Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-20 / 3. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

mellett — a titkos pályázat leplébe burkolózva — kardoskodjék.

De arról is megvagyok győződve, hogy a választmány tagjainak a jeligés levél felbontásakor csak éli elő v'leménye lehetett

— -szerző ilyen ros<T • ü eljárásáról. Hogy ezen Ítéletet senu ■ u nyilvánította, annak a meglepetésen | ívül a közgyűlés ünnepélyes voltában találom magyarázatát, melyet ilyen kínos ügy tárgyalásával megzavarni senki nem akart.

Az előzőkben a száraz tényeket adtam elő, hogy a kik a választmány tisztelt tagjai közül nem Ismerik, azokat megtudhassák. És habár utólagosan is alkalmuk legyen megismerni a nyertes szerző eljárását, melylyel csak önmagát Ítélte el.

Ezek előadására nem az vezetett, hogy nem én nyertem el a pályadijat és dicsőséget, melyet becsületes munkámmal kiérdemelni igyekeztem, midőn kiegészítettem, s újból átdolgoztam első Ízben beadott s már-már nyertes pályamunkámat: hanem iiditottak e beadványom megírásában ez ellenfelem részéről elkövetett — s önmagukat jellemző- tettek, a melyek sértették, törekvésemet — melyekért csak egyedül az igen t. választmány adhat megfelelő elégtételt; de a melyek még nagyobb mértékben sértik — ha megtorlatlanul maradnának

— a Kölcsey-kör reputátióját, mert egyenesen veszélyeztetnék jövőben a pályázat komolyságát.

T. Választmányi Miután ezen beadványból világosan kitűnik, hogy ebben az ügyben a Kölcsey-kör érdeke az én egyéni érdekem mellett sokszorosan előtérben áll, az elégtétel megadása tekintetében külön kérelmet nem terjesztek elő — aoynyival is inkább, mert megvagyok győződve, hogy a t. választmány a Kölcsey kör érdekében úgy fog intézkedni, hogy a kör választmányának reputátióján ejtett sérelem megtorlásával én is megkapom a jogosan remélt és kívánt elégtételt.

Midőn ezen dolgok orvoslásáért s teljes elégtétel megadásáért a t. választmány bölcsességéhez bizalommal fordulok — maradok,

Szatmár, I902. január ló.

Kiváló tisztelettel: Fodor György

törv. hat, levéltárnak, a dicsérettel jut. pályamű szerzője.

A Kölcsey-kör választmánya f. hó 16-án d. u. 5 órakor dr. Fechtel János elnöklete mellett tartott ülésén tárgyalta a fenti I kérvényt.

Jelen voltak: Kölcsey János, dr. Fejes István, dr. Böszörményi Emil, Jankovics János, Fodor Gyula, Radó Bertalan, Bakcsy Gergely választmányi tagok és Schik Elemér jegyző. >

A választmány hosszas vita után a következő egyhangú határozatot hozta: „A választmány az 1902. deczember 15-én tartót ülésében 5. sz. a. hozott határozatát megsemmisíti, és a pályázat eredményét semmisnek mondja ki. Egyben felhívja Máirai Lajos urat, hogy a 200 kor. pályadijat a kör pénztárába fizesse vissza.

Fodor György kérvényének többi részével a választmány nem foglalkozik és a pályamüveket az ismert szerzőknek visszaadja.

Hol a bot és verte a szőlőt meg a fennakadt cziczát, hogy csak úgy csattogott.

Ez lármás dolog volt és felülről egyébként is gyanús hangok szűrődtek le. Holmi „Hol az a gyerek“ stb., a mi mindég vésztjósló voU, tehát a csendet bevárni és a macskát lesni ö behúzódik — gondolta — az esövizes kád mellé, de még egyet üt a macskán.

Püff, csattant a bot, aztán mindjárt z.ürzavaros csörömpölés támadt. Ezek bizonyára a befőttes üvegek voltak a folyosó deszkájáról.

— Szent Isten! — szólt valaki oda fent és megint ismétlődött a „Hol az a gyerek“ és mintha kerestek volna valakit, lent az udvaron néhány fojtott „megállj csak, kerülj csak elő“ és élénk ide-oda- lutkosás támadt. így fülelt szorongva Dotya a kád mellett, mig közvetlen közelében nem támadt ruhasuhogás . . .

• Tán mégis jobb lesz valamit csellel kezdeni — gondolta.

— Ne még, még n m babad, Dotya még nem bujt el — jái--«>tta le a bujós- dit szabályszerűen. Varjai még, Mámmá.

Aztán figyelemé az utczaajió felé terelődött, a hova épen Iái hatot'. Olt négy poros és verejtékes alak löpódzott befelé némán és kínosan a fal mellé húzódva. Úgy sompolyogtak befelé nesztelenül mint a macska egerészéskor.

De már öregebb hangok is hallatszottak néha.

Rt ma nagy ítéletnap lesz.

Mse.

Miről úgy Fodor György, mint Mátrai Lajos jkvi kivonaton értesittetnek.

Ezen határozat indoka az, hogy a pályanyertes szerző a pálya müvek bírálása és a páiyadi} oda ítélése körül felmerült vitában személyesen részt vett.

A kérvény többi részét a választmány azért nem tárgyalja, mert a szerzői jog elbírálására magát illetékesnek nem tartja.“

Ifjúsági bál.

A sok remény, várakozás, mely ez ifjúsági bálhoz lüződött mind beteljesedett január hó 17-én, szombaton este. A bál fényéről megközelitő képet fog adni, a jelen- volt alább közölt hölgyek névsora. Csakhogy képzeljék kérem e neveket ragyogó öltözékekben : és köztük a comnie-il faut fehér keztyüi arany ifjúságot!

A hangulat mindvégig a legkedélyesebb volt. Az első négyest 70 gyönyörű pár tánczolta. A zenét felváltva szolgáltatta a katonazenekar és Oláh Feri bandaju.jA tiinczrond igen ízléses volt és Ä rendezőség elmésségét nagy mérvben dicséri.

Az anyugi siker az erkölcsi nyomában maradt. A tiszta jövedelem 274 korona 90 fillér — u Széchenyi társulatnak lett adományozva.

Igen kedves volt az éjfél utáni meglepetés, a mely a hölgyek- arany betűs névsorából állott. Közöljük alább egyben a névsort bevezető kedves kis kőkeményt is, mely Dr. Dávid István közkedvelt poétánk tollából kelt:

Báli jelentés.

Tudom... s ehez kétség se fér,

Hogy itt mindenki jól mulat,

S vidámitóból mit se kér Az édes báli hangulat S nehogy a bálelnököt sértsem S nehogy valaki félre, értsen Imé sietve bejelentem,

Hogy e versre mi ragad engem:

Egy regi . . . régi őserő;

Mind ismerik: csupa merő,

De csupa merő pletykuság.

Hallják tehát . . . Egy pillanat Szabad időm volt s ez alatt A közeli nyomdába mentem A legfrissebb újságot menten Kezembe kaptam s végig néztem A legjobb rovatot: a hirt,

S ez volt ott a mit elmésségem Most hirtelen itt versbe irt, „Tizenhetedik januárba Szatmárvármegye ifjúsága Rendezte bálját a nagyot,

A mely unnyi ifjú kedélybe A legtitkosabb fejtekébe Oly édes nyomokat hagyott.

Minő bál volt! . . . A kik csak látták E fényt, kedvet s azt, hogy e bálba Szokatlan bár műi világba Hét vármegye adott találkát,

És mindenki a ki csak látta A tündér módra csábi tó szép szemeket,

(szivén találva

Nem szólt csak ezt susogta : 0 ...

P

De hallgas sző, mert bárha kész is Lantom ódára, balladára,

Elhallgat, mert minden poézis Hallgat e névsor hallatára.

Leányok: Asztalos Esztike, Böszörményi Eszter, Borús Jolánka, Buduliázy Giziké, Beznák Ilonka, Böszörményi Ági, Dezső Fruzina, Dezső Ilonka, Farkas Ilonéi, Gödé Erzsiké, Horváth Erzsiké, Kótay Mariska, Kishalmy Irénke, Kölcsey Magda, Kölcsey Margit, Kereskónyi Erzsiké, Korányi Mac/.ilt». Kanizsay Etelka, Kovács Ilonka, KovácsMuriska,KoretkoMariska, Lit- teczky Erzsiké, Leitner Margit, Lengyel Angela, Láng Etelka, Lehrner Szundrin, Lázin Valér, Mavófhy Mariska, Maróthy Juliska, Madzsar Bella, Melles Berta, Madarassy Lenke, Majos Etelka, Németh Olga, Németh Ilonka, Nikolics Szeréna, Nuszer Matild, Noéh Zsuzsika, Papp Ilona, Streicher Berta, Schillepvein Ilonka, Szlafkofszky Viola, Szuhányi Margit, Szentiványi Krisztina, Szontiványi Anna, Tóth Juliska, Toperczer Emma, Cray Olga, Veréczy Buba, Wodia- ner Margit, Wekerle Mártha, Wodiarér Elzo, Zsákmány Margit, Zeke Bertu.- — Asszonyok: Dr. Antal Sándorné, Ambrózy Gáspárné, Boros Ilona, Bossin Józsefné, Bakó Iguáczné, Beznák Aladárnó, Boros Zoltánná, Böszörményi Zsigmondné, Buda- há/.y Albert né, Balogh Istvánná, Csics La- josné, Fintu Lajosné, Délczeg Lajosné, özv. Farkas Anialué, özv. Gödé Györgyné, Gönczy Antulué, Gi Ily én Józsefné, Huntz JenŐné, Heltnec/.y Józsefné, Hermán Julia, Jakó Kálmánná, Kótay Lajosné, Kovásznay Zsigmondné, Dr. Keresztszeghy Lajosné, özv. Kishalmi Lajosné, özv. Keresztes Sándorné, Dr. Kölcsey Ferenczné, Kölcsey Jánosné, Kereskényi Sáudorné, Korányi Jánosné, Kanizsay Imréné, Kovács Gyuláné, Koós Gá- borné, Kanizsay JenŐné, özv Ládái Antalné, Lázin Sándorné, Litteczky Endréné, Madzsar Jánosné, Melles Etnilné, Madarassy Sándorné, Majos Károly né, Mertz Jó- zsefné, Özv. Németh Józsefné, Noéli Bar- náné, Dr. Nagy Barnáué, Németh Ignaczné, Özv. Papp Zsigmondné, Papolczy Gyuláné, özv. Sepsy Károlyné, Koncz Lajosné, Stépán Gézáné, Szlatkofvszky Lajosné, Szűcs Józsefné, Szorukán Zoltánná, Szentiványi Gyuláné, Szabados Edéné, Tankóczy Gyuláné, Tinschmid Edéné, Tóth Móriczué, Tóth Elekné, Uray Károlyné, Unger Ull- mun Sándorné, Dr, Vajay Károlyné, Veréczy Antalod, Wallon Lajosné, Wodianer Sámu- elné, Zsákmán Józsefné.

A cselédügyről.

Engedjen meg a t. szerkesztő ur, hogy becses lapja múlt heti számában a fenti czimen, sok igazságot tartalmazó közérdekű czikkre megtegyem a magam, — évek hosszú során át gyűjtött — észrevételeimet.

A háziasszonyok szivéből van kivéve annak minden sora, melyek valótényeket selpalástolhaíatlan igazságot Tartalmaznak. Magam is tűrhetetlennek tarlom a jelenlegi állapotokat, s épen azért javítását a helyzetnek, elodázhatatlannak tartom. Hosszú tapasztalataimból kifolyólag én is arra kérem a főkapitány urat, hogy a tűrhetetlen állapotokon mindenáron javítani kell. De hogyan? Ennek sok módja van! Kezdődjék a nóta elölről. Főkapitánytól bizottsághoz, bizottságtól tanácshoz, tanácstól közgyűléshez kell vinni az ügyet, hogy végre megszülessék egy olyan szabályrendelet, mely a mostani tűrhetetlen állapotoknak véget vessen. Mert őszintén vallom be magam is, hogy cselédeink erkölcsössége igen gyenge lábon áll, s e miatt állandó jó cselédről álmodozni a mesék országába tartozik.

A Cselédügy épen olyan fontos, mint az egészségre nézve a tiszta levegő! Hogy mit hurczolhat be egy erkölcstelen, bejárót tartó cseléd a családba, arról gazdag tapasztalat folytán tanúbizonyságot tehet, a rendőrség, tiszti főorvos, mint a köz- egészségügy őre, s a kórházakba tolon- czolt beteg cselédek nagy száma. Szomorú kép ez, de igaz, s épen azért drákói szigorral orvoslandó.

A mostani cselédközvetitők megbízhatatlanok. A közönség panasza indokolt és jogos. A cselédszerzés jövedelmezőségének titka a gyakori helyváltoztatás. Nincs az a sültbolond cselédszerző, aki cselédet és gazdát azok teljes megelégedésére hozzon össze. Mi lenno akkor a cselédet és gazdát egyaránt kötelező provízióból ? Teljesen igaz, hogy a mely gazda olyan kívánsággal mer előállani, hogy neki állandó, fél- vagy egy éves cselédet hozzanak, az várhat a legközelebbi napfogyatkozásig, mig kívánsága teljesül.

Ennek a kérdésnek, t. i. a cselédmizériának tehát minden áron megoldást kell keresni.

Az én szerény, asszonyi véleményem szerint két módját ajánlom. Vagy a hatóság vegye kezébe a cselédközvetitést, vagy a nőegyesület. Ily szervezet mellett megszűnnék az a hallatlan kapzsiság, melylyel a cselédszerző kifosztja a cselédet, s a nagyközönség is jó Cselédet kapna, mert sem a hatósági intézménynek, sem a nőegyesületnek nem állana érdekében a provízió hajhászás, s bizton reményiem, hogy a cselédek erkölcseire is volna befolyással.

Ezek az én szerény véleményeim cselédügyünkre nézve. Én reményiem, hogy igen tisztelt főkapitány ur, kinek figyelmét az ily fontos ügyek nem szokták kikerülni, eddig szerzett bő tapasztalatai folytán tanulmánytárgyává fogja tenni a cselédügyet, s már a közeljövőben tudomást veszünk teendő intézkedéseiről, mely hogy úgy legyen, őszintén óhajtja

Ágnes asszony.

Színház.

A múlt hét műsorán szerepeltek a Bolond, Pogány Gábor, Baba, Kis szökevény s az Ingyenélők. A „Bolond“ Rákosi Szabados énekes legendája nem ismeretlen már közönségünk előtt. A Bimbót ez alkalommal Gyárfás adta. Máso- dikszor lépett a szatmári közönség elé a szenvedélyes komédiás szerepében szép tehetségének igen figyelemre méltó jelét adta. A közönség nem is késett vele szemben elismerésének kifejezést adni, mely tapsban s gyakori kihívásban nyilvánult. Bimbillát Lónyai Piroska adta sok bájjal és természetességgel. Szenté? a korcsmáros s Krémer a sekrestyés szerepét aknázta ki lelkiismeretesen. Ferenczy Deli lovagja kitűnő alakítás.

Csütörtökön Pogány Gábor Ferenczy Ferencznek 4 felvonásos drámáját adták

először színpadunkon, hozzá is tehetjük mindjárt, hogy nem érdemelte meg azt a fáradságot, melyet színészeink annak bemutatására fordítottak. Unalmas, sovány kis mese keretében tudjuk meg, hogy Pogány Gábort a tönkrejutás réme fenyegeti. Anyja rábeszélésére, hogy az ősi birtokot megmentse, hajlandó a gazdag I iránta mély vonzalommal viseltető Lindner Bertát elvenni, Pogány Gábor azonban a há- zuknát tartózkodó távoli rokonát szereti, bár ez épen Pogány Gábor rábeszélése folytán lett Kovács gazdag földbirtokos menyasszonya Pogány bevalja szerelmét egy erősen romantikus izü jelenetben s a negyedik felvonásban feltárja környezete előtt helyzetéi, melyből Anna nem talál más megoldást, hogy a malom kerekei között vessen véget boldogtalan életének. Hiányzik a szerző darabjából a lélektani indokolás, s az a körülmény is, hogy da-, rabjának nincs cselekvénye. A közönség tartózkodván s hidegen fogadta a darabot. A darabba színészeink sok igyekezettel s buzgalommal játszottak Bátossy a czimszerepben. Étsy Anna szerepében adta jelét sokoldalú tehetségének. A többi szereplők is sok igyekezettel játszottak, nem rajtok rhult, hogy a darabot a bukástól megmenteni nem veltak kepesek.

Pénteken a Baba ismét zsuffolt házat vonzott. A darabban szerepváltozás volt, amennyiben Juhász szerepét Tordai Adél vette át s a közönség elég szívesen fogadta s szép énekszámait meg is ismételtette.

Szombaton darabváltozás volt. Az .előre hirdetett Hoffman meséi helyett a Kis szökevényt adiák. Az előadás igen gyönge volt, meglátszott, hogy ezt csak szükségből s hirtelen vették elő. Lónyai Piroska énekszámait szépen énekelte, a tzbbi szereplőkről azonban nincs mit mondanunk.

Vasárnap az „Ingyenélők‘f-et adták. Ez sem sorolható a sikerültebb előadások közé. Ferenczi, Lónyai énekszámait a közönség gyakori tapsokkal jutalmazta. Ho- léczy hálás szerepét nem hagyta kiaknázatlanul. Holéczy, Szentes egyaránt jók voltak. A Csengő érczkör tagjai hálás közönségre találtak. A közönség azonban a nézőtért félig sem töltötte meg, nem különben a délutáni előadás is csekély számú közönséget vonzott.

Apróságok.

Vasárnap én is felmentem a dzsentri bankba, hogy a választásban részt vegyek. Kapaczitalták az ellenpártiak, de kijelentettem, hogy én a Klein Vilmos pártján vagyok. Nem akarták megérteni.

— Hja kérem — magyarázom az illetőknek — ilyen veszedelmes preczedenst minden pénzintézeti igazgatósági tagnak kézzel lábbal meg kell akadályozni.

*

Annyit mondhatok, hogy a részvényesek szép számmal gyűllek össze, s nyilvánvalóvá lett, hogy nem minden részvényes tartozik a dzsentrik közé. Egészen jogosultnak találtam azt a kérdést, a mit a hátam megett egyik részvényes intézett a másikhoz:

— Te Móricz, mondjad nekem, miért hivják ezt a bankot dzsentri banknak ?

*

Hanem bizony megbuktunk. A választás tiszta, volt, a mit egyik kortes ilyen formán fejezett ki:

Nem volt semmi pakli,

De ellenünk volt Akii.

. *

Irodavezetőm és főmunkatársam is nagy érdeklődéssel tudakozódott az eredmény felöl, mire aztán referáltam neki a történtekről.

— Nos, mit szólsz hozzá? — kérdem tőle.

— Én?semmit — szólt rá komolyan — hanem ő elmondhatja: Bankház, ha leszakadt, lesz más.

Tiemeter.

HÍREINK.

Lapunk jelen számához egy félr iv melléklet van csatolva.

— Dr. Chorin köszöneté. Chorin Ferencz dr., kit a városi tanács főrenddé történt kineveztetésc alkalmából üdvözölt, a következő meleghangú levelet intézte Pap Géza polgármesterhez.

Mélyen tisztelt polgármester Ur!

Nem érhetett nagyobb öröm és kitüntetés, mint azon átirat, melyet Szatmár szab. kir. város tanácsa hozzám intézni kegyes volt.

Felejthetlenek reáui nézve azon évek, mélyeken át Szatmár szab. kir. várost az országgyűlésen képviselni szerencsés voltain, azon várost, mely a nemzet zivataros rnuitFolytatás a melékleten.