a tisztviselők jogos igényéiben- most már aggodalmat keltő mozgalmat, . maga ellen felkeltette volna. De engedel- . met kérek, az a becsületes őszinteség, , «mely a miniszterelnökben van. (Úgy van 1) Á ki fél kérem, nemcsak attól, hogy igazat ne mondjon, hanem mindig jattól j fél, hogy az egész igazat ne mondja, ami arra I nézve sokszor talán' kellemetlen,- iz talán , senkiben nem támaszthat űz ő jóakarata . iránt kételyt s tessék elhinni, hogy nekem egy szókimondó, igazságszerető -embernek i a szava többet ér, akár mint sok másnak hosszú Ígéreté. (Helyeslés.) Én t. Uraim, biztosíthatom arról az illető érdekelteket, hogy az, a mit a miniszterelnök mondott I s a mit ismételt tegnap délután, semmi 1 egyébb, mi hl hogy ő szükségesnek tartja, I miszerint a megyei tisztviselők fizetésren- : dezése egyúttal történjék az állatni tisztviselők fizetésrendezésével. Mint hogy pe- . dig azt a pénzösszeget, a melybe a megyei 1 tisztviselők fizetésrendezése jön, nem ismeri, ennélfogva azt f nntartottn, hogy addig, 1 amig ezt az összeget nem ismeri, véglege- 1 sen nem nyilatkozik. De biztosíthatunk > mindenkit, hogy semmi sem áll közelebb a kormányhoz, mint hogy azokat a jogo- i sült várakozásokat, amelyeket a fizetés rendezési törvény eddig is keltett, kielé- kielégitse. (Helyeslés.) Tessék elhinni, hogy az egész kormány a legmelegebben viseli a szivén a tisztviselők sorsát s a legrövidebb idő alatt, — t. i. amidőn lehetséges, mindenesetre az 1904. év folyamán — azt t rendezni fogja. T. uraim! Még egyet akarok ehhez hozzáfűzni. Méltóztatnak tudni, hogy áz 1 go3-iki költségvetésbe már egy bizonyos összeg felvétetett azon a címen, hogy a fizetés felemelésből eredő több költségeket ebből fedezni lehessen.Mint hogy 1903* nak már a végén vagyunk, a fizetésrendezési törvényjavaslat 1903-ban semmi esetre sem lesz már letárgyalható. (Hall-, juk ! Halljuk 1) A kormány elhatározta, hogy addig ía, míg a fizetésrendezési tör-, vényjavaslat életbe nem lép, ennek —■ a már kö.lségvetésbe felveti — hitéinek terhére ideiglenesen segítsen a tisztvi-; se'ókon, hogy egyesek, akik most — kész-; pénzül véva a fizetésemelés javaslatát —, arra előro költekeztek, az ebből származó1 kellemetlenségektől megmeneküljenek. (Tetszés. Helyeslés.) Azt hiszem, ennél jobban bebizonyituni a kormány jóakaratát teljeslehetetlen. (ügy vanl) Hát t. uraim, talán áttérhetek most- azokra a kérdésekre, amelyek közelebb,; az én hatásköröm alá esnek. (Halljuk! Halljuk!) Áttérhetek annak átalános jel-, zésére, hogy micsoda irányt akarok én követni annak a tárcának a vezetésénél amely reám bízatott. Méltóztatnak tudni,, hogy az a tárca, amelynek vezetésére én vállalkoztam, égy meglehetős nagyterje- del ü tárci. (Úgy van I) Mert magában, egyesíti először az összes ügyeket, melyek a közlekedési vállalatokra vonatkoznak,: másodszor a-zoknt az ügyeket, — csak főcsoportokban akarom megnevezni, — amelyek az országnak kereskedelmi és vámpolitikájára vonatkoznak, s azokat, amelyek az országnak ipari ügyeit érintik. Mielőtt az egyes dolgokra rátérnék; egy általános megjegyzést akarok tenni; (H ilíju'V 1 halljuk!) É11 amennyire mint magán ember tapasztaltam, a mi kormányzati rendszerünkbe beférkőzte magát egy meglehetős nagy bürokratikus formaság, Azt tapasztalom, kérem, hegy nagyon sok dolgot, amit ellehetne végezni egyszerűen^ azt elkezdjük mi nagyon cikoruyásan vél gezni, halmozzuk egymásra a hatóságot kát, a fórumokat. Biztosíthatom az urakat arról, hogy az én tárcám körében mindazokat a bül rokratikus formaságokat, amennyire csaH lehet, kiakarom küszöbölni. (Helyeslés.) Mert nem látom át, hogy azt, amit egy* szerűen meglehetne csinálni, miért kompf likáljuk ügy, hogy sokszor még a müvéltL tauult ember sem tudja, hová forduljon^ azt sem tudja, micsoda hatóságtól- függ, mit csináljon. Már most a szegény köznép? (Úgy van!) Áttérve már most az egyes dolgokra, legelőször is, a mi közlekedési eszközeinkről akarok beszélni. (Hulljuk! Halljuk!) 8 itt, uraim, annak a meggyőződésemnek adok ismételten — kifejezést, — amit már máshelyen spkszor mondtam, — hogy, bár én magam is részt vettem abban, hogy az országban a vasúti hálózat lett elsősorban kiépítve, azt hiszem az országnak nagy hasznára, mégis most nagyon élénken érezzük azt, hogy a mi közlekedési eszközeink nagyon egyoldalulag lettek fejlesztve; mert az lehetetlen, hogy egy országban, amely azt óhajtja, hogy a kultúrának, a közigazgatásnak, az ipari tevékenységnek egy bizonyos fokán álljon, ott a közu'ak úgy el legyenek hanyagolva, mint á hogy el vannak hányágolva tényleg az országnak igen nagy részén. (Úgy van!) Hát,„t. uraim, már maga az ut-hálózat, úgy, amint meg van építve, semmi arányban sem áll a vasúthálózatunk hoszszával. Hanem a legszomorubb t\7., kérem, hogy miután a törvény szerint a törvényhatóságoknak rendeJkczésére adott összegek, ahhoz- a feladathoz képest, arait \a törvényhatóságok nak utak építése • tekintetében teljesíteni kellene, egészen elenyészők. Ennélfogva, ha a mai helyzet fennmarad, akkor talán egy század alatt kiépülnek egek az' utak-..'Mert a helyzet nemes ik amiatt rósz, hanem még azonkívül az\.ütakI felépítésiéhez szánt összegek igen nagy részét idénybe ve.tték a helyiérdekű vasutak. Nem kevesebb, mint 45—5o millió irtot fordítottak a törvény- hatóságok a h. é. vasutak kiépítésére. T. polgártársak, ezeken a bajokon segíteni . kell. Legelőször segíteni kell azáltal, hogy a törvényhatóságokat pénzügyileg abba a hílyzetbe hozzuk, hogy az utakat kiépítsék. (Helyeslés) És pedig vagy az által, hogy azokat a ierheket, amelyek a h, é. vasutak .érdekében egyes törvényhatósá- gpk elvállaltak, a vállaikról levegyük. (Helyeslés) S,ezáltal azt a pénzt a th.ok a maguk útja építésére fordíthassák. Vagy azáltal, — úgy; amint á beruházási törvényjavaslatban előirányozva van, — hogy a törvényhatóságokat az állam jelentékeny összegekkel segui és igy hogy a maguk feladatának megfelelhessenek. (Helyeslés.) Különösen szükséges ebben a tekintetben az, hogy az u'ákról a vasutakra, s viszont, az utakról a hajókra stb. az átszállítás megkönnyittessék. Olyan állapotok vannak Magyarország egyes résZéibín, hogy én saját szemeimmel láttam, tnikor egy uradalom szállíttatta a maga gabona- termését a hajó-állomásra. E? volt jun. végén, s minden székéibe, - amelyen i4—16 mm. teher volt, be volt fogva 6 ökör ; de az ut olyan feneketlen volt, hogy egyes kátyúknál azonkívül még bivajokat kellett tartani, hogy a 6 ökrös szekeret a 14. mm. teherrel kivontassa. így lehet Magyarországon a 20-ik században a gőzhajó-állomásra jutni. Én ezeket az állapotokat olyanoknak tartom, amelyek nenocsak szé- gyenitök, nemcsak károsak, hanem, amelyeket a legrövidebb idő alatt meg kell szüntetni. (Helyeslés.) A másik dolog, t. uraim, hogy nekünk még sok, nagyon sok vasútra van szükségünk. Nem akarom t. polgártársaimat itt számításokkal terhelni; hanem t. uraim, ha Magyarországon még 10 ezer klméter vasút épül, az nem lesz sok. Csakhogy természetes, hogy ezeket a vasutakat nem szabad nagyköltségekkel építeni, annál a csekély forgalomnál fogva, amely ezeken a vasutakon van. A dolog természete szerint ezeknek a forgalma ki nem fizetheti a tőkének a kamatát. Olcsó vasutakat kell tehát építeni, amelyekben a befektetési tőke a mainál sokkai csekélyebb s amelyek annálfogva a maguk kamatozását fed-zik. Erre nézve szándékozom mielőbb törvényjavaslatot terj-:sz- - teni a törvényhozás elé. (Helyeslés.) j Aztán van-még egy kérdés, anv:J,y az én személyemmel összenőtt. Ez a, csatornák kérdése. (Halljuk 1 Halljuk !) Hat, t. uraim, mi. sokat panaszkodunk . az amerikai versenyre. Természetes, h jgy rosszul esik nekünk az, hogy egész a határainkig eltud az amerikai bu a s az amerikai gabona jönni. .Keressük, is .étinek az okait mindenféle dolgokban, de. sajnálatomra, még nem lett általános , meggyőződés-az, hogy a legfőbb oka ennek, a legfőbb tényező ebben á kérd :sban a szállítás olcsósága. . (Úgy vanl) Mert, kérem, tessék elhinni, hogy egy szégyenhte8 dolog az, hogy Chikágóból, amely Amerikának a szivében, olcsób a szállítási költség, mint Mező-Túrról Prágába. A távolság 20 szór akkora s a szállít,'-sí költség mégis csekélyebb* . S minden, an^ii szállítási költségeken . megtakárittatik a ’termelőt gazdagítja. (Helyeslés.) M- rt, kérem, ha én*eladom a búzámat tikárból M országban, ugy e bár pesti paritással adpm el természetben. A pesti árnál annyival kapok -kevesebbet a. birtokon, amennyi a szállítási költség. Ha én leszállitonva- szállítási költséget, a pesti; piaci árat’. írem módosítom, de: azt az árat, amelyet *az uradalombán kapok. Én azt hiszem, hogy a vizi közlekedés kifejtése roppant fontos. Hiszen mégáldotta Isten hazánkat így pár nagy folyóval, a Dunával, a Tiszával, megáldotta azonkívül olyan folyókkal, amelyek könnyen tehetők hajózhatókká. A baj azonban ott van, hogy úgy a Dunának nagy része, valamint a Tiszának, az egész folyása nem abban az irányban'van, amelyben nálunk az áru forgalom forog, t. i. nem keletről nyugatra, hanem lázakról délre. Csak a Dunának -Pesttől—nyugatra menő része megy abba az irányba, a melyben a mi áruforgalmunk megkívánja. Mi tehát a mi feladatunk? Kézen- fekvőt hogy a Tiszát ösazékös&üka Dunával egy csatorna, által-, amely szintén keletről nyugati irányba folyik s’a mely ennélfogva ugyanabba a kedvező .helyzetbe hozz» azokat a termelőket, akik a Tisza -s a Folytatás a melléklete»,
