Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-29 / 44. szám

S7ATMÁR ÉS VIDÉKE. Apróságok. Az adómentes házak után kive­tendő uj községi adó 16000 K. Nehány év előtt az eléggé kedvező ter­més árak természetszerűleg invodválták azt, hogy aki csak tehette házát kijavitgatta, kibővítette 1 ennek kapcsán megindult az uj építkezés. Kérdem mindazoktól, akik a lefolyt io—12 éven belül építkeztek, váljon tudva azt, hogy a város meg nem adja az adókedvezményt, építettek volna-c ? Vagy akik ez időben adómentes házat vettek — mint magam is — váljon olyan áron vették volna-e meg, mint ha előre tudják, hogy a város időközben elvonja azt a kedvezményt, ajmit évek óta adott ? I Ennek a kétségbeesett pénzügyi kapkodásnak, mindenesetre megvolt a jogi alapja. De kérdem, hogy van-e joga a városnak engem, vagy mást — mert elég jó hiszemű voltam — megkárosítani?! Mégis mit gondol a magistratus, hogy ez az uj adő fokozni fogja-e a házvétel, vagy házépítési kedvet ? Ha pedig nem fokozza s az amúgy is éhező, rongyoskodó építő iparo­saink, miből fognak élni ?! Talán nem volt elég, hogy ezt a sokszorosan átkos Pannónia szállodát, — melynek elne­vezésénél még csak arra sem nagyon ügyeltek, hogy helyes magyar szót bigy- gyesszenek tulipántos ormára — teljesen építő iparosaink mellőzésével építették feli Vagyha volt is egy-kettő, ki munkát kapott: akkor járt volna jobban, hanem vállalja! Tehát a város minden concurrentia nélkül kivette a saját adófizető polgárainak kezé­ből a kenyerei 1 Megfoghatatlan 1 Úgy néznek ki a mi állapotaink, mintha a hivatalos város, mely talán mégis csak tőlünk nyeri, a polgárság adófilléreiböl dotatióját, esküdt ellensége volna a pol­gárságnak 1 Vagy nem arra mutat-e, hogy pár hét leforgása alatt 5 — 6 tűzeset volt s már több mint egy éve, hogy tűzoltó­ságunk őrtorony nélkül szűkölködik : kinek jutna ez eszébe a városház eme­letén, Kiküldenek egy bölcs bizottságot, hogy fundáljanak ki olyan dolgokat, a \i mivel a város bevételeit szaporítsák, De honnan? Lehet-e máshonnan, mint a polgárság jövedelméből; de most már nem a jövedelemből, de a vagyonából! Hatalmas urai a városnak, kik mindenek felett vagytok, kiket alkotmányosan bi­zalmunkkal megtisztelve mi választunk, mi fizetünk I nem látják-e, hogy már min­den recseg ropog ? Hiszen ti szöllősgazdák is vagytok 1 Jól tudjátok, hogy minő előfeltételei vannak a bő szüretnek ! Jól meg munkált föld, bőven trágyázva, egészséges termő alanyok, kellő gondozás — és Isten áldása 1 Ti vagytok a gazdák, mi vagyunk a szöllö. Kérdjétek önmagátoktól, hogy miben s mennyivel járultatok a mi meg­izmosodásunkhoz, termőképességünkhöz ? Mennyiben követheti Isten áldása reánk fordított munkátokat? Hiszen igaz, van rá eset, hogy a szöllö 2—3 éves korában is hoz termést. De okos gazda váljon sietteti-e a termést, mely kiéli a tökét, vagy pedig töke gyarapodására dolgozik ? Mi is hát az a 7 százalék pótadó leszállítás ? Megmondom. Volt egy ur, úgy hívták Wewreshegyi Dávid. Ennek volt egy ispánja, azt hitták Toljás Dánielnek. Mikor elfogyott a juhok takarmánya, azt mondta Wewreshegyi ur Toljásnak : „Látja maga aztat a csomó gyalultforgácst, tegyen fel a birkáknak zöld pápaszemet s azok azt megfognak enni, mint a pom­pás sarjut 1“ Tekintetes és nagyságos Uraim 1 Nem kérüuk ajándékot, hanpm azt a 7 százalék megtakarítást talán fel lehetne hasz­nálni hamarosan egy őrtorony építésére, mielőtt a vagyonunk a tűz martaléka lenne; ezt pedik nem kérjük; de követeljük I Talán elég volt már az áldozatokból a mit a polgárság a nagyúri szeszélyek kie­légítésére hozott 1 Itt az ideje annak, hogy saját vagyonúnkat megvédelmezve lássuk azon intézmények által, melyeket vérünk verejtékével mi tartunk fenn. S remél­jük, hogy az a gavallér város, mely már körülbelől 30 ezer frt vagyis 60 ezer koronával sétált túl a mulatóhely határain, akkor sem lesz fukar, ha a szegény adó­fizetőpolgárok viskóinak megmentéséről van szó I „Videant consules stb . . .“ Te pedig Polgárság, ki minél keve­sebb joggal, de annál több teherrel élvez­heted azt, hogy szatmári vagy : vess szá­mot magaddal! Eljön a közgyűlés válasz­tások ideje: nem a vacsora adók s a simogatók tegyenek jelöltjei; de olyanokra ruházd egyetlen jogod it, kik értenek is a közdolgok kezeléséhez, kedvük is van hozzá s a málészedés, vagy krumpli kapá­lás nem tartja vizsza attól, hogy távol maradjanak az olyan ülésekről, melyeken létérdeked forog koczkán ! Olyanokat vá­lassz. kiket nem szédít meg a hatalmasok pajtáskodó vállveregetése s akik nemcsak helyet foglalnak a nagy asztal körül, de ha kell s a mikor kell, tehetségűkhez mérten védelmükbe veszik a polgárságot! S akkor mm báb lesz a közgyűlés, melyet dróton lehet rángatni, hanem vezető lesz, a mely helyesen fogja irányítani városunk haladását 1 Addig is közgyűlésünknek azon függetlenebb elemeit, kik mindig a legjobb belátásuk szerint s mindig a pol­gárság érdekében küzdöttek kérve-kérem, hogy a közeli jövőben várható nagy épít­kezéseknél mindent kövessenek el arra nézve, hogy városunk iparosai ki ne zárassanak az építkezési munkákból I 1 Immer Albert. Színház. Legközelebb színre kerültek: Ripp Van Winkle, Kuruczfurfang, Madarász, Ocskay brigadéros. -Szerdán Planquette el- évülhetlen kedves zenéjü operettje „Ripp Van Winkle“ adatott. Az előadásról saj­nos, elismerőleg nem nyilatkozhatunk, a mennyiben a szereplők nem feleltek meg a kivánalmaknak, különösen az első és második felvonás volt az, mely még a kö­zepes mértéket sem ütötte, annál jobb volt a harmadik, a melyben a szereplők már teljes igyekezettel és buzgalommal játszot­tak. H. Lévay Berta Lisbet szerepében újra megmutatta, hogy egyike a társulat legügyesebb tagjainak, kinek játéka és éneke a közönség osztatlan tetszésével ta­lálkozik. Csáky bágyadtan, kedvtelenül énekelt s játéka is sok kívánni valót ha­gyott fönn, a harmadik felvonásbeli szerep­lése azonban kifogástalan volt. Szilágyi a polgármester szerepében tűnt föl. A A többi szereplők helyel-közel jól alakí­tottak, egészében véve azonban az előadás nem volt megfelelő. A „Kuruczfurfang“ a múlt színi évad egyik kedvelt darabja volt csütörtökön ki­tűzve előadásra. Végig hallgatva a szinre- hozott darabot, újra csak csodálkozásunk­nak adhatunk kifejezést, mi czimen érde­melte meg a 100 arany jutalmat. Ami a darabnak sikerült részlete, azt a szereplők eléggé kiaknázták. Elismerést érdemel Margittal kitűnő kurucz kapitánya. Raskó érzelmes játéka Ilona szerepében. Igen jó volt Szilágyi Bögözi Lörincze is, s Rát- honyi Czinka Pannája. Lévay Berta sike­rültén adta a kurucz mennyecskét, de jó volt mint Katicza Barna Jolán is. Kár, hogy úgy előbbi, mint ezen előadásnak kevés volt a közönsége, de az a csekély számú közönség nagy gyönyörűséget s él­vezetet nyert Hatvaniné szép dalaiban, s a közreműködők sikeres alakításában. A pénteken színre került „Goldstein Számi“ szép sikert ho/.ott Miklóssy Gyu­lának, kiben a társulat igen jó erőt bir, mit szépen bebizonyított ez esti szereplé­sével. A czimszerepben kitűnő alakítást nyújtott, hisszük, hogy a saisonban még nyílik tér tehetsége érvényesítésére. Szalay Vilma, Csiky, Barna Jolán, Győré, Szilágyi sikerrel működtek közre. A „Madarász“ nem vonzott szomba­ton nagy számú közönséget, daczára an­nak, hogy szombat egyike a hét legjobb estéinek, minek oka különösen az, hogy a darab, bár kedves zenével bir, annyira agyonjátszott, hogy a közönség érte már nem igen lelkesedik. Az előadás általában gyenge volt, különösen Rédey, ki mint Szaniszló nemcsak színtelenül alakított, de ének számai sem sikerültek. Csákynak sem volt szerencsés estéje. Lévay Berta, bár kedvcncz Postás Milka volt, a közön­ség tetszését nem volt képes annyira föl­kelteni, hogy elismerésével, tetszésével hal­mozza el. A kar éneke sem felelt meg a követelményeknek. Érdekes színházi est volt vasárnap. Szinrekerült. Herczegh hírhedt „Ocskay brigadééos“-a. Bár a darab jól ismert már a múlt évadból, most is az újdonság inge­rével hatott. Annak idején részletesen is­mertettük s kellőleg méltattuk a darab előnyeit és hátrányait s igy annak bővebb ismertetésétől fölmentve érezzük magunkat. Dicséretere legyen mondva a közreműkö­dőknek, feladatuknak derekasan megfelel­tek. Margittai pompás alakítást, nyújtott a czimszerepben. Raskó Erna mint Tisza Ilona, Vihary kitűnő Pyber volt. Barna Jolán Dili szerepében tűnt föl. Szilágyi mint palócz, Győré mint Szörényi sikeres alakítást mutattak be. Általában meglátszott az előadáson, hogy arra rendkívül nagy figyelemmel s gonddal készültek, mely sokkal jobb volta tavalyi előadásnál. A közönség is nagy érdeklődést tanúsított az előadás iránt, mely egyike voit az idény legjobb előadásának. Ily nagy számú közönség még nem volt jelen a színházban. Hétfőn az „Eleven ördög“-öt ismétel­ték félhelyárakkal az elsőhöz hasonló jó előadásban. B. Szombaton volt n képviselőház első ülése, s Gabányi Miklós volt a legelső képviselő, a ki a helyét elfoglalta. Megmondta külömben, mielőtt fel­ment volna, hogy minden ülésen ott lesz, a Csanády Sándor bátyánk helyére ül, és mint egykor az öreg kurucz, ö is ütni fogja a nimetet. * A soproni takarékpénztár bukásáról folyik a beszéd az egész országban. Ámulva gondol mindenki az óriási sik­kasztásra, a mit az igazgató elkövetett, a j ki 2 milliónak hágott a nyakára. — No kérem — mondja Pumpfi ur — ilyen eset után nem képzelek olyan lehetőséget, hogy én pénzemet valaha a * takarékpénztárba legyem. * Bögre ur minden nap kiáll az uj Vigadó elé és óra számra bámulja az épü­letet. Valaki megszólítja, hogy mi az, a ini annyira érdekli. — Hát kérem — mondja ő — azt a felírást nézem, hogy: „Épült MCIM.“ s azon töröm a fejemet, hogy mikor épült, de nem tudom kisütni. * Az „Ezres“ tagjai között nagy a fel­zúdulás, hogy már idestova egy esztendő óta nem volt nagy asztal. Erős mozgalom indult meg, hogy a legközelebbi tiszt- ujitáson az egész tisztikart elcsapják. A jelszó: Le a korifeusokkal 11! * A választásról esvén szó, valaki megemlít egy megyei kerületet, u hol mindkét jelölt olvasta a programmbe- szédjét. — No az már még sem járja — méltatlankodik egy helyi politikus — hogy olyan is pályázzék a mandátumra, a ki nem képes egy programmbeszédet elmondani. — Barátom — szól rá egy másik — nem azért olvasták azok, mert nem tud­ták volna elmondani, de abban a kerü­letben olyan nép lakik, hogy csak azt hiszi el, a mit neki Írásból olvasnak. * — Pinczér, egy megyei lapot. — Tessék a „Szatmármegyei politikai Hírlap.“ — Ide ne hozza, nem akarom többet olvasni. Már két fogadást elvesztettem e miatt a lap miatt. Fogadtam, hogy a ká­rolyi főszolgabíró Gőnyey János és a volt bikszádi zárdafőnök Pásztory Árpád, s egyiket sem úgy hívják. Most még csak az kell, hogy báró Károlyi István is gróf legyen, újra fizethetek. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy negyediv melléklet van csatolva. — Személyi hírek. Gróf Hugonnui Béla vármegyénk főispánja kedves nejével együtt tegnapelőtt d. u. a gyorsvonattal városunkba érkezett s néhány napot körünk­ben töltenek. — Lovas Sándor töldmivelési miniszteri osztálytanácsos a letarolt erdő terület betelepítése ügyében városunkban időzik. — Fentartótestületi gyűlés. Az ev. ref. főgynasiutn fentartótestülete e hó 23-án Hármán Mihály elnöklete alatt gyű­lést tartott, melyen első sorban elnök ama súlyos veszteségről beszélt, mely a fentartó- testületet Farkas Antal ig. tanácsi elnök elhunytával érte. Érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették s a családhoz részvétiratot intéztek. Gyűlés elfogadta az igazgatónak az 1900—1901. isk. évre vonatkozó jelenté­sét. Azon alapítókat, kiktől az alapítványok behujthatlanság miatt föl nem vehetők, az alapítók sorából töröltettek. Markos Imre pénztárnoknak szakszerüleg készített mun­kájáért köszönetét szavaztak. A három vagy több gyermeket tanittató szülők gyermekei­nek tandíjfizetésére nézve az igazgatóta­nácsnak azon javaslata, hogy a 3 egy test­vérnek egyike tandíjmentességet élvezzen, elfogadtatott. A Farkas Antal elhalálozása folytán megüresedett igazgató tanács el­nöki tisztre Kölcsey János kir. tszéki biró választatott meg. A gyűlés azután az uj elnök éltetésével véget ért. — Jandrisics János síremlékének felálitása s felavatása ez évi halottak nap­jára volt tervbe véve, mivel azonban a vállalkozó kötelezettségének eleget nem tett s az emlékkő máig sem érkezett meg, az ünnepélyes síremlék-avatás valószínűleg november hó második felére marad. — Dr. Áldor Adolfot, a városunk- I ban is jól ismert nagykárolyi jeles orvost, a múlt kedden helyezték örök nyugalomra sok ezer főnyi közönség részvétele mellett. Az elhunyt messze földön uralta az orvosi gyakorlatot közel egy félszázadon át. Alapos, széles körű tudása tudományszakának vala­mennyi ágában, ügyes operáló keze, fárad­hatatlan tevékenysége, nagy műveltség í. tiszta jelleme egy nagy vidék bizalmátSze­rezték meg neki. Teljes negyven éven át ernyedetlen buzgalommal szolgálta váróvá nak és nehány közel vármegyének egé82 ségügyét; 32 éven át volt Nagy-Károl| város tiszti főorvosa és vezetője egy na^v forgalmú közkórháznak, amely egyedül nek" köszönhette kifejlődését és jóhirét. A vidék' orvos színvonalát jóval meghaladó elmélet- képzettsége és búvárkodó szelleménél fo<rVa a tudományos világban is ösmertté tette° nevét számottevő irodalmi műveivel és fel. olvasásaival. Szép, közhasznú működéséért két év előtt a nemességet is megkapta. Ve­lünk együtt bizonyára olvasóink közül is számosán szívből kívánják neki a békés örök nyugodalmat és emlékére áldást. — Halottak napja. Szombaton lesz halottak estéje, midőn kigyuluak mindenütt a temetőkben az elhunytak gyászos sirhal- mán a kegyelet és megemlékezés fénylő lángjai, hogy ismét figyelmeztessék u ha­landókat ama veszteségekre. melyekben részük volt akkor, midőn kedveseik sorából egyiket vagy másikat el kellett veszteniük s átengedni az örök enyészetnek, de nem az^ örök feledésnek, mert ime kigyufi nak évenként ez estén a visszaemléke­zés lángjai elhunyt kedveseink Birhalmán haló poraik felett s virágokkal hintik be az élők azoknak sirját, kiket elfeledni, szivök- ből-lelkökből emléküket kitörölni sohasem tudják ! Mindenszentek elő estéjén a székes egyházban Fölkel Béla kir. kath. főgymn. tanár, halottak estéjén a temetőben Ékkel Lajos mondja a szent beszédet. — Ujonczok esküje. Mint minden évben, úgy ez évben is bizonyos ünnepségek között fog végbe menni az október hó else­jén bevonult ujonezoknak esküje. November hó 1-én délelőtt a kaszárnya udvarán egybe- gyült legénységhez Ékkel Lajos s. lelkész fog magyar nyelven beszédet intézni az ujonezokhoz. Ezt sz. mise áldozat előzi meu-. Hozás János kir. kath. főgym. hittanár román nyelven magyarázza meg a legénységnek az eskü jelentőségét. A tisztikor tagjai közül hárman magyar, német és oláh nyelven ol­vassák föl az eskü mintát. — Áthelyezett pénzügyigazgató. Őfelsége a király Fekete Benő kir. taná­csos, brassói pénzügyigazgatót Szolnokra helyezte át s megbízta az ottani pénzügy­igazgatóság vezetésével. — Áthelyezés. A földmivclésügyi miniszter Tóth Sándor falyammérnököt Bu­dapestre helyezte át. Nevezett miniszter mostanában szervezett egy bizottságot, mely­nek feladatát fogja képezni alkalmas vizi- utaknak a tervezése s ehhez a bizottsághoz osztotta be Tóth Sándort, is. — Kinevezés, őfelsége a király Badescó Dániel c*. s kir. 5. gyalogezredbeli kapitányt, a helybeli zászlóalj parancsnokát őrnagyá nevezte ki az Aradon állomásozó 33. gyalog ezredhez. — Vizsgatétel. Bagossy Bertalan a ' helybeli kir. Itulh. főgymnasiura jeles kép­zettségű tanára a tmári vizsgálatot 1,1 latin és történelem szakcsoportból sikerrel tette le a budapesti tudomány-egyetemen.-r Változás a kir. adóhivatal­ban. A pénzügyminiszter Nu_ry Kálmán kntonui szolgálatból visszatért s legutóbb a nagybányai kir. adóhivatalnál szolgált kir. adóhivatali tisztet szolgáluttétclre a szut- mari kir. adóhivatalhoz osztotta be. — Uj esperes. Meszlényi Gyula mogyéspüspök Pály Ede felsőbányái plébá­nost bányai kerületi esperesnek nevezte ki. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminister vármegyénkben a kraszna- bélteki anyakönyvi kerületbe Duliskovich Mihály községi jegyzőt, a kánvabáziba Moskovits Samu jegyzőt anyakönyvvezetőkké, a keéribe Bukovinszky István ev. ref. tanítót anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki e őket u házassági anyukönyvvezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Eljegyzés. Papp Endre, Komá­rom szab. kir. város számvevője közelebb váltott jegyet Nagy-Károlyban Morgenthal Kornélia kisasszonynyal, Murgeutha) Hen­rik nyug. adótárnok kedves és művelt leányával. — Eljegyzés. Kerekes István váro­sunk fiatal törekvő iparosa jegyet váltott e hó 26-án özv. Bakos Istvánná kedves leá­nyával Rozikával. — Esküvő. Lileeco János cs. s kir. 65. gyalogezredbeli kapitány Misfeolczon ma vezette oltárhoz Borbola Laura kis­asszonyt, Borbola Dezső helybeli ügyv. d kedves leányát. Esküvő. Grünwald Mór budapesti építész, a Grünwald és Schiffer ezég tagja, vasárnap esküdött, örök hűséget Adler Alice kisasszonynak, Adler Gyula budapesti ban­kár szép és művelt leányának. — Esküvő. Szegedy István fiatal mészárosiparos vasárnap kelt egybe Tóth Juliskával, özv. Tóth Gáborné kedves leányával. ; ;£Á Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom