Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-08 / 36. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Kiállításunk. Túl vagyunk már azon a régi felfogáson, melylyel a kiállításokat czif- raságnak tekintettük. Gazdasági viszo­nyaink fejlődésével mindjobban érzi a gazda is, hogy terményeinek piaczot kell teremteni s minden alkalmat meg­ragadni, ami a vevők figyelmének fel­keltésével az értékesítés javára szolgál. Az a régi felfogás, hogy jó bor­nak nem kell czégér, helyén volt ad­dig, mig igényeink kisebbek voltak, ter­melésünk kevésbbé forsirozott s nem voltunk rá utalva a viszonyok teljes kiaknázására. — Amint a kereskede­lem terén megszűnt az a ferde felfo­gás, hogy a szolid kereskedelemnek reklámra szüksége nincs s amint ép a jóval kifejlettebb kereskedelem valósá­gos harczot űz a hirdetésekkel, úgy ma a gazdálkodásnál is előtérbe lépett az ,a meggyőződés, hogy a gazdának egyúttal saját terményei kereskedőjének kell lenni, a közvetítő kereskedelmet lehetőleg nélkülözni az értékesítésnél s így -megfelelő reklám nélkül boldogulni nem tud. Vármegyénk pl. az idén oly bő gyümölcsterméssel, különösen szilva és alma terméssel dicsekedhet, hogy való­ban gondot ad annak értékesítése. A TAUCZA.­........ Ha gyjatok el... Hagyjatok el, ne kérdjétek : Mért fáj nékem úgy az élet ? Úgy sincs szavam tihozzátok, Eltemetem a mi bántott, Örökre. Ne tudjátok azt meg soha, Bánatomnak mi az oka. A szív, mely egyszer csalódott, Nem lehet az többé boldog Sohasem! Sallay Lajos. Az édes anya szive. Irta: Erdőssy Vilmos. (Folytató.) Bodrogmegye egyik kicsiny falujának •végén a Kéry kastélylyal szemben van egy kis egyszerű, tiszta fehérre meszelt egy­ablakos ház. A ház előtti kis kert s az udvar tele van virágokkal. Van ott minden­féle: sárga viola, kék nefelejts, fehér liliom, piros mályva, sokszínű árvácska, tarka szegfű. Egyszerű falusi virágok mind és egyszerüségőkben mégis oly hódítók, akár­szomszéd országok termései oly cseké­lyek, hogy e termények keresettek is. És mégis azt látjuk, hogy mig egyes vi­dékeink, igy Nagybánya környéke e helyzetet kihasználva csak Berlinbe a szatmári vasúti állomáson keresztül na­ponként 30 vaggon szilvát szállít, ad­dig Fehérgyarmat vidéke, hol pedig egyes községekben, mint pl. Nagy-Ár­ban ugyancsak nagy gyümölcs termés van, szilváját értékesíteni nem tudja. Miben keressük e körülménynek az okát? Abban, hogy Nagybánya vidéke teljesen gyümölcsére lévén utalva, foly­tonos kiállításokkal felhívta a külföld figyelmét s dicséretes exportot terem­tett magának, mig az utóbb említett vidék ezt nem tette. Az a felfogás tehát, hogy a kiállí­tások hasztalan költségeskedés, csak kerékkötő értékesítési viszonyaink fej­lesztése körül, nemcsak alaptalan, sőt káros is, melylyel sajnos, még min­dig küzdenünk kell. Épen első sorban gyümölcsterme­lésünk érdekében ment bele gazdasági egyesületünk rendkívüli költséggel, rend­kívüli fáradsággal az idei kertészeti kiállításba. Természetesen annál telje­sebben érjük el czélunkat, mentül job­ban fel fogjuk az iránt az érdeklődést kelteni, az érdekeltek közül mentül csak az aloek, pálmák s a többi drága déli növények. A ház tornácza tele van szebb­nél szebd leánderekkel, melyeknek bóditó illatárja messzire beszagositja a levegőt. A virágok között egy öreg anyóka meggörbedt alakja tűnik fel; a legszebb virágokat szaggatja le s köti csokorba. Ünneplő ruha van rajta. Vendéget vár, vagy talán templomba készül ? A midőn a csokor elkészült, beviszi az első házba, vizet önt egy régi velenczei v.zespohárba s abba helyezi a csokrot. Szemében köny villan meg, jóságos arczá­rói édes öröm és megelégedés tükröződik vissza. — Vájjon hogy fogják itt magukat ebben a szegényes viskóban érezni ? — töpreng magában. Különös egy ember le­het ez az Erzsi ura, kogy a grófné unszo­lása és az én kérésem, könyörgésem da­czára is itt akar én nálam lakni, holott a nagy úri lakás rendelkezésére áll a kas­télyban. Jó ember lehet a lelkem. A mél- tóságos grófnő is azt mondja, neki köszön­hetjük az Erzsi életét. Áldja is meg a jó Isten érte ! E perczben kocsi állt meg a kapu előtt, Dr. Bedőfalvyék érkeztek meg anyjuk látogatására, s mielőtt az öreg anyóka elé- bek siethetett volna, a fiatalok már benn teremtek a szobában. — Édes anyám 1 — Kedves leányom I Aztán mélységes csend, majd később hangos zokogás. A fiatal asszony öreg anyja kebelén sírta ki örömkönnyeit. Csak később jutott eszébe, hogy bemutassa fér­jét, ki jóleső örömmel gyönyörködött az anya és leánya boldogságában. I többen nézik azt meg s ezek előtt j mentül impozánsabb méretekben mu­tatják be termelésünket. Nem hiszszük, hogy válságos gaz­dasági viszonyaink még mindig fel ne ébresztették volna gazdáinkat a saját érdekekük felkarolása iránt, nem akar­juk hinni, hogy e kiállításunkon képvi­selve ne legyen minden számottevő termelőnk. A hiúsági tekintetek itt má­sodrendű kérdés, első a reális czél. Tömeget kell felmutatnunk, nem csu­pán kuriozitásokat. Nem fogadható el tehát mentségnek az, ha számottevő termelő csak azért nem állítja ki ter­mését, mert az feltűnő széppé nem fejlődött, azzal feltűnést elérni nem tud. Minden ilyen okból elmaradt ter­melőnk nagy veszteség első sorban önmaga, másodsorban vármegyénk kertészetére. Nagy örömmel karoltuk fel kiál­lásunkra több község azon tervét, hogy az egyes kiállítók külön kiállításait a község külön csoportosítja, mely eset­ben a legtökéletesebben van módunk­ban a község összes terméséről beszá­molni katalógusunkban, amennyiben ott azt jelezhetjük, hogy e községnek az egyesek által bemutatott faj gyü­mölcseiből évenként összesen mennyi termésre lehet számítani. E szempont­— Ez az én jó Öreg anyám s ez itt mentő angyalom és elrablóm, — tette hozzá mosolyogva. Az anyóka remegve nyújtotta jobbját a doktor felé, s ez ajkához emelte a barna munkában megedzett érdes kezet, aztán homlokon csókolta anyósát. Az öreg nem tudott hová lenni; nem tudta örüljön-e vagy szégyenkezzen, hogy ez a nagyságos ur — jóllehet veje — kezet csókol neki ? — Csókoljon meg édes anyám és fo­gadjon fiának. Szeressen ugyanazon szere­tettel, mint leáuyát szereti; én részemről igyekszem szeretetét kiérdemelni. Az öreg asszony egyetlen szót se tu­dott válaszolni, izgatottságában ő maga is kezet akart vejének csókolni, mintegy je­lezve azt, hogy hiszen már is szereti; sze­reti az anyai szív legszentebb szerelmével. Hosszú idő telt bele, mig a két nő örömtől háborgó keble leesillapodott; addig mindég Bedőfalvy tartotta őket szóval. Végre az öreg asszonynak eszébe jutott, hogy a konyhán, is van ám dolga, kisietett hát, magokra hagyva a fiatalokat. Ezek ki­mentek a virágos kertbe; s élvezték a pompás friss falusi ozondus levegőt. — Itt szeretnék én mindig lakni — monda Bedőfalvy. Boldogok, kik ilyen le­vegőt szívhatnak. No de legalább ezután lesz hol összeszedni a fővárosban tönkre ment idegeimet; ugy-e édesem ezután min­den nyáron ide jövünk pihenni I? Az asszonyka átölelte urát s édes syrén hangon súgta a fülébe: — Te én édes kis jóságos kis uram, mégmentőm. Sokat szenvedtem betegsé­gem alatt, de áldom Istenemet, hogy bé­ből óhajtanánk, ha e téren számotte­vőbb község Követnék e példákat. Kiállításún* sikere, igy a közér­dek czélbavett fejlesztése mindazoknak feladata, kik ennek horderejét intelli- gencziájuknál fogva inkább felfogni ké­pesek s kik a kis emberekkel érint­kezve azokat vezetni vannak hivatva. E buzdító munkát elvárjuk tehát nem­csak a földbirtokos uraktól, de a ha­tóságok, lelkész- és tanító uraktól is. A bejelentés zárnapja közeleg, ké­rünk mindenkit, ki valamit e kiállítás érdekében tehet, egy-egy követ tegyen arra az épületre, mely kertészetünk, gyümölcstermelésünk jövőjének böl­csője. jp Zeneiskolánk hangversenye. Szabad lesz tán a hangversenyt, a mely a ránk következő szombat este fog a színházban lefolyni, azzal a bizonyára meglepő hírrel bevezetnem, hogy az inté­zetbe eddigelé nyolezvankét növen­dék iratkozott be. Társadalmunk minden rétegéből to- borródott össze az a tekintélyes sereg", amely előreláthatólag legalább is a százas számig fog szaporodni. Úgy az intézetnek vasárnap tartott megnyitó ünnepségén, mint a tegnap meg­ejtett zenepróbán és beosztási eljárásnál a zenetanulók lelkében láthatóan lobogott a teggé tett, mert különben ma nem lennék ilyen boldog. — Ki tudja ? — Nem ; lehetetlen, mert máskép nem lett volna alkalmam jó szivedet megös- merni, már pedig engem nem egy hamar lehetett volna anyámtól s a grófnőtől el­hódítani. — Paraszt nem vett volna el, úrhoz meg én nem mentem volna. — Csakhogy én meghódíthattalak, most már az enyém vagy, s nem szaba­dulsz meg tőlem. — ,IgenI a l*ed vagyok egész éle­temre. Érted élek, s ha kell — szenvedek. Egy egész élet rövid lesz arra, hogy kár­pótolhassalak azért a boldogságért, mely­ben engem — minket — részesítettél. Szavait egy hosszú, édes csókban pecsételte meg. Az öreg asszony e jelenet alatt lé­pett ki az udvarra, hogy vacsorázni hívja gyermekeit, de a mint a csókolódzó fiata­lokat meglátta, csendesen visszalépett a küszöbről s elkezdett hangosan zokogni. Boldogsággal telt szivének jólesett öröm­könnyeit hullatni. A fiatalok figyelmesek lettek a han­gos sírásra, s besiettek az öreghez. — Mi baj édes anyánk ? kérdék egyszerre. — Sírok örömömben — monda az öreg — átölelve gyermekeit, s abban a pillanatban szivéhez kapott... — Jaj... jaj... kiáltá s veje karjaiba hanyatlott. Szive hasadt meg örömében. Roth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Fannonia legolcsóbb bevásárlási forrást. --------szálloda» mellett! f Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. 1 Figyelmeztetés i! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári színes czipők eredeti gyáriárakeh kaphatók. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom