Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-11 / 45. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Nyílt levél a polgármesterhez. Polgármester Ur! A közbizalom csak néhány hónappal ezelőtt ültette belé önt a város nagy“ székébe. Titkos szavazattal u°yan, de nyílt előrebevallással e sorok írója is a hívei között volt. Oda- állott pedig azért, mert személyes motívumoktól eltekintve megbízott abban, hogy a polgármester ur — akkor még főjegyző — ismeri és érti e város lakosságának minden baját, és van akarata meg ereje, a vezetésére bízott törvényhatóság dolgait a helyes mederben tartani Nagy súlya volt a szavának, amellyel negyedszázados közszolgálatára hivatkozott, mint biztosítékra, hogy a jövőben az e hosszú idő alatt szerzett tapasztalatok nyomán fogja a város ügyeit vezetni. Mi, hívei elhittük és hiszszük most is, hogy a polgármester ur nemcsak rátermett, hanem rá is érett, hogy szülővárosa lakosainak, tehát igazi polgártársainak érdekét mindenki a szivén hordja és kellő erélylyel megvédje. Voltak ellenfelei, akik nem osztoztak ebben a mi őszinte véleményünkben, de akik bizonyára csak örömmel fogadnák a tapasztalatot, hogy az Ön tábora nemcsak az urnánál győzött, hanem a következmények előre való kiszámításánál is erősebb volt az ellenfélnél. Azért nekünk, az Ön pártfeleinek, a közjó szeretetén kívül még valami erkölcsi fehlősség és egyéni ambiczió is parancsolja, hogy a polgármester úrtól határozott cselekvést, okos, de erős beavatkozást várjunk olyan dolgokba, TAUCZA.-* «^HWOae^Tárczán szerzett menyasszony. Szerezni általában csak vőlegényt szólni-; azt is csókon — legvégső esetben. A menyasszony ellenben rendesen akad. Ez m'ir a kereslet és kínálat általános törvénye. Az én hősöm azonban úgy járt, hogy a menyasszonyt szerezte, még pedig egy vidéki Ispban megjelent tárczával. Az erkölcsbiró, a ki szigorú és kérlelhetetlen, azt fogja mondani, hogy egy menyasszony a legenyhébb megtorlás, a mi egy tárczaért kijár; de a könyörületes bölcs, sajnálni fogja az-én barátomat. Az eset pedig közetkezőkip lön ént: Poros vidéki városban lakott egy Család, a melynél vaó-ágos túltermelés volt szép leányokban. Minden szin, minden termet- faj és minden stilus képviselve volt. Barna és szőke, lenge és molett, gyenge és még gyengébb szellemi képességek állandóan raktáron voltak. A mint p.-dig ez rendesen szokás, a poros vidéki városban egy másik család is lakóit, a mely az egyensúly fenntartása végett fiukat termelt. Hogy amelyek városunk lakosságát szinte kivétel nélkül érdeklik. Ebben a körülményben leli magyarázatát az a szokatlan eljárás, hogy a polgármester ur szives figyelmét egy ilyen természetű tárgyra ezen a helyen hívom fel. Kétségtelenül van tudomása a polgármester urnák arról, hogy a marhahús árát e hó elejétől kezdve egyszerre nyolez fillérrel szöktették föl. A mindennapi élelmezés czikkei- nek az ára mindenütt a világon óriási horderővel hiró kérdés«zámba megy. Hisz álapjában véve az emberiség nyugalma és boldogulása elsősorban a mindennapi kenyeren nyugszik, és több forradalom indult ki a gyomorból, mint a szívből és az agyvelőből. De hagyján, ha a legelemibb élelmi- czikkek drágulása kedvező anyagi viszonyok közt élő, tehát gazdag vagy jól kereső néposztályoknál következik be, habár ott is mindig nagy ellenzésre és védekezési eljárásra szokott találni. Mikép vegye föl azonban a mi szegény városunk szegény népe a hús hirtelen, tulmagas és indokolatlan megdrágulását ? Kivált az idén, mikor az állandó kereseti pangást a rossz termés alighanem nyomorrá fogja átváltoztatni. És miért kellett ennek a drágulásnak bekövetkeznie? Idestova egy századnegyed óta figyelem a húsárak hullámzását városunkban, és bárha ennyi idő alatt bizonyára több ízben kellett a marha árának mélyre leszállnia — alig volt rá eset, hogy ennek megfelelően a hús árát is csökkentették volna, holott a marha legcsekélyebb drágulására azonnal a magas húsárak képezték a kellemes viszhangot. Ebben tehát úgy mint az eddigi, a mostani húsdrágulás sem lelheti a helyes magyarázatát. Sohasem volt, most sincs meg az arány a marha és marhahús ára között. Mindenki tudja a gazdák alapos siralmaiból, hogy állatkivitelünket a külföld magas vámjaival évek óta majdnem teljesen megsemmisítette, és minthogy az állattenyésztéssel ennek daczára országunk nem hagyhat fel, a marha ára nem mozoghat valami magas vonalon. Tényleg 23—25 frt. a hízott marha ára minálunk. Olyan hízott marháé, amit a mi részünkre nem vágnak, mert silányabb húst, mint nálunk, alig mérnek valahol városban széles Magyarországon. És, hogy egy csattanó bizonyítékkal szolgáljak arra, mikép a marha ára nem lehet magas, ajánlom a fővárosi vásárcsarnok hivatalos árjegyzéseit, amelyekből látható, hogy Budapesten a hús ára egyenlő a miénkkel Hogy a hús is az-é, arra könnyű a felelet. A környékünkön falun 32 kr., a hegyen pedig, tehát szinte nálunk 36 kr. a hús kilója. Van-é azért egy mákszem igazság abban, hogy a húsmérést egyedáruság módjára kezelők, puszta önkényből, méregdrágán árulják a pénzt nem érő húst ? És lehet-é tűrni, hogy — mert verseny nincsen — a fogyasztó közönség hallgatag tűrje az indokolatlan megsarczolást? Igaz, hogy a húskérdés másutt is, nálunk is sokszor komoly fejtörést okozott már a fogyasztóknak. Valami sajátságos módon (amit nehéz megérteni) a húsmérés ipara mindenütt elég ügyes volt magát monopolizálni. Történt a mi városunkban is kísérlet e monopólium megtörésére; de alig volt számba- vehető sikere. De soha égetőbb szükség nem volt ez elfajult ügy rendezésére, mint éppen most, mikor a legszükösebb életviszonyok daczára tíz százalékos áremelést rónak reánk a mészárosok. És abból, hogy eddig nem sikerült, egyátalán nem logikus a következtetés, hogy ezentúl sem lehet kivinni azt, hogy igyzságos öszhang legyen a marha és a húsának az ára között. Jól tudom, a hatóságnak nincs módjában a kérdésben forgó nagy bajon hivatalból segíteni. Azonban vannak eszközök a hatóság kezében is, és van hatalma a társadalomnak, amely mindennap panaszkodik, zúgolódik és kesereg nagy csöndben, hogy a cselekvésre egyesülve felszabadítsa magát a szokásjog erejével zsarnokoskodók járma alól, és megtanítsa a mészáros urakat arra, miszerint nem szabad erőszakos meggazdagodásra törni egy foglalkozási ágnak, mikor a többi megélni is alig képes. Polgármester Ur / Vegye a kezébe ezt a nagyon komoly dolgot, ön kezeli a hatóság rendelkezésére álló eszközöket, és állásánál fogva Ön van nemcsak hivatva, hanem kötelezve is, a társadalmat az önvédelem czéljából talpra állítani. Indítson meg haladéktalanul egészséges, erőteljes mozgalmat, amelynek eredménye mielébb az legyen, hogy száms/eriiU egyikben és másikban hányán voltak, a/.t c.-ak a népszámlálás tudná kideríteni. Az uio’só népszámlálás eredményére már nem emlékszem. Az is csak vidéki szokásnak tudandó be, hogy a sok fiú a sok leánynak udvarolt, miu án tudni való, hogy a miveit franczia époly Levéssé udvarol családban, mint a mily kevéssé olvas a kalabriászban. A legnagyobb fiú udvarolt a legnagyobb leánynak. Valamelyik középső fiú pedig szerelmes volt szintén a legnagyobb leányba. A helyzete csaknem olyan kedvezőtlen volt, mint manapság a pénz pia ezé. Eltekintve attól, hogy a bátyjával heves tárgyalásokat kellett folytatnia, a melyek során ő volt a felpofozott fél; maga az imádott legnagyobb leány se viselkedett valami biztatóan. Barátunk abba a végzetes betegségbe esett, a melyet felületes szemle után csendes butaságnak szoktak nevezni, a mi azonban tulajdonképen szerelmi bánat. A kinek bánata van az rendesen a szenvedélyek valamelyikében keres feledést. Sokan isznak, némelyek kártyáznak. Vannak olyanok, a kik a hasonszenvi gyógymód elvei szerint újabb szerelmeket kötnek. Megemlítendő még a juhász, a ki bánatában nagyot üt a szamár fejére. A középső barátom ilyesmit is tett, folyton ütvén a saját fejét. De nem elégedett meg evvel az ártatlan szenvedélylyel. Erőt vett rajta a tárczairás. Arcza beesett, szemei beteges lázban égtek, nem evett, nem aludt — irt, egyre irt tárczákat. Vidéki szülővárosának olvasó közönsége befolyamodott az állatvédő egylethez, hogy indítson mozgalmat megvédésére, ezekkei a tárczákkal szemben. Nem vezetett eredményre. De az én barátom sem birt feledni. Végre elhatározta, hogy lemond. Irodalmi nyelven szólva „mondani“ —könnyű „lei“ — de nehéz „le.“ És miután ő az utóbbi időkben, mindent tárcza alakjában tett, tárczában is mondott le. Leírta bátyjának és a legnagyobb, leánynak szerelmi történetét. Régi dolog, hogy a költő hazudik. Manapság ez már azért nem feltűnő, mert nem ő az egyedüli. Az én barátom tehát a szerelmi történetet át tette a kéjek hazájába, Olaszországba, noha szemtanuk vannak reá, hogy a poros vidéki városban játszódott le. A bátyját legfelsőbb kéziratában kinevezte tengerészhadnagynak, a schematizmus világosan mutatta, hogy gyalogos volt hazánk déli részén. Igaz ugyan, hogy hajókázott az adósságok tengerében. Azonban költőnk még egy mélyreha- hatóbb valótlanságot is vett fel halhatatlan művébe. „A gyalog tengerész — mondja barátunk — egy Ízben évekig nem jött haza. Egy édts tervvel agyában, három év múlva végre visszatért. Nőül veszem őt, mondá és csekély postatiszti fizetésére dőlt. (A kautió feltűnő hiánya miatt ugyanis kénytelen lett volna pályát cserélni.) De — folytatja költőnk — midőn az egyszerűn, de tisztán tartott ház küszöbét átlépte, egy férjezett nő állott előtte, ki nagyobb nyomaték kedvéért egy^ szőke fiúcskát vezetett szabadon elő. O pedig egy csalódással gazdagabban távozott és csak az fájt neki, hogy csalódásokkal nem lehet a cantineban fizetni.“ így irt a poéta. A valóság azonban az volt, hogy a bátyja roncsolt egésszégi és vagyoni állapotának helyreállítása végett évenként hazarándult a poros vidéki városba, és ellátogatott a sokleányu ház egyszerű, de ízléstelen szalonjába. A legnagyobb leány azonban, a kit költőnk megrágalmazott, mivel ő hajadonabb volt, mint valaha, sehogy sem volt képes nyilatkozatra bírni. Néhányszor töltött fegyvert is szegezett a mellének; a bátor katona elfutott ugyan, de magát meg nem adta. A középső fiú tárczáját azonban az egész család olvasta. Most értették meg, hogy mit érezhetett éveken át ez az ember. Egész szerelme, lemondása megrázó tolmácsra akadt művében. A legnagyobb leány pedig a köny- nyelmü szerzőhöz futott és kérte, hogy valósítsa meg ő tárczájának valótlan tolda- lékát, anélkül azonban, hogy a fiú szőke színéhez ragaszkodnék. Középső barátunk elájult, miközben a müveit és bájos leány örök hűséget es» * küdött neki. __________________Buxaroff. ü/ ótii rülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a FailOllIlía legolcsóbb bevásárlási forrást. = Szálloda mellett! W + B HPggjjgggj___■ HH
