Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-09 / 23. szám
SZATMÁR RS VIDÉKE töltötte be nem csak társulati, hanem társadalmi hivatását is. Tudnunk kell azt, hogy azon időben azon helyen vályogvetés és téglaégetés eszközöltetett; s igy elgondolható, hogy ezen helynek feltöltése, egyengetése és rendezése éveken át tetemes költségébe került a Lövész-egyletnek, hogy azon összegen ma már a kor kívánalmainak teljesen megfelelő lövöldét lehetne építeni. Ha hozzá számítjuk az építményeket, a régi lövő-házat és gőzfürdőt, (melyek ma is használtatnak, s jövedelmet hoznak a városnak,) s az évenkinti okozott árvízkárokat, erről kellő felvilágosítást nyújt a lövész-egyletnek pénztár- könyve. Azon időben, a mikor a birtokok rendeztettek, illetve a telekkönyveket készítették, a Lövész-egyesület kállal felépített Lövölde a telekkel együtt, a Lövész egyesület tulajdnául lett'-teLekkonyvezve. Később évek múlva, a városi tanács erre reá jött, a Lövész-egyesület készséggel megengedte, hogy a telek tulajdonjogilag a városra irattassek át, pedig ekkor már oly sok idő eltelt, hogy a város ehez törvényes jogát már elveszítette; de az Egylet méltányosan járt el. A nyolczvanas években látva az egyesület, hogy tartozását törleszteni ereje nincs, szerződésileg a városra ruházta a felépített lövölde épületét és gőzfürdőét, melyek a város által is elfogadott leltár szerint 17.500 forintra becsültettek, s ezen vagyonnal szemben a város kifizette a Lövész-Egyesületnek 6500 forintot tett tartozását; a többlet érték ellenében pedig kötelezte magát a város a Lövöldének mind az ideig, a mig a Lövész egyesület létezni fog, annak helyet adni, s ezen szerződés alapján a szolgalmi jog be is kebeleztetett; a szerződésnek végpontja tette kérdésessé a Lövész-egylet bekebelezett fenti jogát, annyiban, hogy a végpontban Íratott az, ha felső hatóságilag vagy rendőrileg a lövészet be nem tiltatik. — Innen, illetve a szerződés azon végpontján tört meg, vagy görbült el az igazság, ezt kell jobban megvilágítani és értelmezni. H városnak a lövészetet rendőrileg betiltani joga csak azon esetben lett volna, ha az egyesület ottan rendőri kihágást követett volna el; vagy ha az köz- veszélyessé vált volna! Rendőri kihágást olyan hosszú időn át soha sem követeit el, közveszélyes sem volt soha I Akkor a midőn a város a szomszéd Pap-féle telket megvásárolta, s azt drága pénzen feltöltette, akkor vették elő a lövöldét, illetve annak szerződését, s látták végpontjában (szerintök) a jogot, hogy rendőrileg be lehet tiltani az ottani lövészetet; ez úgy a hideg őszi, vagy téli időben volt, a mikor a lövész-egylet már nem is folytatta lőgyakorlatáit; s a nemes tanács akkor, a mikor ott senki sem lőtt, kiadott egy ukázt a főkapitánynak, mondván: a mennyiben a városnak a lövő térre szüksége van, tiltsa be az ottani lövészetet! De mielőtt ezen ukázt ki adta volna, gondoskodott arról, hogy a lövötér használható ne legyen ; s ezért leromboltatott mindent, befásittatta a 1 öteret, betöltette a védő-határ árkot, a mely a közönséget a lőtértöl elzárta; sőt egy nagy S betű séta utat vezetett a lőtérre I * * * naponként, ájtatosan imádkozik katona fiáért, hogy valami baj ne érje. Gyakran kitekint, minden zörgésre feláll, hallgatózik, hátha ő jön. Homályosodó szemeivel már alig látja a körülötte levő tárgyakat is, csak a fia alakja jelenik meg mindig előtte. Szent karácsony napján felteriti a kis asztalkáját két személyre, addig semmi ételhez nem nyúl, mig a fia meg nem érkezik. Odakünn a szél csikorgatja a fák ágait, a külső ablakokat, a kis ház ajtaját. Most jön, kopog is. Az öreg asszony kisiet fia elébe, hogy megölelje, megcsókolja. A pitvarban a szél erőset lódít az ajtón. Halkan kopogtatnak az ajtón. Az öreg asszony amint az ajtót felnyitotta, belép rajta, egy daliás kurucz vitéz. Busan köszönti a ház népét. Szomorú üzenetet hoz az öreg asszonynak a kurucz táborból. Fia halála hírét, aki ott esett el az erdődi csatasikon, mikor a zászlót akarta megmenteni. Szivén találta ez az öreg asszonyt és nagy szomorúság szállott le a kis házra... * Holdsugaras éjszakákon, mikor hideg szél sivit a fákon át és megborzongatja a sir virágait, a síron nőtt nefelejts, mintha véres csatákról regélne, kurucz dicsőségről, elhaló reményekről, miket a hősök szive a sírba vitt; máskor az anya és a fiú találkozásáról, a boldogságról susog és azokról a szép álmokról, melyeket két egy- gyé porladt szív oda lenn a sir megrázó mélyén szövöget. s ekkor kimondotta ukázában, hogy a lövölde ott, a hol volt, most már közveszélyes I Ez igaz, senki kétségbe ne vonja; de igy áll elő az igazság kérdése, hogy ki által, s mi által lett közveszélyessé?l Közveszélyessé lett a város azon fonák — s jogtalan intézkedése által; mert akkor a midőn a Kossuth-kér tét rendez- tette, a helyett, hogy a lövölde tér árkát betömette volna; köteles lett volna a helyett a nagyközönséget, aki a Kossuth- kertben sétál, kellő biztonságú kerítéssel, vagy szilárd fallal elválasztani; s igy szerencsétlenség nem történhetett volna, s a lövölde nem lett volna közveszélyessé. Tehát Szatmár szabadkirályi város — mint egyik szerződő fél, szegte meg a szerződést! s lett okozója a lövészet betiltásának. Tévedésben volt a multi vezérczikk írója akkor, a midőn azt állította, hogy a bíróság helyben hagyta a város intézkedését, — ez nem igy áll egészen, mert az első birói határozat, a mely határozat a helyszíni szemle alapján hozutott, kötelezte a várost arra, hogy a lövész-egyesületet 8 napon belül — különbeni végrehajtás terhe melleit — helyezze vissza törvényes jogaiba I ez az igaz, — s ez volt az egyenes igazság! mert hogy a másod bíróság, bent a szobában a ködös időben hozott birói határozatával —f az első bíróság ítéletét megváltoztatta, s oda módosította, hogy amennyiben a lőtér — már befásiltatott, s bekerteltetett, — s arra a városnak okvetlen szüksége van, tehát nem kötelezi a várost a visszahelyezésre. Bár ezek után kártérítési jogos követelése a Lövész-egyletnek fennáll, s arról, az egyesület le nem mondott, — s nem is fog lemondani mindaddig, a mig a város kellő s megfelelő kárpótlást nem nyújt; — de a Lövész-egyesület választmánya nem akarta a kártérítési pert a várossal megkezdeni azért sem, mert a lövész-egylet tagjai elsősorban városi polgárok, s igy önön magukat nem akarták, s ma sem akarják rósz színben feltüntetni, s inkább óhajtják a békés megoldást. De már biztatva lettek régebben a volt polgármester ur állal, hogy módot fognak nyújtani az ügy békés elintézésére, — s fel is hívták a Lövész-egyletet arra,’ nézzen utánna megfelelő helynek, ahol a lövöldét óhijtaná, s ha lehet a város azt kárpótlásként megszerzi s oda lövöldét építtet. A lövész-egylet választmánya utána járt e felhívás alapján, s tudatta, hogy a Schik-féle kertet óhajtaná e czélra; de midőn annak árát megtudta, önként elállóit attól. Később a lövész-egylet vásárolt egy szántóföldet, az újonnan nyitott Weselényi-utcza végén, s arra tervet is készíttetett, s a volt polgármester úrral ez ügyben érintkezett, kérvén, hogy az elvett lövölde helyett ezen területre építtetne a város uj lövöldét. Ekkor ismét előállott egy újabb akadály, amennyiben, ugyanazon helyen jelöltetett ki az újonnan építendő lovas-kaszárnya, s e miatt a terv be sem lett mutatva, mert a séta-kert után, most már azon helyre is szüksége volt a városnak ; ekkor történt utalás arra, szinte a tek. tanácstól, hogy nézze meg a lövész egyesület a körivélyest, ott szívesen ad a város annyi területet a mennyit kíván az egyesület e czélra; — igy jutott ezen legutóbbi felhívásra a lövész-egyesület kérelmével a városi tanácshoz, kijelölve egy bizonyos területet a körtvélyesen, melyre szüksége lenn. A ki valaha lőtt, illetve katona volt, vagy a ki lövöldéket látott, az tudni fogja, hogy a rendszeres lövöldéknél külömbó^ő távolságra lőnek; s | miatt az országúitól befele 5oo méter hosszt mért ki a körtvé- lyesi erdőbe, — hogy a tér kellő hosszú legyen a lövészeti kiképezésre, természetes, hogy a vadász pisztoly és kezdő táblák 30—50—100 méter távolságra állíttatnak ; de hogy valaki, — a mi ppdig a föczól, nemcsak mint a passiót, de magasabb szempontból képezni akarja magát — úgy feltétlen szükség van a nagyobb távolságra. — Már pedig ha valaha, úgy ma nyert a müveit világ által elismerést az, — hogy nem a fegyver mikénti czélra forgatásával, hanem a biztos lövőkkel — biztosabban lehet csatát nyerni. Legújabban egy igazi nagy hazafi „Szemére“ sokat áldozott e sport fejlesztésére, mint egy Útmutatóul a magas kormánynak, s az illető köröknek, hogy mely irányban lehet jó katonát nevelni; s azóta a kis Szilágyvármegye fővárossá Zilah gymnáziuma máris eredményes lépéseket tett az iránt, hogy ifjúságát a lövészetben ki képezze; — szerintem is ez az egyedüli mód arra, hogy a hadi létszámot minden állam le szállíthassa, — ha annak minden egyes fia jó lövővé lessz; s ezt tényleg úgy érheti el minden nemzet, ha fiait már az iskolákban katonának képezi; a mire a jelenlegi tornaórák teljesen elégségesek lennének. E tekintetben kellő példát nyújt Schweitz és nyújtanak a Burok. Hogy ennyire eltértem tárgyamtól oka az, mert megvilágításba akartam tenni a lövész-egyesület kérelmét, a melyet olyan soknak talált a tekintetes tanács, s kérelmében a czélt, a mely irányította kérelmét, s a gazdasági tanácsos ur; a ki elégségesnek találta volna, a régi lövöldétől balra oldalt egy pár méter sarok helyet a lövölde felállítására; holott az semmi körülmények között a czélnak meg nem felel; a jelenlegi Kossuth-kertben csakis úgy lenne elhelyezhető a lövölde, ha a régi lövőház a löterülettel együtt át engedtetnék, — s meg hosszabbittatnék az újonnan vett hátulsó telkekből; akkor lehetne elhelyezni, s a mai kor igényének megfele- lőleg berendezni a lövöldét, még pedig olyan képen, hogy Szatmár városának mindkét gymnáziumi ifjúsága —"megfelelő helyet találna magának, hogy magát a lövészetben kiképezze. A czikk írója ugyan azt mondta: séta-kert legyen sétakert, s ott helye lövészetnek nincs; már pedig ez sem áll, mert ha figyelembe vesszük az ország több nagyobb városait, ott a hol lövöldék vannak, azok mindenütt a sétakertben vannak elhelyezve, sőt biztosan állíthatom, miszerint nagyon sok helyütt a lövölde kertek képződtek át sétakerteké, — mert a közönséget oda vonzották; igy volt ez nál- lunk is. — Egy másik állitás szeri t a sétáló közönség idegessé lenne a lövésektől; ezen állítás szinte sántít, mert Budapesten, a budai-lövölde mellé szándékosan lett építve az idegbeteg kórház, sőt orvosok ajánlják még a nőknek is idegesség ellen a lövészetet, s a budai — lövöldének is több előkelő hölgy tagja van. Tehát a Kossuth-kertben ez ok miatt fel lehetne állítani a lövöldét, sőt egészségügyi szempontból — igenis czélszerü lenne azokra, a kik idegbetegek. Dehát a lövész-egyesület már bele nyugodott a város által tett azon ajánlatba, hogy a körtvélyesre telepíttessék, hogy pedig ott olyan nagy területet kért, tette nemcsak saját érdekében, de a város azon nagyszámú közönsége részére kérte, a kik oly sokan vannak olyanok, kiknek szőllő- jük, vagy lankájuk nincsen, s igy nincs alkalmuk arra, hogy valahova a szabadba kirándulhassanak ; pedig talán éppen azon i nagyon sokaknak a város polgárai közzül j volna leginkább szükségük arra, hogy a heti fárasztó munka után, az egy szabad , napon, legyen hova menni üdülést szerezni. E czélra irányított a lövész-egylet a kért nagy területtel; melyet kellőleg át alakítva, s befásitva — egy olyan kirándulási helyet nyújtana a város nagy közönségének, a melyet a kis vasúttal könnyen és olcsón látogathatna, a mi egészségi szempontból szinte felette sokat érne; mert bizon a mai Kossuth-kertnek nagyob- része — talán évtizedek múlva is pocsojás lesz, s itt friss tiszta levegőt az oda menők nem nyerhetnek. Eltekintve az elvett terület — s a kért terület értékétől; én azt hiszem, s úgyis van, hogy a használatból elvett terület — értéke, sokkal magasabb és érté kesebb, mint a kért körivélyesi terület értéke ; — se szerint a lövész-egylet kérése a körtvélyesi területhez csak méltányos; mert elvett belterületért, — nagyobb külterületi helyet kért; s az elfoglalt általa épített régi lövőidéért, uj lövőidét kért felállítani. Legközelebbi példa Debreczen, hol a város a lövészeket régi helyükről távolabb telepíttette, s mint egy 4o ezer forintért uj lövöldét építtet, s tágas lőterületet adott a lövöldének; bizon ppdig a debreczeni lövöldének működő tagjai száma kevesebb mint a Szatmári lövészeké; példa továbbá Nagyvárad, Temesvár, ahol a város éven- kint egy-egy nagyobb segélyben ré>zesni a lövészeket az által is, hogy lő dijjakat ad évről-évre; épen igy Budapest, hol 1 szinte a város költségvetésében ezrek szerepelnek a lövölde részére. — Szatmár sza- I badkirályi városának eddig egy árva fillérjébe sincsen a lövölde, mert akkor a midőn a város a 6 ezer forintnyi adóságűt kifizette, kapott olyan értékű épületeket, a melyek évenkint a városnak 800 sőt a későbbi években 1000 forint évi bért jövedelmeztek, s igy a kifizetett összeg — bérösszegekben teljes egészében vissza folyt a város pénztárába kamatostul. Ez alapon, az annak idején — a város által elfogadott leltár szerinti érték teljes egészében kártalanítandó a város által, a lövész-egyesületnek ; ezen jogot a czikk irója is elismeri, sőt mondja is, hogy adjon a város megfelelő területet a körtvélyesen, s járuljon hozzá, a lövöldének olyan iránybani felépítéséhez, mint a minőt itt elvett tőle; ezt hiszem, a lövész- egyesület elis fogadja. Dehogy aczikkirója hány tagot tart szükségesnek .arra, — hogy a lövölde fel építését, azok számától tenné függővé, — ez egy olyan kérdés, — amelyre megfelelni .«jenki sem képes. Ha ezt vesszük, Debreczenben annak idején, a mikor régi helyéből kitelepítették a lövészeket, volt négy működő tagja, § mégis 4o ezeret áldozott reá Debreczen várossá; már pedig a‘szatmári lövöldének, ha az felállittatik, biztosan lesz nem négy, de negyven sőt több működő tagja, — de ha a lövölde ki a körtvélyesre téteiik, biztosan a százat is elfogja érni taglétszámával, s azonkívül a lövész-egyesület már most kimondhatja azt, hogy a gymnáziumi ifjúság részére való figyelemmel, úgy fogja azt szervezni, hogy ott ők is magukat a lövészetben kiképezhessék, s a vasút társaság is hozni fog annyi áldozatot, hogy vagy nagyon mérsékelt dijjért, vagy plane hetenkint egyszer díjtalanul szállítaná ki az ifjúságot a körtvélyesi lövöldébe, ha pedig a földművelési miniszter urnák, — azon üdvös intézkedése ide is eljut, hogy az ország utak szélén fákat ültetnek, úgy szép kis séta lesz az ifjúságnak a fák árnyékában ki sétálni vagy kimasirozni a körtvélyesi uj löveldébe. Jog, törvény, igazság, a város képviselő testületének és tanácsának igazi áldozatkész magyar hazafisága, vigyék előre a lövész-egyesület ügyét 1 Lövés«. Kérelem. Városi zeneiskolánk szeptemberben megnyílik. A még szükséges előkészítő munka érdekében kívánatos tudnunk, hogy körülbelül hány növendékre számíthatunk és milyen szakban kívánnak azok, oktasást nyerni? Evégből tisztelettel fölhívom az érdekelteket, elsősorban a szülőket, hogy az imént előadott kérdésre 15 nap alatt felelni, illetve óhajtásaikat alulírottal akár élőszóval, akár pedig levelező-lap utján közölni szíveskedjenek. Megjegyzem, hogy e bejelentés az illetők re nézve semmiféle kötelezettséggel nem jár, és elhatározásukat a zeneiskola megnyitásáig tetszésük szerint megváltoztathatják. Szatmár, 1903 juriius 9. Dr. Tanódy Márton. Felhívás adakozásra. Szives örömmel adunk helyt a dalegyesület választmánya abbéli kérelmének, hogy az általa felállitandó zeneiskola fölszerelésére adományokat gyüjtsiink. Annyira közismeretit inár ez a nemes törekvés, hogy teljes bizalommal fordulunk láp ütik olvasóihoz kérvén őket, hogy a mindnyájunk javára szolgáló czélra erejükhöz képest közrehatni szíveskedjenek Az adományok lapunk szerkesztőségéhez czimzendök. Eddigi gyűjtésünk . . 120 K Ujabbun adakoztak: Dr. Chorin Ferencz főrendiházi tag . . . . 100 K Teitelbaum Herman bankigazgató ........................20 K ös szesen: 240 K 9 9 Apróságok. A kis Törzseölc példája is illusztrálja, hogy a kitartás elébb utóbb győzelmet arat. Mikor először mondta, hogy a Honvéd- utcza végét ki kell kövezni, egy pár németi polgár kivéielével mosolygott mindenki, s mióta ugyanezt töbször hangoztatta, ma már ott vagyunk, hogy a közgyűlés komolyan veszi a dolgot, s ha még egy párszor elmondja, épenséggel megfogják kövezni, aki ellene lesz. * A kormány komolyan foglalkozik az alkoholizmus terjedésének megakadályozásával, e végből leirt a törvényhatóságokhoz — köztük mihozzánk is — hogy alkossanak szabályrendeletet arról, miszerint a 15 éven alóliaknak ne legyen szabad nylivános mulatságokban megjelenni. — Mit ér az? — mondja erre Bögre ur — ne a 15 éven alóliakat, de a 15 éven felülieket tiltsák e), ha azt akarják, hogy ne igyanak. Folytatás a mellékleten.
