Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-06 / 1. szám
Huszadik évfolyam. 1-ső szám. Szatmár, 1903. január 6. ■HU r VIDÉKÉ: & i TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. «»AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fel évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 > Községek, községi Jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája zötvös-uteza 6-ik oz. alatt. = TEUBFON-SZÁM : 7a. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK == ^ s lep MadéMvataiában a legotesább árak mellett fűvé tatnak. Nyilttér garmond sora 20 fillér.- Hirdetések díjjal óléra ftsetentlk. mim A múlt év története. Minden év elején rövid vonásokban be szoktunk számolni az elmúlt esztendő nevezetesebb eseményeiről s dióhéjba szorítva elszoktuk mondani rövid történetét. Jól esik az embernek még egyszer végigtekinteni a közvetlen múltakon, s nyugodt kedélylyel visszagondolni a lezajlott harczokra. Nagy csapás érte a várost Hármán Mihály polgármester halálával. Minél több az olyan férfiú, a ki a közérdeket szolgálja, annál biztosabb a a város boldogulása, s bármelyiknek elvesztése veszteség az egészre nézve, mennyivel nagyobb tehát, ha azt veszítjük el, a ki a vezéri tisztet töltötte be, és pedig betöltötte buzgósággal, ámbiczióval és lelkes odaadással, mindig egy ideált tartván szemei előtt, hogy Szatmári az ország legelső városai közé emelje. A megüresedett polgármesteri szék körül aztán megindult a harcz és heteken át folyt a leghevesebben, mig »»égre a május n-én tartott közgyűlésen Veréczy Antal kir. táblabiróval szemben 5 szótöbbséggel Pap Géza választatott meg polgármesterré, a ki azóta vezeti az ügyeket és igyekszik volt ellenfeleit is meggyőzni arról, hogy érdemes volt a bizalomra. Ha igyekezete továbbra is mindig erre fog irányulni, a város nyert, s más óhajtása nincs és nem is volt senkinek, minthogy ez bekövetkezzék. Két kiemelkedő pont az elmúlt év történetében: az elemi oktatás államosításának és a szatmári határ tagosításának befejezése. Az egyik kulturális, a másik gazdasági téren jelent nagy haladást. Egyöntetű népnevelés és rendszeres gazdálkodás lehetősége az eredménye a két újításnak. Igaz, hogy az iskolai épületek még most készülnek, de az állami oktatás már szeptember i-én kezdetét vette s az idén már az uj iskolákban fog folytatódni. Igaz, hogy a tagosítás befejezését képező rezigná- czió még nem történt meg, de az egyes birtokosok már az uj állapot szerint vették használatba birtokaikat, a rezignáczió tehát már csak formalitás. A múlt év egészségügyi szempontból nagyon rossz emlékű marad. Soha annyi járványos betegség nem fordult még elő, mint a múlt évben, s emiatt nagyon sokszor és huzamos időn át be voltak zárva az iskolák, a mi a kisebb iskolákban való oktatásnak óriási kárára szolgált, .Hogy az igy van, annak legfőbb oka a tisztaság hiánya, a mit eklatánsul igazol azon körülmény, hogy a mikor 1893-ban a kolera fellépésekor a kiküldött vészbizotjság alaposan kitakarittatta az összes udvarokat a piszoktól, a rákövetkező időszakban a járványos betegségek teljesen szüneteltek. A főkapitány és főorvos tehát helyesen cselekednének, ha egy újabb takarítást rendeznének. Sokáig emlékezetben marad a múlt évi nagy árvíz, különösen azok előtt, a kik kárt szenvedtek. Napokon át rettegésben volt a város, mert az áradás folyton emelkedőben volt és oly magas fokot ért, a minő évtizedek óta elő nem fordult. A hullámtérbeli földeket két ízben elöntötte a viz s júniusban lévén, az összes terményeket megsemmisítette. A városi villamvilágitás élére a múlt évben ismét uj igazgató került, a kinek eddigi működése után bizalommal tekintünk a városnak ezen állandóan veszteséggel működő vállalatára, hogy a jövőben be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket és belőle a városnak nem kára, mint eddig volt, de haszna lesz. A múlt évnek egyik nevezetes eseménye marad a rendőri hivatalnál történt szabálytalanság, a melynek következménye volt, hogy a főkapitány és a rendörfogalmazó, a kik ellen a ^.fegyelmi eljárást is megindították, állá- suliról lemondtak. Ezek a lemondások . ugyan még hivatalosan elfogadva nincsenek, de rövid pá" nap alatt nemcsak elfogadva lesznek, hanem ki lesz nevezve az uj főkapitány is. A múlt évben nyilt meg az uj városi szálloda, vagyis a ma már egy- értelmüleg úgynevezett Pannónia, a melyet úgy a vidéki, mint a városi közönség annyira felkapott, hogy jövője egészen biztosnak látszik. Kávéháza, ebédlője, tánczterme oly sikerült, hogy a fővárosba is beillenéic. A múlt évben cserélte ki a magyar állam vasutak igazgatósága a Szamos folyón a régi vashídat a mostani pompás uj vashiddal. Augusztus 5 én történt az uj vashidnak a régi helyére való áttolatása, a mikor óriási közönség gyönyörködött a szokatlan látványban. A Kölcsey-kör kezdeményezésére a múlt évben helyeztette át a város Kölcsey Ferencz szobrát az ev. ref. templom előtti térre, a hol tényleg sokkal jobban veszi ki magát, mint az előbbi helyén, s ha a térséget sikerül megfelelő vaskerítéssel ellátni, igazi díszére fog szolgálni a városnak. Két hazafias ünnepélyt rendezett városunk közönsége a múlt évben. Az egyiket a Petőfi-emléktábla leleplezése, a másikat pedig Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Mindkettőn ezrekra.... menő....közönség áldozott a kegyeletnek. Ezzel kapcsolatban megemlítjük a Kölcsey-kőrnek és a dalárdának együttes kirándulását Nagybányára, a hol lelkes fogadtatásban részesültek s nagyban közreműködtek, hogy a két város között eddig is fenállott barátságos viszony még bensőbb és melegebb legyen. T A HC 2 A. Agglegény — levél. Kedves Barátom! Bocsásson meg, hogy nem szólítom nagyságos aszonynak ; „de“ ma már mindenkit úgy hivnak. Ez a czim már olyan kis állást jelent, hogy ennél az én barátnőmnek lenni is külömb helyzet. A mit különben szintén nem irigyelek magától. Nos megígértem egyszer, hogy ha majd semmisem jut az eszembe, irok magának. íme most elérkeztem arra a magaslatra, hogy nincs semmi ötletem, semmi mondani valóm. Egy csöppet sem vagyok azonban zavarba, és kezdem irigyelni azokat az embereket, a kik mindég és állandóan hasonló kellemetlenségek közt ringatóznak.' Valahányszor volt valami közölni valóm, a maga könyörtelen fülei zárva maradtak számomra. Csak méltányos a bosszú, hogy mikor kitárja kicsiny kagylóit, ne halljon egyebet üres zugásnál. Mert bizony én most üresen fogok zúgni, mint egy politikai szónoklat. Elvégre is azonban ennek sem én vagyok oka. A maga szeszélyes, tánezoló elméje a hibás benne,Jhogy mi már mindent, de mindent kimerítettünk, a miről okosan beszélni lehet. Fürkésző szemekkel hiába nézünk körül. Nincs- már egy ismerősünk sem a kit meg ne szóltunk volna. De nem csak az élőket, hanem az elhunytakat is, sőt közvetve azokat is, a kik meg sem születtek ; évődve a fiatal asszonyok Ízléstelen ampirjai fölött. Megszóltuk egymást is. A hamis kártyások egymás közt is csalnak és hiába fogadtuk föl, hogy tisztességesen fogunk játszani, még eddig nem sikerült. A múltjainkkal nem foglalkoztunk ugyan még; de az nem is lenne dis- crét dolog és úgyis mindaketten tudjuk, hogy hazudnánk egymásnak. Ellenben megközelitö valószínűséggel ismerjük egymá^jövöjét. ön valószínűleg ismét férjhez fog menni, (bizalmam a balekek ősi erényében) én meg valószínűleg meg fogok házasodni. A közelebbi részletekkel nem foglalkoztunk; de mindaketten csendes részvéttel vagyunk a másik leendő hites társa iránt. Istenem, de furcsa is lesz, mikor nekünk a maga ura fog alkalmatlankodni. Hát még ha az uj bútor darab nem csak a „Marseillése“-t fogja játszani, hanem nyelvtanilag összefüggő mondatokban fog beszélni. Az ördögbe is, nem tudom, hogy beleegyezésemet adjam-e a dologba ? Ennél csak az lesz érdekesebb, ha majd nekem saját feleségem lesz, a kit remélem bizalmas barátnőjévé fogad. Nem bánom, éljen visza a helyzettel, s mondjon el mindent rólam. A feleségem úgy is csak a múltaméit fog majd szeretni. Csak egyre kérem; — ne árulja el, hogy hol van a kulcstartóm. Hiszen gyakran beszéltünk róla, hogy mindenkinek megvan a maga kulcsa, csak meg kell találni a kulcstartóját. Igen jól tudja, hogy egyetlen gyöngém van: — szégyenlem ha szerelmes vagyok. S ha maga elárulná valamikor a feleségemnek, hogy szerelmes vagyok belé, akkor ki lennék neki szolgáltatva. Meg vagyok róla győződve, hogy el van telve irányomban a legroszabb kívánságokkal, talán még ■azoknál is rosszabbakkal , a milyeneket az ember az újévi grutulánsok iránt táplál, de azt még sem hiszem, hogy kiakarna szolgáltatni a feleségemnek. De nem is félek. Az asszonyok jobban gyűlölik egymást, mint a férfiakat. Pedig csak egy szavába kerülne és a leendő feleségem körmei közé kerülnék. Magúnak számtalanszor elmondtam, hogy annak a gesztenyeszinhaju leánynak nem állom a tekintetét. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy megkérgesedhetett volna a tenyerem már annyira, hogy ne hasson reám egy női kézfogás. Es mégis, ha vele kezet fogok, úgy érzem, mintha egy hangya czirkusz tar- tana díszelőadást a tenyeremen. Csak azért nem kértem meg még eddig a kezét, mert lassan, szürcsölve akarom élvezni az édes gondolatot, hogy valaha az enyém is lesz. Mert beláthatja, remélem, hogy szemtelenség és bárgyu- ság lenne tőlem, ha hűséget követelnék és várnék a jövőbeli feleségemtől. Mostanában, tudj 1, csak az szomorít, hogy mindennap egy két újabb ősz hajszálat fedezek föl fürtjeim közt. Ez is érdekes bolondsági Hát nem mindegy az, hogy milyen szint mutat az ember hdja ? Hiszen nekem mindegy is volna, ha nem nyugtalanítana, hogy mit fog majd hozzá szólani, aki különben sincs nagyon elragadtatva tőlem. De neki is igaza van, és magának is, és mindenkinek^ aki igy vélekedik felőlem. Jól mondta maga, hogy micsoda arczátlanság az tőlem, jó véleményt várni magam felől másoktól, mikor egész életemben azon buzgólkodtara, hogy ki ne állhasson senki. Es maga szerint már czélt is értem. Szerencsére magának ritkán van igaza. Én most állandóan költözködöm a lakásomon belül. Hol a díványomat helyeztetem át, hol a karosszékeimet. Persze nem saját kérelmükre. írja meg, hogy mikor jön, hogy tea süteményem is legyen. Nézze csak, maga szereti a bohóságokat, nem hozhatná el magával, (tudja csak úgy tréfából,) a fentebb hivatott kis leányt? Hát nem érné meg ezt az az élvezet, hogy majd engem hevülni látna, és különben szúró, gúnyos tekintetemet zavartan és szomorúan látná elmerülni a kicsike delejes szemeiben ? No, szerezze meg önmagának ezt a kis kárörömöt; különben is ez a revanche jár magának. Hiszen én sem vagyok vak, és jól láttam, hogy a múltkor milyen lázasan, milyen lihegve társalgott azzal a bizonyos fiatalemberrel. Mi külön-külön még úgy begyakoroljuk magunkat a szerelembe, hogy végre is majd együtt tartjuk meg az összpróbát 1 Boldog vagyok, hogy ezt Írásban mondhatom, mert ha most közelében találna, biztosan nyakon ütne erre a gyanúsításra. Látja, megígértem, hogy nem irok semmit és mégis tartottam. Hanem aztán legalább maguk is jöjjenek el 1 Adieu! stb. stb. Czivák Gedfíon. Róth. Fülöp kárIsbádi& czipör aktár át ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a. Pannónia ® legolcsóbb bevásárlási forrást. ef * ....Szálloda mellett I Sz atmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
