Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-05 / 18. szám

Az apró idegek. Mint a fogósdi játékban, akként kergetödzik az ész és az ököl válta­kozó hatalma a társadalmak életében. Hol az egyikkel lehet győzni, hol a másikkal. Manapság olyan fárasztó az ' élet, hogy a szellem munkáját is ököl­lel kell terjeszteni és olyan ravasz az emberiség, hogy az erkölcsnek is ki kell számítani, hogy hová üt. Mindezekből az következik, hogy ha a nagyobb kvalitásokról kénytelen szerénységből le is mondunk, jó idegzetű üde embert kell nevelnünk minden gyerekből, ha azt akarjuk, hogy úgy — a hogy megtudjon élni. Ez a legkevesebb. E/.t nem lehet pótolni csak egy biztos életjáradékkal, vagy egy erős nagybácsival. A összes európai tanreformok oda irányulnak, hogy „kevesebb latin, de több testgyakorlat!“ Hát a latinnál és társainál még van mentség az ideg koptatás vádja ellen! Mert műveltnek, tanultnak lenni szükséges! Akármi le­gyen az ára, azt meg kell szerezni! Hähern mit szóljunk ahhoz a ra­gályosan fellépő tünethez, hogy a kis­embereket élvezeti és reklám czélokra használják fel a műkedvelői előadások ártatlan köntösében. Arról jut mindez eszünkbe, hogy a múlt héten egy ilyen fényes sikerű műkedvelői előadás zajlott le váro­sunkban. Nyolcz-tiz hete legalább is tudunk a dologról. Nem szóltunk. Ünnepron- tók lettünk volna, a kik akadályokat T A H C 2 A. Ök hárman. — Irta : S—k E—r. — A vonatnál találkoztak. Egyik erről jött, a másik amarról, a fiskális ott várta őket a perronon. A találkozás nem volt valami öröm­től ujjongó, csak csendesen nézdegélték egymást és mindegyik megelégedéssel constatálta magában, hogy bizony a má­sik meg van öregedve, gondtól barázdás az arcza, őszbe hajlott, öreges, petyhüdt. Úgy volt, hogy vagy húsz évvel előbb ők hárman elhatározták, hogy majd az ólet délutánján egyszer összejönnek, ki hol lesz onnan a régi otthonba: a kis vá­rosba a füstős kávéházba a sarok asztal­hoz. Ott megbeszélik kinek hogy ment, mi volt, merre járt, mi lett." — Ha oszt’ kifogynak a szóból, elő a czigánynyal, tán pezsgőt is rendelnek, tánczra perdül­nek mint hajdanában, danában. Akkor régen ők hárman jogász urfiak voltak az ifiabb nemzedékből, a melyik minden héten megfened a zsebké­sét a küszörüsnél, hogy zaj nélkül farag­hassa a padot az akadémiákon és kénye­sen sétál az aszfalton az első jószabásu öltözékben, a mit az úri szabó varrt vá­lasztott szövetből és nem a sógor vagy gördítenek a siker elé, tekintet nélkül a „jótékonyczélra.“ Hanem most már vége. A tiszta- jövedelem el van könyvelve. Az elis­merés is bizonyára ki van utalványozva. Hát mi meg a tanúságát vonjuk le annak az estének. Hogy világosan szóljunk: — egy ilyen előadás merénylet a gyermekek egészséges, nyugodt fejlődése ellen. Vannak eredmények, amelyeket nem lehet lemérni. Nincs ahhoz mérő instrumentum, hogy egy ilyen előadás izgalmai, mennyit jelentenek idegerő veszteség dolgában az emberiség cse­metéiben. Senkisem fogja vitatni, hogy az első eszmétől kezdve, az előadásig, s azon jóval túl is a gyerek esze semmi egyeben nem jár. Avval fekszik, a.vval hál! Munka, szórakozás, minden csak átmeneti állapot lett neki 1 S aztán jön a nagy nap! Lámpa lázban, ideges szívdobogással lép ki a gyerek a nagy jelentőségű deszkákra. Mennyi munkát, hasznos, polgári munkát lehetne végezni, avval az éLet­Wt UYVl) IUVJjMJ MQV»«ww...v..(j " - r—•— j—-~ egy ilyen szép est felemészt. Aztán meg itt csíráznak azok a szenvedélyek, a melyek a közszerep­lésre, a forum idegpusztitó szférájába hajtják a majd kifejlődött embert. Olcsó dicsőség, könnyű győzelmek után itt ébrednek fel a vágyak. Itt vész el az alaposság, a mely a mun­kát ha nem is egyedüli, de legfőbb tartalmául ismeri el az életnek. Itt bi­zsereg már a hajlam, a mely később az agglegény nagybácsi megunt darab­jaiból alakított át a flekkpuczczer. Ók hárman apáik reménysége és anyáik büszkesége emelt és jól fésült fő­vel járták az élet útjait s előttük a mit szemük látott minden rózsás ködben de­rengett. Később az egyetemen a törzsköny­vekben saját nevükkel is szerepeltek s a leczke pénzeket apáik verejtékes munkája jóvoltából mindenkor pontosan befizették; becses személyük azonban csak az úgyne­vezett iratkozás izgalmas idejében volt látható odafent, az aulában vagy a folyo­sókon sok más ilyen alakkal együtt, lesve a parázs tüntetéseket és lármás torokkai adva kifejezést megbotránkozásuknak a professor ur hanyagsága felett, a ki nem tartja be a szabott időt. Egyébbként otthon tartózkodtak, többnyire kint a kisváros aszfaltján. — Itt szőtték finom szálból hálóikat, a me­lyekkel gyöngéd női sziveket halásztak- Itt beszéltek eseményekről melyek hősei többnyire a fántázia ködéből kerültek. Hogy igy megnőttek a vézna és esetlen bábukból fényes szárnyú pillan­gókká fejlődtek, kik kecses lebbenéssel csapongva szálltak, édes szavú beszéddel bókkal kiábitva. Ettől fogva csodás biz­tonság vegyült viselkedésükbe. A komoly életről annak esetleges kellemetlenségei­ről ép úgy nem vettek tudomást, mint vágy lesz. Vágy a buffet képviselőség után — ha férfi; vágy a primadonnái győzelmekre — ha nő a megtapsolt kis műkedvelő. Nem szabad ezt tenni tisztelt tan­ügyi körök! Ha ilyen a szabadneve­lés, akkor kérjük vissza a czopfot! Azt a korlátolt, kishitű rendszert óhajtjuk akkor inkább, a mely az iskola és templom csendes álmaiba rengeti az apró idegeket! Nem félünk tőle, hogy az összezsugorodott lélek majd nem fogadja be a szabadgondolkozás nagy igazságait. Azok úgy sem kopogtatnak, hanem bedöntik a kapukat, ha nincs más mód. Nem félünk különösen akkor, ha annak a másik iránynak ilyen az ára. De hát különben mit is váloga­tunk, mikor egyeztetni is lehet. Nem nevelhetünk szabadszdlemü embereket színpad és görögtüz nélkül is? Tisztelt Tanügyi körök! Nem kell korán kitanitani az embereket arra, hogy az elismerés nem a komoly el­ismerésben, hanem a tapsolok marká­ban van! van már ebben a szép primadonna életű asszony. Vagy ke­veslik talán? T. JE?. A jogszolgáltatás terén szer­zett tapasztalataink.) Joggal kérdezhetjük, hogy minő jogi és méltányossági alapja vagy ratiója van H Közérdekű részlet a szatmári Ügyvédi kamara ez évi jelentéséből. Szerk. Volt középiskolai tanáraikról, kiknek keze melegét még érezték, kissé szabálytalan alakú füleiken. E fumigálás később gyű­löletté fajult, midőn itt is, ott is hallot­ták, hogy a tanár bácsik méhatlankod- nak: mert megköszönhetnék, hogy ők ne­veltek abból a három fiúból embert. Mimha ők nem tudtak volna a ma­guk erejéből emberekké nevelődni. Már diák éveikben is hajlamuk volt a leányiskolák ablakait sóvár szemmel lesni s titkos utaikon, melyeket kilesni soha sem vala képes sem az éber tanár néni, sem a szigorú tanár bácsi, sziveik vézna kis bálványával édes zavarban sé­tálva, szorongó hangon őket uagysádnak szólították és velők az időjárásról be­szélgettek. Most e kis szívügyekre kicsinylőleg gondoltak ; sziveik immár csak tragédiákra voltak berendezve. — Saját jövőjük e te­kintetben sem érdekelte őket. Azonban — éles szemmel a hogy hölgyeik jövendőjét fürkészték, ott mindenütt sötét bánatot, sorvasztó kétségbe esést szemléltek. Ám maguknak nem vallották be, hogy e jö­vendő kafasztrófák okai jó maguk. De hjsz azt mindenki tudta. Diákköri sétáik egyébbként úgy lát­szik gyakorlati értékkel, is bírtak, mert ezek révén fejlődtek ki arrogáns gavallé­rokká és biztos szavú udvarlókká, a kik annak, hogy az állam az ügyvédeknek állami érdekben szükséges tevékenységét oly kiterjedt mértékben minden legkisebb ellenszolgáltatás nélkül vehesse igénybe? Hiszen ismeretesek az állam előtt azon szomorú viszonyok, melyek között él az ügyvédi karnak túlnyomó többsége, — hogy lehet tehát ettől a kartól és csupán ettől oly tömeges ingyenmunkát követelni? És vájjon mivel recompensálja a törvény- hozás az ügyvédi kartól minden jogos in­dok nélkül követelt ezen áldozatokat? Vájjon nem a szabadelvüség követelmé- nye gyanánt állitják-e fel épen a legújabb időben azon tételt, hogy úgy peres, mint perenkivüli ügyekben kiki saját maga el­járhasson saját ügyeiben és nem mindin­kább szükebb térre szoriiják-e az ügyvédi kényszert s nem kell-e még a rokonok, kereskedői meghatalmazottak és gazda­tisztek concurrentiájától is tartanunk, a kik az uj polgári perrendtartási javaslat szerint mind jogosítva vannak az ügyvéd helyére lépni? Vájjon nem tapasztaljuk-e máig is lépten-nyomon úgy a törvényho­zás, valamint a legfelsőbb bíróság részé­ről az ügyvédi kar érdekei iránt való s ez utóbbinál épen említett közönyösséget, sőt ellenszenvet ? Az ügyvédi nyugdijkérdés megoldása egyre késik s még csak annyi kárpótlás sincs kilátásban, hogy legalább telek- irÄay«; iiarvplthpn behozassék az ügyvédi S ily körülmények kozott elöaii az állam s azt követeli a létérdekeiben fe­nyegetett ügyvédi kartól, hogy lássa el teljesen díjtalanul nem csak a szegényvé­delmet általában, hanem, hogy a váddal egyenrangúvá tett s minden fontosabb bűnügyben megkövetelt védői tisztet is az állam és köz érdekében díjtalanul töltse be. Ha helyes és méltányos volt az, hogy a kir. ítélőtáblák és a Curia mellett alkal­mazott közvédök díjazásban részesüljenek, akkor épugy jogos és méltányos azon kí­vánság is, hogy a mennyiben az állam­az édes anyáik barátnéit is lemagya­rázták. Életük fényes egére, ha olykor bo­rús fellegek húzódtak, ezeket csakis finán- czialis okok idézték. Szülőik, a kik az elfogultság pápa­szemén keresztül bírálták gyermekeik sze­replését, pénz dolgában mind végig józa­nak maradtak, zord családapák elvi kije­lentései buketokról és fiakkerezesről oly­kor a végletekig elmérgesitett családi je­leneteket provokáltak. — Mindez azonban féltett titok volt. — Kutya világ, nyomo­rult élet és más hangzatos frázisokkal tarkázott megbeszéléseik közt ilyenkor szigorú bírálatot mondtak apákról, a kik valamikor szintén fiatalok voltak s n(?m látják be, hogy ennek, vagy annak igy, vagy úgy kell lenni. E felfogásukat úgy látszik anyáik­tól örökölték, a kik szintén ilyen doku­mentumokkal igyekeztek — szerintük ‘— a családi békét helyre állítani A végső esetekre körmönfont fináncz- fogásokat tartogattak, melyek, csekély er­kölcsi értékkel bírtak ugyan, de segí­tettek. Egy napon ködös szürke napon az­tán eltűntek Ők is besorakozván a szürke ember-tömegbe. A kávéházban ültek a sarok asztal­nál, midőn nyílt az ajtó s megjelent pesti szabású ruhában fényes czilinderrel, mél­Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ — Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom