Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-02 / 35. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 35-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Állami iskoláink. | A mai nappal városunk kultúrtörténetének egyik korszakalkotó eseménye köszöntött be: népoktatásügyünk államosítása. Az idők jele, hogy nemcsak zajtalanul, de érdeklődést sem kéltve ment át az elemi oktatás nagy feladata a város és a felekezetek kezéből az államéba, akárcsak egy telket cseréltünk volna el, vagy egy kissebb köztisztviselői állást töltöttünk volna be. Kizárólag a hivatalos tárgyalások terére szorítkozott a kérdés megvitatása; a nagy nyilvánosság, de még csak a közvetetlenül érdekelt szükebb körök sem foglalkoztak vele érdeméhez és nagy jelentőségéhez méltó módon. Csak utólagosan lehet itt-ott egy- egy helyeslő vagy rosszaló észrevételt hallani, amint az illetők a fontos átalakulást a maguk szempontjából üdvösnek vagy károsnak kezdik tartani. Bármiként oszoljanak is meg a vélemények (és hovatovább még inkább szét fognak ágazni), ma kész ténynyel állunk szemben, amelynek eredményét csak jóval később fogjuk észlelhetni, de közvetetten hatása már nem sokára mozgásba fogja hozni a lelkeket, pótolva azt, amit a nagy kérdés felmerülése alkalmával önmagunkban és egymással meghányni-vetni elmulasztottunk. Már egy (legközelebb tartott) értekezleten lehetett egy idevágó érdekes észleletet tenni. Amig ugyanis az államosítás kérdésének fölvetése idejében (a katholikus egyházi főhatóság kivételével) az összes felekezetek látszólag örömmel fogadták népoktatásunknak állami kezelésbe való átvételét, az említett értekezleten a felekezetiség szelle- I métol áthatott hangok szólaltak meg I amellett, hogy legalább a most kezdődő iskolai évre hagyassák meg a felekezeti iskoláknak a látszata. Ami nem jelent egyebet, mint hogy a felszólaló urak fáznak a valódi állami iskolától. Ez volt a nyitánya a várva-várt uj darabnak. Első felvonása, az iskolai épületek elkészültével, a jövő iskolai év kezdetén fog lejátszódni Akkor kell ugyanis végrehajtani városunk elemi iskolás gyermekeinek az iskolákban való elhelyezését. Tényleg nem csekély feladat nálunk, hol a tanulósereg nemcsak vallásfelekezet, hanem társadalmi állás és műveltség tekintetében iskülönnemü elemekből to- borzódik össze. Hihetőleg kevesen gondoltak még arra, hogy az ő gyermekük mikép il- ! leszkedik majd belé a nagy zömébe olyan iskolatársaknak, akikkel való érintkezést a nagyobb igényű szülő éppenséggel nem tarthatja kívánatosnak. Alig képzelhető el, miképen fog ez a gordiusi csomó a közkívánatomnak és az egészséges nevelési elveknek megfelelően megoldódni. De okvetlenül meg fogja majd oldani a tanfelügyelőség meg a gondnokság tapintata. Most csak egy előre vetett árnyékra akarunk e tekintetben figyelmeztetni. Olyas hir hallatszik, hogy az egyik iskolatelep akként rendeztetnék majd be, hogy oda az egész tanulóság 70 százaléka egy felekezetből iratkoznék be ama czélból, hogy e létszám alapján aztán az illető felekezet ünnepein annak az iskolának át alános szünete legyen. Nem hihetjük ugyan el, hogy a közoktatási kormány ilyen tervnek kapható legyen. Az a közoktatási kormány, amely az államosítással járó óriási anyagi terheket bevallottan a felekeze- tiségnek az elemi oktatásból való kiküszöböléséért vállalta el, és az állampolgárokat már a népiskolában akarja az egymáshoz való tartozás szép érzetével megbarátkoztatni. Szinte lehetetlennek tartjuk, hogy a kormány felekezeti jellegű állami iskolát létesítsen nálunk, áhol a felekezefek kezéből most vette ki az iskolát. De, mert manapság a lehetetlen elég gyakran válik lehetségessé, mi előre óvást emelünk ama horribilis eszme kivitele ellen, és az állammal kötött szerződés szellemének megfelelően egyöntetűen kezelt, minden f el e k e z e t i ség t ő 1 teljesen megtisztított elemi iskolákat követelünk. Verus. Felvilágosítás.*) A „Szamos“ f. hó 24-ild száma vezető czikkében az igazgatásom alatt álló Szatmár—erdődi h. é. vasút f. év első öt hónapi üzleti eredményeivel foglalkozik, össze hasonlítván azt a múlt év megfelelő adataival; majd a számok beszédjeként következtetéseket is von le. Ha czikk iró számbeli adatokat nem közölt volna, a mely már a laikus olvasó közönség előtt is nagyobb nyomatékkai szokott bírni, mint a nagy hangú frasisok,1) e sorokat is szó nélkül hagytam volna, igy azonban kötelességet vélek teljesíteni a „vasútunk“(?) ügye iránt valóban érdeklődőkkel szemben, a mikor a való tény állásról őket felvilágosítom és nem engedem a helytelen citátumokkal félrevezetni. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a citált számadatok mindenike, mint az egyes hónapok nyers üzleti bevétele három részből van össze téve; név. x) a villamos vonal rész bevételeiből, 2) a gőzmozdonyu vonal rész személy szállítási bevételeiből és végre 3) a teher szállítások bevételeiből. Ha már most — a mint czikk iró ur is akarta tenni — a felemelt díjtételeknek az üzleti eredményekre való hatását akarjuk vizsgálni, csakis azokat a számadatokat szabad összehasonlítanunk, a melyek a feléméit díjtételek hatása alatt állottak. A villamos vonal részen- a jegyforgalom 8o°/0-át kitevő egyszeri utazásra szólló I. vonalszakaszos jegyek ára változatlanul *) Közöljük e czikket. Mert bár „Szamos“ laptársunknak van czimezve, de nekünk is szól. Olvasóink tudják, hogy lapunk a hegyi vasút szellőztetett ügyében laptársunkkal egy és ugyanazon állásponton volt és van e czikk után is. Hiszszük, hogy vezető^czikk Írónk megadja majd az alapos választ, azért mi ez alkalommal csak apróbb megjegyzéseket teszünk. Szerk. t) Ilyen dijfelemelés ellen küzdeni, bizony hogy nem frázis ám 1 Szerk. TARCZA. —»fl-OOfrlii Leja. Irta: Sávor Kálmán. Terpsychore megelevenedett istennője volt ő, kifejezője, utólérhetetlen mesternője a legtökéletesebb tánczmüvészet- nek. Minden mozdulata csupa plasztika, csupa báj, tele vonzó, lebilincselő, izgató ingerrel. A ki öt egyszer látta, az nem volt képes öt emlékezete táblájáról letörölni többé soha, sőt a vágy elementáris erővel ébredt föl benne, hogy őt ismét és újra meg újra lássa. I.ehet, hogy a művészet iránti lelkesedés volt az oka e követelőző vágyakozásnak, de az is lehet, hogy az ő egyéniségéből kiáradó varázslat volt a tulajdonképeni oka a szubjektív tobzódó megnyilatkozásának. Bármelyik okot fogadjuk is el a bemutatott csodás tánczmüvészet nyomán megnyilatkozott zajos hatás alapjául,' a valóság mindenesetre az, hogy senkinek sem volt elég őt egyszer látni. Jó lesz itt mindjárt figyelembe venni, hogy Leja mint nő is egyike volt ama tökéletes szépségeknek, a kiknek formai tökéletességében és ragyogó szépségében a legszigorúbb kritika mellett sem lehetett a legcsekélyebb dis- harmonikus vonást sem felfedezni. Csodás, bájos öszhangban volt nála minden: a- termet lengő hullámvonalai a leglökélete- sebk idomok határai voltak: a hófehér nyakon pihenő fej koromfekete fénylő hajkoronával díszítve; az ovál rózsás arcz a tavasz örök derűjében ragyogott; az ajkak mosolyogva nyíltak, a szemekből a szerelem gyújtó nyilai röpködtek s a hova egy ilyen tekintet esett, ott olthatatlan tűz fakadt a nyomán; a két kezecske tékozolva hintette a soha meg nem adott csókokat, avagy rövid átlátszó ruháján játszadozott, itt-ott pajzánul incselkedve, ingerelve fel-felrántotta a lenge öltözetet; a lábai — óh azok a csodásán szép lábak — művész ecsetjére, szobrász vésőjére való ideálisan szépek voltak, de nemcsak szépek, hanern erősek is voltak. És talán első sorban is ez tette őt világhírűvé. Mámortól párázatos légkörben élt. Körülötte csupa fény és csillogás. És e fényáradat közepette ő. volt a világító nap. Nem látott mást, csak hódolatot, nem hallott mást, csak hízelgést, mintha minden népnek férfiai egy és ugyanazon szájjal beszélnének hozzá, tartalma ugyanaz volt valamennyinek, csak a helyzet, a körülmény módosult egy-egy alig megkülönböztethető árnyalattal. O pedig mosolygott valamennyire egyforma melegséggel, a mint a nap is egyformán árasztja szét melegét az emberiségre és nem tett különbséget köztük, amint nem is tehetett, mert egyik épen olyan volt, mint a másik. A mikor pedig a falrengető tapsvihar zaja elnémult és az utána következő ünnepeltetés utolsó hanghullámai is elenyésztek s magára maradt, igerülten tört ki: — Nyomorult lakájoki Üres fejű szoknya bolondok I Hát szerelem az, mely támad egy röpke pillanat alatt, a gondolat száguldó gyorsaságival s rohan fejvesztetten vallomást tenni egy szép szoboralaknak anélkül, hogy tudná, hogy vájjon a ragyogó külső rejt-e kebelében egy érző, emberi szivet ? Úgy érzem, hogy nincs szivem, mert még nem éreztem annak hevesebb dobbanását s kaczagok, a mint előre 'vallomásokat kényszerűségből végighallgatom. ... És végig dőlt a puha kereveten, hogy kipihenje szerepe és az ünnepeltetés fáradalmait. Csakhamar mély álomba is merült, mint az olyan leányok szoktak, a kik egész életükben csak a tömjénezés illatát érezték, a kiknek a hódolat rózsapárnát font a feje alá és a kik a mai nap vakító csillogása, fénylőre festett öröme mellett sohasem gondolnak a holnapra. Az a holnap pedig ezúttal jelentős nap lett az ő életében. Díszelőadás volt hirdetve, mert Leja kedvéért a királyi ház megjelenése is be volt jelentve az igazgatónál, a ki e rendkivüli megtiszteltetés felett érezett örömében olyan izgatott lett, hogy mindent tudott inkább, csak igazgatni nem. Az előadás kezdetének közeledtével az izgalom perczről perezre nőtt és erőtt vett az nemcsak a szereplőkön, de a közönségen is. Csak egy ember volt nyugodt: Leja, a ki bájosan mosolygott, mintha csak udvarlóinak unott vallomásait hallgatná. Pedig jól tudta, hogy ezer meg ezer szem tapad reá s figyeli minden mozdulatát. Ezt ő már megszokta épen úgy, mint a tánezot, a melyben dallam, rythmus, poézis volt. A hatás nem is maradt el, a vörösre vert tenyerek, kendő- lobogtatások, falrengető éljenek, virágzápor, ezek mind oly staffageok voltak, melyek hóditó diadalaival jártak. Előadás után aztán következett a szükebb körű ünnepeltetés, a mely azonban ma mintha nagyobb arányokat öltött volna. A terem zsúfolásig megtelt, ... a vig nóta fölhangzott a czigány hegedűjéből ... az asztalokra karcsú nyakú boros és öblös hátú pezsgös palaczkok kerültek ... a hangulat pedig lépcsőfokokat ugorva emelkedett, a hangulat tetőfokán pedig ékes dythiramokban megered a dicsőítés, istenités szűnni nem akaró ezó- áradata, mámor ülte meg az agyakat. Ez már nem ünnepeltetés volt többé, hanem az istennővé való avatás erőszakos bor- gőzös ^ munkája. És ekkor feláll egy halvány arczu fiatal ember, boros pohárral a kezében. Tekintete parancsólag fut végig a zajgó tömegen s rövid pillanat alatt csend támad, lesve az ifjú szavát, hogy mi újat mond. — Onnök köszöntötték a művésznőt, én csak az idegenből jött nőt üdvözlöm. A művésznőt én nem köszönthetem, mert az ő táncz-produkctiója nem egyéb előkelővé fejlődött mesterségnél . . . — Eláll, le vele, eláll — ordítja a néy. — Hallani akarom — csendül meg Leja szava. És újból csönd lön. — Igen, folytatja az ifjú, nem egyéb mesterségnél, a mit megtanulhat bárki, ha azt ambicziójának tartja. Én láttam már egy kecskét végigmenni egy vékony dróton vagy egy lomha medvét egy kifeszitett kötélén. Ez nem művészet, pedig egyikünk sem merné utánozni. A művészet a festészetben, szobrászatban, zenében és énekben nyilatkozik meg. Itt vele született tehetséggel kel bírnia, a mit megtanulni nem lehet, mert az nem emberi, hanem isteni adomány. Én tehát Leja kisasszonyban az ő exotikus országának hölgyeit üdvözlöm. Tényleg csak r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabása tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Sza/tmár, IDeáls-tér "'sTárosliáz ép\il©t.
