Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-19 / 20. szám

SZATMAR ÉS VIDÉKE. leg az bizonyulna be, hogy a lövész egyesület iránt a közönség körében az érdeklődés megszűnt, és nincs is kilá­tás arra, hogy az érdeklődés újra fel­ébredjen, egy pár ember kedvéért csak­ugyan nem volna indokolt, hogy a város bármit is áldozzon. X. Y. Z. Felhívás adakozásra. Szives örömmel adunk helyt a dalegyesület választmánya abbéli kérel­mének, hogy az általa felállítandó zeneiskola fölszerelésére adomá­nyokat gyüjtsünk. Annyira közismeretii már ez a nemes törekvés, hogy teljes bizalommal fordulunk lapunk olvasói­hoz kérvén őket, hogy a mindnyájunk javára szolgáló czélra erejükhöz képest közrehatni szíveskedjenek Az adomá­nyok lapunk szerkesztőségéhez czimzendők. Eddig befolyt .... 20 K Újabban adakoztak: őzv. Katz Jakabné Miskolcz 20 K Orosz Alajos tanár . . 10 K összesen: 50 K A jogszolgáltatás terén szer­zett tapasztalataink.*) (Folyt, és Vége.) A nagysomkuti kir. járásbí­róságnál a telekkönyvi s bűnügyi osz­tályok úgy a fogalmazói, mint a kezelési szakban elismerést érdemelnek. Észrevételünk van azonban a polgári osztályra vonatkozóan, a hol a tárgyalások túl korai időre, délelőtt 8 órára tűzetnek ki. Nagyon czélszerütlen ezen intézkedés úgy a felekre, különösen a vidéken lakókra, valamint az ügyvédekre, de czélszerütlen a bíróság szempontjából is, a mennyiben az igazolási kérelmekkel a munka szaporí­tására vezet. A fél s az ügyvéd kénytelen a meg­jelenési időt pontosan betartani, de sokszor csak azért, hogy aztán várakozzék, mert a tárgyalások 7a 9 óra a legritkább esetben kezdetnek meg. . Helytelen a perrendtartás szerint azon eljárás is, hogy az egy határidőre tűzött ügyekben a felek nem egy időben hivat­*) Közérdekű részlet a szatmári ügyvédi kamara ez évi jelentéséből. Szerk. Nemes büszkeséggel folytatott magán ügyvédi gyakorlata után, mely vagyoni függetlenségét is biztosította, legforróbb vágya ment teljesedésbe; nemcsak munkása, de vezetője lett e város közéletének, mert 1872-ben e város közgyűlése az akkori he­lyettes főpolgármesterrel Madarassy Lász­lóval szemben nagy szavazattöbbséggel polgármesterré választotta, mely idővel e város életében nemcsak egy újkor, de a kor igényei által is sürgetett időszak kö­vetkezett, mely szakított a régi ósdi rend­szerrel, megszűnt a közvagyon magán ter­mészeti jellege s erős kezekkel hatalmas bástyákat épített a közvagyon megvédé­sére, melynek mindenkor hü sáfárja volt. Polgármesterségének első éveit a múlt idők tisztázása vette igénybe, 19 rendezet­len, elintézetlen számadását vett át a múl­takról s addig hallani sem akart egyébről, mig ezeket le nem bonyolította s míg egy egészen tiszta vagyon kezeléséhez nem jutott. Egész hosszú sorozatot képező alko­tásai a közbiztonság érdekében felállított s u régi hid közveszélyes állapota miatt nyugtalankodó kedélyeket lecsilapitó fa­híd felépítésével kezdődik 1875-ben, a mely esztendőben az ö jelentékeny köz­reműködésével indult társadalmi vállalatot s egy csemetekert kijelölésével megvet­tetett alapja a már egész pompájában diszelgö Kossuth-kertnek. 1876 ban a városi ügyek, a vagyoni helyzet ismeretében már teljes program- mot ád jövő működéséről s a közpályán eltöltött egész ideje alatt megtartott bzí- goru gazdálkodás elvének hangsúlyozásá­val határozott kifejezést ad közgyűlés előtt a város egészséges fejlődése, az ipar és kereskedelem fölvirágoztatására irányuló törekvésének, hogy a mint mondá: „e szép megye központján városunk hasonló városokkal egyenlő színvonalra emeltes­sék“. Kifejezést adott ugyanakkor annak, hogy a takarékosságot, mint a kö nnyelmű­séget minden tulságtól magóvni igyekszik. Soha sem szívesen vetette fel azt a kór­nak fel, hanem a második csak az első ügy letárgyalása után s igy tovább. A keresetekre túl hosszú időre tűze­tik tárgyalás. Egy hónapon belől határidő nem is igen fordul elő, ellenben gyakori eset, hogy hét-nyolc/, hétig kell várakozni a tárgyalási határnapra. Felette sérelmes a polgári osztálynál a költségmegállapitás is. És' annál sérelme­sebb, mert ezen megállapitás ellen csak legritkább esetben lehet perorvoslattal élni a felebbezés költségei miatt. Például felhozzuk az 1902. Sp. 802. sz. vagyonközösség megszüntetése iránt in­dított pert, a melyben egy tárgyalási dij s egy — képviseletről lemondást tárgyazó — kérvény munkadija és 2 K meghatalmazási és kérvény bélyeg kiadás fejében 7 K álla­píttatott meg az 1902. Sp. 802—2. sz. vég­zéssel. Ugyancsak például szolgálhat az 1902. Sp. 713. sz. 160 K iránti sommás per is. E perben 9 K 90 f készkiadás, továbbá keresetszerkesztésnek s leírásnak és két tárgyalásnak munkadija fejében összesen 25 K 9o f állapíttatott meg. Megemlítjük még, hogy kifogástalan a polgári osztálynak kezelési része is. A nagybányai kir. járásbiró- ság úgy a vezetésben, mint az ügyek el­látásában a legpontosabban megfelel hiva­tásának. A bírák figyelmes, méltányos és correct eljárása épugy, mint a kezelő sze­mélyzet ügybuzgalma az ügyek minden ágában kifogástalan. A mátészalkai és fehérgyar­mati kir. járásbíróságok működé­séről azt jelenthetjük, hogy e bíróságok tevékenysége kifogástalan s hogy ennek megfelelő az elért eredmény. Utóbbi járásbiróságnál a köUségmcg- állapitás felette sérelmes és különösen sé­relmes az eljárás, hogy — a debreczeni kir. ítélőtábla ellenkező határozata daczára még mindig csak akkor állapittatik meg a végrehajtás foganatosításánál napidij az ügyvéd helyettesének, ha az ügyvéd vagy ügyvédjelölt. Szatmárvármegye árvaszéké­nek működése még mindig igen sok jti- vánni valót hagy hátra. Nagyon sokaknak érdekét károsítja ez a késedelmezés, nagy mértékben akadá­lyozza különösen a hagyatéki ügyek gyors elintézését, miért is halaszthatlan szükség­nek ítéljük, hogy ezen állapotnak erélyes intézkedéssel vége vettessék. Megoldási mód nincs más, mint a személyzet szaporítás, mert a feidolgoiiísisi kerülő'nagy anyagot az előadók mái cse­kély számával ellátni nem lehet. Jelentésünknek befejezése előtt még egy vakmerő támadást kell visszautasita­dést, hogy városunkba katonaság helyez­tessék, pedig ilynemű ügyekkel nagyon gyakran volt alkalma foglalkozni a régi serházi laktanya felépítésétől a „Ferencz József“ és „József főherczeg“ laktanya felépítéséig. Ha mégis már kezdetben csatlakozott azokhoz, kik laktanya építéssel a katona­ságot állandósítani akarták városunkban, tette azt azért, hogy megkímélje a pol­gárokat a katonai elszállásolásokkal járó kellemetlenségektől, mert éles szeme be­látta a még ma is fentálló állapotot, hogy maga a város nem csak hasznot nem húz a férőhelyek felépítéséből, de egyenesen állandó ráfizetéssel tartja azokat fent. Korán felismerte az árvák és szegé­nyek helytelen ellátását s már az 1877-ik évben felhívta a város közönségének fi­gyelmét a már akkor is 5 — 6 ezer forintot tevő s kiadott összeg czélszerübb felhasz­nálására: s e nehéz kérdés még ma is megoldásra vár, daczára az e tárgyban tartott sok országos konfercziának, melyek a pénzbeli segélyezésnél alkalmasabb meg­oldást találni nem tudtak. A szenvedő emberiség fájdalmainak eny Intésére szolgáló közkórházi ügyeí^gészr hivataloskodása alatt a l'gmelegebb ró* konszenvvel, buzgósággal látta el s mind­addig, mig a 72 ágygyal tervezett köz­kórház föl nem épült, nagyon takarékos kezeléssel évenkint 5—6 ezer forinttal gyarapította a kórházi alapot. Hivatali felelősségének legnagyobb súlyát talán az 1888-iki nagy árviz alkal­mával érezte, mikor a város közönségének megmentése czéljából saját felelősségére a szamosdobi országutat keresztülvágalta. Ezen esztendőre esik a közúti vashid ter­vezése, városház és színház felépítése. A szinház felépítésének kérdésével nem tu­dott egyhamar megbarátkozni, a város oly természetű megterheltetésének tartotta ezt, hol a kiadás nem áll arányban az el­érendő haszonnal. (Folyt, köv.) nunk; azt a támadást, melyet, mint az már Nagyméltóságod előtt ismeretes, a szabad­kai kir. törvényszék elnöke intézett az „Ügyvédek lapjáénak 1902. deczember 6 án megjelent számában az ügyvédi kar ellen. Sajnos, ezt a támadást nem tarthatjuk localis jelentőségűnek. Az egész ügyvédi kar ki van téve, védtelenül ki van szolgál­tatva e féle gyanúsításoknak. A gyanúsítások legnagyobb részén nem csodálkozunk. Az ügyvéd fontos hi­vatását át nem értő, elfogult embereknek semmi sulylya! nem biró ítélete az leg­többször. De azon már méltán csodálkozunk s méltán megbotránkozunk, hogy egy kir. törvényszéki elnök áll be nyilvánosan hir­detni a gyanusitók tanait, hogy egy tör­vényszék elnöke nem tudja vagy nem akarja meglátni az ügyvédi karban azon tényezőt, mely úgy a közszabadságok védelmében, valamint a magánjogok megóvásában oly fontos szerepre hivatott, s mely ezen bi­zony sokszor nehéz szerepét lelkiismerete­sen be is tölti, — s hogy egy törvényszék elnöke nem szerzett eddig tudomást arról, hogy ha előfordulnak hibák, tévedések, visszaélések az ügyvédi kar tagjai között, mint a hogy minden emberi szervezetnek tagjai, közt előfordulnak, — azokat az ügy­védi kar az ő au onom hatáskörében év­tizedek óta mindannyiszor közmegnyug­vásra legszigorúbban megio.rolja. Megtámadott önérzetünknek felhábo­rodásával kérjük Nagyméltóságodat^ mél- tóztassék az illető elnök urat — kellő meg- érdemlett formában felvilágosítani kön­nyelmű vagy rossz indulatu tévedései felől. A s/.atmárnémetii ügyvédi kamarának 1903. évi márczius hó 29 napján tartott közgyűléséből. Korányi János Dr. Schőnpflug Jenő elnök titkár. Apróságok. Vasárnap délután óriási közönség 10I011- gott a Kossutli-kertben. Bögre ur is ott sétált, s midőn elfáradt, keresett egy padot, hogy leülhessen, (le uem talált, felment te­hát a kioszkba egy pohár sör mellett pihenni. — Istenem — mondja 111 igában — h 1 az asztalok is olyan kapósak volnának, mint a milyenek a kerti padok, ez a Wnlkovits méff gazdag ember lehetne. OO CJ . * A Duna-ünnepély egy c-alódassal vég­ződött, mennyiben a közönség által leginkább várt Monl-Pelé tűzhányó kitörése elmarudt. Le kellene főzni Budapestet s rende/ni kel­lene egy Szamo9-ünnepélyt, a inelyuek ke­retébe a tűzhányó kitörését pompásan be­lehetne illeszteni. A gyepmesteri lakás tájé­kán a Mont-Pelé nugyszerüen festene. — Igazán furcsák ezek a czivilek — mondja egy magasabb rangú liszt a taiva- nak — milyen dolgot csinálnak belőle, hogy a felség Apponyi grófot meg nem szólította. Ha elgondolom, mennyi drukkot állottam ki egy egy nagy hadgyakorlat alkalmával, hogy a felség megtalál szólítani, nem vagyok ké­pes megérteni, miért panaszkodnak. * Különben velem is megtörtént egy udvari bálon, a hova mint lovasitott nép­felkelő főparancsnok voltam hivatalos, hogy a király szónélkül ment el mellettem. No de igaz, hogy ez csak egyetlen egyszer volt, más alkalommal aztán annál szívesebben be­szélt, és egy izbeu pláne olyan sokáig, hogy Fejérváry arcza kékült, zöldfllt az irigységtől. * A gyerekek megkértek, hogy vegyem meg nekik a Wolkenberg Alajos nagybőjti predikáczióit. Megígértem, hogy megveszem. ' Jaj, mert nagyon szép! — mond­ták lelkesedve — Meglásd, neked sem fog ártani, ha elolvasod! Tierneter. HÍREINK. Lapunk jelen számához egy egész iv melléklet van csatolva. —- Első áldozók. Egy a maga je­lentőségében mindig megragadó ünnepély folyt fe vasárnap reggel. 7 órakor a székes- egyházban. A gyermekek első áldozási ün­nepélye. A nagy Napoleon dicsőségének meglehetős tetőpontján állott, midőn egykor azt monda, bogy akkor volt életében a leg­boldogabb, mikor először áldozott. Ilyen boldogságban részesült jelzett alkalommal 100 gyermek. A leánykák hófehér: ruhában, a fiuk c-inosan karjaikra tűzött hosszú, fe­hér szalaggal jelentek meg. A szent misét s sz. beszédet Hehelein Károly kanonok- plébános tartotta, ki tömör vonásokban meghatóan fejtegette az ünnep jelentőségét. Hosszú, díszes sorban vonult fel a gyermek­sereg a keresztkuthoz, megújítandó azon fo­gadást, melyet egykor a kút előtt helyettük keresztszüleik végeztek. A szülők szemeiben örörakönyek ragyogtak. Az édes visszaemlé­kezés a gyermekkor boldog örömeire s a szív legerősebb szeretője: a gyermekek iránti szeretet fakasztá azokat. Majd elér­kezett az áldozás, mit » gyermekek épüle­tes áj tatossággal végesének. A templomi ünnepély befejezésével a leány-gyermekek a zárd ti ban Meszlényi Gyula püspöknek, a fi-gyermekek Hehelein Károly kanonok­plébánosnak voltak vendégei, kik a szép nap emlékéül a nap jelentőségét méltató ké­pet kaptak ajándékul. — 50 éves lelkészi jubileum. Lélek emelő szép ünnepély folyt le a Szat- tnárhegyen f. hó május 17-én vasárnap Pa- polczy Károly félszázados lelkészkedésének évfordulója alkalmából az ev. ref. templom­ban. Az ünnepély lefolyását következőkben adjak: a 87 dicséret 1 verse és a 235 di­cséret 1, 2 és 3 verseinek eléneklése után az apai ev. ref. énekkar Rossini „Scmira- mis“ ez. dalművéből az „Áldások Istene“ részletet adta elő. Az egyházi imát a ga­lambősz lelki pásztor végezte, — melyben hálát adott az Egek uráuak hogy eddig meg­tartotta, — 8 erőt adott neki a szatmár- hegyi elhanyagolt egyházat a virágzás ily fokára emelni, — a megható ima a gyüle­kezet legtöbb tagjának szemeiből könnyeket fakasztott. Következőleg az apai énekkar Beethoven „Isten dicsősége* ez.;művét adta elő, melyet követett Pupolc/.y Zoltán apai ref. lelkész tartalmas és tanulságos egyházi beszéde. A küldöttségek üdvözlése előtt az apai énekkar adta elő Dűrner „Viharban* ez. énekét. Első szónok Szabó Lajos sznt- márhegyi ev. ref. egyházi gondnok, a szat- márhegyi ev. ref. egyház nevében, — dr. Vajay Károly tiszti főügyész, Szatmárváros nevében, — Uruy Géza ügyvéd szatmári ev. ref. főgóudnok, a szutmári egyházmegye nevében, — Rácz István ev. ref. lelkész a szatmári egyház nevében, — Bakcsy Ger­gely főgymn. tanár, a szatmári ev. ref. fő- gyinnásium nevében, végül Tar Károly all. elemi iskolai igazgató, — a szatmári állami iskolák nevében üdvözölték az ünnepeltet, — ki is az Ur asztulu mellett fogadta a küldöttségeket, melyen ott díszelegtek az értékes és szép ünnepi megtisztelő emléktár­gyak, köszönetét kifejezvén e küldöttek ás egybegyültekrieh, — a szatmárnémeti iparos dalárda Bognácz Ignácz „Fohász* czimű da­rabját adta elő, — melynek elhangzása után az egybegyült közönség a Hymnust énekelte el. A hivatalos ünnep lefolyása után következett a lelkészi lakban a kitűnő ebéd, — melynek végeztével a fiatalság csakhamar táuczra perdült s a jp kedv és jó bor mellett a társaság u reggeli 6 órás vonat indulásáig vígan töltötte el uz időt. (T. Z.) — Papvál&tztáfl. A nem rég’ meg­alakult statuskvo izr. hitközség vasárnap fog papot választani, s minden valószínűség szerint a választás egyhangú lesz, ámennyi- b-n más jelöltről szó sincsen, mint dr. Jor­dán Sándor fogarasi rabbinusról, u ki szom­baton tartotta a próba szónoklatot s a ki ezen szónoklatával is teljesen megnyerte a hitközség összes tagjait. Sok szép jeles tu­lajdonságairól már volt alkalmunk megem­lékezni, itt csak azt említjük ineg még egyszer, hogy nemcsak rendkívül képzett és művelt, de a szó szoros értelmében magyar ember, a kiben nemcsak hitsorsosai, de vá­rosunk társadalma is egy értékes erőt fog nyerni. — Személyi hir. Pap Géza polgár- mester és Taukóczi Gyula főkapitány a vá­ros képviseletében a tegnap Debreczenben megkezdődött polgártnesteri közgyűlésre utaztak. — Hivatalvizsgálat. Dr. Róth Fe­rencz törvényszéki elnök és Dénes Lujos kir. ügyész f. hó 14., 15., 16. és 17-én tartottak hivatalos vizsgálatot a nagysomkuti kir. jbiró-ngnál, a hol mindent rendben találtak. — Hivatálvizzgálat. Kemény Alajos kir. tanácsos, pénzügyigazgató 8 V a n y e k József p. ü. számellenőr a hely- b li kir. álliimpénztári hivatal pénzkezelésé­nek s ít hivatal ügymenetének megvizsgálása végett tegnap reggel városunkba érkezett. A vizsgálat előre láthatólag 7—8 napon út fog tartani. — Plébánosi vizsgálat. A plébá nosi állápra képesítő zsinati vizsgálatok f. hó 12. és 13-án tartattak a papnevelő inté­zetben. A vizsgálatra ketten jelentkeztek Tamás Jenő s Pilcz Ede máramarosszigeti segédlelkészek s a vizsgálatot mindketten kitüntetéssel tették le. Folytatás a mellékleten. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű kö­zönséget, hogy kert helyiségem ben sem 5 kros sem 6 krajezáros lőrét, — hanem valódi W kőbányai sört mérek ki poharanként 1 tsz Leszállított étlap ár. teiettei: Kalocsai Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom