Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-04-02 / 14. szám

SZATMÁR RS VIDÉKE a viszonyokat, s bizonyára adhatnak praktikus megoldási módokat, ha a hatóság kezébe veszi az ügyet s a jö­vedelem-fokozás czéljából kiküldött 11 zottsággal arra felhívja őket. Annyi bizonyos, hogyha a város jövedelmeit fokozni akarjuk, meg kell ragadni min­den legkisebb módot, a mi jövedelmet biztosíthat, s a vámszedés egy olyan terület, a hol minden bizonynyal van kilátás arra, hogy a bevételt fokoz­hatjuk. Szinház. Miss Mary Halton. A nagy művészi esemény, mely kö­zönségünket már hetek óta lázas izgatott­ságban tartotta, végre elkövetkezett. Miss Mary Halton az ünnepelt angol művésznő vidéki kőrútjában városunkat is megláto­gatta s két estén a „Gésák“ Mimózájában s „San Toy" czimszerepében lépett föl. Az érdeklődés mindkét estén nagy volt s a közönség elragadóan kedves játékában, mint grácziozus szép tánczában egyaránt kiváló élvezetet nyert. A tapsvihar mind­két szereplése alkalmával fölzugott a né­zőtéren. Páratlan szép alakitás volt mind a- kettő, Mimosa, mint San Toy szerepét sikeresen juttatta érvényre. Kiemeljük hangjának kellemes timbrejét, rendkívül ügyes játékát, mely a bájos művésznő egyéniségét jellemzi. Ünneplés tárgya volt itt is, újabb diadala a szatmári- szereplés A közönség újra és újra kívánta hallanis közkí­vánatnak engedve több énekszámát meg­ismételte. Sokáig emlékezetes marad a Gésákban énekelt kaczagó dala, melynek nyomán a közönség elragadtatásának roko- kozódott lelkesedéssel adott kifejezést. A nézőtér mindkét estén zsúfolásig telve volt ünneplő, lelkes közönséggel. F. Hegyi Aranka. Szombaton és vasárnap újabb ven­dégszereplés volt színpadunkon. Az angol miss után a népszínház szép hangú mű­vésznője lépett föl a „Lili“-ben és a „Gö- rörg rabszolgádban. Hogy közönségünk a szépért, nemesért lelkesül, fényesen bebi­zonyította e vendégszereplés alkalmával, daczára hogy előtte két estén az angol miss játékát zsuffolt ház nézte, ugyanily ház gyönyörködött szombaton a Hegyi Aranka kiváló művészetében. A „Lili" egyik legkedvesebb alakítása, melyben egyénisé­gének minden szeretetreméltóságát, hang­jának finomságát kifejtette, s azt a köny- nyedséget, a melylyel énekszámainak leg­nehezebb részeit érvényre juttatta. A kö­zönség elismerésének az est folyamán szám­talanszor adott kifejezést s hívta a lám­pák elé. Azonkívül gyönyörű csokrot ka­pott. A vasárnapi előadásnak már nem volt oly nagy közönsége, mely körülmény abban leli magyarázatát, hogy e darabot a közönség már nagyon jól ismeri, ki mű­vészi énekében s játékában gyönyörködni óhajtott, a szombati szereplése alkalmával tekinté meg. Az előadásról máskülönben kedvezően nem nyilatkozhatunk, mely egyike volt az idény legrosszabb előadá­sainak. A jelenlevő közönséget a vendég­szereplő művésznő remek alakítása azon­ban bőven kárpótolta. Ez előadással a színi évad véget ért. A szőlő betegségei. A sok pénzen, nagy áldozatokkal és nagy munkával újratelepített homoki és hegyi szőlők betegségei sokszor teszik kétessé a gazda jövedelmét. Különösen, két betegség van, a szőlő penész (peronoszpóra) és a liszt­harmat (oidium), amely a szőlősgazdáknak sok kárt okoz. — A peronoszpóra leg­inkább a szőlő levélt, az oidium a levelet is, a vesszőt is, de különösen a szőlő bogyóját támadja meg. Akármelyik legyen úrrá szőlőnkben a két betegség közül, tőnkre tes/i termésünket, —- sőt a jövő év termésére is rossz befolyással van. ' Ezer szerencse, hogy a betegségek ellen a gondos és ügyes gazda védekezni tud. Minden szőlősgazda igyekezzen ezt a védékezést megtanulni. És h i megtanulta ne hagyja abba. Az elmúlt esztendőben sok százezer forint kárt szenvedtek nagy vidékeken a gazdák azért, mert nem védekeztek sem a peronoszpóra, sem az oidium ellen. — Hanyagok voltak, elbizakodtak, különösen a peronoszpórával szemben, amely I—3 éven át csak igen gyengén jelentkezett. Az elmúlt esztendőben azonban óriási mértékben lépett fel s a hanyag gazdákat, akik a védekezést elbizakodva elmulasz-- tották, óriásilag megkárosította. Tanuljanak a múlt év káraiból és az idei évben teljes erővel, az egész országban minden gazda védekezzen a betegségek ellen. A legjobb védekező anyagok, amelye­ket minden tanulatlan kisgazda, vinczellér is használhat teljes sikerrel, a dr. Aschen- brandtféle porok, amelyek már egész Magyarországon elterjedtek. A peronoszpóra ellen kitűnő szer a dr. Aschenbrandt féle „bordói por.“ Az oidium ellen kitűnő hatású a dr. Aschenbrandt-féle „rézkénpor.“ Leírjuk, hogy e két kitűnő szerrel, hogyan védhetjük rrjeg szzlőinket a be^ tegségek ellen. * A peronoszpóra (szőlőpenész) ellen háromszor kell permetezni, hogy a bajt egész biztosan megelőzzük, — még pedig be kell permetezni a szőlő egész lombját. Április végén, junius hó közepén és julius hó közepén (esetleg augusztus hó­ban) permetezzünk. A dr. Aschenbrandt-féle bordói por előnyeit minden más szer, különösen a rézgálicz fölött, a kővetkezőkben ismerteti •Linhart György a magyar-óvári gazdasági akadémia tudós tanára, aki kétévi gondos kísérlet után irta a következőket: 1. Az oldatot elkészíteni igen köny nyen s nagyon rövid idő alatt lehet. 2. Az oldat erősen alkalikus hatású s véle a lomb gyenge leveleit még ügyet­len munkás sem képes leperzselni. 3. Az oldat kitünően tapad s olyan esők, a melyek a közönséges rézgálicz- keveréket okvetlenül lemossák, nem ké­pesek a zöld részekről lemosni. 4. Ha az oldat nem lesz a permetezés­nél elhasználva, a megmaradt mennyiséget egy bedugaszolható hordóban huzamos ideig eltarthatjuk a nélkül, hogy az állás ártana az oldatnak. A tudós tanár urnák ezen véleménye beigazoltatott sok ezer magyar szőlős­gazdánál, akik a port már használták és a jövőben is állandóan használni fogják. A dr. Aschenbrandt-féle, „bordói por­ból“ egy hektoliter vízre adunk az első permetezéshez 1 — 1 í/i kg.-ot, a második és harmadik permetezéshez —2 kg.-ot. Elfogy az első permetezésnél egy kát. holdra 4 hl. oldat, a második és harmadik permetezéshez 6 hl. oldat, kell tehát egy évben egy kát. hold szőlőre körülbelül 22 kg. bordói por, a minek ára á kg. 76 fillér vagyis egy hold szőlő permetezése eltekintve egyébb előnytől, 5—6 koroná­val kerül kevesebbe, mintha közönséges rézgálicz és mészkeveréket használunk. A permetező oldatot a „bordói por­ral“ igen egyszerűen készíthetjük el. Lemérünk a porból annyi kg. of, a hány kg.-ót óhajtunk egy hl. vizhez adni. Tehát 1 — H/g—-2 kg.-ot. Azután veszünk egy kádat, melybe 4o liter vizet öntünk. Ezt a 40 liter vizet folytonosan ke­verjük egy nyirfaseprüvel vagy karóval. A már előbb lemért „bordói port“ egy közönséges konyhaszitába öntjük és a viz folytonos keverése közben szépen lassan, a szitát a kád széléhez ütögetve (nem sietve és nyomkodva) beleszitáljuk a kádban levő 4o liter vízbe. Így a bordói port teljesen és tö­kéletesen felolvad. Ezután ugyancsak keverés közben, még 60 liter vizet öntünk a kádba, amikor kész lesz 1 hl. oldat. A bordói port okvetlenül szitálni kell a vízbe, lisztszitán, amit a konyhában használnak. A permetező lének ilyetén pontos előkészitménye alig öt pereznyi időt vesz igénybe. Az elkészített lé kissé zavaros halvány kék színű és egyenesen a per­metező gépekbe önthető. Mielőtt azonban a lét a gépbe öntjük, kvai juk fel mindig jól. A „bordói por“ soha sem dugitja be a permetező gépet és 10 perez alatt reá szárad a levélre, úgy hogy az eső nem mossa le. Mindenki, aki port rendel, kap hasz­nálati utasítást is, ami benne van tartalmazó zsákban. P°rt & Az oidium (lisztharmat) biztos ell szere a dr. Aschenbrandt-féle „rézként*,?«' Ahol már volt oidium, ott |epalikk kétszer kell poroznunk. Még pediv 4 hó végén, junius hó végén, esetleg hó elején, ha pedig a baj fellép harmad3 szór is. A rézkénport fujtatókkal por alak i ban juttatjuk a szőlőtőkékre. J4' A „rézkénport“ nagyon finoman kell fújtatni. Kétszeri porozáshoz kell s __' kg . kát. holdanként, háromszori porozá** hoz 12 —15 kg. Ahol nem volt oidium, vigy4ízanak a termelők és gondoskodjanak Qjöt védekezési anyagról. Amint a baj fellép, rögtön porozzák be az összes bogyókat. A rézkénpor nem csak óvszer, hanem meg is gyógyítja a kevéssé megtámadott fürtöket. A rézkénpor finomabban oszlik »1 kevesebb fogy el belőle, mint a tiszta kénporból és biztosabban hat. Nem büdösiti úgy el a mustott, mint a tiszta kénpor és igy a szüret értékét a biztos védekezés daczára sem csökkenti. * * $ Egy érdekes könyvecske jelent meg amely népszerű módon tanítja ki a szőlős­gazdákat arra, hogy hogyan kell védekezni a szőlő peronoszpóra és oidium betegsége ellen. Ezt a könyvecskét, amiben benne van 4oo tanult szőlősgazdáknak a leirt tapasztalata a védekező szerekről, ingyen küldik szét azoknak, akik egy levelező­lapon kérik, akár a „Borászati Lapok“ kiadóhivatalától (Budapest, Köztelek) akár a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezeté- tól“ (Budapest, Alkotmány-ulcza 31. sz.) Budapesti levél. A főváros központja, a belváros, mesés át­változáson ment keresztül s egészen uj alakot öltött modern, gyönyörű építkezéseivel. Az újjá alakí­tott Kossuth Lajos-utcza a vele folytatólagos Eikü-uttal ma már első rendű látványosságot képez. E palota müépületek között legpompásab- bak a Klotild fóherczegnő Őfelsége palotái, me­lyek valódi építészeti műremeket képeznek. Ide helyezik újabban a főváros előkelő kereskedői üzlethelyiségeiket s ma már a vállalatok minden iránya képviselve van a modern építkezésű palo­tákban, melyek az előkelő közönség legkedveltebb látogató-helyei. A Klotild-palota egyik legérdeke­sebb, teljes múizléssel berendezett üzlethelyisége a főváros és vidék hölgyközö^aége-elótt legelő­nyösebben ismert jó hirnevü Mme Lebowitsoh és Tsa mellfüzó-gyára és műtermei, melyek az Eakü- ut és Váczi-utcza 36. sz. a. sarokrészt foglalják el. Már maga a külső diszités is eredeti és igen tet­szetős, de a belső berendezés, hol az előkelőén szép helyiségek az eladd-, értekező-, próbáló- és váró-termek a gyakorlati és kényelmi feltételek minden követelményét kielégítik, a legmesszeme­nőbb figyelemnél vannak a bölgyközönség igényeire. A i'zégnek közismert rendkívüli inűképessége az ortopedikus és kirurgikus mollfüzók készítésében, valamint a mérték után készülő mellfüzóknek Folytatás a mellékleten. — No már most mondja. — A fiú nagyott fohászkodva kezdé: — Édes Eliz 1 engedje meg nekem, hogy feltárjam maga előtt szivemet, — en­gedje meg, hogy elmondjam azt, amit szi­vem mélyében oly régóta érzek, hogy ki­fejezzem azt a bűvös érzést, a mi szivemet betölti. Szivemnek minden dobbanása azt mondja, hogy szeretem a mint csak egy férfi nőt szeretni képes, szeretem mint rózsa a harmatot, mely kelyhébe száll, szeretem mint madár a kék eget, mint vi­rág a napsugárt. Bár merre megyek, bár mit csinálok, ez a bűbájos arcz, ez a mo solygó két szem, ez az édes ajak minde­nütt előttem lebeg, — a rózsabimbóban tégedet látlak, a röpke szellő a te neve­det susogja fülembe; minden, minden azt mondja, hogy szeretlekI — Oh be szép volt I — sóhajt a leány elmerengve. — De nehéz is volt ám megtanulni, — szólt a fiú kipirulva. — Hát már most én mit mondjak ? — A mit akar, a mit szive mond. — Igen, de én nem tudom ilyen szé­pen elmondani, csak azt érzem, hogy szi­vem olyan sebesen dobog. Nagy csend állott be, egyik se tudta mit mondjon tovább; a két gyerek meg volt akad. Végre is a leány tőré meg a csendet. — Hát azután, mondja csak Gyula, hogy van tovább abban a könyvben, mit csinál a leány és fiú ? — A leány is bevallja, hogy szereti, de úgy látszik féltek valakitől. Bizonyosan a gouvernantetól. Nem tudom kitől, csak­hogy megakarnak szökni. — Megszökni? hogy szöknek meg? — Azt már nem olvastam. — Jaj de kár, én pedig úgy szeretném tudni, hogy kell megszökni. — Tudja mit Gyula, szökjünk meg mi is! — Szökjünk megl — erősité a fiú. Mert nekünk is van kitől félni, ugy-e ? Nohát megszökünk, pompás lesz. — Mikor szökjünk meg Eliz ? — Ma estére, mikor már lefeküdt a mama is, meg a kisasszony is, én majd kisettenkedem a szobából, hozok magam­mal mindenfélét, kalácsot, süteményt, befőt­tet — nem azt nem lehet — maga már ott lesz a lugasban, azután a kis kert ajtón kimegyünk a rétre, azután el meszszire. — Jaj de pompás lesz I nagyon jó lesz, várom a lugasban. Leszállt az est, szép holdvilágos éj volt, a hold ezüst fénynyel hinté be a ker­tet, fűn, fán, virágon csillogott az-.. esti harmat, a lég balzsamos a virág illattól. Pompás est a szerelemre. A kert utain négy hölgy alak surran végig, majd andalogva tér be a lugasba s elábrándozva tekint végig a holdsütötte kerten. De egy irigy felhő úgy látszik ela­karja rontani ez ártatlan mulatságot, mert lomhán uizik a hold tányér felé. Az ifjak egén feileg tornyosul. A szomszéd kert ajtaja óvatosan nyílik meg s egy ifjú suhancz végig a bokrok tövén, a lugasnak tart, de a felhő gyorsabb volt, elébb eléri a holdat, sötét lesz minden. A* ifjú csendesen közéig a lugas felé, honnan epedő sóhajtást hajt felé a szellő. — Eliz, édes Eliz! — susogja gyen­géden. — Ah! Jézus! ki az? — rikácsol egy hung a hölgy ajkairól. Az ifjú megsemisülve áll I A gouver- nant a félelmetes Ágnes volt a lugasban. — Ah! Gyula ön az, ilyenkor a mi kertünkben ha szabad tudnom mit akar maga Elizzel ? no szaporán, ő az én tanít­ványom, nekem tudnom kell. — Gyula, édes Gyula itt van-e ? hang­zik a bokor nyíláson egy édes suttogás. — Gott im Himmel 1 ájuldozik a szende kisasszony, tehát csakugyan eljött maga is. — Hát mi ez, maguk rendez-vout adnak egymásnak. Egy 13 éves leány és 16 éves fiú? Ohl Jézus elájulokI 25 évi nevelőnőségem alatt még ilyen nem esett; nincs szó a conversations lexiconban, mely erre illenék. Eliz ezért bűnhődni -fog, gondom lesz rá, hogy az urfi is: el, el innen, Ön ve­lem jön Eliz, maga pedig haza megy ta­nulni tacskó. Rettenetes kép, a két szökni készülő fájdalmas pillantással vesz búcsút egymás­tól, tudják, hogy nagy időre. És a hold csak nem tudott kibújni a feileg mögül. Oh a büntetés nagy volt. Eliz felett megsokszorozódott a gou- vernanti kormány szigora és Gyula, sze­gény Gyula, őt elküldték valahová messzire iskolába, nem látták egymást nagyon soká. Az évek lomhán teltek, mitsem tö­rődve a két gyermek epekedésével. — Négy év múlt el, Eliz végre megérte azt az időt, hogy megszabadult Ágnes kisasz- szony kormánya alól. Épen a szerencsétlen szökési tervnek napja volt. Eliz elgondolkodva andalog a kert utain egy ákácz levéltől kérdezgetve: Szeret, nem szeret? — Önkénytelenül az öreg hársfa felé irányzá lépteit s leült a gyeppadra, a hol sokszor enyelegtek együtt. ügy elmereng, úgy elgondolkodik, azt a szerelmi vallomást, a mit legelőször hallott életében, még most sem feledé el, most is fülében cseng még: „Szeretem, mint rózsa a harmatot, mely kelyhére száll, mint madár a kék eget.“ De szép is volt. Amint igy mereng, nyílik az ismert rácsajtó és ifjú tart felé. A leányt valami édes zsibongás fogta el. Az ifjú Ciinos ajkai felett az a kis szőke bajusz nagyon jól állt neki. — Jó napot édes Eliz, reám se ösmer ugy-e ? A leány úgy szeretett volna a nyakába ugrani, de már tudta, hogy nem szabad­— A ki oly gyakran van eszünkben, arra rá ösmerünk mindjárt, pedig nagyon megváltozott Gyula, tévé utána szemle­sütve. — Hát maga Eliz, alig merem igy szólítani, hiszen maga már nem az én kis cousinom, hanem egy megnőtt hajadon, ne vonja el azért a kezeit, ne süsse le azért szép két szemér, hiszen én magát még most forróbban szeretem. — És maga hagyott e nekem egy kis helyet szivében, szeret-e még úgy, mint régen, mikor még együtt játszottunk? A leány ott feledve kezét az ifjúéban, elpirulva felel: — Nem Gyula, én már most „amúgy“ szeretem. És azzal elfut, hogy újból vis­szatérjen. Fekéshdxy. Gyomor-bélhurut és elhájasodásnál Ferencs Jóssef keserdvis gyógyítása páratlan. Ajánlatos csakis FeretlCZ JÓZ8ef-VÍzet kérni és nem budai vagy egyéb elnevezést, hiszuálni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignettákkal jön forgalomba. Kapható: LOVINGER JÓZSEF üzletében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom