Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-04-23 / 17. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Könyvnyomda helyiség változás! Van szerencsém a helybeli és vidéki n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy f. óv május I-töl a jelenlegi helyiség Eötvös- utcza 2<ik számú háznak szomszédságába, 6-ik sz. saját házamba a róm. kath. elemi fiúiskola mellé, e czélra az udvaron újonnan épült nagy, kényelmes s a mai kornak minden tekintetben megfelelő helyiségbe helyezem át, hol azon kellemes helyzetbe jutok, hogy mindenféle könyvnyomdái munkákat úgy a bőven berendezett betüanyagok, segédgépek, nagy papirraktár és villamos hajtóerőre berendezett legújabb szerkezetű gyorssajtóval csinosan, hibátlanul és a legrövidebb idő alatt állítom elő t. megrendelőimnek. A szives pártfogást kéri továbbra is Morvái János könyvnyomdatulajdonos. Levél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Becses lapod ez évi 16-ik számában a „Kaszinó fe 1 adata“ czim- mel egy czikk jelent meg abból az alkalomból, hogy a kaszinó helyiségeinek idegenek részére való átengedése ellen több tag kifogást emelt. Miután magam is azon tagok közé tartozom, kik az ezen eljárás ellen irányuló panaszt aláírták, engedd meg, hogy becses lapodban a megjelent czikkre észrevételeimet megtehessem. Magam is osztom sok tekintetben a czikkiró urnák a kaszinó feladatáról szóló nézeteit, habár a mai viszonyok szerint kissé elavultak is, azonban csak annyiban, amennyiben ez csak a kaszinók megalakítására vonatkozik. Mihelyt a kaszinó megalakult, tisztán csak a tagokért áll fent. Mert szerintem czélja, hogy a társadalom sokféle foglalatossága közt szétszóródva levő egyeseknek találkozási, szórakozási helyül szolgáljon, az egymással való kölcsönös érintkezést lehetővé tegye, megkönnyítse. A kaszinó ezzel aztán be is tölti czélját tejlesen s egyéb társadalmi kötelezettségei nem is lehetnek. Amit a kaszinó ezenfelül tesz, t. i., hogy jótékonyczélu összejövetelek és tánczvigalmakra megnyitja termeit, ez már csak jótékonyság és éppen csak oly erkölcsi kötelessége, mint az egyes egyénekre nézve a jótékonyság gyakorlása. Nincs észrevételem és azt hiszem a lríurérttó tagot re3zenek sincs kifogása az ellen, hogy a kaszinó mint testület ilyen jótékonyságot gyakoroljon és hogy termét jótékony czélból idegenek részére is megnyissa. De határozottan ellenkezik a kaszinó czéljával, annak tagjai érdekével, hogy a kaszinói helyiségek nem jótékonyczélu mulatságok, vagy éppen bankettek megtarthatása czéljából idegenek részére átengedtessenek, amint ez ami társaskörünkben már számtalanszor megtörtént, úgy, hogy éppen azon helyiség vonassák el a tagoktól, amelyet a választmány át nem engedett. A czikkben említett és általam aláirt panasz éppen ezért is tétetett. És ez a felszólalás nem csupán azért történt, mert a tagok a kaszinó átengedése folytán megszokott szórakozásaikban háborgattalak, hanem azért is, hogy a kaszinó erkölcsi tekintélye is megóvassék. Mert a bankettekre való átengedés, hogy a kaszinó tekintélyének egy piczikét sem használ, azt fölöslegesnek találom itt bővebben fejtegetni. Aki egyszer a bankettek vége felé bepillant a terembe méltán kérdezheti: „Ez a kaszinó?“ Az a körülmény, hogy a kaszinó helyiségei átalakíttattak, s igy a tagok nem szeparálhatják el magukat a mulatóktól, a kaszinóra nem róhatja rá azt a kötelességet (?) hogy mert régen ugv volt, most is átadja helyiségeit s a .jftgnk.. egy szobában szorongjanak, ha ugyan gorvdoskbdva-van arról, hogy egy szoba a tagok rendelkezésére álljon. Czikkiró ur azzal érvel, hogy minden kaszinó szó nélkül adja át helyiségeit a jótékonyczél érdekében. Erre csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a czikkiró ur által ideálként odaállított és nagy Széchenyink által alapított „Nemzeti kaszinó“ tudtommal ez ideig még jótékonyczélu mulatságokra sem adatott át, annál kevésbbé felekezeti bankettek rendezésére. Nem tudnám megmondani, hogy miért ne követelhetné a mi kis társaskörünk is a nagy alapitó által létrehozott kaszinó irányelveit. Azért, mert Piripócson a kaszinó helyiségeit mindenféle czéczóra átadják, az nem ok arra, hogy mi is azt tegyük a miénkkel. De nem osztom a t. czikkirónak azon nézetét sem, hogy tulajdonképen a kaszinó átengedése miatt csak a kaszinói tagok nagyon csekély része há- borgattatnék s hogy ezen tagok csekély számuk miatt irányadóul nem szolgálhatnak. Amint kiérzik a czikkből, ez az úgynevezett játékos tagokra szól. Megengedi a czikkiró ur, de én legalább abban a véleményben vagyok, hogy igenis ezek a tagok inkább szolgálhatnak útmutatással arra nézve, hogy a kaszinóban mi a helyes intézkedés és mi a helytelen; mert ők naponként megfordulván a kaszinóban, egyedül ők az irányadók annak a kérdésnek az elbírálásában, hogy a kaszinó oda kölcsönzése a tagokra üdvös-e vagy káros ? a tagokat zavarja-e vagy nem ? Azok a tagok, akik a kaszinónak alig vagy tán feléje sem nézitek, véleményt e kérdésben nem is adhatnak. És bármennyire is furcsának tűnjék ez fel, de a kaszinót tulajdonképen csak ez a kis egynegyed rész tartja fen; nem csak azért, mert ők a TÁRCZA. —O- «CSBQOOBSSi» >— Azt kérdi a feleségem... Azt kérdi a feleségem: Szombat este mi lelt engem, Hogy a hegyről érkezém. Bizonytalan volt járásom Hangtalan a társalgásom Nagyon csendes voltam én. Édes lelkem — szóltam rája — Ez a tavasznak hatása, Bódit most a levegő. Csakhogy őszkor, na ott jártál, Akkor is oly gyengén álltái A lábadon! — mondja ő. ______ Lantos. r Ébredé s. Irta: Sávor Kálmán. Eljött végre a virágillatos, balzsamos rügyfakasztó tavasz. Az anyaföld hó- takarója, az ártatlanság fehér leple, a rátüzö csapodár napsugár legelső szerelme- tes csókjától szemérmetesen elrejtőzött és nem is látjuk viszont, mig nem a vén kópéj az egész csillagvilág és igy földünk fölött is absolut hatalommal uralkodó Nap jónak látja ismét fagyos mosolylyal nézni didergésünket. Itt van tehát a kikelet, az esdett, a hőn óhajtott, a várva várt tavasz. Mindenki igyekszik ki a szabadba be- szivni az üde levegőt, átadja magát a pazar élvezetnek s úgy érzi, hogy tüdeje jobban funkczionál, mint máskor, hogy ereje megnövekedett, izmai megaczélozód- tak s egész teste sokkal mozgékonyabb, frissebb, elásztikusabb. Sőt még gondolatait is tisztábbnak, átlátszóbbnak, szabadabbnak és könnyebb járásúnak képzeli. És örül az ember. Jól is teszi! Ritkán van úgyis rá alkalma. Honnan van ez öröm és miért í A felelet egyszerű : mert a tavaszban életét lát. A tél az örökös elmúlás, a teljes megsemmisülés gondolatát ébreszti az emberben, mig a tavasz felruházva a kellemnek és bájnak arany zománczu keretével, az életre ébredést jelenti neki. A tavasz a reménye szép, a látható és érezhető remény, az élet reménye. És az ember úgy szeret élni! Sőt jobban is, mint kellene. Néha sikerül is ez. És azt hiszi, hogy a virágfakadás jogezim egyúttal, hogy a virágot leszakítsa. Nem is gondolkozik rajta, tépi, szaggatja nem törődve vele, ha esztelen munkájában összevérzi — a rózsa tövise. Pedig az a vér az élet szükresznbott atomjainak egy jelentékeny részét teszi. Node mindegy, cselekedhetik mindenki tetszése szerint, hallgatva avagy megvetve esze sugallatát. Hiszen az élet ébredése, a bűbájos tavasz után a forró sugaru, gyümölcsérlelő nyár következik, a midőn a vér ég az erekben, az ember titánnak képzeli magát és érezni véli Atlas erejét, ki a földet tartja a hátán. A nyár az ember hős- költeménye és karakterisztikuma. A hiúságra alapított becsvágy nagy dolgok, szép és nemes cselekedetre készteti avagy ambiczió nélkül süppedékes talajra téved, a hol aztán belesülyed — egy örök életre — az immoralitás fertőjébe. A moral insanity itt válik aztán romlására az emberi nemnek, mert a lelki betegségnek épp úgy megvan az inficiáló hatása, mint a test ragályos fekélyeinek. Egyet azonban az ember mindig figyelmen kívül hagy. Az évszakok megismétlődése csak a természet örök háztartásának vaskövetkezetetséggel bekövetkező rendje, mig az ember életében újjá ébredés nem létezik. Sőt mi több, a születésben már benne van a megsemmisülés. A két végpont közti határidő az élet. De ki gondol a végre, — mikor a nap ragyog a magasban, derű sugárzik le a menny azúrjáról, bimbó pattan a holtnak vélt fák száraz ágain, a szellő illatterhes áramlatot hajt felénk és látjuk az ébredést, a nyüzsgő, eleven, lüktető életnek feltámadását. Hozsánna! Föl ujjongunk! Öröm kél szivünkben, az uj élet varázslata elbódit és nem látva, nem hallva átadjuk magunkat annak a csodás érzelemnek, melynek végső peripheriáján ott csillog a boldogság csalóka képe. És ez az érzés bedugja füleinket, beköti szemeinket és élünk süketen és vakon, hasonlatosan a tengerfenék száz- karmu polypjához. Pedig hallanunk és látnunk kellene'Hallani siró, fájó hangokat, melyek mint a földrengés zugó dübörgése a mélységből törnek föl és látni az aszfalt betyárok czéltáblájául szolgáló divatos delnők és aranylánczos jól táplált élettársaik mellett a ránk meredő nyomor rémes képét, a hozzá tartozó rongy és piszok undort keltő keretével együtt. Ki hallja- meg azt a hangot, mely előbb-utóbb belevijjog az emberi agyba és ki fogja meglátni a nyomort úgy, a mint kell, szánalommal és nem undorral ? Oh te szép bűbájos tavasz, te örökálma az élet ifjúságának, miért adsz alkalmat az embernek a gőgös hivalkodásra, az esztelen tetszelgésre, a fitogtató fényűzésre és a te üdeséged és szemérmes ifjúságod miért oly gyönge, hogy nem birod kipattantani az emberi szívben a jóság forrását, az emberszeretet édes fluidumát, hogy érezhetnők már egyszer igazán nemcsak a természet, hanem az emberi szív ébredésének tavaszi légáramlatát is. És én mégis üdvözöllek, te szép kikeleti Üdvözöllek meleg szeretettel, mert te vagy a remény, mely bennünk él és bennünket éltet, mert te vagy a költészet forrása, melyből az ihletett lélek nemes gondolatokat merit, és mert te vagy a rohanó életnek a gondolat gyorsaságával tovaröppenő apotheozisal Ennek a rövid igaz életnek rózsás fénye kiséri az embert az alkonyig, hogy visszavetve reflex sugarait bearanyozza a megfutott pályát. Boldog kinek életéből nem hiányzik a tavasz! De hányán vannak, kik azt átélték. A huszadik században a poezis nem melegít, megölte azt a materiálismus, az anyag imádása, a gőz ereje és a villany hideg fehér fénye. De nem ölhette meg a kikeleti napsugár életfakasztó melegét, ez él örökké az idők végezetéig, megenyhitve a nyomort és felszántva szelíd csókjaival milliók szenvedéseinek hulló könnyeit. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reTerendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szatmái, 3Deál^-tér. '^á.roslxázép-ü.let.
