Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-06 / 18. szám
?: ' , 5 ; Tizenkilenczedik évfolyam. , / 18-ik szám. Szatmár, 1902. májuá 6. 0^9 y Jlj TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Objektív álláspont Holtig tanul a jó pap. A polgár- ] mesteri szék körül megindult hírlapi csatából megtanultuk mi is, hogyha valakit az^ egekig magasztalnak, ezt j úgy hívják, hogy objektiv álláspont. Viszont, ha ezzel szemben valaki az ellenkezőt állítja és adatokkal is igazolja, azt úgy hívják, hogy személyes ellenszenv, gyülölség és bosszúvágy. Érdemileg elismerte mindenki, hogy igazunk van, a minthogy tagadni' bajos is lett volna, mindamellett miután valamit mégis csak mondani kellett, hát egyszerűen magán ügynek nyilvánították No hát erről lehetne beszélni, de azt hisszük, hogy nem szükséges, s csakis annyit jegyzünk meg, hogy a mikor egy olyan állásról van szó, mint a polgármesteri, szerintünk megengedett lehetne még magán dolgokat is tárgyalni, meft hiszen a város fejének kell, hogy a magán viszonyai is olyanok legyenek, hogy a közbizalom azokból is csak teljes megnyugvást menthessen. A néhai „Szatmármegyei Politikai Hirlap“ hasábjain olvastunk az alispántól egy czikket, a melyben az foglaltatott, hogy a köztisztviselő működése igen is kritika tárgyát képezheti, de nincs megengedve, hogy ugyan e kritika az ő magán és pénzügyi viszonyaira is kiterjesztessék. Hogy ez az elv általános igazságnak ma már nem fogadtatik el mindenütt, élénken tanúsítja Budapest fő- és székváros polgár- mesterének a tisztviselői karhoz intézett rendelete, a melyben valamennyi fővárosi tisztviselő felhivatott, hogy vagyoni viszonyait bizonyos határidő alatt rendezze, mert különben készen lehet a fegyelmi eljárásra. Nem, akarunk azonban most e kérdéssel foglalkozni, elmondottuk a magunkét s a ki a város érdekét igazán a szivén hordja, annak többet mondani nem szükséges. Nem érintjük a reánk szórt keserű kifakadásokat sem, mert hiszen azokra el voltunk készülve, hanem a helyett pár szóval reflektálni óhajtunk azokra az argumentumokra, amelyek, a tekintetben hozattak fel, hogy a polgármesteri széknek a tisztikar kebelén kívül álló egyénnel való betöltése mennyire igazságtalan a tisztikarral szemben, a melynek több tagja ily módon elüttetik a remélt és megérdemlett előléptetéstől. Azt hisszük nem fogja kétségbe vonni senki, hogy a város érdekét szolgálni mindenkinek kötelessége s ehhezképest joga van az ahhoz vezető utakat és módokat ís megválasztani. Jogos téren áll tehát az a párt is, mely a jelen esetben a város érdekét úgy véli legjobban előmozdítani, hogy a polgár- mesteri állást nem a tisztikar kebeléből, de azonkívül álló egyénnel, a karja betölteni. Teljesen méltányoljuk az egyes tisztviselő törekvését és óhajtjuk boldogulását, de az végtére is, hogy egyikmásik tisztviselő valamivel jobb állásba jusson, nem annyira közérdek, mint annak eldöntése, hogy ki legyen a polgármester, a kinek kezébe a város sorsát letegyük. Az előléptetés mindössze csak 4—5 ember helyzetét érinti, mig a polgármester személyének megválasztása 26 ezer embernek sorsára fog döntő- hatást gyakorolni, már pedig inkább 4—5 ember csalódjék, mint esetleg 26 ezer. Nem csak nálunk, de az ország legtöbb városában tapasztalható az a törekvés, hogy a polgármesteri állásra kívül álló embert keresnek, s csak ritka eset az, a hol a fokozatos előléptetés érvényesül, a- miből az látszik, hogy a polgármesteri állást mindenütt olyan fontosnak tekintik, hogy ha ahhoz való kiváló tulajdonságokat másutt találják fel, mint a tisztikarban, túlteszik magukat a fokozatos előléptetésen, mert a közérdek kívánalmai az irányadók, a mit különben a tisztikarnak is csak helyeselni lehet. Rósz szolgálatot tesz a köznek és magának a tisztikarnak is, a ki arra az-esetre, ha csakugyan kívülről választatnék a polgármester, már előre azzal fenyegetodzik, hogy az illető a tisztikar részéről támogatásra nem számíthat, mert ha ezt elhiszi valaki, akkor furcsa fogalmat alkot magának a városi tisztikarról, a melyről felteszi, hogy anarkiá^a vállalkozik. Egyébiránt szeretetünk izmosodik, ízlésünk finomul? s most egy czikket olvasunk egy irodalomban jártas embertől s ez a czikk a nyerseség, póriasság, ízléstelenség, gyűlölet zagyva keveréke! Hát ámítás az, a mit az irodalommal való foglalkozásnak a kedélyre és elmére való jótékony hatásáról mondanak nekünk, vagy itt egyéni hiba ez ? hogy az irodalom ismerete lehet puszta tudás, a melyet csak a szivtől és kedélytől teljesen elzárt emlékezet őriz, de a belsőt át nem hatotta, meg nem nemesítette; vagy olyan feldolgozó szervezettel van dolgunk, a mely a harmatból és méznedvböl is csak epét és mérget tud feszürni? . . . Elmélkedésem félbe szakadt, mert borbélyom készen volt az elődömmel s most engem tessékelt a székbe. Vígan csattogott az olló s én előbbi gondolatai mat tovább folytatva, nyírás közben el- szenderedtem s álmot álmodám. Egy virágos völgyben találtam magamat, a melyet egy kristálytiszta széles patak szelt keresztül. A patak néhol szenvedélyes! erővel, harsogással törtetett előre s tajtékká törve ostromolta az útjában álló sziklákat, majd megcsendesedve lágy zenéjü halk csörgéssel folydogált tova, majd egészen szelíd nyugodt folyással haladt medrében, hogy hullámfodrai egészen elsimultak, tükőrlúztaságu volt egészen a fenekéig s a néző gyönyörködve szemlélhette a fürge pisztrángok virgoncz játékát. A partján tarka szinpompáju virágok ékeskedtek, és illatoztak, különféle madárkák szálltak alá, ittak a patakból s aztán bokraikra visszaszállva hangosan csicseregtek, énekeltek. Fáradt utasok térdeltek a partjára, mohó kéjjel szürcsölték a hüs italt, szemök uj fénynyel örömben ragyogott fel s rövid pihenés után megenyhülve, megerősödve az csak fenyegetődzés és pedig nem is a tisztikar részéről, a mely ha beváltatnék, veszedelmet csakis azokra hozhatna, a kik megpróbálnák. A város érdeke az első s hogy ez érvényesüljön, ezt a tisztikarnak is óhajtania kell, s ha a választás úgy fog végződni, hogy az uj polgármester nem a tisztikarból fog kikerülni és ezáltal az előléptetés elmarad, meg kell nyugodniok a változhatatlanba. Hat nap van a döntésig. Pro és kontra tisztázva vannak a vélemények, s alig hihető, hogy ne alkotta volna meg magának már mindenki e kérdésben meggyőződését. Nem mondjuk senkinek, hogy kire adja szavazatát, csak annyit mondunk, hogy a közérdeket tartva szem előtt, lelkiismerete és igaz meggyőződése szerint szavazzon. Ez a valódi objektiv álláspont, a melyet ha mindenki betart, a város érdeke győzni fog. Hangok a vidékről. Tévedne az, aki úgy gondolkoznék, mintha minket vidékieket Szatmárnémeti város eseményei majdnem oly mértékben ne érdekelnének, mint magát a város polgárságát ! A vidék érdeke oly szoros ösz- szefüggésben van a városéval, mint a testrészeké a törzszsel — a fővel. 'Ki ezt úgy át tudja látni, természetesnek találja, ha a napirenden levő s a hírlapok által meglehetős mértékben szellőztetett polgár- I mester választás kérdése nemcsak érintetlenül nem hagy bennünket is, sőt a pro jó kedvvel folytatták utjokat. Most hangos csobogást hallok odébb, odatekintek, hát egy idomtalan alakot látok a patakban, a mely kéjelegve hentergett e vízben, fölkavarva a fenék szennyét, iszapját s jó mesz- sziségre piszkossá és ihatatlanná tette a patak vizét; majd kikászolódott, lerázta magáról a vizet s tovább haladt a gyepen s a hogy tova haladt, füvet, virágot sárral mázolt be. Eltűnődve a látottakon álltam ott, s egyszer csak egy ragyogó jelenség, egy tündérszépségü nőalak jelent meg előttem, szeméből nyájasság szelídség, a lelkesedés tüze, bátorság és önérzet ragyogtak elő. Elálmélkodva szemléltem egy darabig, s ő igy szólt hozzám: „E dúsan ömlő patak az irodalom s én annak a nimfája vagyok. E virágok a patak vizéből szívják az éltető nedvet, s szervezetükben átalakítva mint szint és illatot adják azt vissza. E patak vize szólal meg a madárkák énekében. A hétköznapi fáradságos munkában ellankadt, az élet küzdelmeiben kimerüt földi vándor a patak partján talál pihenő helyet s ha a vízből iszik, megenyhül, megvigasztalódik s ujult erővel, nemes lelkesedéssel folytatja tovább rögös, küzdelmes pályáját. Migaz a nyers betolakodó csak zavart okozj szennyet kavar, mások gyönyörűségét rontja s a maga múló élvezete után lerázza magáról a vizet s nem marad nála egyéb, mint a salak, a fenék iszapja, a mely lábaira tapad s ha közel érsz hozzá, téged is berfiocskol . . . “ Almomnak keserves hangok vetettek véget, a melyek már a való világból jöttek. „Mi az?“ kérdém felriadva. „A sin tér fogott meg egy kis kutyát, a melyik épen a polgármesterségben gyakorolta magát.“ »8. TÁHCZA.-r- «rmQU&r&t-*— Elmélkedés és álom egy ujságczikk olvasása közben és után. Sokféle furcsaságunk között van szerette városunkban Szatmár-Németiben egy lap, a mely magát szépirodalminak is titulálja, de, ha szépirodalmat keresel benne, nyájas olvasó, úgy jársz, mint néha az étlappal jár az ember. Finnyás gyomru vagy s gondos megfontolással kiválasztasz valami fogadra való gyöngéd pecsenyét pl. fiiét bélszínből s már előre kéjelegsz, mily szemérmetes pirulással fog előtted gőzölögve megjelenni az inyencz falat, a fogak kevés biztatására mint fog elolvadni a szádban, hogy halandó felednek részévé váljék ; miképen fog rá csúszni a bor, izleni az illatos szivar s a kellő alapvetés után nem fog elmaradni a jó hangulat sem, hiszen rózsás szinben fogod már látni a világot. Pinczéred megjelenik s mit sem szólva letesz elébed egy jó karaj — disznó sajtot, a mit ki nem állhatsz s a gyomrod sem tűr. Interpellatiódra a pinczér azt feleli, hogy egyébbel nem szolgálhat. „De hát tisztességes vendéglőben ki szokták törölni az étlapból, a mi étel nem kapható 1“ pattogsz te. „Uram, ha minden ételt ki- törlünk s csak a disznósajtot hagyjuk meg, akkor az urak, ha az étlapot a Kezökbe veszik, mindjárt a kalapjuk után nyúlnak és eltávoznak“ mondja a nem annyira elmés, mint élelmes pinczér, „a mi rendes vendégeink mészárosok, borbélyok és paraszt- gazdák s ezeknek az ilyen kemény, de olcsó étel is jó.“ De hogy visszatérjünk a lapra, ezt én rendesen a borbélymühely- ben szoktam olvasni. A kaszinóban van miben válogatni, ott nem nyúlok — a disznósajthoz, de a kegyes olvasó tapasztalásból tudja, hogy borbélymühelyben s más helyen, a hol unatkozik az ember, nem igen szokott válogatni az olvasnivalóban s a várakozás és megtisztulás unalmai közölt minden nyomtatott papirost elolvas. Az eredmény az, hogy az ember szegényebb lesz ugyan bizonyos mennyiségű szőrzettel, de isten- ugyse nem gazdagodik szépirodalmi műveltségben. Ma egy hete is igy került a kezembe ez a szépirodalmi lap, a a melynek a vezérczikke a legalszerübb, valóban szeme(te)n szedett stílusban tárgyalja közügyeinket, egy minden tiszteletre érdemes jelesünk személyét s mocskolódó hangon tart leczkét egyik laptársának az irodalmi tisztességből, úgy cselekedve, épen mintha valakinek világos ruháját egy subiczkba mártott kefével akarnók lekefélni. Ó Kölcsey, te szent, a ki a fenn- költ gondolkozásnak, nemes ízlésnek, az igazi emberszeretetnek voltál apostola, a ki annak is a- kit akaratlanul bántottál meg, olyan nemes és fényes elégtételt nyújtottál, a minek párját nem ismeri irodalmunk, nem pirultál el a szégyentől, hogy igy folytatják, igy a sárba alázzák I a te irodalmi hagyományaidat, a kik azoknak folytatására vállalkoztak, a melyeket pedig emelt kebellel, tisztult érzéssel, szent áhítattal kellene tovább művelni ? Hogy van az — igy elmélkedtem tovább—,hogy sokat hallunk, olvasunk az irodalomnak művelő, szivnemesitő, stilusképző stb. hatásáról, hogy az a durva ösztönöket lenyűgözi, a lelket nemes tartalommal látja el, gondolkozásunk fennköltté válik, érzéseink gyöngédebbek lesznek, emberTényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ik- állitott, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, ZDeáűs-téx. "Váiros]ná:zép-ü.i©t.
