Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-05 / 18. szám
Az apró idegek. Mint a fogósdi játékban, akként kergetödzik az ész és az ököl váltakozó hatalma a társadalmak életében. Hol az egyikkel lehet győzni, hol a másikkal. Manapság olyan fárasztó az ' élet, hogy a szellem munkáját is ököllel kell terjeszteni és olyan ravasz az emberiség, hogy az erkölcsnek is ki kell számítani, hogy hová üt. Mindezekből az következik, hogy ha a nagyobb kvalitásokról kénytelen szerénységből le is mondunk, jó idegzetű üde embert kell nevelnünk minden gyerekből, ha azt akarjuk, hogy úgy — a hogy megtudjon élni. Ez a legkevesebb. E/.t nem lehet pótolni csak egy biztos életjáradékkal, vagy egy erős nagybácsival. A összes európai tanreformok oda irányulnak, hogy „kevesebb latin, de több testgyakorlat!“ Hát a latinnál és társainál még van mentség az ideg koptatás vádja ellen! Mert műveltnek, tanultnak lenni szükséges! Akármi legyen az ára, azt meg kell szerezni! Hähern mit szóljunk ahhoz a ragályosan fellépő tünethez, hogy a kisembereket élvezeti és reklám czélokra használják fel a műkedvelői előadások ártatlan köntösében. Arról jut mindez eszünkbe, hogy a múlt héten egy ilyen fényes sikerű műkedvelői előadás zajlott le városunkban. Nyolcz-tiz hete legalább is tudunk a dologról. Nem szóltunk. Ünnepron- tók lettünk volna, a kik akadályokat T A H C 2 A. Ök hárman. — Irta : S—k E—r. — A vonatnál találkoztak. Egyik erről jött, a másik amarról, a fiskális ott várta őket a perronon. A találkozás nem volt valami örömtől ujjongó, csak csendesen nézdegélték egymást és mindegyik megelégedéssel constatálta magában, hogy bizony a másik meg van öregedve, gondtól barázdás az arcza, őszbe hajlott, öreges, petyhüdt. Úgy volt, hogy vagy húsz évvel előbb ők hárman elhatározták, hogy majd az ólet délutánján egyszer összejönnek, ki hol lesz onnan a régi otthonba: a kis városba a füstős kávéházba a sarok asztalhoz. Ott megbeszélik kinek hogy ment, mi volt, merre járt, mi lett." — Ha oszt’ kifogynak a szóból, elő a czigánynyal, tán pezsgőt is rendelnek, tánczra perdülnek mint hajdanában, danában. Akkor régen ők hárman jogász urfiak voltak az ifiabb nemzedékből, a melyik minden héten megfened a zsebkését a küszörüsnél, hogy zaj nélkül faraghassa a padot az akadémiákon és kényesen sétál az aszfalton az első jószabásu öltözékben, a mit az úri szabó varrt választott szövetből és nem a sógor vagy gördítenek a siker elé, tekintet nélkül a „jótékonyczélra.“ Hanem most már vége. A tiszta- jövedelem el van könyvelve. Az elismerés is bizonyára ki van utalványozva. Hát mi meg a tanúságát vonjuk le annak az estének. Hogy világosan szóljunk: — egy ilyen előadás merénylet a gyermekek egészséges, nyugodt fejlődése ellen. Vannak eredmények, amelyeket nem lehet lemérni. Nincs ahhoz mérő instrumentum, hogy egy ilyen előadás izgalmai, mennyit jelentenek idegerő veszteség dolgában az emberiség csemetéiben. Senkisem fogja vitatni, hogy az első eszmétől kezdve, az előadásig, s azon jóval túl is a gyerek esze semmi egyeben nem jár. Avval fekszik, a.vval hál! Munka, szórakozás, minden csak átmeneti állapot lett neki 1 S aztán jön a nagy nap! Lámpa lázban, ideges szívdobogással lép ki a gyerek a nagy jelentőségű deszkákra. Mennyi munkát, hasznos, polgári munkát lehetne végezni, avval az éLetWt UYVl) IUVJjMJ MQV»«ww...v..(j " - r—•— j—-~ egy ilyen szép est felemészt. Aztán meg itt csíráznak azok a szenvedélyek, a melyek a közszereplésre, a forum idegpusztitó szférájába hajtják a majd kifejlődött embert. Olcsó dicsőség, könnyű győzelmek után itt ébrednek fel a vágyak. Itt vész el az alaposság, a mely a munkát ha nem is egyedüli, de legfőbb tartalmául ismeri el az életnek. Itt bizsereg már a hajlam, a mely később az agglegény nagybácsi megunt darabjaiból alakított át a flekkpuczczer. Ók hárman apáik reménysége és anyáik büszkesége emelt és jól fésült fővel járták az élet útjait s előttük a mit szemük látott minden rózsás ködben derengett. Később az egyetemen a törzskönyvekben saját nevükkel is szerepeltek s a leczke pénzeket apáik verejtékes munkája jóvoltából mindenkor pontosan befizették; becses személyük azonban csak az úgynevezett iratkozás izgalmas idejében volt látható odafent, az aulában vagy a folyosókon sok más ilyen alakkal együtt, lesve a parázs tüntetéseket és lármás torokkai adva kifejezést megbotránkozásuknak a professor ur hanyagsága felett, a ki nem tartja be a szabott időt. Egyébbként otthon tartózkodtak, többnyire kint a kisváros aszfaltján. — Itt szőtték finom szálból hálóikat, a melyekkel gyöngéd női sziveket halásztak- Itt beszéltek eseményekről melyek hősei többnyire a fántázia ködéből kerültek. Hogy igy megnőttek a vézna és esetlen bábukból fényes szárnyú pillangókká fejlődtek, kik kecses lebbenéssel csapongva szálltak, édes szavú beszéddel bókkal kiábitva. Ettől fogva csodás biztonság vegyült viselkedésükbe. A komoly életről annak esetleges kellemetlenségeiről ép úgy nem vettek tudomást, mint vágy lesz. Vágy a buffet képviselőség után — ha férfi; vágy a primadonnái győzelmekre — ha nő a megtapsolt kis műkedvelő. Nem szabad ezt tenni tisztelt tanügyi körök! Ha ilyen a szabadnevelés, akkor kérjük vissza a czopfot! Azt a korlátolt, kishitű rendszert óhajtjuk akkor inkább, a mely az iskola és templom csendes álmaiba rengeti az apró idegeket! Nem félünk tőle, hogy az összezsugorodott lélek majd nem fogadja be a szabadgondolkozás nagy igazságait. Azok úgy sem kopogtatnak, hanem bedöntik a kapukat, ha nincs más mód. Nem félünk különösen akkor, ha annak a másik iránynak ilyen az ára. De hát különben mit is válogatunk, mikor egyeztetni is lehet. Nem nevelhetünk szabadszdlemü embereket színpad és görögtüz nélkül is? Tisztelt Tanügyi körök! Nem kell korán kitanitani az embereket arra, hogy az elismerés nem a komoly elismerésben, hanem a tapsolok markában van! van már ebben a szép primadonna életű asszony. Vagy keveslik talán? T. JE?. A jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalataink.) Joggal kérdezhetjük, hogy minő jogi és méltányossági alapja vagy ratiója van H Közérdekű részlet a szatmári Ügyvédi kamara ez évi jelentéséből. Szerk. Volt középiskolai tanáraikról, kiknek keze melegét még érezték, kissé szabálytalan alakú füleiken. E fumigálás később gyűlöletté fajult, midőn itt is, ott is hallották, hogy a tanár bácsik méhatlankod- nak: mert megköszönhetnék, hogy ők neveltek abból a három fiúból embert. Mimha ők nem tudtak volna a maguk erejéből emberekké nevelődni. Már diák éveikben is hajlamuk volt a leányiskolák ablakait sóvár szemmel lesni s titkos utaikon, melyeket kilesni soha sem vala képes sem az éber tanár néni, sem a szigorú tanár bácsi, sziveik vézna kis bálványával édes zavarban sétálva, szorongó hangon őket uagysádnak szólították és velők az időjárásról beszélgettek. Most e kis szívügyekre kicsinylőleg gondoltak ; sziveik immár csak tragédiákra voltak berendezve. — Saját jövőjük e tekintetben sem érdekelte őket. Azonban — éles szemmel a hogy hölgyeik jövendőjét fürkészték, ott mindenütt sötét bánatot, sorvasztó kétségbe esést szemléltek. Ám maguknak nem vallották be, hogy e jövendő kafasztrófák okai jó maguk. De hjsz azt mindenki tudta. Diákköri sétáik egyébbként úgy látszik gyakorlati értékkel, is bírtak, mert ezek révén fejlődtek ki arrogáns gavallérokká és biztos szavú udvarlókká, a kik annak, hogy az állam az ügyvédeknek állami érdekben szükséges tevékenységét oly kiterjedt mértékben minden legkisebb ellenszolgáltatás nélkül vehesse igénybe? Hiszen ismeretesek az állam előtt azon szomorú viszonyok, melyek között él az ügyvédi karnak túlnyomó többsége, — hogy lehet tehát ettől a kartól és csupán ettől oly tömeges ingyenmunkát követelni? És vájjon mivel recompensálja a törvény- hozás az ügyvédi kartól minden jogos indok nélkül követelt ezen áldozatokat? Vájjon nem a szabadelvüség követelmé- nye gyanánt állitják-e fel épen a legújabb időben azon tételt, hogy úgy peres, mint perenkivüli ügyekben kiki saját maga eljárhasson saját ügyeiben és nem mindinkább szükebb térre szoriiják-e az ügyvédi kényszert s nem kell-e még a rokonok, kereskedői meghatalmazottak és gazdatisztek concurrentiájától is tartanunk, a kik az uj polgári perrendtartási javaslat szerint mind jogosítva vannak az ügyvéd helyére lépni? Vájjon nem tapasztaljuk-e máig is lépten-nyomon úgy a törvényhozás, valamint a legfelsőbb bíróság részéről az ügyvédi kar érdekei iránt való s ez utóbbinál épen említett közönyösséget, sőt ellenszenvet ? Az ügyvédi nyugdijkérdés megoldása egyre késik s még csak annyi kárpótlás sincs kilátásban, hogy legalább telek- irÄay«; iiarvplthpn behozassék az ügyvédi S ily körülmények kozott elöaii az állam s azt követeli a létérdekeiben fenyegetett ügyvédi kartól, hogy lássa el teljesen díjtalanul nem csak a szegényvédelmet általában, hanem, hogy a váddal egyenrangúvá tett s minden fontosabb bűnügyben megkövetelt védői tisztet is az állam és köz érdekében díjtalanul töltse be. Ha helyes és méltányos volt az, hogy a kir. ítélőtáblák és a Curia mellett alkalmazott közvédök díjazásban részesüljenek, akkor épugy jogos és méltányos azon kívánság is, hogy a mennyiben az államaz édes anyáik barátnéit is lemagyarázták. Életük fényes egére, ha olykor borús fellegek húzódtak, ezeket csakis finán- czialis okok idézték. Szülőik, a kik az elfogultság pápaszemén keresztül bírálták gyermekeik szereplését, pénz dolgában mind végig józanak maradtak, zord családapák elvi kijelentései buketokról és fiakkerezesről olykor a végletekig elmérgesitett családi jeleneteket provokáltak. — Mindez azonban féltett titok volt. — Kutya világ, nyomorult élet és más hangzatos frázisokkal tarkázott megbeszéléseik közt ilyenkor szigorú bírálatot mondtak apákról, a kik valamikor szintén fiatalok voltak s n(?m látják be, hogy ennek, vagy annak igy, vagy úgy kell lenni. E felfogásukat úgy látszik anyáiktól örökölték, a kik szintén ilyen dokumentumokkal igyekeztek — szerintük ‘— a családi békét helyre állítani A végső esetekre körmönfont fináncz- fogásokat tartogattak, melyek, csekély erkölcsi értékkel bírtak ugyan, de segítettek. Egy napon ködös szürke napon aztán eltűntek Ők is besorakozván a szürke ember-tömegbe. A kávéházban ültek a sarok asztalnál, midőn nyílt az ajtó s megjelent pesti szabású ruhában fényes czilinderrel, mélRóth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ — Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
