Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-20 / 20. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szára ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFON-SZÁM : *73. A Szerkesztő fakása: Eőtvö^jtcza 19-ik szám. =— HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. =—~ Hirdetőnek díjjal elBrn fizetendők, am ______!___________________• I Pünk öst ünnepén. A Pünköst a vidámság, a kedélyesség, a derült öröm ünnepe. Erdő, mező zöldbe öltözött. A szabad természet hívja csalogatja az embert, hogy feledve a but, bánatot, a mindennapi, robotot, menjen a szép természet ölére, üdüljön fel teste, üdüljön fel lelke, mert immár nemcsak a rügyező virá-^ gok hirdetik a tél elmúltát, hanem megujhodott az egész természet, mert a magasból jövő világitó és melegítő sugarak hatása alatt megújult a föld szine és erőt nyert, hogy bőséges termést adjon. A természet ezen ünnepének tel-, jesen azonos hasonmását jelenti a pünköst a szellemi világban. Jelenti az Isten kegyelmének kiárasztását, a fölülről való melegítő és fölvilágosító szellemi sugarakat, melyek az ember lelki világát életerőssé, gyümölcstermővé teszik és rendeltetésének elérésére képesítik. Az isteni gondviselés igazságánál nincs'megnyugtatóbb, semmi feieme- lőbb a mi anyagi életünket illetőleg. Az az erőtől duzzadó emberi akarat, mely neki vág az élet tengerének, készen daczolni ezer viharral, készen legyőzni minden akadályt, mjly hamar belátja, hogy merész dologra vállalkozott, hogy túlbecsülte erejét, hogy nagyobb volt önbizalma, mint erejének tartóssága, és mialatt csalódásainak történetét átfutja, küzdelmeinek sorozatán egy általa addig figyelmen kívül hagyott, de most már erősen előtűnő fonalat lát végighúzódni, mely igaz, nem engedte sokszor felemelkedni oly magasra, mint szerette volna, de viszont nem engedte oly mélyre bukni sem, mint e nélkül kétségnélkül bukott volna. Vagyis a ki csak rövid ideig is élt és j életét nyugodt szemmel megfigyeli, meggyőződik rólla, hogy földi életünket egy magasabb kéz vezeti, hogy van isteni-gondviselés. A földi élet ezer töprelme, gondjánál nagyobb, erősebb, sokkal több vihartól felkorbácsolt élettengert alkot az ember szive, értelme, egyszóval lelki .világa. A földi élet, életünknek anyagi része, csak a földdel és annak elemeivel harczol, a lélek magasabb régiókba tör. Keresi az erkölcsi tökéletességet, az igazságot, keresi az Istent. Szép, nemes, magasztos életczél, mely az emberiség közös vonása, és épp úgy tulajdona a legképzettebb, mint a legelmaradottabb emberi léleknek, melynek intensivitása mindeniknél egyenlően erős, ha terjedelme nagyobb vagy korlátoltabb is. E küzdelemben is sok csalódás éri az embert, és minden csalódásnál fájdalmasabb az, midőn kénytelen elismerni, hogy csalódott önmagában. Az ember lelke egy fennségesnek alkotott, de rombadőlt templom, mely minden egyes részében visszatükrözi a szépet, a fennségest, az igazat, de a részeknek nincs erős foglalata, nincs kellő harmóniája és épp azért a templom oltárán nem csak tiszta áldozat van benne bemutatva, de gyakran annak az ellenkezője is. Nem hiszem, hogy őszinte gondolkozó elme, magát megfigyelni szerető lélek, ne érezte volna már magán e jelenséget és ne kérdezte volna meg lelkében: hol az erő, mely czélomhoz segít, mely az igazságot kezembe adja, a fölségest elérhetővé teszi, lclkembe nyugalmat, öszhangot, békét ültet ? A lélek e töprengő helyzete a tavasz, a rügyfakadás, midőn a természet érzi, sejti a közeledő életet. Hogy valóban életre keljen, hogy beköszönt- ' sön hozzá a lélek-pünköstje, szüksége van az Isten felülről jövő kegyelmére, az ég láthatatlan, de erőteljes felvilágosító és melegítő segítségére, a Szentlélek Isten malasztjára, a lélekre, a lelki életre vonatkozó isteni gondviselésre. A természet erői télen szunnyadnak, mondják. Én azt tartom, nem álom az,, hanem rabság. Működni, tenni, alkotni szeretne az mind, de nem képes, mert nincs segítőtársa, nincs meg a kellő meleg és világosság, a hi- I deg- és sötétség börtönbe vetik a természet erőit. Az ember lelki erői is magukban terméketlenek, be vannak zárva az anyagi élet börtönébe. De nem halnak meg egykönnyen, hanem várják a meny- nyei harmatot, az örök életre felbuzgó vizet, várják az Isten segítő kezét, kegyelmét. És akkor, ha ezt elveszik, üdévé, virágzóvá teszik lelkünk világát, megújul a föld szine, erőt nyer, hogy gyümölcsöt teremjen, jóságos cselekedetek által nemesüljön a lélek. Mivé lenne a föld a Nap nélkül ? A természettudósok ki tudják számítani, le tudják írni, — a hideg, a sötétség birodalmává, melytől borzalommal fordul el az ember képzelete. Becses, drága tehát reánk, földiekre, az az erő, mely földünket a Naphoz köti, mely attól távolodni nem engedi és jótékony hatása alatt állandóan megtartja. Mivé lenne az ember lelke Isten nélkül ? A társadalom kutatói szintén le tudják írni, mert sajnos vannak jelenségek, melyeknek rettenetes volta általános borzalmat kelt a társadalomban. És mégsem igyekeznek megbecsülni azt a kapcsot, mely a lelkek világát a szellemi Naphoz, az Istenhez köti, hogy onnan világosságot, meleget nyerjen. A Szentlélek kegyelmének ajándékozását midőn a Szentiratok elmondják, azt is megemlítik, hogy a kik e csodálatos megerősítést elvették: Ezek mindnyájan állhatatosak valának egyáka- rattál az imádságban. íme itt az erő, mely minket képes a szellemi Naphoz úgy odacsatolni, hogy soha ne legyen leíkühíinek tele, de mindig zöldelő virágok tegyék vidámmá szivünket, értelmünket. Azt fogja talán mondani valaki, hogy az ima feltételezi az erős hitet. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallani, hogy a mai emberben van elegendő hit. A ki ezt tagadná, azt árulná el, hogy rosszabbnak igyekszik magát feltüntetni, mint tényleg a minő, nehogy jobbá kelljen lennie. És ha a mai ember nem imádkozik, oka az, mert az ő hite a sötétség börtönében TÁRCZA. Egy városatya keservei. Hált neked mindenható, csakhogy már egyszer vége van a polgármesterválasztásnak. Ha még egy hétig tart, bizonyosan megbolondulok. Négy hét óta sem éjjelem, sem nappalom nem volt, úgy éreztem magamat, mint a kit üldöznek, a legkisebb neszre megijedtem, nem engem keresnek-e, hogy nyilatkozzam, kire fogok szavazni. Odahaza a feleségem és az anyósom keseritette meg az életemet, s ha ezek egy perezre nyugtot hagytak, jöttek a gyerekek kérdezősködni, hogy ki lesz a polgármester. Mert különös, de valójában úgy volt, hogy az asszonyok valamennyien Veréczy mellett voltak, mig a gyereksereg Pap Gézát éljenezte. Fiuk, lányok mind azzal jöttek haza az iskolából, hogy Pap Gézát fogják megválasztani, s bizonyos vagyok benne, hogy a választás után a legtöbb férj azt mondta a feleségének, hogy Veréczyre szavazott. Ezer szerencse, hogy a szavazás titkos lévén, ha valamelyik asszony kételkednék is, nem lehetne a valót bizonyítani. Ha elmentem a kaszinóba, hol az egyik, hol a másik vett elő s puhatolta a véleményemet; ha benéztem a Koronába s később a Pannóniába, okvetlenül megint csak erről folyt a beszéd; ha elindultam sétálni, bizonyosan utamba akadt valaki és a város dolgáról kezdett diszkurzust, s mikor végre estére hazakerültem, még ki se fújtam magamat, a két asszony vett elő és be kellett számolnom, hogy áll a két párt é? milyenek a Veréczy kilátásai. Mikor pedig elcsendesült minden és fáradt szemeimre leszállóit a jótékony álom, a helyett hogy az osztálysorsjáték nyerő számai tűntek volna fel lelki szemeim előtt, megjelent Fechtel János és tartott egy órás beszédet, és addig kapaczitált, mig végre szavamat adtam, de alig tette be maga után az ajtót, már ott volt Bartha Kálmán és annak is meg kellett Ígérnem, hogy velük fogok szavazni. Ijedten ébredtem fel reggel és rémülve. gondoltam az éjszakára, s kétség- beesés fogott el, ha eszembe jutott, hogy megint egy nehéz nap áll előttem, a mikor ismét nem fogok egyebet hallani, minthogy ki lesz a polgármester. Az emberek valósággal megvoltak őrülve, senki nem beszélt másról, mint a választásról. A borbélyom, mikor éles borotvájával épen a nyakam körül járkált, a legnyájasabb hangján kérdezte: Tessék már mondani stb. Ha a trafikba mentem, ott is ez volt a kérdés, s mikor megjelentem a takarékba, hogy legnehezebb polgári kötelességemnek tegyek eleget, a törlesztés leszurásánál a pénztárnok nem arra volt kiváncsi, meg van-e a fizetendő ösz- szeg, hanem hogy mit gondolok, kinek lesz meg a többsége. Az eső valamelyik nap bekergetett egyik üzletbe, hol az üzlettulajdonos lekötelező udvariassággal kérdezte, hogy mivel szolgálhatna. No hála Istennek — gondolom magamban — végre egy ember, a ki nem törődik mással csak a saját dolgával. Adjon egy es'rnyöt — mondom neki. Nagy választékban rakta elé- bem s mindegyikre volt nem egy, de száz dicsérő szava. Kiválasztottam a melyiket legjobban dicsérte, hanem az árra nézva nem tudtunk szegeletre jönni. Végre ez is sikerült. 1— Kitűnő egy darab — szólt kezeit dörzsölve — és valósággal majd nem ingyen adom, de szívesen teszem, mert tudom, hogy a mi pártunkon van. Még folytatta, de hogy mit mondhatott, nem hallottam, mert akkor már a piacz közepén futottam, úgy megijesztett. S még tán most is futok, ha egy kellemesen csengő női hang meg nem állít. — Bagamér ur, az Isten áldja meg, nyissa ki azt az esernyőt és tegyen a gavallérom! A szomszédasszony volt, a ki esernyő nélkül igyekezett a nagy esőben hazafelé. Ennivaló egy menyecske, a lelkem egészen felderült, mikor megláttam. Szeret kaczérkodni a férfinéppel s annyi az udvarlója, hogy ki sem mondhatom. Magam is odatartoznám, ha volna bátorságom, de a házi fegyelem annyira uralja egész valómat, hogy a mikor a legmerészebb rohamra napokon át készülök, a kivitelnél elfogy az enerzsiám és a döntői perozet rendszerint máskorra halasztóm el. A legaranyosabb mosolyával kaposzko- dott karomba és a mikor már jól belekapaszkodott az első szava.az volt: —• Ugyan mondja már, hát csakugyan Pap Gézát fogják megválasztani?! Futottam volna, de nem lehetett és igy nem volt számomra más, mint megadni magamat sorsomnak. Úgy pergett a szó piros ajkairól, mint a legzuhogóbb zápor cseppjei és ez mind csak arról szólt, hogy Veréczy mellé kell sorakozni. Kimerülve érkeztem haza s hogy alaposan megszabaduljak minden zaklatástól, elhatároztam, hogy a választás napjáig elutazom. Szívbajt mondtam az asszonyoknak és felmentem Budapestre magamat megvizsgáltatni. Csakugyan éreztem is olyas valamit, hát bekopogtattam egyik tudós doktorhoz, a ki aztán io korona ellenében konstatálta is rajtam, hogy tényleg kezdődő szívbajom van, a mi ellen csak a legteljesebb nyugalom segíthet. De hát lehet az embernek nyugalma ilyen kijelentés után. Elmentem egy másikhoz, az határozottan azt mondta, hogy szivemnek nincs semmi baja, hanem a vesém van megtámadva s rögtön is irt egy reczeptet, a mitől biztosan meggyógyulok. No még csak ez hiányzott. Mikor aztán a szavazás napjára haza érkeztem,. annyi mindenféle bajt éreztem, hogy egyenesen ágyba akartam feküdni, de az asszonyok rám förmedtek és a közgyűlésre muszáj volt elmennem. — A római polgár meghal — mondta az anyósom — de előbb megmenti a köztársaságot. Nehéz egy nap volt, annyit mondhatok. Mig felértem a közgyűlési terembe legalább hat felöl nyomtak ezédu- lát a kezembe, mikor pedig már fent voltam, egyre-másra jártak a nyakamra, legtöbbször persze az én két álombéli Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ik- állitott, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, üeátls-tér. "Váirosliázsép-Cilet.
