Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-24 / 25. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Eg£sz évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzó'k é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS ^ADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére Vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : === Morvái János könyvnyomdája Ec vös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-S^' : 73. A Szerkesztő lakása: Er. -é uteza 19->k szim. I_ _________________________________________ = HIRDETÉSEK ===== 4 e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. —- Hirdetőiek díjjal előre fizetendők, som ___________________________ Az adókivetés. Általános a panasz egyrészt a kincstár részéről előterjesztett adóelőirányzat magassága, másrészt pedig a saját polgártársainkból alakult adókivető bizottság megállapításai ellen Az egyikre különösen azok panaszkodnak, a kiknek adókérdése még nem jött megállapítás alá, a másikra pedig azok, a kik már a megállapításon túl vannak. A III. osztályú kereseti adónak természete hozza magával, hogy ez az elégedetlenség mindig fenforog, valahányszor az adókivetés napirenden van, s mig egy olyan meghatározási kulcsot nem találnak, a mely szerint az adózó polgár keresete minden kétséget kizárólag kimutatható lesz, addig ezen elégedetlenség állandóan fent is fog forogni. Az adó megállapítás kérdése egy erős harcz az állam és a polgár között, a melyből mindegyik előnyösen szeretne kikerülni. A kincstári érdek, hogy a polgár *minél több adót fizessen, a polgár érdeke pedig, hogy ez adó minél kisebb legyen. Bizalom egyik félben sincs a másik iránt, a mit igazol a gyakorlati életben az adó bevallási iv szerepe. Az adó bevallási iveket ugyanis kiosztják az adókötelesek között azon czélból, hogy azon polgári becsültszó mellett vallják be tiszta jövedelmüket, de irhát arra a polgár akármit, a kincstár nem fogja elhinni, épen azért nem is írnak rá semmit, ez okból aztán a kincstár maga csinálja meg az előirányzatot, a mely hogy ily körülmények között aztán nem az adózó polgár tetszése szerint szokott kiütni, az egészen érthető. A két hadakozó fél között van az adókivető bizottság, mely mintegy béke- biróság arra van hivatva, hogy a két fél érdekeit azoknak megelégedésére kielégítse, Az intézmény nagyon szép, s ha olyan emberek ülnek a bizottságban, a kik ismerik polgártársaik viszonyait és lekiismereti kérdést csinálnak hivatásukból, a két érdek kiegyenlítése meg is fog történni. Mert az többnyire úgy van itt is, hogy egyik félnek sincs teljes igaza, az igazság többnyire a középen fekszik. De fájdalom, a mai időben, a mikor azt tapasztaljuk, hogy az emberekre befolyással van az a pár korona is, a mit ebbeli működésükért kapnak, a mikor azt látjuk, hogy kezd általánossá válni a hatalom kedvében való járás, s a kötelességeknek puritán felfogása és a köz iránti lelkes érdeklődés mindinkább kivész az emberekből, bizony nem irigylendő a polgár helyzete, mikor megküzdi a csatát a felett, hogy mennyi legyen a kereseti adója három esztendeig. Általánosságban beszélünk és nem a mi adókivetö bizottságunkról. Sok a panasz ugyan az ellen is, de hogy jogos-e, azt nem állítjuk, nem is tudjuk. Bizonyos csak egy, hogy panasz mindig lesz, mert ha valakinek adóját még saját maga szerint is igazságosan állapítják meg, akkor is meg lesz az a panasz, hogy másnak kevesebbet állapítottak meg, mint a mennyit az illető fizethetne. Mi csak arra kérjük a bizottságot, hogy megállapításainál kettőt tartson különösen szem előtt. Javult-e az adózó polgár helyzete az elmúlt három év alatt és hogy itt Szatmáron akkora a pótadó, mint az állami, úgy hogy itten minden adófillér kettőt számit. Ha nem javult a helyzet, ne emelje az adót, ha pedig rosszabodott, szállítsa le, és ha javult, okosan emelje, mert kétszeres a teher, a mi az adózó polgár vállait az emelés folytán nyomni fogja. Egy tekintélyes osztály, a helybeli kereskedők, a napokban jártak küldött- ségileg a pénzügyigazgatónál, hogy orvoslást keressenek a tulmagas adóelőirányzat ellen. írásban is beadták kérelmüket, s a miket ott elmondanak, megfelelő változtatással ráillik minden foglalkozásra. Elég időszerű a kérelem, hogy -azt egesz terjedelmeken1 közöljük: Nagyságos Pénzügyigazgató Ur! Szatmárnémeti szab. kir. város kereskedői megdöbbenéssel vettek értesülést arról, hogy a III. osztályú kereseti adó most folyó kivetése alkalmából a kincstár részéről a kereskedők adói oly magas összegben lettek előirányozva, mely az eddig fizetett adóösszeget tetemesen túlhaladja s mely, ha valóra válnék, a kereskedők megélhetését majdnem lehetetlenné tenné. Annyira közismert az általános közgazdasági viszonyok roszabbo- dása, hogy ebből folyólag méltán azt várhattuk volna, a mi különben az adott helyzetnek még az adótörvények szerint is inkább megfelelne, hogy a kincstár a minden vonalon, de különösen a kereskedelem terén tapasztalható válságra tekintettel, az adóelöirányzatnál nem hogy az eddigi adót emelni, de lejebb szállítani fogja. Hogy a kereskedelmi viszonyok az utóbbi években roszabbodtak, elég rámu- mutatni arra, hogy a kis kereskedők gomba módra megszaporodtak, miáltal oly erős verseny fejlődött ki, mely a megélhetést felette megnehezíti, a minek következménye aztán az a sok csőd, a mi piaczunkon előfordul. Nincs a városnak olyan utczája, a melyikben egy vagy több üzlet ne volna, sőt ma már egyes kereskedelmi czikkek, mint kendő, vászon, vasnemü sib. a földön elterítve árul- tatik olyan egyének által, a kik jó formán adót sem fizetnek, de a kiknek ezen ténykedése igen nagy kárára van a kereskedői osztálynak, ^ hol ekkora a verseny és oly nagy a kínálat, mely a keresletet messze túlhaladja, ott silány a kereset és a vagyonosodásnak egyáltalán hiányzik minden oly feltétele, mely az adóemeléshez alapul szolgálhatna. De különösen figyelembe veendők az \ újabb időben a legtöbb községben alakuló fogyasztási szövetkezetek, a melyek egyenesen a kereskedelmet sújtják, miután ott, a hol a szövetkezet létesül, a kis kereskedőt semmivé teszi, és ha a vidéki kis kereskedő nem jön vásárolni, akkor ennek a helybeli nagyobb kereskedő is kárát vallja, és ez a kár nem talál kárpótlást más utón, miután a szövetkezetek szükségleteiket nem itt, de a központban szerezik be. Az általános gazdasági válságnak következménye a nagymérvű kivándorlás TÁHCZA. Piros ajakkal. — Angolból. — Pompás, mályvaszínű és kékselyem plüssel és aranyos csipkékkel kaczéron feldíszített hálószobájában, halvány rózsaszín atlaszszal behúzott ágyában vértócsában feküdt. Az elefántcsont pengéjű tőr egész fogantyújáig alabástrom mellébe volt mártva. A halállal, a rut kaszással küzködött. Ki volt a gyilkos ? Ki oltotta el ezt az életet, mely üde, ifjú és szép volt. Ki lehetett olyan tigrisszívü, hogy selymes, aranyhullámos haja, parányi szája és gyönyörű nyaka láttára, mely fehér volt, mint a hó a legmagasabb hegy ormán, és friss, mint a liliom a szűz • anya földbe: keblét átdöfte a gyilkos tőrrel ? Senki más nem merte volna a csoda- szépségü asszonyt megölni, hanem önmaga. Öngyilkos lett. Szerelmes ifjától elárulva, elhagyatva, megutálta az életet és eldobta magától. Haraggal szivében, minden reszketés nélkül volt bátorsága e gyöngéd, finom teremtésnek leszámolni az élettel. Szerelem nélkül nem volt kedve ezen a földön maradni. Most halott volt. Vagy legalább annak látszott, mert homloka és ajka fakószint öltött. Hirtelen azonban öntudatra ébredt. Élt, lélekzett. Az aczél nem elég mélyen hatolt szivébe. Márványkeble még emelkedett. Oh, meghalni nem tudni, ez talán a megváltó halálnál is borzasztóbb! De ő nyugodt, mert érji, hogy sebe nem halálos. Felakart emelkedni. Hanem ez a pillanat életküzdelmének utolsó pillanata volt. Ezt érezte, tudta jól. És mégis erőlködött. Párnáiról csak fejét akarta felemelni. Egy pillantást akart vetni a velen- czei tükör-üvegbe, mely ágyával szemközt állott. Milyen csúnya az ember abban a perezben, mikor a lélek kiröpülni törekszik, de legcsunyább a nőnél a fakó, halvány ajak. Gondolataiba mélyedt. Arra gondolt, hogy az emberek, midőn szentélyébe lépnek, őt, ki a hangversenyek és bálok legbájosabb jelensége volt: rútnak fogják találni. Oh, ez gondolatnak is iszonyú! Egy mély, fájó sóhaj tört elő kebléből. Nem és százszor nem 1 Az nem fog megtörténni, hogy az emberek őt rútnak lássák. Remegő ujjait vérző keblébe mártotta és — pirosra festette azzal ajakát. Azután felemelkedett. A tükörbe mosolygott. mert örvendezve látta, hogy elérte czélját. Azután minden kiáltás nélkül párnáira esett. ... Halott volt, de piros ajakkal. Miskolczi Henrik. Apai tanácsok egy menyasz- szonyhoz. — XII. regula. — (Dr. S. V.) A napokban érdekes levélre akadtam. Irta pedig ek levelet 1699-ben egy magyar köznemes, dévai Csáki István uram a leányár hoz. Minthogy ezek a regulák ma is sok házi-zivatar elháritói lehetnének, esetleg némi haszonnal is járhat ezeknek az utasításoknak' elolvasása. Hangzik pedig ez az érdekes irat a teljes czim és az eredeti helyesírás megtartásával a kővetkezőképpen : Dévai Csáki Barbárának kiházasitá- sára írott és abban életének folytatására kiadott atyai regulák. Szüléi kötelességemmel Anyáddal együtt; édes Leányom, mind eddig költségünkkel, eszünkkel, minden indulatunkkal azt munkálkodtuk, mint nevelhessünk tégedet Isteni félelemben, jó erkölcsökben, Isten s Emberek előtt való kedvességben. Minthogy már kegyelmes Istenünk ingyen való kegyelme, szülőidnek jövendőbeli javadra való gondviselésünk, és emberséges Emberek (nem szülék, rósz vénasszonyok, suttogások) jó muukájok által házasságodra való bizonyos Férfit Istened tené- ked kimutatott: Én tenéked édes Attyád, alább megírandó punktumokat jövendő Törvényül s Írott Regulákul szólok és tenéked kiadok oly véggel, hogy csak egy napja is el ne múljék, annál inkább hete, melyeket el ne olvass, megtanuly szivedben, elmédben megfogjad és jóizü gyü- möltsét nékünk, szülőidnek, Testvér atyádfiáidnak, nemességednek örömökre terjed. I. Reg. Sem reggeli szorgalmatossá- god, sem munkád estvéli bágyadságod veled el ne mulassa, felejtesse Istenednek az jelenvalókért (akár jók, roszak legyenek azok, mert mindenek eő Felségétől vannak) hálákat adni, a jövendő jókért könyörgeni, kisértetek ellen imádkozni. II. Reg. Minden órádban eszedbe jusson Férjedhez hittel való nagy kötelességed ; annak mindenkor kedvét keressed, soha elDne ne járj, ha, mikor haragszik, szid vagy ver, te akkor vissza ne felelj, házadban ülő, szelíd és hozzája engedelmes légy, mert az gonosz Férfi, az szelid és Istenfélő Asszonyi állatban megszeli- dűl és szerettetik, mindennek ideje lévén, lészen órátok egymással való szelid be- sfcélgetéstekre, meggyőzvén magatok magatokat. III. R^g. Uradat haragra soha senki ellen ne ingereljed, ha pedig idégenyre, cselédre vagy Jobbágyra haragszik, te akkor okosan kérdegétyed, engeszteljed. IV. Reg. Az napoknak csak egy óráját is úgy he verésre ne fordíts, hogy vagy Asszony rendeket szoly, vagy szomszédoddal kotzógyál, nyelveskedgyél, vagy trágár beszédekre szódat, nyelvedet ki ne nyissad; maga házát nevelő s hírét, nevét öregbítő Gazda Asszony mindenkor tanál maga háza Cselégyi körül dolgokat, úgy mint szövést, varrást, fonást, főzést, majorság körül való vigyázást, szaporítást, olvasást, szitálást. V. Reg. Házadat tisztán, fazekat,-tálat, tángyért megmosottan, ágyadat, fehérruhádat szép fejéren tartsad. VI. Reg. Urad keresményének meg- örizóje, takargatója légy, gabonás házad, kamarád zár alatt legyen, kólesa ‘(Ha Urad rád bízta) magadnál és nem imittTényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb'szabásu tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmáx, HDeáűs-tér. ’Vátrosliá.zépTCilet..
