Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-15 / 3. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

===== HIRDETÉSEK =====

• lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: =

Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fel évre .... 3 > | Egyes 3zám ára 16 »

Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

= Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73.

A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám.

Városi közgyűlés.

Az uj év, és mondjuk az uj század első közgyűlése nem bővelkedett érdekes tárgyakban. Gyors egymásutánban pergett a tárgysorozat lefelé, s csak a szikviznél nyíltak meg a zsilipek és kerekedett egy kis vita, mely aztán a méntelepi jégvermekkel csinált valamelyes élénkséget.

Az első tárgy, mint rendesen, a polgármester havi jelentése volt, mely nemcsak a múlt hónap eseményeit, de az uj év alkalmából az elmúlt év eredményeiről is elszámolt. A tanács működését pl. nagyszerűen dicséri, hogy a múlt évben beadott 10926 darab, s ebből elintéztetett 10925, maradt tehát az uj évre elintézetlenül egy darab. Az utczai kövezés a mull évben mindent egybe véve 33 ezer négyszög méter, a minek értéke 179.588 korona, persze ez összeg legnagyobb része a keramit és bazalt kövezetre esik Született a múlt évben 937 egyén, meghalt 648 és házasság köttetett 206. Kedvezőbb a viszony a megelőző év eredményénél. Beszámolt még a népszámlálás menetéről, a yfiiam világitásí telepen történt zavarokról, végül, hogy Hegedűs miniszternek az év végén egy küldöttség átnyújtotta a díszpolgári oklevelet, s a miniszter rendkívül szívélyesen fogadta őket s minden jót ígért a szatmáriaknak. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette;

Ugyancsak tudomásul vette a belügyminiszter leiratát, melylyel a f. évi költségelőirányzatot jóváhagyja, nemkülömben a pénzügyminiszter leiratát, melyben tudatja, hogy a bbritaladó leszállítása iránti kérését a vá- j rosnak a legnagyobb sajnálattal nem teljesítheti.

A fötdmivelésügyi miniszter azon felhívását, hogy a város, mint alapitó tag, lépjen be a munkás és cselédsegély pénztár tagjai sorába, közgyűlés azzal honorálta, hogy 100 korona befizetéssel alapitó tagnak belépett.

Örömmel vette közgyűlés tudomásul a honvédelmi . miniszter leiratát, melyben tudatja, hogy városunk lakbérosztályozás tekintetében a VI. osztályból az V-ikbe soroztatott. Ez is valami eredmény.

Mély szomorúsággal hallgatta közgyűlés, mikor a Kossuth-kerti .gőzfürdő épitéseért^iutalt összegről volt szó, hogy az erdővételárból már nincs semmi, azért szó nélkül belenyugódoít. hogy a vállalkozp részére járó 6122 K 76 f más alapból fedeztessék.

A polgári társaskör az uj épületben eszközölt villamvilágitási felszerelés költségeit sokalván megfelebbezte a tanács határozatát, közgyűlés aztán feloldotta a neheztelt határozatot s elrendelte, hogy alapom szemle tartásával állapíttassák meg, hogy jogosan mennyi a város követelése.

Oláh András hasonszenvi kórházi gondnok aziránti kérvénye, hogy a nyugdíj - képességgel bírók -közzé felvétessék, kiadatott a tanácsnak azzal, | hogy a mennyiben az összefüggésben van a hasoqszenvi kórház fentmaradá- sával vagy megszűnésével, mikor e kérdés végleg el lesz döntve, tegyen majd jelentést.

Tudomásul vette közgyűlés a városi épületeknél az 1900-ik évben házilag teljesített munkálatokról beterjesztett jelentést.;

Elrendelte, hogy a Nagy Károly és neje árvapénztári adósoknál elveszett csekély töke összeg a gyámpénztári tartalék alapból megtéríttessék.

Jóváhagyta közgyűlés a szinügyi bizottság által a városi színháznak a jövő évre történt kiadásáról beterjesztett szerződést, mely szerint a színházat Csóka Sándor miskolezi szín- igazgatónak adta ki.

Tudomásul vette, hogy Pap Endre megválasztott bizottsági tag választását az igazoló választmány igazolta.

Szilágyi István és Kiss Károly közrendőröket, miután mindkettőnek szolgálatképtelensége igazoltatott, nyugalomba helyezte s részükre a nyugdijat f. évi január 1 -tői utalta

Most következett a szikviz és ásványvizekre kivetendő fogyasztási adóra vonatkozólag beterjesztett szabályrendelet, mely szerint félliterig 2 fillér, 1 literig 4 fillér adó volna szedendő, a miből a polgármester legalább 4ooó korona jövedelmet remél nyerhetni. Ahg hisszük, hogy ez a remény teljesül, de az bizonyos, hogy bárminő jövedelem legyen is belőle, az nem fog felérni azzal a zaklatással, a mivel ennek az adónak a beszedése és ellenőrzése járni fog s a remélt előnyt kevésbé fogja érezni a közönség, mint azt a bosszúságot, amit ennek az adónak behozatala előidéz. Igazságuk volt az ellenzők szónokainak, hogy a szikviz és ásványvíz nálunk, a hol jó ivóvíz nincsen, szükségleti czikket képez, amit tehát megadóztatni nem szabad, s határozottan a közegészség ellen van

ennek az adónak behozatala. A kérdés szavazásra került, 25 mellette, 25 ellene szavazván, az elnök szavazata döntött, a ki szintén mellette volt.

A gróf Majláth Antal féle alapítványra nézve, mint tudjuk, a belügyminiszter még a múlt évben kimondta, hogy azt Szatmár nem kapja meg, de ^ kilátásba helyezte, hogy amennyiben a királyhelmeczi kórház évi mérlege szerint az alapítványi összeg kamataiból valami fentmaradna, ebből a mi részünkre is fog juttatni. Elmúlván az első év, közgyűlés kimondta, hogy felír a miniszterhez aziránt, jut-e valami hát a városnak.

A cs. és kir. 15-ik huszárezred pótkeretének városunkban leendő elhelyezése tárgyában beterjesztett indítványt, mely szerint mondja ki a város, hogy a megkivántató uj kaszár-' nyát felépítői hajlandó, közgyűlés egy hangulag elfogadta. Vita csakis a tekintetben volt, hogy hova építtessék. A javaslat a Wesselényi-utcza végén a vasút közelében, Csomay Imre a hi- dontulra indítványozta, de a közgyűlés az előbbit fogadta el.

Nagy vitára adott alkalmat a méntelepen lévő két jégverem építési kérdése. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a méntelepen van két jégverem, de amelyben a jég elolvad s éppen akkor nincs, mikor arra a legnagyobb szükség volna. Ez a két verem már több ízben ment javitáson, de azért most sem jó. A gazdasági szakosztály tehát javasolta újból az elkészítését, de azzal a megszorítással, hogy az árát csak úgy fizeti ki, ha czéljának teljesen megfelel. A főmérnök előadta, hogy a tervet nem

TARCZA.

— -OgTOOJ—t1 —

A vakaró.

— Történik az 1859-ik évben. —

— Ugyan kedves Gézám, hol a manóban bujkálsz? — két hét óta. nem Táttunk, — a társaság már éppen ki , akart doboltatni.

— Hát öreg ezimborám, én egy kis potya mulatságon valék, — tudod édes Tihamérom, az öregem reám parancsolt, hogy kisérjem fel a Bikszádi fürdőre, — ő már öreg — s méltán, megkívánhatja a fiától — a ki mellesleg mondva segített neki annyi pénzt elpocsékolni — hogy gardírozza őtet e világ fürdőbe, — s aztán kívánta, hogy szapultassam ki magamat is akár meleg, akár hideg zuhany- nyál — s ez mint az öregem tartózkodás nélkül magát kifejezi, — ilyen tintás fundamentumu embernek nem is lesz olyan rósz.

— Persze az egész költség az öreged terhére ment ugye?

— Természetesen, — viszonzá Géza — hiszen ha áldozatot kellett hozni valakinek, akkor is az csak én valék.

— Tudom, hogy abban a fészekben keményen untad magad.

— No hát azt éppen nem mondhatnám — sőt inkább nagyon is jói mulattam; — tudod délelőtt a Cura sétáján e8y debreczeni molette özvegy hentésnének csavartam el a fejét, az esti szürkületben pedig egy gömbölyű kis papnéval élveztem pásztor órákat — hony sóit qui mai y pense.

— Végül az Anna bálon kicsibe múlt, hogy meg nem házasítottak.

— Na kedves Gézám ez roppant érdekes, — monda Tihamér — remélem nem rejted véka alá ezt a kalandot?

— Ha nem untat kedves ezimborám hát ülj le és vedd az agyaradra ezt a lond- rést és hallgasd.

— Kedves atyámmal fel érvén a hires Bikszádi fürdőbe, már akkor is mint az előbbi években szép fürdő társaságot találtunk fenn, — kik nem mind voltak ott azért, hogy a jeles viz gyógyhaiásában keressék fel elvesztett egészségüket, hanem hogy a társaság pezsgő életében gyönyörködjenek, — vagy rokonaik kedvéért rázták le magokról a minden napi élet porát s fejtenék ki — különösen a nők — a divat és elegantia vívmányait.

— Az öreg S/okondyék is fenn valá- nak Férni nevű leányukkal — az öregek vén csontjaik reparáltatása czéljából, — a kis leány pedig azért, hogy kurizáltasson magának, s esetleg ha horgára egy aranyhal akadna, hogy segítse azt szárazra tenni.

Mint fürdőben szokott lenni a társaság meglehetős vegyes volt; s rendesen az egy osztályhoz tartozók vagy az egyenlő müveitségüek természetesen egy társaságot képeztek.

Azonban nem lévén nagyon mibe válogatni egy két órát csevegés közt töltöttem azon pár leány nyal, kik ott fenn valának s köztök Szokondy Femivel is.

Ez nagyon tetszett az öreg Szokondyék- nak s midőn agusztus 16 án este a hires Aqnabál javában folyt, Femivel jártam egy két csárdást s daczára annak, hogy csak olyan pic/.iny, de piros pozsgás kis teremtés vala, alig ért fel a hónomaljáig, de azért még is úgy meg forgattam, hogy csak úgy pördült a ruhája. .

Az egyenes lelkületű, s szókimondó öreg Szokondyné, oda kiáltott a táncz alatt nekem, hogy „szorisd hozzád nem anyád.“

(A Sz’erzŐ megjegyzi, hogy ez 1859 ben megjárt», mert mentül közelebb járt az ember beszéde a nép szavajárásához, annál magyarosabbnak tartatott az.)

De hát Szokondyné különben is szerette vo'na, ha a legkissebb gyermekét végleg magamhoz szorítottam volna.

Másnap ebéd után a Móricz épület széles és kényelmes terrászán, egy pádon I éppen Con amore szivarozgattam, mikor mellém települt, a bőbeszédű kedves Szokondy néni.

— Mondhatom, hogy pompásan mulattak kedves öcséméit tegnap este; — de hát úgy is kell azt tenni — addig mulasson az ember, mig nőtlen'-—vezeté be a beszédet hunyorgatva a vén Szokondyné.

— Hát ha megházasodik az ember, altkor aztán nem szabad mutatni? Kérdezőm.

— Hja akkor már más mulatságok kötik le a fiatal házasokat mondá a kedélyes öreg Szokondyné, s nagyot sandított hozzá

— Értem drága néném, — de hát mégis nem jó volna, ha az embert a Hymen láncza annyira megszorítaná, hogy még ilyen ártatlanul sem mulathatna, mint mi tegnap este, — hát én akkor gondolkozóba esem, hogy megházasodjam e — vagy sem ?

— Hogy megházasodjon-e — öcsém uram — vagy sem ? — hogy lehet ilyenről még csak gondolkozni is, — meg bizony kedves öcsém — mert higyje meg, hogy csak az a boldogság.... Aztán nem tudja azt a nótát hogy: „páros élet a legszebb a világon.“ — Aztán meg édes öcsém éppen most van a legjobb korban.

— Már túl vagyok rajta — kötődtem a nénivel — én úgy érzem, hogy eddig kellett volna megházasodnom, — de most már 27 évvel tán nem is igen kapnék leányt.

— Micsoda? — hogy öcsém nem kapna leányt, >'— na arról felelek, -— hiszen, hogy tovább ne menjek, itt van az én angyal kis Femikém, az én ártatlan tubiczám, — olyan mint a kezes galamb, mérget veszek rá, hogy ha öcsém egyetlen kicsi szót szóll, abba a perezben igent mond. — ...aztán milyen áldott teremtés azl.... a mellett, hogy roppant gazdasszony t— tud az ám nagyságos asszony is lenni.

— Igazán meg vagyok hatva kedves asszony néném, a nagy bizalomért; — vi- szonzám én — de hát úgy tessék venni a

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári-; és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.