Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-11 / 6. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 6-ik szám. Szatmár, 1902. február 11. * • .«£ V VIDÉKE. TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés Rövid tárgysorozat volt, mindenki azt hitte, hogy egy fél óra alatt vége lesz. De városatya tervez, Teörzsök Károly végez, s ennek folytán a fél órából két óra lett, beigazolódván azoknak a jövendölése, a kik az első közgyűlésen való szereplése után^azt mondták, hogy az ő bejutása a bizottságba legkevesebb egy órával fogja .megnyujtani a tanácskozást. Alig nyitotta meg a főispán a közgyűlést és választódott meg a jegyzőkönyvhitelesitő küldöttség, már egy interpelláczióval állott elő, a mely hét pontra felosztva váriálja a kérdést, hogy mi jogon tartanak maguknál egyes tisztviselők -városi pénzeket, mikor minden pénznek a közpénztárba kell befolynia, s mi történt azokkal a tisztviselőkkel, a kiknek kezén az utóbbi időben ilyen közpénzek elkallódtak. Miután két esetet megnevezett, a h. polgármester, bár előbb csak 30 nap múlva akarta a választ megadni, nyombari válaszolt s kijelentette, hogy mindkét esetben az eljárás folyamatba tétetett, a mit aztán úgy a közgyűlés, mint az interpelláló tudomásul vett. Kovács Leó három interpellácziót intézett a polgármesterhez és pedig az elsőt a városunkban észlelt közegészségellenes állapotok megszüntetése, a másodikat a zugiskolák betiltása, s a harmadikat az idegen nyelven irt hirdetések és czégtáblák eltávolítása tárgyában. Mindhármat külön kölön megindokolta s a h. polgármester mindháromra megadta a választ, a mit a közgyűlés az interpellálóval együtt tudomásul vett. A polgármesteri jelentésnek különösen két pontja keltett nagy érdeklődést. Az egyik az erdei kihágási ügyek elintézésénél tapasztalt mulasztások folytán a főkapitány ellen- vezetett vizsgálatról, a másik a császári és királyi 15-ik huszárezred pótkerete számára építeni tervezett laktanya kérdésének jelenlegi állásáról adott felvilágosítást. A főkapitányi hivatalban ugyanis — mint a jelentés mondja — nagymérvű törvénytelenségek és szabálytalanságok fordultak elő, a mit a megejtett vizsgálat beigazolt. Hogy mik azok, azt nem mondja, csak sejteti s kilátásba helyezi a legszigorúbb megtorlást. Ez ellen nem lehet kifogása senkinek, sőt örvendetes jelenségnek minősithetnők, mert hiszen az volna a kívánatos, hogy az mindig és mindenki ellen igy történjék. Csak attól félünk és ez a félelem a múlt tapasztalatain alapul, hogy most az egyszer, a mikor nem kedvelt emberről van szó, a legnagyobb szigor lesz alkalmazva, s egyebekben marad minden úgy, mint a hogy eddig volt. Épen azért, ha már büntetni kell, nagyon helyesen fog eljárni a büntető hatalom, ha elgondolja, hogy a mikor a múltban hasonló alkalmakkor egyszer másszor mind a két szemét behunyta, most ugyanezt legalább az egyik szemével megcselekszi. Azért lehet szigorú és lehet igazságos, és a mi fő, a régi rendszerből az újba való átmenet is szebbnek fog látszani. Különben a törvénytelenség és szabálytalanság abból áll, hogy a főkapitány nagyon megbízott egyik emberében és elhanyagolta az ellenőrzést s e miatt ügyek maradtak elintézetlenül és némi pénzek kallódtak el, mint a hogy Törzsök kifejezte, a felelősség pedig ezért feltétlenül őt terheli. A huszárlaktanya aligha fog felépülni, mint a hogy a jelentés mondja, mert a katona1 kincstár nagyon keveset hajlandó fizetni, évenként csak 7294 K 41 fillért, holott az építkezés telekkel együtt 208772.16 koronába kerülne, a minek a fenti összeg csak 3 egy-ketted százaléka, már pedig a város az építést csak kölcsönpénzből eszközölhetné, a miért neki az évi törlesztésért sokkal többet kellene fizetni. A múlt hóban tárgyalta ezt a vegyes bizottság, a hol a város bérként az évi 6 százalékot követelte, miért is az ügy felterjesztetik a hadtestparancs- noksághoz és a honvédelmi miniszterhez. Kevés a kilátás, hogy a 6 százalékot megkapjuk. A polgármesteri jelentést közgyűlés Uray Géza, dr. Kelemen Samu és Pap Géza felszólalása után tudomásul vette. Ugyancsak tudomásul vette a belügyminiszternek a közigazgatási eljárás egyszerűsítésére vonatkozó körrendeletét. Az adófelszólamlási bizottságba beválasztotta rendes tagnak Makay Antalt s póttagnak Wallon Edét. Az északkeleti vármegyei szövetkezet szövetségének kérelmét, hogy a város anyagilag támogassa, közgyűlés a sanyarú pénzviszonyokra utalva nem teljesítette. Kovács Leó indítványát, hogy a Kossuthkertben alkalmazott kertészi állás, mint szükségtelen, beszüntettessék, közgyűlés nem fogadta el s kimondta, hogy ez állást, mint a melyre egy ily nagy értékű sétakertnél feltétlenül szükség van, továbbra is fentartja. A németi gör. kath. templom építési költségeire a közgyűlés 400 koronát megszavazott. Miután a városi szükségletek fedezésére az év elején gyéren befolyó pénzek nem elegendők, közgyűlés e czélra a közpénztár javára az igazságügyi alap letétjéből előlegképen 50000 koronát kiutalt. Megállapította közgyűlés a kört- vélyesi, valamint az erdei legelőterületek legelőbérét és pedig kevés változtatással azon összegekben, mint az előző évben voltak. Élénk vitát idézett elő a villam- világitási igazgatói állás betöltése is, mennyiben sokan azon nézeten voltak, hogy ez állásra szükség nincsen, miután annak teendőit a jelenlegi elektrotechnikus is elvégzi. Ez alapon indítványozta is Antal Dániel, hogy az állás ne töltessék be s hozzá csatlakozott Szentiványi Károly és dr. Törzsök Károly is, azonban közgyűlés dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy Lajos és Pap Géza felszólalása után, tekintettel TA&CZA. Y. A névbecsülés maholnap ismeretlen fogalom lesz a világon. Pedig valaha nagy szerepet játszott. Régen, mikor még becse volt a névnek, mert becsülete a viselőjének. Akkor volt ez, mikor nemcsak a névnek volt értéke, hanem a szónak is, amire meg idestova éppenséggel semmit sem adnak az emberek. Ámde azért nem kell azt hinni, hogy manapság a név nem ér semmit. Sőt nagyon is sokat tartanak felőle sokan. Csakhogy kiki a mugáéról. És, ha egyebet nem tud magában tiszteletgerjesztöt, hát legalább a nevét süvegeljük meg. Amit mi tisztességtudásból meg is teszünk, gavallérok lévén olyan áldozat árán, a mely nekünk semmibe sem kerül. Óh ez a név 1 Tulajdonképen azt kötelezné sok mindenre, aki viseli; s ő mégis másokat akar mindenáron a tiszteletére kötelezni. Ö viseli, mi meg becsüljük meg. Csakhogy ez az átkozottul rohanó és rohanásában pusztitó korszellem rémsége- sen ellene izgat az ilyen kívánságok teljesítésének. Kinyitotta az emberek szemét, hogy látni akarjanak érdemet a tiszteletre, kiválóságot a helyes gondolkodásban, a jó cselekedetekben és nemes érzésekben. A valamikor hires magyar jogászból római jogász lett. Do ut des. Ingyen nem adunk semmit; és a puszta név tisztelete csak olyan benső, mint a svájczi polgároké, mikor azt a bizonyos kalapot süve- gelték. De hát ez már egyszer igy van egy darabig igy is lesz. Addig, amig át nem térünk közerkölcseinkben és magánfogalmainkban a helyes Ítélkezés arany valutájára, amikor aztán a silány Jancsi bankó helyett csengő arány lesz a forgalomban. Képzelt érték helyeit igaz kincs. Amikor az ember ragyogtatja be ténynyel a nevét, s nem azt követeli, hogy a neve takarja az ő tartalmatlanságát. Csakhogy persze erre kissé várni kell még. Lehet, hogy mi élemedettebbek el sem érjük ezt a szép kort. Azért jó lesz beletörődnünk az adott helyzetbe, akár szeretjük, akár nem. A helyzet pedig ma az, hogy a névügyek nagy szerepet játszanak. Új, régi, legx-égibb, ősi, ősibb, legősibb név; a megfelelő keletű egyes, kettős és még hosz- szabb előnévvel. Hogy kik viselik, az mellékes. A fő az, hogy meglegyen a jó név. Nos, hát én a napokban egy me- lancholikus perczemben halálesetre rendezvén a földi dolgaimat, eszembe ötlött, hogy a legfontosabb ügyem, a nevem ügye, nincs rendben. Családi levéltáram egyetlen okmányát, a névmagyaritásom engedélyét forgatván, ezt az öt forintoji megvásárolt nemesi oklevelet, vágyam támadt tisztázni egy nagy kérdést, amely fölött valamikor a történetbuvárok bizonyára hajba kapnának, ha számukra nem hoznám tisztába, hogyan Írtam én, az utódaim (és egyúttal a magamj őse a nevemet ? I vagy y volt é költői hangzású szép nevemnek a végső betűje ? És hogy, ha majd századok múltán a történettudó'ok kezébe akadnak reám vonatkozó okmányok pl. eldobott levélboritékok, közgyűlésre szóló meghi- vók, társasköri, dalárdái, iparos olvasóköri stb. nyugták, adókönyvecskék: hadd tudják meg, mért volt a 19-ik század vége és a 20-ik eleje olyan bizonytalan a nevem Írásában. Már amióta egy történelmi grót perbe fogott (és el is Ítéltetett) egy királyi ügyészt, aki ilyen semmis állásában jogtalanul megviselte az ő (a gróf) nevét, amelyhez soha semmiféle tisztességes munka szennye nem tapadt, azóta, mondom, mardosott a lelkiismeret, hogy én is jogtalanul bitorolok valamit. És nem is egyetlenegy gróf nevét, hanem széles e haza valamennyi nemesi nevének szent betűjét; az y-t. Utóbbi időkben pedig fokozták ebéli kínjaimat a hatósági írnokok és dijnokok, akik a nevemet mind sűrűbben i-vel kezdték irni. Memento móri 1 Habár lehet, hogy ezek a közigazgatás egyszerűsítését a tinta megtakarításával kivánták bevezetni és államgazdasági okokból írnak rövidebb betűt a nevem végére. így már tovább nem vihetem a szédelgést, idejekorán megtérek, hogy nagyobb bajnak az ,elejét vegyem. De, hogy ezen szédelgésem nem volt egészen' rosszhiszemű, elő kell adnom (mindig a jövő historikusai számár») a tényállást. Egyúttal a családom nevének dióhéjban elférő históriáját. Történt 1876-ban, hogy német hangzású nevemet magyarral óhajtottam fölcserélni, Tudtommal a vármegyénkben én találtam föl elsőnek a bölcsek kövét;hogy magyar néven szóllitsák az embert, ha magyarnak érzi és vallja magát. Megjegyzem, hogy akkor ezt még mindenkitől jó néven vették, a ki őszintén mondhatta magáról. Hozzá meg én Bécsben függetlenségi érzelmű egyetemi polgár voltam, főbb tisztviselője egy több száz tagú magyar egyetemi ifjúsági körnek, a melynek minden egyes embere jobb hazafi volt, (szűr nélkül), mint a mai budapesti kuru- czok összevéve. Kétszeresen bánfott hát a német név, noha ismerőseim akkor is a mostani nevemen szólítottak, mint a mely alatt a lapokban itt-ott tárczákat közöltem Sebestyén keresetnévvel. Ezt a nevet kértem a minisztériumtól is öt pengő forintért, persze y-nal. Meg is kaptam. A nagy szünidő vége felé járván Nagy-Károlyban a vármegyénél sürgettem a leérkezett engedély kiadását, hogy Bécsbe visszautazhassam. Kérésemre velem küldték át a városhoz, velem való közlés végett, az engedélyre vonatkozó végzést. A város főjegyzője J. Á., szívességből a jelenlétemben hozta meg a kapott végzésről a maga végzését, úgy hogy láttam, mikor a nevem végét i betűvel irta. Én, jámborságomban nem bírván tudomással a kormányhatóságnak (akkor még titkolt) honmentő határozatáról, a mely szerint uj magyarnak csak i-végzetü nevet engedélyezhetnek, tiltakoztam a főjegyző ezen eljárása ellen, és arra hivatkoztam, hogy én a kérvényemben y-végü nevet kértem s bizonyára a megyei Írnok Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, JDeáűs-tér. "Vátrosla.áziépTö.let.
