Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-08 / 27. szám
27-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFOI^SZÁM: 73, A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. =^= HIRDETÉSEK — %'í e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett Átvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elére flseteadSk. A Köícsey-szobor. A nagyok iránti kegyelet szent kötelessége az utódoknak, s e szent kötelesség volt indító oka, hogy Szat- már vármegye hazafias közönsége a 6o as években szobrot emelt a megye nagy fiának, Kölcsey Ferencznek. Igaz, hogy a kegyelet lerovásának szebb és termékenyebb módja volna, ha a megye minden fia bírná és olvasná a nagy férfiú műveit és követné azokat az elveket és tanulságokat, a mik e művekben le vannak rakva, de ez már nem magyar természet, csendben és zaj nélkül áldozni a kegyeletnek, ez a magyarázata aztán, hogy Kölcseynek van a megyében ma már két szobra, de teltesen hiányzik a szelleme és e miatt úgy beszélnek róla, mint a hol az ősi erények veszendőbe mentek. Érdekes volna egy kis statistikát csinálni arról, hány háznál van meg a megyében Kölcsey Ferencznek összegyűjtött munkája és hány ember van olyan, a ki e müveket végig olvasta. Alig hiszük, hogy valami nagy szám volna a végeredmény, sőt könnyen megeshetnék, hogy sok emberrel úgy járnának az adatgyűjtők, mint a hogy nem rég a franczia parlamentben történt, mikor valaki közbekiáltott egy szónok beszédje alatt: „Ön is megtalálhatja a maga Ganossáját!“ és nem tudta senki, hogy mi vagy ki az a Canossa, hogy sokan megkérdeznék, ki is volt tulajdonképen az a Kölcsey Ferencz. Szobrot emelt e kiváló férfiúnak a megye közönsége városunk főterén és e szobor három évtizeden át e helyen volt néma szemlélője a világ folyásának. Idők múltával arról győződött meg a közvélemény, hogy e szobor a körülötte lévő térrel nincsen arányban és mozgalom indult meg a szobor áthelyezése iránt. E mozgalom eredménye, hogy a Kölcsey-szobor ma már a szatmári ev.*ref. templom előtt van felállítva. El kell ismerni, hogy a szobor mostani elhelyezése a lehető legjobban sikerült. A tér megfelelő s ennekfoly- tán a szobor minden tekintetben érvényesül. Csak egy a baj, hogy a tér még nélkülözi a szükséges díszítést, a melyet egy1 ilyen szobor okvetlenül megkíván. Dróttal összefoglalt düledező faoszlopok veszik körül s úgy néz ki, mint a félbehagyott munka, mikor díszes épület felállításához fog valaki és nem tudja befejezni, mert épen akkor fogyott el a pénze, mikor a sor a befejezésre került volna. Ez az állapot igy nem maradhat, ezen sürgősen segíteni kell. Szégyen e város lakosságára, hogy egyetlen szobrát nem tudja a kellő diszszel ellátni és olyan állapotba helyezni, a minőt egy nagy férfiú iránti kegyelet megkíván. TAECZA. A biró előtt. — Amerikai történet. — A kedélyességről ismert mister Ink előtt, ki nevének feketesége daczára tiszta fehér, majdnem naiv lélek volt, a new- yorki Essex streeti court boltíves termében, mister Call, a neves védőügyvéd, egy szikár, csontos alak, érdes, fülsértő hangon tartotta védbeszédét: — Well, mélyen' tisztelt biró ur, vé- denczem teljes joggal mondható: kiváló jellemnek, mert az édes otthont a világ összes kincse és aranyánál többre s nagyobbra becsüli. A vádlott, a kinek háta mögött egy öles rendőr állt, jó arczu, csillogó szemű, de tökélétesen rongyos alak, igenlően bólintott. — Egész életén át, már kora gyermekségétől kezdve, az édes otthon megalapítása képezte hő vágyát és midőn életének 56-ik évében végre, nagy ügygyel- bajjal megalapította.’ boldog, megelégedett ember lön. A padsorokban ülő hallgatók női része több érdeklődéssel, sőt , rokonszenv- vel nézte a vádlottat. — Mi csodálatos sincs abban, ha vé- denczetn családi tűzhelyéhez óhajtott visz- szatérni, hogy fáradtságos napi munkája után az otthon édesen melegítő kellemeit élvezhesse. Az egész teremben feszülten figyelő arczok látszottak. Néma csend uralkodott. A horgas orrú írnok tollperczegésén kívül semmi nesz sem hallatszott. ____— Ábrándjaiba elmerülve ment az Av enue B en, midőn a vádló, mint a vak : védenczemnek jött és oly gorombán mellbe lökte, hogy kicsibe múlt, miszerint a szegény ember az utcza sarába nem vágódott. A vádló, ki vézna és törpe alakocska volt, keserűen mosolygott. Azután önkénytelenül szeméhez kapott, melyek alját néhány kék folt borította. — Ez összeütközésből szóváltás keletkezett, majd miután a vádló szidalmazó szavakat használt, dulakodás kezdődött. Az ellenügyvéd, egy teljesen borotvált arczu ur, ki tekintetét folyton a pad- latra mereszté, aktái között guggolva, türelmetlenül izgett-mozgott. — Védenczem tiszta lelkiismerettel beismeri, miszerint a vádlót néhányszor a földhöz vágta, sőt a mellére is térdelt, egy pár ökölcsapást is mért reá, a mit a panaszos igazság szerint meg is érdemelt, de azt lelkének egész mélységével tagadja, hogy tárczáját ellopta volna. A lopás vádját tehát védenczem nevében, teljes indig- netióval viszszautasitom. Ez ember, ki Harrison Benjámin jóságos arczvonásaival bir és ki nagy Waschingtonunk kifejezésteli szemeit örökölte: nem lehet közönséges tolvaj. Védenczem mocsoktalan jelleme széliében ismeretes. — A Blackwells Islandon fekvő Pe- niteryben, hol az ez ur négy esztendőt töltött, mást mondanak, — szólalt meg éles hangon a vádló ügyvéde. — Lehet, hogy ott „volt.“ Ismerek kiválóan tisztelt polgárokat, kik .ma köz- becsülésben élnek, mig ifjú korukban, a meggondolatlanság korszakában, a fe- gyenczházban ültek. Védenczem a Penite- ribe ártatlanul került. Ha a tisztelt biró ur megengedi elmondom ? Egy napon ... — A Tombs-ban sem ismeretlen, — kiáltott egy hanggal feljebb a panaszos ügyvédje. Mit mond ránk az idegen, ha megtekinti, bizonynyal csak azt, hogy ezeknek is kár volt a kegyeletnek adózni, ha sajnálták a szükséges költséget arra, hogy e kegyelet méltóan legyen kifejezve. A Kölcsey-kör belátta e hiányt azonnal a szobor áthelyezése után és el is határozta, hogy egy diszes vasrácsozat felállítása elkerülhetetlen, meg is tette a kezdeményező lépéseket, hogy a szükséges költséget előteremtse, a mennyiben e czélra már két hangversenyt is rendezett, s nem rajta, hanem a közönség gyenge érdeklődésén múlt, hogy a befolyt jövedelem nem elegendő a rácsozat elkészítésére. A hivatalos várostól kívánni a költséget nem szabad, mert egyrészt a város már eleget tett a maga kötelességének, mikor az áthelyezés költségeit fedezte, másrészt pedig ez olyan kötelesség, mely egyenesen a társadalmat terheli s igazi szépsége épen abban van, hogy az egyesek áldozatkészségéből szokott létesülni. Bármennyire is igénybe Ygn .véve nálunk a társadalom, ezt eíejteni mégsem szabad, hanem törekedni kell arra, hogy mihamarább meglegyen. Ne várja be azért a Kölcsey-kör, mig a szükséges költség az utolsó fillérig együtt lesz, hanem már most tegye meg saját rizikójára az intézkedéseket a rácsozat felállítása iránt, — Még azt is megengedem. A Tombs ply csinos épület, hogy azt minden szép és művészeti fogalom iránt lelkesülónek meg kell látogatnia. Mi amerikaiak büszkék lehetünk a Tombs-ra. — Sőt rablásért 6 évet Sing-Sinbe is töltött. Olt és rabolt egyszerre, mondá a tüzbe jött vádló. — De ez már valótlan, alaptalan koholmány, védenczemet mással tévesztik össze. Hozzá hasonló arczu egyén temérdek jár kel a világon. Tudok számtalan ilyenfajta példát. A védett arcza eközben kedélyes mosolyra húzódott és mialatt merészen széttekintett: Hamlet-féle állását Rómeó erkély jeleneti állásával cserélte fel. — Én magam is jutottam egy alkalommal olyan kellemetlen helyzetbe, hogy a kikötőnél egy policeman elfogott, mint Fluidot, az ismert bankóhamisitót és kötözve vitt a bírósághoz, honnan csak barátaim nagy fáradsága és temérdek bizonyítékok után bocsátottak szabadon. Mindnyájan Isten képmására teremtettünk. A vádlott lassan kigombolta szineha- gyott kabátját és kezeit nadrágzsebeibe mély észté, honnan egy sárga, lapos, cso- koládészerü tárgyat húzott elő és abból egy kis darabot leharapott. A harapás után teljes elégedettség ömlött el széles arczán. Mister Ink a biró, ki figyelemmel kisérte a vádlottnak minden mozdulatát, észrevette annak kedélyén elömlö változást, magához intette a vádlottat és elkérte ama tárgyat, melynek harapása oly hatásos. — Nagyon jó, szólt a biró a lapos tárgyból szintén egy darabot harapva és utána inyenczszerüen csattantott nyelvével. Az ügyész, ki eddig perirataiban nesztelenül lapozott, a biró felkiáltására oda tekintett és midőn szeme ama tárgyon vegye magára a felelőséget, csináltassa meg, s egyidejűleg indítson gyűjtést a közönség és tagjai körében, lehetetlenségnek tartjuk, hogy mire a rácsozat elkészül, hogy a pénz is együtt ne legyen, Ma még sokaknak szemet szúr ez a dísztelen keret, de ha sokáig látják, utoljára az emberek szeme hozzá szokik s a fel nem vevés majd azzal argumentál, hogy hiszen ha eddig jó volt, kár azon változtatni. Az a közönség, mely éveken át ingyen szellemi élvezetben részesült a Kölcsey-kör buzgalmából; bizonyára sietni fog adakozni, hogy Kölcsey Ferencznek emléke méltó diszszel hirdesse e városban, hogy a nagyok iránti kegyelet egyforma hévvel lelkesíti e városnak minden polgárát. D. Társadalom és zene. Sohasem volt talán Szatmár városa oly élénk a zene tekintetében, mint éppen a jelen időben, s mondjuk igaz szívvel, lehet, hogy ezen körülmény az oka némely hangverseny balsikerének. Mily zavarosnak látszanak e szók, pedig sajnos, füleink annyira telve vannak, oly sokat — vagy inkább nagyon is keveset — igényelnek, hogy már-már a legborzasztóbb közöny s a legbrutáli- sabb igaztalanság fenyeget bennünket e magasztos, testet, lelket nemesitő művészet iránt. Valaki azt hinné, e sorok írója nagy akadt meg felkelt és a bíróhoz lépve attól elvette azt, és miután jókora darabot szájába csúsztatott, nyugodtan visszaült helyére. — Very Veil, — mondta az Írnok, ki szintén kedvet kapott elöljárói szájgyakorlatát követni. Amerika a tevékenység hazája. Még az utczán is munkálkodnak a nők és férfiak egyaránt. Egyre jár a szájuk, de nem hiábavaló beszéddel koptatják, hanem a férfiak csuiabeket, préselt dohányt, a nők égy gutnmiféle ezukorkát szopogatnak. A vádlott született yankee volt, ki tudta jól, mi van ínyére földijeinek és épen kellő pillanatban vette elő a csutabeket. A csutabek kézről-kézre, jobban mondva szájról-szájra járt és mindegyiknek harapós kedve derült mosolylyá változott. Az egész tárgyalási terem vidám arczokkal lett telve. Még a dühös ellenügyvéd is kedvet kapott a rágódohány élvezésére, melynek harapása után még ő is barátságos vonásokat nyert. Az isteni csutabek utolsó darabja a vádló kezeibe került, ki azt, vesztett ügyének előérzetében, elakarta dobni, de az olyan étvágygerjesztőleg, olyan Ízlésesen mosolygott felé, hogy nem bírt a kisértésnek ellentállni és a maradékot szájába dugta. A tárgyalás újra kezdetét vette, de most már egész más mederbe folyt. — Védenczem becsületes, tiszta jellemű gentleman, — zsólalt meg isméi a védügyvéd — és ezért az általam féléo- tolt számtalan bizonyíték folytán kérem a tisztelt biró úrtól védenczem teljes felmentését. A biró feltolta pápaszemét és még egyszer totötől-talpig végignézte a vád- lottat és miután tekintetét néhány pilla. Tényleg csak MI JÓZSEF szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobhszabásu tavaszi felöltőinket »öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes Szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati Czikkeket, Sz;a.tm.áxT IDeáűs-téx. "VáxoslAázép-Cilet.
