Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-17 / 24. szám
TÁESADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉS AZ ARA Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre l kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, bov£,-a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, .továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: .===’ Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = tp.t.'P.-foN-SZAm : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. — Hirdetések díjjal el8re fizetendők. ■ mr.« Polgári önérzet. A polgármesteri szék betöltése körül lezajlott választási harcz alkalmával két párt állott szemben egymással. A városi bizottsági tagoknak jó része nyiltan foglalt állást vagy az egyik vagy a másik jelölt mellett, férfiasán adván tudtul mindenkinek és ily módon tájékoztatva a közvéleményt, hogy kire akarja adni szavazatát. Meggyőződés, érdek, félelem, gyengeség, vagy bármi volt is ez állásfoglalásnak indító oka, az teljesen mellékes, a fő azv hogy a ki szint vallott, arról tudni lehetett, hogy mit akar, már pedig a közdolgok szolgálatában ez olyan kivánalom, a melyre különös súlyt kell helyezni. A bizottsági tagoknak egy másik része, köztük nem egy szerepvivő tekintélyes ember, nem csatlakozott egyik párthoz sem, hanem szívesen szóba állott bárkivel, meghallgatta min-' denkinek a véleményét, nem helyeselt, nem tiltakozott, óvatosan beszélt e kérdésről s mindvégig bizonytalanságban hagyta a puhatolódzókat, nem mulasztván el azonban reményt csepegtetni egyiknek is, másiknak is a leikébe. Voltak olyanok is, egy pár merkantilista, a ki szeretett volna ide, de kénytelen volt oda tartani s igazat mondott, akármelyik féllel állott szóba, hogy az Ő pártjukon van, mert tényleg mindakettőhöz tarthatta magát s hogy hová fog szavazni, az tisztán atTÁECZA. béke. — Saját külön kiküldött harcztéri tudósitónktól. — T. Szerkesztő Ur! Az angol-bur háborúról a leghitelesebb értesítések eddig a „Szatmár és Vidéke“ hasábjain jelentek meg, sietek tehát, hogy a békekötésről szóló hiteles jelentés is ott lásson napvilágot. Annyit mondhatok, hogy általános bámulat fog végig morajlani Európán, mikor e sorokat olvasni fogják és ezekből megfogja érteni mindenki, hogy miért fejeződött be oly hirtelen a háború, mely nem volt egyéb, mint szakadatlan lánczolata a búr győzelmeknek. Ne lássék dicsekvésnek, ha előre bocsátom, hogy a dolgok ily fordulása nagy részben az én munkám volt, de egész nyugodt lélekkel állíthatom, hogyha én nem vagyok, még most is dörögnek az ágyuk és kergetik a burok az angolokat. Legutolsó levelemben leirtam, mint kerültem angol fogságba és azután angol hajón, miként szállítottak el . Afrikából. Nem akarok sokat beszélni, de a vége az volt, hogy Ed várd király termébe vezettek, hol a felséges ur a legnagyobb kitüntetésekkel fogadott. Barátságosan szorított velem kezet, keblére ölelt, majd sirva borult nyakamba s mikor végre kizokogta magát, könyörgő hangon igy szólott: — Barátom, mentse meg országomat! Csodálkozva néztem reá, de ő aztán kimagyarázta magát:__________________ tói függött, mindakét párt szigorúan fogja-e ellenőrizni a szavazást, vagy pedig nem. . Azokról nem is beszélünk, a kik eljártak az egyik párt értekezletére és- aztán ütötték a mellöket, hogy a másikra fognak szavazni, mert ez már az utolsó klasszis, a mely fájdalom, az élethivatás minden ágában feltalálható, de a melyről kívánatos mindenütt, hogy minél kisebb legyen. Nem a választással akarunk foglalkozni. hanem a választás alkalmával tapasztalt eme tünetek azok, a melyeket érdemesnek tartunk egy rövid elmélkedésre. Lesz-e haszon belőle, azt hiszük hogy igen, mert nagyon sok ember van olyan, kiben az alap nem rossz, s ha mégis nem a helyes utón jár, oka az, hogy nem volt a ki útba igazítsa. Nekünk az a nézetünk, hogy közdolgokban mindazoknak, a kik tekintélyre nézve az elsők közé tartoznak, kötelességük minden fontosabb kérdésben tájékoztatni a közvéleményt, s vétkes mulasztást követ el mindenki, a ki ezt a kötelességet nem teljesiti. Az erősek után indulnak a gyengék, épen azért az erősnek meg kell mutatni az irányt, a melyben haladni akar. A ki határozott állást foglal el, az helyesen cselekszik és becsülendő ezen tettéért még akkor is, ha különben az ő állás- foglalása látszólag nem a közjóra irányul. A nyílt ellenség mindig többet ér, mint a képzelt jó barát. — Ha ez a háború gyorsan be nem fejeződik, Angolországnak vége van. Katonai tekintélyünk már is semmivé lett, s ezt nyomon követheti a gyarmatok elszakadása. Miért harczolnak a burok? A függetlenségért és a szabadságért. Jó, megadok nekiek mindent, csak ismerjék el, hogy az angolok legyőzték. Újra építem házaikat, kifizetek minden kárt, s azonfelül a három évi elmaradt keresetüket is megtérítem, csak tegyék le a fegyvert és a világ előtt úgy viselkedjenek, mint a kik leveretésüket elismerik és feltétlenül megadják magukat. Gondolkozni kezdtem a király szavain és úgy találtam, hogy a felvetett eszmével érdemes foglalkozni. A burok tényleg megunták a háborút, mely az utóbbi időkben már amúgy is kevés dicsőséget hozott számukra. Folytonosan csak futó ellenséget látni maga előtt, a legvitézebb katona is megunja. Elfogatá- som előtt kevéssel már Devett is ilyenformán nyilatkozott: „Ez már nem is háború, de nyulvadászat, bár csak vége volna!“ Tárgyalni kezdtem a királylyal s miután a királynő és a velszi herczegnő is bejött és elhalmoztak nyájas szavakkal, kijelentettem, hogy kész vagyok segíteni Anglián. Látni kellett volna, mert leírni nem lehet azt a hatást, a mit e kijelentésem előidézett. — „Egyetlen barátom, nem, megmentőm!“ — szólott a király, mig a királynő és a velszi herczegné, a ki mellesleg mondva csinos egy menyecske, szemeiket törülgették a meghatottságtól és melegen szorongatták a kezeimet. Ki léAzért, hogy a polgármestert titkos szavazással választják, ez nem ment fel senkit a fenti kötelesség alól. Ez csak egy forma, melyet a törvényhozó a gyengék védelmére alkotott, hogy ily módon ők is meggyőződésüket követhessék, de korántsem arra, hogy kényelmes ürügyet találjon benne az is, a ki nyiltan is megmondhatná, hogy mi a nézete. A polgármesterválasztásnál pedig azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokan éltek e kényelmes ürügygyei és annyira beburkolództak a titkos szavazás köpenyegébe, hogy utána is csak sejteni lehet, mely irányban érvényesíthették szavazatukat. Nagyon helytelen eljárás, mely csak azt mutatja, hogy a polgári önérzet nincs meg a mi vezető embereinkben oly mértékben, mint a minő mértékben meg kellene lennie. És ez nagy baj, mert ennek hatása első sorban abban nyilvánul, hogy elkedvetlenitő- leg hat azokra, a kik a közügyet érdektelenül és bátran szolgálják, másrészt pedig felbátorítja azokat, a kik közszereplésükben soha sem a közérdekkel törődnek, hanem mindig csak a haszonra spekulálnak. A önkormányzat nem puszta szó, hanem egy nagy jelentőségű fogalom, de a melynek áldásos volta csak akkor fog megvalósulni, ha azok, kik birtokában vannak, fel tudják fogni annak becsét s ahhozképest irányítják működésüket. Önérzetes polgárság kezében áldás, mig ellenkezőleg mutathat fel sikereket, de valójában nem áldástvéri mondva részemről a döntő szó, a királyi család teljesen megnyugodott s miután a fő hadsegéd jelentette, hogy az ebéd készen van, bevonultunk a terített asztalhoz, melyre csak négy teríték volt feltéve. Szemben ült velem Edvárd, balról a királynő és jobbról a velszi herczegné, a kik felváltva a legfinomabb pezsgőt töltötték poharamba. Nem csoda, sőt könnyen érthető ily körülmények között, hogy a harmadik fogást be sem várva már a másodiknál felpattantam helyemről s mondtam egy olyan pohárköszöntöt, hogy a felséges asztaltársak oda voltak az ámulattól. Az angol és a búr nemzet boldogságáért ürítettem poharat. A királyi hölgyek sokat kérdezősködtek Zulejkámról s mikor megtudták, hogy apai örömöknek nézek eléje, a király és királyné nem hagylak békét, mig bele nem egyeztem, hogy a keresztszülők ők legyenek. Sőt arra az esetre, ha fiú lesz az apróság, meg kellett ígérnem, hogy a velszi herczeg gyermekeivel járhasson iskolába. Jó sokáig beszélgettünk még vig poharazás mellett, s csak mikor a kakas már harmadszor kukorikolt az ablak alatt, vonultunk vissza hálótermeinkbe. Másnap azután írásba foglaltuk a békepontokat s minthogy erről nem volt szabad tudni senkinek, a király az egészet sajátkezüleg irta le és irta alá, és sajátkezűig ütötte rá Anglia legnagyobb pecsétjét, mely az ilyen államokmányok érvényességéhez feltétlenül szükséges. Szó- szerint leirom, megérdemli, mert az uj században ennél fontosabb okmány aligha fog készülni. ____________________________ ho zó. Az a siker csak látszólagos, de sohasem éri meg, a mit érte cserébe adtak. Itt is áll a közmondás: „Segíts magadon s az Isten is segíteni fog!“ A mástól várt segítség nem sokat ér, mert első sorban az önérzet rovására szó kott menni. A mi önkormányzati életünknek is az a baja, hogy nincs meg benne a szükséges mértékben az az erő, a mi nélkül áldásthozó nem lehet, hiányzik a kellő adag polgári önérzet, s hogy ez igy van, nem vádolunk senkit, csak egyszerűen rámutatunk. A feltevés az volna, hogy a kik a városi bizottságban vannak, különösen a kik választás folytán jutottak oda, azok a város polgárságának színét javát képezik, a valóság azonban ennek ellene mond, mert az bizony nem úgy van, s hogy nem úgy van, annak oka maga a polgárság, mely a választás alkalmával nem mérlegeli, hogy kiket is kellene érdekei képviseletével megbízni, hanem részint nem törődik a választással, vagy szavaz minden meggondolás nélkül, önérzetes polgár nem áll ki a piaczra magát ajánlgatni, s önérzetes polgár nem szavaz a szerint, a mint a szavazólapot a kezébe nyomják, önérzetes polgárság nélkül pedig az ön- kormányzat jobb ugyan a semminél, de nem sokat ér, annak erkölcsi becsét és áldásthozó hatását a polgári önérz' t adja meg, a miből hogy többel bírjunk, mint a mennyi jelenleg van, felette kívánatos. B—r. Béke-pontok. t., VII. Ed várd angol király a nemzet nevében is eskü alatt kijelenti, hogyha a burok leteszik a fegyvert és elismerik a világ előtt feltétlen legyőzetésüket, az esetre a búr nemzet teljes függetlensége és szabadsága érintetlen hagyatik, ö is elismeri, hogy Transzval és Oranje épen olyan szabad államok, mint eddig voltak. 2., Kötelezi magát továbbá újra felépíteni az elpusztított farmokat, megtéríteni a burok összes kárait és kifizetni a háború ideje alatt elmaradt keresetüket. 3., Külön külön io ezer font sterlingről kiállított 5 darab váltót ad át de Ripp búr parancsnoknak, a mely váltókat ő, mint elfogadó, a királyné és a velszi herczegné, mint kezesek írnak alá, s a mely váltók azonnal fizetendők, a mint Afrikából jön az értesítés, hogy a burok a feltétlen megadásról szóló békepontokat aláírták és a fegyvert letették. Ezen 5 darab váltó Devett, Delarey, Botha, Steyn és de R-ipp parancsnokokat illeti. 4. A jelen békepontok egy eredeti példánya átadatik de Ripp búr parancsnoknak, hogy azt a többi parancsnokokkal közölje. Kelt Windsorban, 1902. évi ápril hó i-én. P. H. VII. Edvárd g. le. angol király. Mikor egy hónapi utazás után visz- szaérkeztem a burok közé és felmutattam nekik a békepontokat és az 5 darab váltót, . Botha rögtön üzent Kitchenernek, hogy a burok békülni akarnak. Az an- gol már annyira félt tőlünk, hogy mikor r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobbjszabásu tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkest szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati ezikkeket, Szatmár, IDeálr-tér. "Vsurosln.áizép'ü.iet.
