Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-26 / 13. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 13-ik szám. Szatmár, 1901. márczius 26. * ÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEL MINDEN KEDDEN. 1 AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Pél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Közéégek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János kSnyvnyomdája EütvSs-utcza 2 ik sz. alatt. = OnBUBFON'SZAM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap kiadéhivatalában a legolcsóbb árak mellett átvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. I Böszörményi Károly 1822-1901. Kicsiny ez a mi városunk, kevés a kiváló ember közöttünk, annál több okunk van tehát ezt a keveset megbecsülni. Az elhunyt ezen kevesek között a legelsők közé tartozott Polgármestere volt e városnak 23 éven keresztül, s hogy ez állását mintaszerűen töltötte be, a legfényesebb bizonyíték mellette az, hogy e hosszú idő alatt, sem azután soha egy suttogó szó sem hallatszott, mintha állásában az önérdek bármi csekély mértékben is befolyásolta volna. Pedig mi- nálunk oly könnyen kél lábra a gyanú, hogy a közéletben szereplő férfiak közül alig akad egy is, a kit annak legalább egy gyenge hullámverése ne érintene. Puritán becsületessége mellett kiváló kötelességtudása volt a másik erény, a melylyel é város boldogulásán dolgozott. Ritka két erény, mindkettő olyan, a melynek nyomában áldás kél. Áldás a városra, áldás magára az erények tulajdonosára is. A város haladt a fejlődés utján s ő kivivta magának a közbecsülést. Olyan időben került a város élére, a mikor egy hosszú múlt után mindent elölről kellett kezdeni. Századok alatt csak tespedés és a létért való állandó küzdelem volt a város élete, s mikor végre felvirradt a szabadság napja, e minden fejlődésnek létalapja s a szivekben egyszerre felébredt a* * vágy pótolni a múltak mulasztásait, neki jutott a legnehezebb szerep, mérsékelni a rohanni akarást s irányt szabni a szükséges haladásnak. Ezt a feladatot is fényesen oldottgAmeg.,' Polgármestersége alatt épulíV"az uj városháza, a szinhág, a közúti vaS- hid, a két kaszárnya és a méntelep. Alatta vette kezdetét a műgyalogjárók készítés^, a mely ma a városnak majdnem Össszes utczáít1 befutja s legfő- képen adja meg annak a városi jelleget. A mily szigorúan takarékos volt a saját vagyonában, ugyanolyan, sőt talán még nagyobb szigorúsággal takarékoskodott a város vagyonával Minden legkisebb kiadásra kiterjedt figyelme s kérlelhetetlenül ellene volt, ha valamiről azt látta, hogy az elkerülhető. Az ő működése alatt végig lehet tekinteni a város számadásait és meggyőződhetik róla bárki is, hogy hasztalanul egy fillér sem adatott ki. Érdemeit nemcsak polgártársai, de a király is elismerte, a ki ez érdemek jutalmául öt kir. tanácsossá nevezte ki s később a Ferencz József-rend lovag keresztjével tüntette ki. Ez érdemek előtt meghajolva, a mikor az elismerés koszorúját letesz- szük az elhunyt koporsójára, azt kívánjuk, hogy az Isten sok ilyen férfiút adjon városunknak I Városi közgyűlés. — Az uleini iskolák államosítása. — . Szombaton d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlés volt, melynek tárgyát az elemi népiskolák államosításából kifolyólag a r. kath. fiú iskolával szemben felmerült nehézségek ellintézése képezte, fej Tudvalevő ugyanis, hogy a közgyűlés azon határozatát, melyben az elemi oktatás államosítását kimondta, Meszlényi Gyula püspök megfelebbezte, tiltakozván az ellen, hogy a r. kath. elemi iskola is államósittassék. E felebbezés volt az oka, hogy a kérdő-; véglegesen máig sincs el döntve s miután a közoktatásügyi kormány úgy akarja az ügyet elintézni, hogy minden irányban megnyugvással fogadják, a nehézségek kiegyenlítése végett többféle kísérlet történt, s ma úgy áll a dolog, hogy teljes reményünk lehet, miszerint a jövö óv őszére az államosítás befejezve lesz. A múlt hetekben e czélból itt járt Halász Ferencz mint osztálytanácsos, s akkor egy értekezlet tartatott, mely az előadott módozatokat helyeseknek találta. Ezen értekezlet megállapodásait terjesztette a tanács a közgyűlés elé, mely ahhoz hozzájárult, a további fejlemény tehát az, hogy a közgyűlés határozata most már megnyugtatja a püspököt, mely esetben a felebbezés tárgytalanná válván, a végleges döntés minden akadály nélkül megtörténhetik. A közgyűlés határozata, mely a kérdés e részét teljesen megvilágítja, a következő : Közgyűlés az értekezletnek tanács által is elfogadásra ajánlott javaslatait a városra nézve előnyösnek tartja, s a város anyagi és kulturális érdekeinek kellő megvédése mellett minden módot és alkalmat meg akar adni arra, hogy a nép iskolák államosítása városunk területén mielőbb végrehajtassák. Épen ezért közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy a szatmári róm. kath. elemi fiú iskola czél- jaira eddig szolgált telket és épületeket 1 rótn. kath. ellemi fiú iskola állandó használatában az alábbi feltételek mellett jövőben is meghagyja : a) A szóban forgó házastelek, mely a szatmári 72. sz. tjkvbén 82. hrsz. alatt foglaltatik továbbra is Szatmárváros tulajdonát kép;zendt. b) A város azon időtől kezdve, a midőn az itteni elemi népoktatás államo sitása iránt a közoktatási kormánynyal kötendő szerződés jogerőssé váland, mindazon járulékokat, melyeket most a szatmári róm. kath. elemi népiskola javára tanítói fizetések és egyébb illetmények czimén, dologi szükségletekre, épület fen- tartására stb. kiszolgáltat végleg beszünteti, azontúl a róm. kath. hitközség a várostól a róm. kath. elemi fiúiskola czél- jaira semminemű hozzájárulást nem igényel mindaddig, amíg a város ilyen czi- men esetleg más felekezetnek segélyt nem nyújt a mely esetben törvény szerint a róm. kath. hitközséget megillető arányos segélyt igényelheti. c) Azon esetben, ha a róm. kath. elemi fiúiskola, ezen hitközség tagjaira a népoktatási törvény 11 szakasza alapján kivetendő iskolai adóból vagy más ehez hasonló forrásból tartatnék fent, ezen hitközségi iskolai adózás egyáltalán nem érintheti a róm. kath. vallásu lakosoknak azon kötelezettségét, a melyet á város a közoktatási kormánynyal a népoktatás államosítása ügyében kötendő szerződésben a város közönségének egyetemére elvállalt. Mert a város által a népiskolák államosításából kifolyólag a közoktatási tárcza javára kötelezett járulék iskolai adó természetével nem bir. A róm. kath. vallásu lakosok javára tehát a saját iskolai adózásukból kifolyólag sem a népoktatási törvény 36. szakasza, sem más alapon a várossal szemben semmi féle leszámításnak vagy leszámolásnak helye nem lehet. TÁRCSA. Mindennapi történet. Irta : J—* B—a. Ott ültünk együtt egy kisvárosi szálloda kertjének susogó fái alatt hárman egy szép holdvilágos estén. A poharak csak néha-néha csendültek össze, mélyen elmerültünk a beszélgetésbe, szomorú történetek járták. Keresztessy Ilona és Gáspár Károly, őróluk szól a történet. Az előbbi régi nemesi család egyetlen sarja, a kinek ősei évszázad előtt a királyok környezetéhez tartoztak. Az utóbbi ügyvéd egy vidéki városban, a saját szorgalmával lett azzá, szegény szülők gyermeke. De szerették egymást nagyon, az ő szivök nem ismert társadalmi rangkülömb- séget. Ábrándoztak jövendő boldogságról, csendes magányról, majd... ha egészen egymásé lehetnek. Ámde közöttük volt az akadály, melynek gondolatára félelemmel teltek el: az a mindennapi életben mindennapi alak, a keménys/.ivü anya, ki véleményének megalkotásában a társadalmi előítéletektől legkevésbé sem ment, nem úgy mint leánya. Ilona többször, sőt igen gyakran említette anyja előtt szive választottját, ákit annyira szeret, annyira imád. Azonban mindannyiszor csak rideg, visszautasító, az alig elfojtható indulat hangján adott választ kapott. „Nem leányom, nem tűröm, hogy Gáspárral, valamely bensőbb viszonyt folytass. Te, egy ősrégi nemes család ivadéka, egy kisvárosi fiskálishoz menjél nőül, a kinek alig van miből megélnie; te, aki mindig fényhez, pompához szoktál ? Ugyan, ugyan hova gondolsz ? I“ Es hasztalan volt minden beszéd, hasztalan minden könyörgés. És Ilona ilyenkor megtörve lement a kertbe; felkereste a legsűrűbb, legelhagyatot- tabb helyet, zokogott sokáig keservesen, mert lelke a sírásban némi megkönnyebbülést talált. Talán mégis eltudta volna viselni sorsának súlyát, talán hosszu-hosszu idő elteltével behegedt volna az anyja nagyra- vágyásával a szivén ütött seb, ha a sors, mondjuk a nemezis egy ily pillanatban eléje nem vezéreli a szeretett férfit — Éppen Keresztessyéknél járt. „Anyádnál voltam szivem, de sajnos — eredménytelenül. Nem ridegen, de majdnem durván utasított vissza. — Tanácsolj valamit, angyalom, mitevők legyünk. Elhagyni egymást? Ugy-e arra nemis gondolunk?“ és a felelet reá számtalan csók volt. — Aztán zokogva borult a leány kedvese vállára s alig hallható szóval suttogta: „Elhagyni egymást? Soha! De meghalni együtt, ha akarod itt, e pillanatban kész vagyok I“ És ez a gonosztól sugallt eszme a férfi lelkében viszhangra talált. — Hosszantartó öleléssel váltak el egymástól. Ki tudja? Talán utoljára ölelték meg egymást ?... Ilona visszatért szobájába s áhítattal, mint a halálra készülő, Istenhez fohászkodott. De ajtaján ideges kopogtatás hallatszik és utána anyja lépett be. — Arcza szoktaln hidegséget tükröz vissza és minden habozás nélkül kíméletlenül előadja jövetelének czélját. „Most volt nálam Korponay báró és megkérte kezedet, amit én oda is ígértem neki, bár tégedet sem a házban, sem a kertben nem találtunk, bizonyára ismét oktalan ábrándjaidnak engedted át magadat. — Elhatároztuk, hogy a kézfogót holnapután tartjuk meg“ aztán ; gúnyosan tette hozzá. „Remélem megnyertem utólagos beleegyezésedet ? Megértettél ?“ És sarkon fordulva elhagyta leánya szobáját. Egy szó, egy hang sem esett Gáspárról. A leány szivét mintha vadállat körmei marczangolták volna szét, arczát, a nehány nap előtt még oly üde, rózsás arczot elhagyta minden cseppnyi vér. * • ♦ A Keresztessyék parkjábau, ott ahol a fák legsűrűbben zöldéinek, egy tisztás van. — Fölötte a lombok összehajtanak, sugnak-bugnak, mintha arról mesélnének, hogy milyen boldogtalan is lehet az a leány, a ki most ott ül az asztalfőn báró Korponay mellett, és a kinek most a kézfogója van. Egyik felköszöntő a másikad éri, valamennyi a bájos menyasszonyt élteti. Mindenki mulat, mindenki vig, csak ff szomorú, csak ő megtört; hiába valók a hízelgő szavak, hiába hiába hangzik egy- egy felköszöntő után a tuss, az ő arcza halvány marad, mint a hervadt rózsa. — Ajakán mintha fagyos volna a kényszeri- tett mosoly, szemeiben mintha hideg volna a sugárzó tekintet. És mikor a legélénkebb kaczagás, jó kedv zaja tölti be az illatos levegőt, a menyasszony szeme hirtelen egy pontra néz, most már nem erőltetett mosolyra nyílnak ajkai, mintha valami mentő angyalt pillantott volna meg; és valóban az volt, az ő mentő angyala, aki Őt egy másodpercz múlva örök időkre megfogja váltani a kínos élet minden terhétől, minden bánatától. Merően, bátran, mosolyogva néz Gáspár szeme közé, ki halált osztani készen tartja fegyverét. Egy dörrenés, a menyasz- szony ájultan rogy össze, de a golyó czélí tévesztett. A vendégsereg még rá sem ér a székekről felugrálni már egy második lövés hallatszik a tisztás széléről és Gáspár Károly a gyepre hanyatlik; melléből csendesen szivárog a vér. * * * 1 Az újságok Keresztessy—Gáspár ügyét tárgyalják, a társaságokban széliében erről folyik a beszéd. Mindenki feszült figyelemmel várja, mit hoz a holnap. Végre felvirradt a várva-várt nap. A törvényszéki tárgyaló-terem mintha nem volna oly rideg, mint máskor, a bírók mintha biztatón, reményt keltőn tekintenének a vádlottra. Egykedvűen ül Gáspár a vádlottak padján, nem figyel semmire, csak héhaF szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmány 11 gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Ké*zit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart, mindennemű egyenruházati czikkeket Szatmár, IDeáOx-téx. "Tvráxosixá,zép'ü.let.
