Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-04 / 44. szám

Tizenkilenczedik évfolyam.

44-ik szám.

SZATIAR

r

Szatmár,1902. november4/ S0:í Y7 51

, #en íJr I >

V -x'

\ .<> o'r-'i/p »i lü|

VIDÉKE.

Wcz«3

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: =

Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 »

Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére. vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és 'hirdetések is kQldendók :

= Morvái János ^inyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TF.T.'P.T'Oia’-SZ^AM : 7a.

A Szerkesztő lakása: Eőtvős-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

• lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fUvétetnok. Nyilttér garmond sora 20 fillér.

= Hirdetések díjjal előre flutullk.

Kirándulás Nagybányára.

A szatmári „Kölcsey-kör“ a dal- egyesülettel karöltve a ránk jövő vasárnap Nagybányán hangversenyt rendez, a mely alkalommal, hogy városunkból minél többen átránduljanak, nagyon kívánatos volna. Az eszme igazán dicsérni való, annak erkölcsi hasznát igen sokra tudjuk becsülni, s valóban örvendünk rajta, hogy a Köl- csey-kör, mert az eszme onnan indult ki, működési körét egy uj iránynyal bővitette s első ilynemű kísérletéhez egy oly kitűnő társat kapott, mint a dalegyesület, melynek elsőrangú voltáról nem egy országos dalversenyről haza hozott győzelmi emlék tanúskodik.

Városunk, habár nem székhelye is a megyének, de minden esetre kellene, hogy szellemi központja legyen s mint ilyennek kötelessége ebből kifolyólag a vonzkörébe eső vidékkel kezdeni az érintkezést. S ha már szellemi központról beszélünk, akkor éppen a Kölcsey-kör egy olyan testület, mely az érintkezést keresni hivatással bir. Nem először adunk kifejezést a gondolatnak, hogy a vidéki közönséggel meg kell teremteni a harmóniát, mert a mai helyzet minden inkább csak nem harmonikus. A város és a megye között nincs semmi összekötő kapocs, úgy állnak egymással szemben, mint két teljesen idegen. A megye dolgaival nem foglalkozunk mi. a mi dolgainkkal nem foglalkoznak Ők, s egyik sem keresi az alkalmat, hogy a másiknak kedvében járjon Pedig valamelyiknek keresni kellene, hogy közöttük barátságos viszony

létesüljön. Ha a megyei, vagy mondjuk inkább, a vidéki közönség néha nagyobb mérvben felkeresi városunkat, a városi publikum úgy elzárkózik, mintha valami veszedelem fenyegetné, ha esetleg velük összekerülne. Viszont aztán, ha a város kezdeményez valamit, épen olyan tüntetőleg nem vesz róla tudomást a vidék s épen úgy nem érdeklődik, mint a hogy a város teszi. Pedig nagy érdekünk volna, hogy városunk egy ilyen hely legyen, a hol a vidéki közönség magát otthon érezze. Bennünk a hiba, hogy az nem úgy van s picziny látkörünket mutatja, hogy nem igyekszünk változtatni a helyzeten. Sőt nagyon sokszor roszabbat teszünk, mert a helyett, hogy a közeledésen dolgoznánk, épen azon működünk, hogy egymástól minél inkább távolodjunk.

Hogy Szatmár-Németi megyei székhely legyen, nagyon kívánatosadé annak megvalósulása nem tőlünk függ, ellenben, hogy a vidéknek és a megyének szellemi központja legyen, az nemcsak kívánatos, de megvalósítható is, végeredményében pedig^ többet érne a megyei székhelynél is. És ezen lehetőségnek előmozdítása egyik feladata épen a Kölcsey-körnek, mely már eredetileg úgy volt tervezve, hogy összekötő kapocs legyen a város és a vidék között. Nevét is azon férfiútól vette, a kire Szatmármegye mindig büszkén tekint, mint legnagyobb fiára.

A kör igazi működéséről a vidéki közönségnek alig van fogalma, holott ilyen kirándulások rendezésével megismertetheti magát a vidéki közönséggel, és a legszebb alkalmakat teremtheti, a hol a város és vidék egymással találkozhatik, a mely találkozások fejlesztői lehetnek a barátságos viszonynak, a mire pedig úgy a városnak, mint a vidéknek szüksége van.

Sokszor elmondtuk mi már ezeket, s hogy ez alkalommal újból megismételjük, azért történik, mert a Kölcsey- kör és a dalegyesület akcziójában az első lépést látjuk, mely a kitűzött czél- hoz vezethet bennünket. S mert ilyen jelentőséget látunk a vasárnapi kirándulásban, felette óhajtandónak tartanók, ha az minél impozánsabb lenne; ha azon mindkét egyesület vezető férfiai és minél több tagjai részt vennének; ha városunk feje a polgármester is ott volna, egy szóval ha Szatmár város közönsége azon az ünnepélyen minél nagyobb számban megjelennék.

Hisszük és reméljük, hogy ez meg is fog történni, s azok, kik ott lesznek, egy kedves emlékkel fognak visszaérkezni körünkbe. Ezen reményben üdvözöljük a két egyesületet s a legszebb *j*ert kívánjuk vállalkozásukhoz 1

Apróságok.

— Rosszul állhatnak az akcziáid, hogy már aranynyal fizetsz.

— De hiszen ez éppen azt mutatja, hogy pénzem van.

— Igen ám, csakhogy az ember aranynyal akkor fizet, a mikor már minden másféle pénze elfogyott.

*

Az elmúlt hétnek legnagyobb szenzációja volt Kaffka megjelenése Nagykárolyban. A mint mondják, csak egyetlen tisztviselőt talált a megyeháznál, a kit

állásától azonnal felfüggesztett és elrendelte ellene a fegyelmi eljárást. Ennek az egynek pedig a vétsége az, hogy minek

akart külömb lenni a többinél.

*

Mikor Mármarosból jövet Ugocsán robogott keresztül a vonat, kérdi tőle a vele járó fogalmazó, hogy nem szállnak-e ki Szőllősön.

— Kicsiny falat — szólt rá mosolyogva — kár volna az időért.

*

Általános különben a csodálkozás mindenfelé, hogy a rettegett férfiú semmi hibát nem tudott felfedezni. Ha két tisztviselő találkozik egymással, mindjárt ez a párbeszéd fejlődik :

— Hát te hitted volna ?

— Én nem. Hát te?

— Én sent!

«

Tegnap a halottak napja volt. Fényben ragyogott a temető. Koszorúk özöne borította a sírokat, s itt, ott, még könyek is voltak láthatók.

— Igazán szép most a temető — mondta egy öreg néni ke — az a boldog, a ki sokáig láthatja.

*

Ilyenkor mindenki bölcselkedövé válik, s akármerre fordul az ember csak azt hallja, hogy bizony mindnyájan meghalunk.

— Hej pedig — csóválja a fejét Bögre ur — akármilyen keserves is ez az élet, még is csak többet ér a halálnál.

*

Egy derék emberrel ismét kevesebb, hogy Vári Antal tanácsjegyzőt eltemettük. Mintaképe a jó tisztviselőnek, a ki a kötelességtudáson kívül más urat nem ismert. Hogy a temetése épen Mindenszentek napjára esett, valaki azt jegyezte meg rá:

— Minden szentnek maga felé hajlik a keze, de ez az egy ebben is kivétel volt.

Demeter.

T AEG ZA

—-o^*0UD5aSx>-®Rózsaszínű levél...

Ott ült a kandaló előtt Mone asszony tetőtől talpig feketében. Még könnyű félcipőjén is rideg fekete szallag volt egyszerű máslira kötve. Halványsárga arc/.án mélységes szomorúság hagyott nyomot, szemei gödrösen húzódtak be a soványságtól kiszegletesedett arczcsonijaiba. Fekete hajfürtjeit sem ékesítik a pompás silkjrót körfc>ük, azok is kuszában omlanak alá. Pedig régen a jó időkben óra hosszat is elült pipere asztalkája mellett s igazgatta hajfürtjeit, szépítette .fiatal arczát, hogy az urának tetszedjék, de csak egyedül az urának — senkinek se másnak. Most pedig egyszerre letört — fonyadni kezd, mint a viiuló rózsa, melyet a dér egy hűvös reggelen megfoszt minden ékességétől. Mintha a belső lelki kép a külsőben is tes et öltene, öltözékén is elhagyatottság, hidegség vonul végig. De söiétebb ott bent a lelkében a kép —- mélységesebb a harcz és ku- száltabb a gondolatvilág.

Minő változás állott be egyszerre. A még pár hónappal előbb üde fiatal asszonyt egy szomorú esemény álrepiti a női élet legszebb időszakán. Azon a harminczéves asszony koron, a mely olyan, mint a bakfis leánykor, harrnr cl ü tik. de emlékeket, érzelmeket hagyva maga után. Ilyenkor szá- ' Í mól ő le az élettel,avval a családi élettel, a mely a jóléten kívül a szerelem gyümölcseiben sem szűkölködött. S a végzet megsemmisíti egyszerre az ő boldogságát, benépesíti rideggé vált lakását sötét árnyakkal, a melyek mind a múltról, a régiről suttognak némán, de azért ő jól megérti ezt a fájdalmas néma suttogásokat. A gondatlan életet egyszerre felváltja egy másik, a melyben a lélek harczot vív önmagával, megváltoztatja érzéseit, megfosztja a nemes gyönyörtől s elzárja a világ tarka barka vigságától a feledés örök homályába. Legalább is igy érez most ez az asszony, a ki alig pár hete temette el urát, azt az áldott jó férjet, a ki még az ő gondolatát is kifürkészte, hogy teljesíthesse. De kétszeresen súlyos a fájdalom reá nézve — mert neki nem csak a hitvesi szív könnyeivel kell megöntözni férjének frissen ásott sírját, de a büntársi vezeklő asszony köny- nyeivel is.

Igen, mert ő ölte meg az urát — megölte egy gondolatával, a mit szeszélyes és szenvedélyes pillanatában asszonyi szive kigondolt. Ez a leikiismeret mardosás rágódik rajta, a mi ellen nincs orvosság a bölcsek könyvében sem.

Kezében szorongatja fekete csikós zsebkendőjét, a mely a sok könnycseptöl egészen átnedvesedett. A novemberi nap sárga sugarai is bepislantanak hozzá, letelepednek zsámolyánál, mintha vigasztalni akarnák — ne sírjál, mert fájnak nekünk a te könnyeid — ne sírjál, leszünk mi a te barátaid... De nem hallja a bánatos asszony a napsugarak halk suttogásait, egy gondolata van neki most, egy érzelem dúl keblében, egy fájdalmas tudat.

S amint parázszsá válnak a faszilánkok a kandaló tüzében, úgy ujjul meg előtte az a szomorú emlékezetű nap, a mely reá egy gyászos, elviselhetetlen élet súlyát rótta.

. . . Ott feküdt a férje a beteg ágyban. A régi szívbaja ismét visszatért s ágyba döntötte. Gyanús tünetek mutatkoztak, az orvos azt mondta, hogy a legkis- sebb felizgatás is végzetessé válhatik.

Ott ültek a beteg ágyánál, a kis Lajos egy párnán hencseregve, a bélyegeket szaggatta le az előtte levő nagy halmaz kő- vertekről. Az asszony egy karos-székben ült, közömbös dolgokról beszélt az urával, hogy elterelje figyelmét betegségéről.

S amint a kis Lajos tépegette a bélyegeket, egy kÍ9 színes levélre bukkant s fehünt neki, hogy nem volt bélyeg rajta.

— Ni papa — szólt a gyermek kíváncsian — ez a levél bélyeg nélkül jött el a postán.

A beteg felemelkedett ágyából, láthatólag terhére esett ez a mozdulat, de az ő szeretett gyermekéért betegen is hajlandó mindent megtenni.

— Mutasd csak fiacskám . . . Lám csakugyan — szólt mikor kezébe kapta a

rózsaszínű levelet — csakugyan bélyeg nélkül jött el a postán — de mégsem — folytató, midőn tüzetes vizsgálat alá vette — hisz ez nem lett a postán feladva.

Az asszony is figyelmessé lett egyrészt, hogy az ura a sok beszédtől fel ne izgatódjék — másrészt a levél is érdekelni kezdte.

... Vájjon nem-e uz a levél, a melyet Rioroll irt neki a tavaszszal.

... Ej, hisz az lehetetlen, hogy került volna az a gyermek kezébe — annyira talán nem volt gondatlan, hogy ezt is kihányta volna a többi levelekkel — de ha mégis; gondolta magában az asszony, a ki hirtelen a levél után nyúlt.

S valóban az volt — de nemcsak a kovert, a levél is benne volt, a mint Rioroll szálkás betűivel vetette oda a kis kemény kártyalapra.

A férje elolvasta — hasztalan volt a fáradozása, hogy kiragadja kezéből, mohón futott át a sorokon s mikor már az utolsó szót is magába szívta, eldobta a kártyát.

Istenem, mi következett azután, hiába védekezett, hiába vallotta be az egészet, hogy tréfa volt; hogy az egész csak egyszerű komédia. Az ura nem hitte, hogy is hitte volna az ő beteges leikével. Egy mesének tűnt fel előtte az egész — az a tavalyi mulatság, a mely állítólag az ő fürdői távolléte alatt játszódott le — a gesztenyésben, az a fogadás árán kiérdemelt csók s aztán a tréfa folytatása, Riorollnak a levele.

Eóth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát

ajánljuk % t. vevő közönségnek mint a KŐíVOtlOll a PailOnilia

legolcsóbb bevásárlási forrást. ■— g^y == Szálloda mellett!

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.