Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-27 / 21. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 21-ik szám. Szatmár, 1902. május 2Í TÁRSÍDALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Petőfi emlékének áldozott a Köl- csey-kör, midőn városunk közönségének lelkes részvételével ünnepséget rendezett színházunkban s megtartotta emléktábla leleplezési ünnepélyét. Az ünnepély fényét nagyban emelte Tor- dai Grail Erzsébet urhölgy szereplése s ama körülmény, hogy a budapesti .Petőfi társaság is képviseltette magát Koroda Pál személyében. Tordai G. Erzsébet urhölgy szombaton d. u. a gyorsvonattal érkezett, kit a Kölcsey-kör vezetősége fogadott a pályaudvaron. Az ünnepség lefolyásáról a következőkben emlékezünk meg: Petöfi-est a színházban. A színházi ünnepély elé feszült érdeklődéssel nézett a közönség. 8 órakor már benépesültek a páholyok s a padsorok s midőn a függöny felgördült s alakja látható lett a színpadon felzugott a lelkes taps és éljenzés. A Kölcsey-kör díszes csokorral lepte meg s ugyancsak két gyönyörű csokorral lepték meg a felsőbb leányiskola növendékei, s virág zápor hullott reá, mig a taps és éljenzés tartott, mely szívélyes óvátio láthatólag kellemesen lepte meg a művésznőt. Gyönyörrel hallgattuk az Ö utólérhetlen művészi szavalatát. A magyar dalköltészet világhírű mesteréről, Petőfiről rajongó lelkesedéssel emlékezett meg, úgy hogy a figyelmet mindvégig lekötötte s mindnyájan, kik végig hallgattuk előadását, rendkívül nagy élvezetben részesültünk..A műsornak nem is volt más száma, ő töltötte ki szereplésével az ünnepélyt. Előadás után összejövetel volt a „Pannónia“ szálló éttermében. Emléktábla leleplezés. Annak a lelkes ünnepségnek, melynek bevezetője a szombati hangverseny volt, legkiemelkedőbb pontját képezte a Petőfi emléktáblának ünnepélyes leleplezése. Fél 11 órakor mintegy 3000 főre tehető közönség gyűlt össze a Morvái János könyvnyomdatulajdonos Eötvös-u. 6. sz. háza előtt, kiknek soraiban ott láttuk mindkét tisztikart s az összes hivatalok képviselőit. Az emléktábla babérkoszorúval s zászlókkal volt díszítve, mely fölött a város gzimerét helyezték el. A közönség a dalárda által remekül énekelt Hymnust áhitatos csöndben hallgatta, ez ének volt első pontja az ünnepélynek, majd Mátray Lajos tanár a Kölcsey-kör irod. szakosztályának elnöke mondott lendületes megnyitó beszédet, mely a következőleg hangzik: Tisztelt Közönség! A mindennapi élet különböző, sokszor nehéz munkássága közepett, kedves kivételt képeznek egyes alkalmak, midőn távol minden egyéb elfoglaltatástól, ,szi- 1 vünk minden más érzelmektől, az adott alkalomnak élünk, lelkesülünk és lelke sttünk. ' Ilyen alkalom a mostani is, midőn egy begyültünk e helyen, hogy emlékezetünkben a múltaknak áldozva, lelkünk szabadon nyilatkozzék meg. Az emlékezés pedig a lélek virága, ennek igazi költészete. És megemlékezvén most is. .. mig lelkünk a múlt idők bemohosodott lép- I csőin merengve jár, a több, mint fél- | századot haladt idők forgatagában álla- j podjunk meg egy mozzanatnál, mellette egy 1,évnél, amelyek mindenike a magyar nemzet történetében ép olyan magasztos, mint jelentőségteljes. Az idő 1847, melynek mélyében a tűzhányó-hegyek bensőjéhez hasonló láva- szerü forrongásban voltak a kitörni készülő hazafias eszmék, amelyek nemsokára átalakitották a magyar nemzet politikai és társadalmi életét. A név I Petőfi Sándor neve, aki ekkor már meghódította költészetével a magyar nemzetet és akit azóta a magyar dal költészet szinte utólérhetetlen nagy mesterének tart és tanit úgy a nemzeti lelkes közelismerés, mint a tudós kritika s az irodalomtörténet is. Tehát róla, Petőfiről emlékezünk, a nagy idők e lángszavu költőjéről, aki eredeti nagy tehetségével költészetünk egére tüneményszerüen tűnt föl, mint egy üstökös, aki tündöklő leikével beragyogta a honi költészetet, aztán csaták zajába fűlt, ahol máig is szinte titokzatos mó- j dón végezte be rövid, de dicsőséges pályafutását. Róla emlékezünk, a ki már mint nagy nevű iró, gyakran és előszeretettel időzött Szatmárvármegyében, nevezetesen: ebben a házban, mint vendége, Pap Endre költőtársának. Ez időkről gondolkozván, mintegy önkénytelenül áll elénk e kérdés, hogy: Petőfi, a n -p gyermeke, a legmagyarabb vidéknek, a Duna Ti'-za közének szülötte, uyyan mit keresett, miért időzött oly tzyakorta a mi vidékünkön? a hol — bizonyos tekintetekben — a magyarság védőbástyáját, de egyszersmind végső pon'ját is találta? Megfelel erre maga a koszorús költő, aki e házban egymással találkozni szokott, előkelő társaság közepett gyakorta mondogatta, hogy: az Alföld, a magyarság izma, vére, lüktető ereje, mig az ország felvidéki magyar érzelmű megyéi, különösen: Szatmár, Ung, Bereg és Zemplén a magyarság intelli- gencziája annak gondolkozó lelke. Ezt a két nemzeifentartó tulajdonságot, látta és érezte Petőfi Szatmárvármegyében, s ezért lelkesedett és ez hozta gyakorta e helyre az ünnepelt költőt. Innen van az, hogy mig Petőfinek az akkori Írók között, az ország bármely részét tekintve, alig van egy két jó barátja, addig magában Szatmárvármegyében, nevezetesen itt Szatmárvárosában, sok jó embere volt, a kik ünnepnek tekintették azt az időt, melyet a költő körükben töltött. Ez a körülmény adja, hogy mi most itt ünnepet ülünk, hogy emlék-táblával jelöljük meg azt a házat, a mely látta, a mely magába fogadta egykoron Petőfi Sándort, a kit azóta a dicsőség egére csillagul tűzött föl a tehetsége előtt meg- hódolt idő, nemzedék, sőt az egész riű- velt világ I Tisztelt ünneplő közönség! Mi, midőn ezen irodalmi-történelmileg nevezetes ház előtt ma egybegyülünk, hódolunk amaz általánosan igazságos felfogásnak, hogy: az utókor hálás kegyelettel őrzi mindazon nyomokat, a melyeken históriánk nagy kincses háza valaha fölépülend. Az utókornak nemcsak joga, de egy- szersmint szent kötelessége is, hogy nyomTARCZA. —--o^OOQMpi Petőfi Szatmáron.*) Irta: Deák Kálmán. Otven éve, hogy halhatatlan Petőfink eltűnt a szabadságharcz viharában s mint történti adatok bizonyítják, Segesvár mellett a fejéregyházi harczmezőn lelte hős halálát. A gyászos napok után, mikor a nemzet már fel bírt lélegzeni, kereste költőjét, kutatott sírja, után, de csak egybevetett bizonyítékok alapján jelölhették meg a helyet, a hol az ő nagy szive, a daloknak e kincsesbányája minden valószínűség szerint porladozik. S mig kegyeletes kezek virágot ültettek sírjára, addig mások a tüneményes életének fájáról széthullott leveleket szedték össze, azokból is hervad- hatlan koszorút kötve a nagy költő emlékének. Petőfi életéről, haláláról és műveiről egész irodalom keletkezett. Mert kit ne érdekelt volna valami újat tudni, ami az ő életével, vagy halálával van összefüggésben?! Minket szatmáriakat különösen érdekelnek azon napok eseményei, melyeket a költő városunk falai között töltött. S minthogy tudtommal még ma is élnek közöttünk, kik Petőfit személyesen ismer*) A nem rég1 elhunyt Deák Kálmánnak 1899. aug. havában tartott felolvasása, melynek közlését a Petőfi emlékünnep alkalmából érdekesek 8 időszerűnek tartjuk. ték s vele ittlétekor érintkeztek, látták, tudják az ő tetteit, szokásait, életmódját s hallották szavait, — valóban csodálkoznunk kell, hogy itt tartózkodásának körülményei még ma sincsenek részletesen felderitve: pedig nagy szolgálatot tennének a Petőfi-kultusznak, kik az erre vonatkozó s általuk ismert adatokat nyilvánosságra hoznák. Annyit biztosra vehetünk, hogy jól érezte magát falaink között s innen nem vitt magával oly keserű emlékeket, mint pl. Debreczenből, mely derék városról nem egyszer emlékezett meg bizonyos malitiával. Példa rá a „Hej, Debreczen, ha rád emlékezem 1“ kezdetű verse. Sőt még fia születésekor is igy irt egy levélben : ...„így érte fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debreczenben született. Debreczen- ben és ami több: pénteki napon. Azaz jobban mondva: pénteki napon és Debreczenben! Mert Debreczen még a pénteknél is veszedelmesebb.“ . E nyilatkozat különben tréfásnak is tekinthető. Petőfi 1846. év őszén körútra indult az ország keleti részébe s Szatmáron, egy jó barátja és költő társának, később Szatmár követének Pap Endrének volt vendége. Megemlitem itt, hogy Pap Endre, kinek költői nevét számos szép költemény is fenntartja, még az 50-es években elhunyt Pesten s ott pihen a kerepesi-uti temetőben; fia (Pap Kálmán ny. törvény- biró) pedig itt él közöttünk. Petőfi Pap Endrével átrándult Nagy- Károlyba Riskó Ignácz látogatására s ekkor találkozott és kötött barátságot Petőfi ' gróf Teleky Sándorral, ki aztán meghívta őt kohói birtokára. Maga gróf Teleky Sándor érdekesen irta meg e találkozást. Nagy-Károlyban ez időben egy táncz- mulatság volt, melyre Petőfit is elvitték barátai, hogy a megyei társaságot megismertessék s itt mutatták Őt be a bájos Szendrei Júliának és barátnőjének Térey Máriának, a vidék legszebb két hölgyének, kiket az utczán már előbb is látott. Ez a találkozás úgy a költő, mint a Julia sorsára döntő hatással volt. Néhány nap múlva már látogatást tett Riskóval Julia szüleinél Erdődön, hol Szendrei mint vendégszerető ember, szívesen fogadta őket s ott marasziotta ebédre. Délután Petőfi talált rá alkalmat, hogy Júliával kibeszélhesse magát s igy hamarosan tisztában voltak egymás érzelmeivel. Boldogságtól ragyogó arczczál s örömtől repeső szívvel tért vissza Petőfi Szat- márra s első költeménye, melyet itt irt, Juliskájához szólott, kinek emlékkönyvébe szánta. Senki sem szól igy a fellegekhez: „Napkeletre vándoroljatok, mert Napkelet a szép hajnal hazája Ki rózsákat mosolyog reátok, Lángrózsákat sötét arczotokra.“ Senki sem szól igy a fellegekhez, És ók mégis napkeletre mennek ... majd igy végzi be : Mint a felhók, titkos sejtelemhői, Napkeletre vándoroltam én is . .. Ez volt elseje a városunkban irt költeményei sorának, melyek nem csak lyrai költészetünk, de a világirodalomnak is örökbecsű gyöngyei maradnak. Elég, hogy néhánynak csak a czimét említsem: „Költői ábránd volt, mit eddig érezék^... „Nehéz, nehéz a szivem...“ „Te a tavaszt szereted...“ „Mi vagy keblem ?“ „Álmodtam szépet, gyönyörül“. ..stb. Dehogy itt töltött napjai alatt ném csak szerelme, hanem hazája sorsa is.foglalkoztatta, erről is több költeménye tanúskodik. Költeményei között mintegy 40 alatt találjuk a „Szatmár“ jelzést s ezek közt nevezetesebbek még: „Az elhagyott zászló“ „Levél Arany Jánoshoz“, „Falu végén kurta korcsma“, „Tarka élet“, „A vándorlegény“ stb. Ezek mellett az Erdődön, N.-Károlyban, N.-Bányán 8 Kohón irt remek költeményei is egy külön kötetét tennének ki. E helyek mind megannyi határoszlopok Petőfi halhatatlanságának utján; de Szatmár volt az,- mely a szerelem édes szavú dalnokának a leghatalmasabb szárnyakat kölcsönözte. Petőfi ekkor heteken át, hol Szatmáron, hol N. Károlyban tartózkodott,"hogy közelében lehessen kedvesének, akiről oly szépen dalolta azt a szerelmes ifjú sziveknek örökké kedves dalt: Te vagy, te vagy barna kis lány Szemem, lelkem fénye. Te vagy . mind a két életem Egyetlen reménye. Ha ez az egy reményem is Elmúlandó álom: Nem leszek boldog sem ezen, Sem a más világon. E közben Julia szerelmének boldogító tudatában számos enyelgő hangú, tréfás Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ik- álÜtött, legjobb szabása tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, XDeáls-tér. "Váuroslxéizép'ü.let*
