Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-30 / 52. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egéaz évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ’ = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = TEXjEFOIJ-SZAm : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. — Hirdetések díjjal elSre flzetendSk. ma Boldog uj évet! Ismét egy év végénél vagyunk, a mikor reménynyel tekintünk az uj elé és még egyszer visszapillantunk az elmúltra. Van-e okunk siratni a mi elmúlt, s várhatunk-e több jót a jövendőtől? Reménység és emlékezet az ember két hűséges kísérője az életben, nélkülük az élet sivár és elviselhetetlen volna. Az,egyik rózsásra festi a jövőt, a másik pedig megaranyozza a múltat, azért van aztán, hogy a jövőt mindig szépnek gondoljuk és a múltat mindig jobbnak tartjuk a jelennél. Világ teremtése óta az emberek a múltról mindig úgy beszéltek, mint a mely sokkal jobb volt a jelennél. Nincs okunk siratni az elmúlt esztendőt; nehéz, sőt talán sokkal nehezebb volt, mint közvetlen megelőzői. Ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket s félni lehet, hogy az uj esztendő is hasonlóképen fog cselekedni. Vagyonilag fokonként szegényedik a nép s társadalmilag élesedik a megkü- lörrzés; hanyatlás volt észlelhető minden irányban. A természet is mostohán bánt velünk; a föld, ez a -mi tápláló édes anyánk, beszivta a munkások verejték csepjeit, de nem adta vissza úgy, mint a hogy megérdemeltük volna. S mig az országban nagy tűzzel és | jelszavakkal harczolt a merkantil és az agrár, az iparosnak és földmivesnek nem volt meg a kenyere. Másként lesz-e az uj évben, ki tudná megmondani. A jelen egyáltalán nem biztató. Be van borulva a láthatár mindenfelé, s ha a remény nem volna, csakugyan sírva nézhetnénk a jövőbe. De a remény azt mondja, ne busulj édes magyarom, egy évezreden keresztül hányszor voltál te már bajban, s a jó isten mindig megsegített, meg fog az segíteni ezután is. Bizzunk tehát ő benne és reméljük, hogy az uj esztendő jobb lesz, mint a mostani volt, a mely hogy úgy legyen, szivünkből kívánjuk a város minden polgárának! Szózat a magyar szőlőbirtokosokhoz. A teljes megsemmisülés veszélyéből szerencsésen megmenekült hazánk szőlőművelése, a filloitra által elpusztított szőlőparlagok nagy része felujiitatott és tízezernyi holdjait a sivár terméketlen homokterületeknek is meghódítottuk ezen legintenzivebb gazdasági ágnak. És most, midőn a belefektetett tőkének ás a ráfordított munkának jövedelmezni kellene, azt tapasztaljuk, hogy a borárak egyre esnek, a csemegeszőlő tul- produkczióval küzd, a fogyasztás egyre csökken és kiyitelünket megteremteni nem vagyunk képesek, hanem még a legelke- seredettebb harczot kell folytatnunk, hogy az olasz bort, a török szőlőt, a görög mazsolát és mindenféle cognacot, pezsgőt hazánkból kiszoríthassunk. Reformálni kell a boritaladÓt, a borpálinka utáni illetékeket, az agrárkö’c-önt, istápolói kell a pincze- és szőlőértékesitö szövetkezeteket, szerveznünk a borárveréseket, a fővárosban állandó borvásárt berendeznünk, minden tőlünk telhető eszközzel előmozdítanunk a borfogyasztást és csökkentenünk a termelési költségeket, ha azt akarjuk, hogy az a 700 millió korona, mily értékel a magyar szőlők képviselnek, jövedelmezzen és kétségbeesett termelőink szőlőink;, kivágása után vándorbotot ne vegyenek kezökbe. Óriási feladatok vát'nak megoldásra, melyek azonban az egyesek, vagy a kevesek erejét sokszorosan felülhaladják. Össze kell állaniok mindazoknak, akik a magyar szőlőmivelés keserves álI lapotát nem csak érzik, de segíteni is akar- j nt-.k rajia, akik nem csak keseregni, de akarni is tudnak. Szervezkednünk kell, mert a tetiek- ideje elérkezett 1 A Pozsonyban f. évi szeptember havában lezajlott II. országos szőlészeti és borászati kongresszus teljes nyíltsággal és a résztvevő tagok százainak élénk helyeslése mellett tárta fel mindazokat a b.ijo- : at, melyek hazánk szőlőmivelését sújtják ; f.s melyeknek nagy részét már rég sikerrel leküzdhetlük volna, ha idejében össze- állunk és az egyesülésben rejlő erőt felhasználjuk tettek véghezvitelére. ‘V-” Ennek az óriási gazdatársadalomnak, mely Magyarországon szőlőműveléssel fog- 1 lalkozik, (hozzávetőleges számítás szerint ■ 4—500 ezer ember!, még a mai napig nem volt. országos szervezeté, mely kellő suly- lyal és megfelelő anyagi eszközökkel küzdött volna az összesség érdekeiért. Innen a bajok halmaza, innen a tehetetlenség minden veszedelemmel szemben. Ezen a rég érzett hiányon az Öntudatra ébredt szőlőbirtokosok Pozsonyban egybegyült képviselete, végre segiteni kívánt: megalkotta a „Magyar .Szőlősgazdák Országos Egyesületét“, mely zászlója köré kívánja gyűjteni mindazokat, akik a magyar bor régi hírneve, a szőlö- mivelés rentabilitása, a régóta tűrt sérelmek megszüntetése, a birtokos osztály jóléte érdekében cselekedni is akarnak. Az egyesület évi tagsági dija oly csekély, (évi 8 kor.) hogy e tekintetben a legolcsóbb az összes országos egyesületek közt. Módot kell nyújtani, hogy ne csak azok léphessenek be a szőlősgazdák egyletébe, akik ez elöl bármi oknál fogva ki nem térhetnek, hanem arra is, hogy a magyar intelligens szőlőtermelő közönség teljes számban iratkozhassék be a tagok közé. Lépjenek be minél nagyobb számmal az egylet alapitó tagjai közé, hisz az alapítványok összege oly alacsonyban állapíttatott meg (200 kor.) és ez az összeg is három év alatti részletekben fizethető le, a mi a kevésbé jómóduaknak is lehetővé teszi, hogy nevüket hazánk szőlö- generácziójának apostolai közt megörökíthessék. A tettek propagandája szoritsa háttérbe a meddő panaszt és elégületlens'é- get, mely uz önbizalmat csökkentvén, a helyzet jávulására kínálkozó alkalmat is elmulasztja. Tagsági belépési nyilatkozatokat, taggyüjtő iveket, részletes alapszabályokat bárkinek kivánatra küld' és minden tudakozódásra felvilágosítást ad az egyesület igazgatósága (Budapest, IX. keriilét Üllői-ut 25.) Az egyesület választmánya nevében i gróf Zselénski Róbert orsz. képv.. elnök, báró Bohus László főrendiházi tag, Baross Károly, Dr. Bernáth Béla, Hertelendy Ferenc», onzágoa képviselők, alelnökiik. Dr. Drucker Jenő, Dr. Kövesei lerencz, igazgató. titkár. TÁR CZ A. Kölcsey szobra. 1864. évi szept. 25-én Szatmárnémeti sz. kir. város főterén lélekemelő ünnepség között leplezték le Kölcsey Ferencz szobrát. Irodalmi emlékünnepség színezetével birt a Lleplezós. Di mély, nagyon magasztos politikai jelentősége is volt. Nem volt ekkor szabad teljesen az érzés; meg volt kötve a szavak szárnya, s a hazafi- ság csak fájón borongott a keblekben. Nyilatkoznia méltóan nem volt szabad. Ez a 48-as szabadság harczot követő elnyomatás szomorú korszakának utója volt. De fölidézték sírjából a jelest. Megelevenít a lelki szemek előtt a Kölcsey Ferencz korszakának minden fázisa. S fölmelegedtek a szivek a korszak dicsőségétől. Tisztán állott az emlékezet fényes kereteiben a Kölcsey nagyszerű működése. S megteltek a szivek a honszerelem magasztos érzelmeivel. A múlt. dicsőségének mél- tóságos hatalma ragadta meg a kebleket. Kölcsey eszményei uj és uj ideákat szül - tek az agy velőkben. Csodás erő és szilárd remény szálltak ki a sírból. Megterméker nyült s aczélossá lett a lég. Az alkotmányos élet hajnala azóta újra ránk derült. Megnyílt a jövő pályája a fogadalmaknak. A szobor most is áll. Egy vajúdó, elkésett nemzet azóta 38 évnek inkább csak viharát és szenvedését látta. Kölcsey szobra sok hazafias ünnepség oltára volt e 38 év alatt. Kölcsey Ferencznek városunkban fennálló szobra egyszerű ugyan, de ízléses, a czélnak megfelelő. Hát most kell ezt fölfedezni ? Nem. Ezt csak végre- valahára már határozottan kell hangoztatni. Megmondom okát. Vannak a szépnek álbarátai is. Ezek érzés nélkül szerzett, felületes s rendszertelen ismeretekkel bírálják meg a műalkotásokat. ítélő rendszerük nem a megítélt tárgy körében mozog. így eshe- tik meg csak az a nagyon hibás s felületes „aesthetikai“ bírálat, a melyet egyesek a mi Kölcséy-szobrunkról megalkottak s a müértőt negélyezve hirdetnek. A szobrot „lebirálják.“ Ám nagyon szégyel- hetnék magukat bírálatukkal. Mert biz’ ők nem ítészek. Azonban nem tártom szükségesnek e bírálatot körvonalazni. Inkább nem tartom érdemesnek. 'Az olvasók talán valamennyien hallottak már effajta bírálatot a Kölc-öy-szoborról. De mert tudom, hogy szitán lehetnek, a kik a birálat különcz fejtegetéseit közömbösségből vagy műér- telem hiányában — valóknak fogadják el, szinte köteles8égszerünek tartottam e bírálatot igazi nevén nevezni. S köteles- ségszerünek tartottam, hogy azoknak, a kik azt nem tudják, nem látják, a figyelmét fölhívjam a Kölcsey-szobor egyszerű, de Ízléses szépségére. Ismerem Kölcsey Ferencz egész mü- ködésétjés az egész korszakot/ a melybe az^esik. Az én kicsiny lelkem mélységes tisztelettel borul le az ő nagysága előtt. Próbáját is igyekeztem nyújtani e tiszteletnek. Ezekből ered — nem a jog, — hanem a kötelesség, hogy őt kövessem, dicsőségét hirdessem, eszményeit védjem. Az erő kicsiny, de megnöveli az ihlet. Korunk őt ma sem haladta meg; pedig hatvannégy éve nyugosznak szent porai a csekei sirgödörben. S talán sohasem volt e hatvannégy év alatt nagyobb szükség arra, hogy az ő követését han-,. goztassuk, mint ma. Korszakunk vajúdik. Ö’ szellemkéízel szilárdul jelöli ma is az idvezitő czélhoz elvezető utat. Müveiben lerakva a megfizethetetlen kincsek, a melyek nekünk gazdagon kamatozni hi- vatvák. 0 szónok volt s bensőségben, renditheteilenségben, díszben, igazságban, erőben és hazafiságban páratlan. Jéghegyeket tört át önnönszivének sugallmára s szenvedést tűrve, mint iró. Bájosan fön- séges költészete, mint ideális költőt ra- gyogtatja. S oly korszakban adta nekünk öt az Isten, mikor e haza és nemzet minden tekimetben végsülyedés szélén állott. ÁtSzenvedte a korszak szenvedéseit. Nagyon sokat tűrt. Nagyon sokat fáradott. Nagyon -sokat alkotott. Meg nem retteni s nem lankadott soha 1 Mint ember, az erényesség legszigorúbb törvényei szerint élt. S ha: .valaki megérdemli a szent nevezetet: O-az! — Mondám: korszakunk vajúdik. Egy perczig sem kételkedem, hogy mindnyájan szeretjük hazánkat. Jövőjéért esengünk. Nos tehát: szentebb s győzedelmesebb jelszót nem Írhatunk zászlónkra, mint az ö neve! S nagy igazsága vula annak a lelkésznek, a ki nekem mondotta: Kölcsey Ferencz szobrát bátran lehetne a templom oltárához állítani. Azt tartom : ha tehát ismerjük a korszakot s Kölcsey működését; ha ismerjük azt a korszakot is, a melyben Kölcseynek szatmári szobrát fölállították, igazán csak akkor mondhatunk véleményt szobráról. Körvonalaztam a közérzületet, a mely a Kölcsey-szobra fölállításakor vala. A czél maga az volt, hogy Kölcseynek szobor állíttassák. Az eszmének megvalósítása lelki-szükség lön. Szép összeg gyűlt össze a czélra, s csak Szatmármegye közönsége körében történt a gyűjtés; hiszen Szatmármegye nagy fia ő. A szobor tiz ezer forintnál jóval többe került. Tehát számolni kellett a viszonyokkal is. Ezért úgy határozták, hogy a márvány mell-szobor tervezetet hajtják végre. A szobrot saját arányaiban kell nézni. A szobor egész tervezete klasszikus- modoru. A szimmetria igen poritds rajta minden irányban. Tekintsük Kölcseyvel szemben a szobrot. A legalsó talapzat méretei arányosak a márvány talpazat s oszlop méreteivel. A kialakulás, alulról fölfele oly szabályos s ízléses, hogy azt lehetetlen rögtön észre nem venni. A metszések s faragások egyes vagy összetett rendszere mintaszerű; a középtalpazat négy oldalán Kölcsey mondatai vannak fölvésve. S e röviden leirt művészi tökélyt tetőzi a mellszobor. Művészi hajlású tóga fonja körül a mellet s a kar helyeit s összekapcsolva van elől a dolmányon, a Eőth Fiilöp*kárlsbádi^czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. * 1 Közvetlen a Pannónia szálloda meUett! * Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. VT"