Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-19 / 33. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A szatmárhegyi vasút. Tíz esztendővel ennek előtte, éppen e lap hasábjain egy kis képet rajzoltunk le. Azt a képet, mikor majd újra vig leszen a hegyi élet, örömteljes — a szüret. Mikor majd ott várja a közönség a hídfőnél a gőzmozdonyt, hogy legalább is félannyi idő alatt juthasson a hegyre, hova apáink feljegyzésre méltó utakon egykor félnapig czihelődtek. Ez a kép akkor álomképnek tűnt fel. ’Iszen szőlőink sárgulni, pusztulni kezdettek. A veszedelem úgyszólván már napok kérdése volt A nagyterületű szőlőhegy kopár lett. Tengeri, répa, búza, len, zab foglalták el a szőlőtőkék helyét. Lassan-lassan megkezdődött aztán az ujraültetés. Sok keserves csálódások, befektetések, áldozatok után szebb idők hajnala derengett. A puszta dombokon már zöld táblák integettek. Egyese*' sikerei mozgásba hozták a szőlőbirtokosokat. A hegyi nép munkát, hosszú bojtos esztendők után jövedelmet nyert. Egyszer csak valóvá vállt az álomkép is. A tervet sokan mosolygással, fejcsóválással fogadták. De úgy látszik nálunk már semmi sem lehetetlen. A haladási vágy sokkal erősebb mi bennünk, mintsem az akadályokat egy csapással le ne tudnók győzni. A szép erdőt, mely hegyi utunkat oly kellemesen szegélyezte, a fejszecsapások, meg a szükség, az adósság önsúlyától való menekülés reménye eltüntették. A nyílt szabad utón azonban cserében ott czamog a gőzös, meg- csufolván lassúságával, álldogálásaival saját fiatalságát. No de ki tagadná, hogy ez is óriási haladás. Ha apáink felébrednének, kik átélték a régi hegyi ut minden nyomorúságát, bizony hogy nem hinnének saját szemeiknek. Elértük volna tehát, a miért csengettünk, a miről csak félve és kötekedve beszéltünk. Az öröm nagy volt. A szatmári hegy szokatlan központja lett az érdeklődésnek. Sokan siettek áldozatok árán egy kis szőlőfölddarabhoz juthatni. Mások egész vagyont fektettek bele a szőlőbe és keresetük megtakarított részét viszik a tőkék ápolására. Sőt kezdetben mindjárt úgy látszott, hogy nyaranta az egész szatmári publikum átköltözködik a hegyre. Hogy ha így halad a hegyre való vágyakozás, a szatmári szőlőnél élénkebb nyaraló alig leszen. De nem csak nyaraló, hanem népes kirándulási hely is, hova kevés költséggel, a legszegényebb munkás család is kivonulhat vasárnapozni. Mindezeknek tagadhatlanul egyik ^fő főrugója volt e vasúton való utazás olcsósága. Sőt a szőlővételeknek, az árak emelkedésének is titka nem kis mértékben ebben rejlett. Az első két esztendő a maga olcsó menetdijjával nagy jövendőt jósolt a hegyi vasútnak. Szemeinkkel láthattuk, tapasztalhattuk, hogy az utazó-közönség napról-napra hihetetlenül nőtt. A vezetőség úgyszólván fejét vesztette, nem tudta elhelyezni publikumát. És e publikum örült, ha a barom-kupékban kaphatott helyet. Az első nagy siker azonban el- széditette a vasúti társaságot, illetőleg vezetőséget. Merész gondolata támadt. Azt hitte, hogy ez a jó publikum úgy bele van bolondulva a hegybe, mely- szerint akár szemeit is beköthetjük és úgy markolászhatunk zsebeibe. A menetjegyet egyszerre 90 °/0-al emelte. A helyi lapok egy része, főleg a független lapok nyomban figyelmeztették a vasutat, hogy ne játszón emigyen a publikummal. Megjósoltuk, hogy igen nagy leszen a visszahatás, oly nagy, melyre nem is számítanak. De az elbizakodottság rendszerint a legrosszabb tanácsadó. Azzal indokolták az egyszerre való nagy emelést, hogy ilyen krajczárokért vasúton sehol se’ lehet a világon utazni. Sőt mi több, nyíltan hallottunk afféle kijelentéseket is, hogy hát a kinek a felemelés nem tetszik, ne utazzék — a hegyre. Végre a hivatalos szájak hang- ' suTyozíak, fiögy' a befektetett tőkének ennyi és ennyi perczentje se’ jő vissza. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a hegyi vasút forgalma szörnyen megcsappant. Hogy a lapok idején való figyelmeztetése nem csak helyén való volt, de igen reális alapon nyugodott. Nem szólunk arról, hogy a nyaralási, a nagy szőlővételkedv apadt, szörnyen apadt. Arról sem beszélünk, hogy tuczet számra sorolunk szőlő- tulajdonosokat és családokat, kik ennek előtte ha 50-szer voltak a hegyen, most 10-szer sem rándultak oda fel. A vasút vezetősége nem igen siet a személy- forgalom hiteles statisztikájával, hogy győzedelmét hirdesse. Csak egyenest a Dónát- napra utalunk. Arra a napra, melyre a vasút vezetőségének annyi vágott dohánya se’ volt, hogy — miként az minden vasútnál okosan dívik — egy kis ünnepi, kiváltságos napi vasúti kedvezményt adjon. Sivár, kapzsi számítását azonban ez a nap csúfolta meg a legjobban. A helyi lapok kivétel nélkül konstatálták most már, hogy a forgalom óriási módon megcsappant. A múlt években rajként hullámzott 6000 ember. Most 1000 emberre teszik az utasok számát. Tehát saját fegyverükkel verték meg magukat az intézők. Csattanósabban még senkinek orra alá nem dörzsölték azt az agg példaszót, hogy jobb a sürü ......... stb. Á m i pedig azt a kijelentést illeti, I hogy a kinek nem tetszik, hát ne utazzék, tisztelettel tudomásul vette már a közönség. A feleletet erre a kijelentésre is megadta a Dónát. Azt hiszszük elég hangosan csattant. E pontról azért csak annyit jegyzünk meg, hogy az a vezetőség, mely a vasutat ily elvekkel indítja, szabályozza és a többi, az már kiállította magáról a bizonyítványt. Végre, a mi a nyereség perczen- teket illeti, arra is lehetne sokat, nagyon sokat felhozni. Azt hiszszük első sorban, hogy ennek a vasútnak kiindulási pontja, magasabb czélja nem a nyergségvágy volt. De meg mennyit TA&CZA. Egy kis virág felett*) Elhervadt már ez is, ez a piros virág, De hervadottan is olyan kedves nékem, Drága kincseim közt ez a legkedvesebb, — A legszebb' emlékem. Te nevelted ezt föl, ott, ablakid között, S te szakítottad le rózsás újaiddal, S kis csokorba kötve te adtad ezt nekem, Te, szóke kis angyal. Itt fekszik előttem a drága ereklye, ömlik reá forró könyem, s csőkom árja, De nem virul fel már sem a forró könyre, Sem a csókolásru. Boldogságom képe leng e kis virágon, Az is elhervadt már, az is szét van dúlva, S nincs harmat, napsugár, amely virulásra Tudná hozni újra. Amikor adtad, még akkor a reménynek Kecsegtető karja ölelte át lelkem; Várakat épiték ... s a fényes váraknak Most csak romját leltem. Angyal ? vagy démon ? ki lebeg a rom felett Kaczagó ajakkal kelve könnyű szárnyra ... ? Te vagy, te nevetsz ott, vesztett Üdvösségem, Hűtlen szőke lányka ! Nevess, ka’czagj, — mig én áldást mondok reád ; Legyen a te élted egy szép rózsáspálya ; De a tövis — a bu — legyen ártalmatlan, Sohse hulljon rája ; *) Mutatvány a legközelebb megjelenő: Deák Kálmán költeményeiből. _____ A szenvedéseket, miket a sors rád mért, Mind elviselem én szívesen éretted, Úgy sem roskadok le, megszokta már váltam A sok nehéz terhet. S ha szenvedésemnek vége szakad egykor, Magammal viszem e kedves kis virágot, Es a sir fenekén nyer porló szivemből Éltető világot; S ha kijössz siromhoz, s ott látod virulni, Gondolj rá, hogy e kis virág virulása Csak a lenn porló szív igaz szerelmének Szelid folytatása. Mi a Szatmári Kör. A magy. kir. belügyminisztérium 1897. április hó io-én kelt 31533. V — b. szám alatt kiadott soraival a Budapesten alakult Szatmári Kör alapszabályait helyben hagyta. E kör alapításával a Bpesten tartózkodó, a szatmári gymnasiumok volt növendékei gyarapították azon egyesületek számát, milyeneket a legtöbb vármegye és nagyobb város ifjúsága hasonló czél- ból létesített. E czél pedig az összetartó társas szellem fejlesztése mellett az önképzés s a tagok erkölcsi és anyagi támogatása. , A fővárosi élet sivár, romlott erkölcsi világa nem kedvez az őszinte bizalomnak, a szivet lelket nemesitő s a küzdés fáradalmait enyhitö barátságnak ; sőt a tapasztalat inkább a bizalmatlanságot s a barátok jól megválasztását tanácsolja. Kihez forduljon a kezdő? Talán a rövid idő alatt szerzett uj barátokhoz, a kiknek még a nevét sem tudja? S ki fogja a haladót igaz, őszinte jóakarattal útba igazítani, nem csak tanulmányaiban, hanem sok esetben a fenttartásért vívott küzdelemben ? Valóságos missiot teljesíthetnek az ily körök, mert az érintkezést a tagok között lehetővé teszik s az egymás ügyei iránt való őszinte érdeklődést, melyet már a közös gymnasiumi pálya feltételez, a bizalmán alapuló barátság révén megerősíthetik. Az erköcsi támogatáson kívül e körök czélul tűzték ki az önképzést, mely czélt a társas összejövetelek igyekeznek előmozdítani. Itt egybeolvad a baráti érzés, társas szellem fejlesztésének czélja az önképzéssel. Egy megye, egy város fiai gyűlnek össze, meghányják vetik, az ott- hol történteket, megemlékeznek közösen ismert hozzátartozóikról, megbeszélik egymás ügyeit; azután felolvasnak, szavalnak s mindenki a mihamarabbi viszontlátás reményében távozik. E körök rendeltetése továbbá a tagok anyagi támogatása segélylyel, kölcsönnel vagy könyvekkel. Ez anyagi támogatás alapjául szolgál; a rendes tagok tagsági dija; az alapitó tagok adományozása ; a pártoló tagok tagsági dija; a rendezendő mulatságok tiszta jövedelme; évi segély. (A Nagykárolyi Kör pl. 200 korona subventiot kap a városi tanácstól.) A kör tagjainak érdekét közvetve is előmozdíthatja. Képviselőt küldhet az egész egyetemi hallgatóságot magába foglaló testületek választmányába, igy a ^íensa Academicába, Egyetemi Körbe stb., mely kiküldött azután társai ügyének előmozdító támogatója lehet. Nem fejtegetem az ily körök fennállásának jogosultságát, sót szükségességét, hiszen ezt hirdeti az a sok megyei és városi-kör, mely Bpesten virágzik, eredményesen teljesíti fentebbiekben vázolt hivatását; Budapesten, hol összetartó, egységes diákéletről még álmodni sem lehet. A vidékünkről is felemlíthetek egy párat igy; nagykárolyit, nagybányait, ungvárit, s a szatmárit. A szatmárit legutoljára hagytam, mert jóllehet két gymnasium volt növendékei sorakoznak tagjai közé, s már hatodik éve fenn áll, a fejlődésnek azon fokát, melyet a többiek, még nem érték el. S miért ? Mert életfeltételét eddig nem ott kereste, a hol a többiek t. i. otthonában, a szülők, rokonok, ismerősök támogató körében. Szat- máron a Szatmári Kör alig ismert fogalom, mig más városban ily kör a társadalom s törvényhatóság által támogatott egyetemi hallgatóság szerves egyesülete, mely viszont felolvasások, szabadelőadások, ünnepélyek stb. rendezése által jótékonyan hat a város társadalmi életére. A vakáczióra hazakerült „nagy diákok“ mozgalmat élénkséget hoznak magukkal s szívesen várt vendégei a város közönségének. A hat éves múlt s más körök példája a Szatmári Körnek Anteus szerepét tanácsolja. Érintkezzék az édes szülőfölddel s erőre kapva nemes versenyt küzdhet meg más ilynemű körökkel a kitűzött czél elérésében. Dr. Cserney József, a Szatmári Kör e. i. elnöke. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felötőinket s öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktárn tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szataaaár, 3D^áls::t#r. '^áxosti.ázép-üJ.et.
