Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-28 / 43. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE., M\ Apróságok. Kérdi tőlem az éa mindenütt megje­lenni szerelő riporterem, hogy ti szüretre nem küld e ki a lap egy külön tudósitót. — De igen — mondom neki — hit nem oda már csak magamat fogom küldeni * Tegnap aztán ki is néztem | sógorhoz 1 a helyzet alupos tanulmányozása után kettőt konstatáltam, t. i. 1- ször, hogy a tavalyi bor még min­dig kitűnő; s ' 2- szor, hogy uz idei borra a jövő szü­reten aligha fogjuk ugyanezt mondani. * Az egyik érzékeny szivü vendégtér sam nagyon szomorú arc .cznl ült közöttünk. — Ugyan kérlek — biztatom nz illetőt — ne vágj olyan savanyú képet, mintha te volnál a SZÖ11Ő8 gazda. O « Mindig kapuczitálnnk, hogy sző 1 löt vá súroljak, de én mindig azt mondom, hogy nem teszem. Az idei szűrét még jobban meggyőzött róla, hogy igazságom van. Olyan jól bizonyosan a saját szőllőm- ben sem szüreteltem volna, mint a hogy most is szüreteltem. Mondtam is a sógor nak, hogy a termés ugyan nem a tavalyi, de a vendég hál’ istennek nem változott. * — Hát az első nap hogy telt el ? — Nagyszerűen. Felfngudtum, mikor hazulról elindultam, hogy se a sző Hőt, se a mustot nem fogom megkóstolni, s igy nem volt n mi a kedvemet elrontsa. * Beszélik a vasúton, hogy az idén nem lehet álló szőllőt eltenni. — No pedig — szól közbe Bögre ur — ha ez el nem áll, akkor nem tudom miféle szol lő fog elállani. Kemény lesz ez még husvétkor is. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy egész iv melléklet van csatolva. — Mindenszentek ünnepén estei 6 órakor a székesegyházban a szent beszé­det Hehelein Károly kanonok-plébános fogja tartani, Hulottalc napján este 5 órakor ked­vező idő esetén Juhász János s. lelkész intéz szent beszédet a hívőkhöz, — Halottak estéje. Hétfőn no­vember 3-án lesz az elhunytak emlékének szentelt évfordulója, a halottak estéje. £ uap az, midőn kegyelettel gondolunk szerette- teinkre, kik a rideg sir ölén porladoznak. Szedjétek össze az ősz minden virágait s helyezzétek azt elhunyt kedveseitek sirhal- mára. A csöndes temető megélénkül e na­pon, kiki siet, hogy kegyeletét lerójja sze­rettei iránt. Kivilágítják a temetőt fénye­sen, ragyogóan. E nap reggelén 9 órakor a püspök tart ünnepélyes gyászmisét. Este pedig a temetőben, ha kedvező idő lesz, az ünnepi szent beszéd ez alkalommal is meg lesz tartva, melyet Juhász János s. lelkész intéz a hívőkhöz. — Szemle. Lencz Győző a szatmári m. kir. 12-ik honvéd gyalogezred parancs­noka, a nagykárolyi honvéd zászlóulj gaz- dászati ügye felett a héten szemlét tartott. meséjét ő is elhitte, jól eső érzés hatotta át, hogy megszabadítja annak a szegény asszonynak a lelkét a kárhozattól. Ügy 11 óra felé, midőn már a hold feljötte közeledett megtöltötte fegyverét s lassan felmászott a hegyoldalon az ösvény közelébe, melyen a kísértet járni szokott. Kikeresett magának egy bokrot, a mely mögül gondolta, hogy jól czélozhat. Keze nem remegett; nyugodtan várt. Az őrség maga azonban türelmetle­nebb volt. Szerették fűhrerjöket és sajnál­ták volna, ha baja történne. Viszont maguk is kiváncsiak voltak a történendőkre. — Egyik tanácsolta töltsék meg mind fegy­vereiket s ha kell menjenek a führer se­gítségére. A másik azt tanácsolta, ne hagy­ják el az őrséget, mert garnizonba kerül­nek érte. A harmadik arra volt kiváncsi, ha a führer lelövi a kisértetet, ott marad-e az a földön, vagy látatlanul eltűnik a sze- mök elől ? Végre előtűnt a várvavárt hold s nemsokára látható lett az erdőből kilépő kisértet magas fehér alakja is. — Az em­berek lélegzete mintha elállóit volna, szinte megnémultak; hallgatagon számlálták a kisértet lépteit. No most már elég közel van Szabóhoz, s az még lő, — gondolták — Talán nem mer? Fél?... Szabó ezalatt nyugodtan feküdt a bo­kor mögött. Fegyverének rárója kinyitva, mutató ujja a ravaszon nyugszik. Oly nyu­godt, mintha csak egy löveldebeli czéltáb- lára lőne. Jó lövő volt, bizou magában ; ! tudta, hogy keze nem remeg, lövése czélt j nem téveszt. — A midőn a fehér alak 100 ' lépésnyire volt tőle ezélzott... lőtt s a ki- I sértet egy szó, egy jajkiáltás nélkül terü't I el a földön. — Szabó mint a ki jól vé- ' — Áthelyezések. A pénzügyminiszter Berenczei Kováts Géza nugybányai igaz­gatósági fogalmazó kir. mérnököt Mnros- Üjvárra, Raffaj András mérnököt a nagy-bányai bánya-kerületből a zulathnai fő- bánya-hivatul kerületébe, Török Ferencz segédmérnököt a maros újvári főbánya hiva­taltól és Trieb 1 er Elek segédmérnököt Zuluthnáról u nagybányai bányaigazgntóság kerületébe ; az igazságügyminiszter P e r- s e n s z k y Miklós szatmári tvszéki s. telek- könyvezetőt a halmii, Tóth Lajos batto- nyai jbirósági telekkönyvvezetőt s Csu- csay István helybeli tvszéki írnokot az erdődi járábirósághoz hasonló minőségben áthelyezte. — Áthelyezett tanítónő. A vallás és közoktatásügyi miniszter Tóth Julia sátoralja-ujhelyi állami elemi tanítónőt a szatmári állami elemi iskolához helyezte át. — Megerősítés. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Madzsar Bella, Hor­váth Erzsébet és Kőrösmezei Erzsébet tan- felügyelőségileg helyettesitett. állami elemi iskolai tanítónőket ezen állásukbau meierő- sitette. — Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyminiszter Boiotner Károly helybeli kir. tvszéki aljegyzőt ugyanezen törvényszékhez jegyzővé, Péntek Lajos halmii kir. jbirósági s. telekkönyvvezetőt a battonyai járásbírósághoz telekkönyvvezetővé nevezte ki. — Kinevezések. A vallás- és köz- okt. miniszter Dr. Schönherr Gyula m. nemzeti múzeumi őrt igazgató őrré, a deb- reczeni ítélő tábla elnöke Nizsalovszky Sándor végzett joghallgatót a debreczeni Ítélő tábla kerületébe díjtalan joggyakor­nokká kinevezte. — Á katholikus tanítók Rómá­ban. A magyar kutholikus tanítók római zarándoklata § hó 23 án érkezett az örök városba. Elszállásolás után a zarándokok a szent Péter dómban gyülekeztek, hol Stein- berger Ferencz dr. apát-kanonok szentmisét tartott. A zarándoklat tagjai azután meg­tekintették a Péter templom nevezetességeit. 0 szentsége a pápa tegnap fogadta a zárán dohokat s ez alkulomniul zászlójukat is fól- szentelto. — Kinevezés. Meszlényi Gyula püs­pök Lőrincz Gábor segédlelkészt a nagy­károlyi kath. legényegylet elnökévé, helye- tesévé pedig Klac-ó István főgymD. tanűrt nevezte ki. — Eljegyzések. Dr. Nagy Elek budapesti ügyvéd városunk szülötte;- elje­gyezte Szabó Erzsikét, Szabó Antal köz­gyám bájos leányát Hajdú-Böszörményben. — Domokos István tokaji adóhivat! i gyakornok, Domokos Lajos közkórházi iő- gondnok fia, eljegyezte Krajnyák Margitot, Kraj nyák Géza tokaji főbiró szép és müveit leányát. — Díszes esküvő. Bosznay Károly debrecznni nagykereskedőnek bájos leánya Gabriella vasárnap délelőtt fél 12 órakor esküdött örök hűséget Páskuj Imre helyb- ' nagykereskedőnek. A fényes násznép először az anyakönyvi hivatalhoz vonult, hol Oláh Imre anynkönyvvezető ad: 1 össze a fiatal párt szép I zéd kíséretében, majd a katho­likus templomba vonult a menet. Bevonulás alatt az orgona hangjai inellett Orosz A* *aj> s főgymn. tanár énekelt gyönyörű egyhá 1 gezte dolgát csendes, kimért léptekkel tért az őrházhoz. Az őrség szótlanul fogadta. Látták, hogy a lövés után a kisértet összeesett. Hát miért nem örültek neki, hogy meg­halt, elpusztult, hogy megszabadultak (Öle? Mindnyájokon valami különös elfogultság vett erőt. — Most hogv elpusztulni látták, talán még jobban .éltea tőle. Nem szólt egyik sem, de mindenik szivszorulva várta mi lesz most? Vájjon nem t;' nad-e újra fel ? Nem áll-e bosszút rajtok ? Hosszú kí­nos éjjelök volt. Le sem feküdtek, virrasztva köszöntötték a pirkadó hajnalt. S midőn a nap első sugarai megvilágították a jabn hegyek sziklás csúcsát, jóleső sóhaj fakn. keolökből. Féltek az éj sötétségétől, ö. ü tek, hogy végre nappal lesz ismét. A nap­pal talán világosságot hoz a titkos kisér.et dolgában isi? P Midőn a hadnagy másnap reggel a legénységi szobába ment az inspeluios je­lentette, hogy a czigány trombitás meg­szökött, — más újság nincsen. — Megszökött ? — mondá kérkedő hangon. — Ugyan minek szökött volna meg, hiszen egész életében sem volt s nem is lesz olyan jó dolga, mint itt nálunk. — Már pedig az megszökött. — Az este utolsónak feküdt le, még én unszoltam, menjen már aludni s ma reggel nem; volt sehol sem, — pedig már kerestük a Kör­nyéken. A hadnagy fejéhez kapott. — Sdkra- ment. Az ördög nem alszik . . . . ő lenne a kisértet? .... E perezben lépett be az őrség egyik embere a reggeli jelentéssel. A hadnagy szóhoz sem hagyta jutni. óneket. Az esketést Wolafka Nándor püs­pök végezte fényes segédlettel, ki lendületes beszédet intézett az ifjú párhoz s adta rajuk az evyház áldását. Mint tanuk Agncola Adolf kir. ítélő táblai bíró s Tóth Kálmán a debreczeni kereskedelmi és ipar kamara alelnöke szerepeltek. Esküvő után a szülői háznál guzdag teritékü lakoma következett, mely után az ifjú pár Szatmárra utazott. A fiatal házaspásnak zavartalan boldogságot kívánunk, legyenek üdvözölve körünkben. — Esküvő. Suránszky János honvéd kezelőtiszt f. hó 22-én esküdött örök hűsé­get Nagybányán Jánosy Jolán kiasszony­nak, a uagykárolyi állami leányiskola taní­tónőjének. — Ujonczok esküje. Az idén be­vonult regruták nagy katonai parádé kere­tében november elsején teszik le az esküt. A közös hadsereg s | honvéd gyalogezred legénysége a Ferencz József laktanyában, kedvező idő esetén aimak udvarán teszik le az esküt. Az ujonczok teljes diszben vonul­nak ki katonabanda kíséretében. Az eskü­tételt sátori mise előzi meg, melynek beíe- jezése után minden C9upattestnek anyanyel­vén olvassák föl az eskümintát. — Vármegyei vizsgálat. Kaffka László belügyminiszteri tanácsos a máruma- rosi vizsgálat befőj ez te vei f. hó 24-én Mara- maros-Szigetről Nagy-Károlyba érkezett s megkezdte a vármegyei ügyvitel és pénzke­zelés vizsgálatát. Kíséretében vaunak: Hor­váth Elek miniszteri titkár, Dessauer Lipót miniszteri számellenor s Lugossy Endre mi­niszteri számtiszt. Ez időben u főispán Becs­ben tartózkodott, honnan táviratilag haza­rendelték székhelyére. — Uj esküdtek. Eíkttdtszóki ülés­szak veszi kezdetét november hó 17-én va­rosunkban a kir. törvényszéknél, melyre szombaton Dr. Rótb Ferencz töv.-zéki elnök, Balogh József és Szabó József törvszóki bírák, dr. Joanovits Ernő aljegyző, dr. Né- tnethy József kir. alügyész s Korányi János ügyvéd, kamarai elnök jelenlétében a követ­kezők sorsohattak ki: Rendes tagok: Nagy Gyula birtokos Apa, Nagy Zsigmond iparos N.-Károly, Uray Lajos földbirtokos Tyúkod, Scberling Antal fényképész Szatmár, Schif- bek Mátyás földbirtokos N.-Károly, Reiter Béla kereskedő Szatmár, Gulácsi Gyula föld- birtokos Dányád, Gálfi Pál bányabirtokos N.-Bánya, Farkas László gazdatiszt Nagy- Majtény, Félegyházy Ferencz háztulajdonos Szatmár, Décse Ignácz mérnök Kis-Kolcs, Daróczy Endre ügyvéd Szatmár, Czinner Mór arany-műves Szatmár, Bónis Károly földbirtokos Kölese, Barta István földbir­tokos Tiszubecs, Butykav Sámuel kárbecslő Szatmár, Dr. Bródy Kálmán ügyvéd Szat­már, Braun Sámuel magánzó Szatmár, id. Boronkay József háztulajdonos Szatmár, Bnlla István ács Szatmár, F. Szabó József tímár Szatmár, Székelyhídi Béla földbirto kos Majtis, ifj. Szegedi Antal földbirtokos DaruÓ. Douiahidy Sándor földbirtokos Szat­már, Gerei Sándor magánhivatalnok Szatmár, Gulya Sámuel kerékgyártó Szó már, Balogh Endre földbirtokos Fekete-Ardó, Fleckham- mer Ede mérnök Szatmár, Csíki Gusztáv földbirtokos Penyige, Bunda Miklós építész N.-Károly. Póttagok : Nagy János városi számvizgáló, Dr. Vajay Károly ügyvéd, Tischler Rudolflukntos, Polgári József kerék­gyártó, Kardos Lajos mérnök, ifj. Feisz­— Mi van a kísértettel ? — kérdi. — A führer ur lelőtte, jelentem aláson. — Meghalt ? — El kellett neki pusztulni, mert összeesett. — S ti nem mentetek hozzá? — Nem. — Négy ember a hordágygyal jöjjön azonnal velem a puskaporos magazinhoz — szólt izgatott hangon az inspeíaióshoz a hadnagy. Most már ő maga is megijjede, félt hogy a czigány volt a kisértet s most rossz tréfáját élét' . el fizette meg. Szinte futva ment a magazinhoz. Hát ha nem halt meg; hátha meg lehet még menteni az életnek.!? Az egy órai utat rövid fél óra alatt tette meg. — Szabó fegyverbe szóllitotta az őr­séget, tisztelegni s jelenteni akart. — De a hadnagy, a szigorú s pontos katona most eltekintett a katonai formaságoktól. — Már messziről kiáltotta. — Abtreten. — Hol a kisértet? — Ott a hegy oldalban — feleié Szabó s a földönfekvő fehérpontra mutatott. — Jöjjön maga s két ember velem. Pihegve mászták meg a meredek hegyoldalt. Lépésről-lépésre haladva a ki- sértethez közelebb, közelebb érve, mind jobban-jobban bontakozott az ki titokzatos homályából. — Végre oda érve két hos>zu falábat s két legénységi ágylepedőtt találtak csupán. A lepedő át volt lőve. Vér nyomok sehol sem voltak láthatók. A hadnagy megkönyebülve sóhajtott fel. — Tehát nem halt meg, — majd csak előkerül, gondolta. Az őrség azonban most még jobban amult-bámult. A hadnagy azonban felvilá» thuber János órás, Csendes Lipót ]jer I Brólik Nán-dor mézeskalácsom, ® biztosítási pénztárnok, Lővy Miksa L- 1Éj ! kereskedő szatmári lakosok. uyv­— Helyreigazítás. Több ]ap h I Szutmármegyei agarászegylet mátés,,*}?1'! versenyének idejét és részletezését. Vi ' , nokelőtt, midőn köszönctemet fejezem | • ' egylet nevében | közlésért, egy tév.dél'í'* igazítását kérem: ugyanis az ugarész . i ' az agár versenyhez egy ügető Verseny! • kötött, melynek lefolyása 2-án déluu 1 I lett jelezve. Ezen ügető verseny nem |3 de november 3-áu fog d. u. 1 és 2 óra Pl megtartatni. A trnppversenyre | nevezé? zárlat nov. 3-án déli 12 óráig | titkárai* nál eszközölhető. Domahida, 1902. oln jn* Huzafias üdvözlettel Domahidy István 1* l elnök. I j — Szüret. Szüretünk a Szatn.dr hegyen tegm.p vette kezdetét, bar többen voltak, kik már a múlt héten elvégezték szüretelést. Szomorú szüret biz ez, eredményé I ben nem lesz valami öröme egy szőlő búin" kosnak sem. A mennyiség is sokkal keve" I sebb a múlt évinél, melynek oka több izbeu mutatkozott fagy s heteken át tartott Éji I és hideg idő. Boraink | gyöngébb ininőséoü évi termések közé tartozik. A must áL 1 18—22 kr. között változik. A hegy uwyan ám zajos a szüretelők zajától, 1 külöuösen vasárnap ezren és ezren rándultak föl a ’ szőlőhegyre. — Gyászhir. Alantirottak a maguk és az összes rokonság nevében is fájdalom­mal Indulják u jó testvér, nagy báty és rokonnak Soltész Sándor ny. ni. kir. -,dó- filiigyelőnek, volt 1848 — 49-iki honvéd fo- hadnagy folyó 1902. évi október 21-éu esti 5 órakor életének 80-ik évében végelgyengü­lés következtében történt ellnmytát. A felejt­hetetlen halóttnak hült tetemei folyó hó 23-án d. u.,3 órakor fognak a Bocskai- utczu 17. szám háztól a róni. kath. egyház szertartása szerint a hidontuli sirkertbeu örök nyiigab-iiiru tétetni. Szatmár, 1902. október hó 22-én. Béke hamvaira! Özv, Tamáeffy Antulné szül. Soltész Ida mint testvére. Soltész Mariska, Soltész Gáspár, Soltész Iza, Soltész János, Gödény Etelka Gödény T. réz, Gödény Ilona, Ttimáeffy Rornéd, mint testvér gyermekek. — Halálozás. Özvegy Nagy Adámné szül. Tar Borbála 71-ik életévében tegnap­előtt elhunyt. Az elhuuyt urinő, ki unnak idején ítéli. Hermán Mihály polgármesternek volt anyósa, úgy jótékonysága, mint nemes- sziviiíége által tette magát ismertté; most halála után végrendeletileg számos jótékony- czélra tett kisebb-nagyobb hagyományt, közte I szatmári ev. ref. egyháznak 4000 korona összeget. Az elhunytnak temetése ma délután lesz az ev. ref. vallás szertartása szerint. — Gyászhir. Súlyos csapás érte Ficzere János sárbogárdi júrásbirósági írno­kot. Neje szüléséit Vegrostu Teréz váro­sunkban hirtelen elhalálozott. A család által kiadott gyászlevél: Alantirottak mély fáj­dalommal tudatják, a forrón szeretett nő, jó gyermek, testvér és rokon Ficzere Já­nos n é sz. Vegroszta Vilmának, folyó hó 27-én déli 12 órakor, élete 39-ik, boldog házasságának 8-ik évében rövid és súlyos szenvedés után történt fájdalmas elhunytál. Folytatás a mellékleten. gositotta őket. A czigány trombitás nincs otthoi, megszökött, tehát ő volt a kisértet. Szerencse — fordult Szabó fűrerhez, — hogy nem tette le. Ennek bizony S/.abó is örült. Összeszedték a kisértet mű lábait s ruháját s megkönyebbiilt lélekkel távoztak a helyről. Délben aztán a czigány is előkerült. Előhozta az éhség, a jó ebéd utáni sóvárgás.. Közrefogta a legénység s nem hagy­tak békét, mig mindent be nem vallott. — A Muéna han asszonyához jartam s ha igy megyek az őrszem megismer, azért lettem hát kisértet. Pedig nehéz volt a falábokon járni, nehezen tanultam meg rajta a járást. De ha ezt ki nem találom, a lövés szivén talált volna. El is teszem Örök emlékül a lábakat. A következő napon 7 napi egyessel.^ büntette meg a hadnagya vakmerő czigányt, ki örült, hogy nem életével fizette meg a szép török asszony édes csókjait. * * * De a lövésre csak megijjedtél 1 — fag- gatták társai. — Megrettentem, de a lövést nem éreztem. Ledobtam azonban magam a földre, nehogy még egyszer lőjenek rám. Mikor aztán láttam, hogy a führer ur megy vissza, — megnyugodtam. Midőn pedig az őrházban minden csendes leit hason csúszva visszamáztam az erdőbe s délig ott aludtam. Végre arra kérte társait, ne árulják el a töröknek, hogy feleségének viszonya volt vele, — mint bajtársai készségesen meg is ígérték neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom