Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-01-08 / 2. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 2-ik szám. Szatmár, 1901. janu TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Villamvasut és villamtelep. A haladást' nem lehet erőszakolni, mert ez csak lassú fejlődésnek szokott eredménye lenni. Semmiféle intézmény nem prosperálhat, melynek hiányzanak létfeltételei. Ez igazságok , beigazolást nyertek a mi villamos vasutunknál is. Sokan megmondták előre, hogy az nálunk nem boldogulhat s egyáltalán nem fogja kifizetni magát, mert egyrészt a távolság, mit a város területén megfut, nem olyan nagy, hogy az emberek szükségét éreznék használatba venni, másrészt a személyforgalom sokkal kisebb, hogysem még a távolság megléte esetén is valami nagy haszonra lehetne kilátás. De az optimisták, kik mindent rózsaszínben látnak, meggyőződéssel hirdették, hogy a villamos vasútnak jövője lesz. Különösen két szempont birt döntő hatással, a mely aztán a kétkedőket is meghódította, az egyik, hogy szépészeti és egészségi tekintetből sok-, kai helyesebb a város területén keresz- tülmenő részét a hegyi vasútnak villamos erőre, mint gőzerőre berendezni; a másik pedig, hogy a mennyiben a villamos áramöt a városi telep fogja szolgáltatni, ebből a városnak anyagi haszna lesz, s a villamos vasút kifogja rántani a villamtelepet a' defi- czitbol. : Két hónapja, hogy . a villamos vasút megnyílt s már e rövid idő is elegendő volt annak beigazolá- sára, hogy' a két szempont közül a második, t. i: a város részéről remélt anyagi haszon nem következhe- tik be, vagy ha igen, akkkor ez csak a villamos vasút tönkremenésével és akkor is csak igen rövid időtartamra, miután a villamos vasút a megfelelő bevétel nélkül a napi áramfogyasztási sokáig nem fedezhetné. S a mennyiben a város és a vasúttársaság között szerződés áll fent, mely szerint a város köteles az - áramot szolgáltatni, a vasút pedig egy bizonyos mennyiségű áramot igénybe venni, előállott az a helyzet, hol a szerződés pontos betartása káros az egyikre, be nem tartása pedig káros a másikra nézve. Ha a vasútnak ugyanis igénybe kell venni a kikötött napi áramot, ez rá nézve a tapasztalt csekély bevétel mellett nagy károsodást jelent, de ha a vasút a meneteket a viszonyokhoz képest leakarná szállítani s ily módon kevesebb áramot használni, ez meg a város kára volna, s a város szempontjából abba belemenni nem lehetne. Minthogy pedig a helyzet olyan, a minőre a szerződő felek a szerződés megkötésekor egyáltalán nem gondoltak, kétségtelen, hogy a változott viszonyok folytán a szerződést vagy módosítani, vagy megszüntetni kell, vagy pedig keresendő egy olyan megoldás, mely mindkét félnek érdekét kielégíti. A szerződést módosítani olyformán, hogy a vasút a meneteket leszállítsa, ebbe a város — mint fentebb már mondottuk — bele nem mehet. A villamos telep haszonnal dolgozhatik, ha egész nap működésben van, de kárral dolgozna, ha napjában megszakítással működnék, mert a kiadás ezen működés mellett is körülbelül akkora volna, mintha egész nap működnék, a bevétel ellenben tetemesen kisebbednek A mig tehát a szerződés fent áll, addig a város részéről szorítandó a vasúttársaság annak betartására, s attól semmiféle eltérést megengedni nem szabad. A szerződés megszüntetése a város részéről kívánatos volna, de az meg a vasúttársaságra nézve nem ajánlatos. A városnak ebből a szerződésből haszna nincs, ez az összeköttetés a villamossal csak kárt jelent. Mint a tapasztalat már eddig is megmutatta, épen az a főérdek szenved mellette, a miért tulajdonképen a város a villám- telepet létesítette, a köz- és magán- világitás jósága és zavartalansága. Mióta a villamos megindult, azóta az utczai világítás a lehető legroszszabb; hol egyik városrész, hol a másik van sötétségben, s nem volt azóta olyan nap, a jnikor a közvilágítás teljes lett volna A.;folytonos üzem miatt tönkremegy a telep, s a mi hasznot a vasút hajt, arra kell fordítani, hogy a hiányok pótoltassanak. Az elmúlt két hónapban az egyik mizéria a másikat érte s mindez a szerződéses viszonynak következménye. Valóságos öröm volna attól a szerződéstől szabadulni. A vasúttársaságra nézve azonban előnyösebb; ha az áramot mástól kapja, mintha e végből neki kellene egy egészen uj telepet abból a czélból felállítania, hogy a villamos részére szükséges áramot előállítsa. Egy ilyen telep még úgysem fizetné ki magát, mintha a szerződés értelmében egész nap járatnia kellene a kocsikat. Mi volna tehát a teendő, s hogyan lehetne megoldani a kérdést úgy, hogy a város is, a vasúttársaság is jól járjon ? Szerintünk ennek csak egyetlen megoldása lehetséges, az t. i. ha a vasúttársaság a városi villamtelepet megvesz«, Nincs semmi kétség az iránt, hogy a villamtelep hozzáértő kezekben hasznos vállalat volna, s csakis a városi kezelés ismert hiányosságai okozták, hogy eddig még semmi hasznot nem produkált. A vasúttársaság pedig rendelkezik nemcsak a szükséges szakerőkkel,' de a még szükségesebb üzleti szellemmel is, meg van tehát nála minden tényező arra nézve, hogy a villamos telepet nyereséges módon kiaknázza. A villamtelep és a villamos vasút egy kézben, ha egyebet nem, annyit mindenesetre eredményezne, hogy a legrosszabb esetben, ha nem is hozna tiszta hasznot, de elhárítaná azt a kárt, a melylyel a villamos vasút ez idő- szerint dolgozik. A vasúttársaságra nézve tehát sokkal jobb volna a jelenlegi állapotnál. És a kérdés annál időszerűbb, mert a városi villamtelep tényleg eladás tárgyát képezi, s hacsak valamennyire kedvező ajánlat tétetik is, a mai hangulatot ismerve, bizonyosan el is adatik. És az is bizonyos, hogyha a város az eladásnál kedvezményeket nyújthat egyik vagy másik vevőnek, TÁRCZA.-«-•oGHOODsa»»-»A rózsaszínű levélke. Reszketett a keze mégis egy kissé, mikor ráírta a'czimet a rózsaszín borítékra. Szép arczát pir futotta el, szemei szokatlan fényben ragyogtak, homlokán egy piczinyke redő képződött. Mintha tanakodott volna valamin — De csak egy pillanatig tartott az egész; a kis redő elsimult s arczán eloszlott a pir. . Ismét a szép, a hóditó ' Zóra volt; az előkelő társaság kényeztetett ünnepeltje. Felkaczagott. — ^Kaczagni való vagyok, mintha csak . egy,. 16 éves leányka volnék.“ Oly hosszas tanakodás kellett e pár sor megírására . és olyan jóízűen- kaczagott önmagán. —. Hogy is tudtam habozni csak egy pillanatig is? Szegény Elemér csakugyan megérdemel tőlem ennyit. Két h>MÍ kitartó udvarlás után csak megérdemel egy kicsike „légyottotu. Olyan szépen- kérte tőlem a minap a keringő alatta s. én elég kegyed en voltam, akkor megtagadni, tőle. Szegény Eleméri No. annál nagyobb lesz az örömé most, ha - megkapja levelemet. Ma , estére Nándor | npmét conzul estédére megy, — egyedül leszek, remélem, megfogja iérteni. És e pár sor megírásán égy fél óráig tanakodtam; mintha isten tudja, micsoda nagy'dolog lenne egy 1ús- légyott. Teljesen megnyugodva: állott fel i ró - asztalától. Kalapot, köpenyt vett. - A levélkét köpenye, zsebébe rejtve, '‘k'omoroája legnagyobb csodálkozására — . daczára a kora délelőtti időnek -í4 sétára indult. Persze az ilyen kis levélkét nem jó még a komornára sem bízni. Szép fejét a hinta szék párnáján nyugtatva, álmatag tekintettel nézett az amik óra mutatójára.. Alig múlt 9 óra .még- A langy meleg illatos levegőjű kis bpudoireban csak egyedül volt a szép Zóra. Gyönyörűen nézett ki. Nem csoda, ha az egész társaságban az volt az egyhangú vélemény, hogy ő a legszebbe asszony, a rósz nyelvek hozzá tették ugyan azt is, hogy a legeoquettebb. De ez csalt ráfogás. Azok a pikáns megjegyzések pedig, melyeket férje iránti tör- hetlen hűségéről suttognak, azok meg éppen nem. felelhetnek meg a valóságnak. O jó feleség, tudja, hogy-a férje nagyon szereti. s feltétlenül bizik benne ; hogy ne szeretné tehát, ő is. — Hiszen olyan jó ember is az Ő férje; csupa figyelem, gyöngédség ;- kedvteléseit soha sem korlátozza, szeszélyeinek nem áll útjában. S az az angol hidegsége olyan kedvessé t^szi őt még a szép Zóna előtt isi — Pedig ő a felesége 5 voltaképen neki köszönheti azt, hogy most ragyoghat. Mint szegény leányt emelte őt magához. Hogy- ne lenne tehát ő is gyöngéd |hozzá. * Nem is választ a szép Zóra még ékszert sem magának, - mielőtt férjét meg nem kérdezi í tetszik-e neki. A premiereken, estélyeken, bálokon is-csak a férje kedvéért jelenik meg, mert tudja, hogy jól lesíkr neki az a-Hódolat;- rajongás^melylyel nejét fogadják. ' - ' 1 Ennyi és még számtalan ilyen gyöngédség a szép Zóra részéről csak elég viszonzás az ő szerelméért. S csak nem lehet talán rósz néven venni egy olyan szép asszonytól, ha udvarolnak neki 1 ő sem utasítja vissza az udvarlást. Ez nem egyeznék meg a jó Ízléssel. S az az ártat lan kis légyott, a mit mára Elemérnek adott, — az nem érdemes szóra sem. Meg azt nem is fogja megtudni a férje. Elemér discrét ember. Azt mondják ugyani róla, hogy kétes existentia, — de az bizonyosan csak ráfogás. Ilyen gondolatok foglalkoztatták a szép Zórát, mig folyton a halkan ketyegő óra mutatóját nézte. Már 3 negyed j-o; -talán már jön is Elemér. Csakugyan halkan nyílik az ajtó, Zóra idegesen rezzen össze. — Ön az ? — kérdé suttogva. •— Igen, én vagyok, édesem. Zórá a megdöbbenés kifejezésével szemeiben tekiar_a. belépőre. Csak a feíftí volt. j— Elmetfi&elem előtt kiy'áhtam üdvözölni még — kezdé, Zóra mellett helyet foglalva — s megkérdezni, nem jött-e- kedve velem tartani ? szép estély lesz, — Köszönöm Nándor én: ma nem I megyek, gyengélkedem. — Remélem, nem lesz komoly a É&S— Oh szót sem érdemel, épen azért nem veszem rósz néven, ha nélkülem jól mulat. —t Csak nem küld még el? Zóra idegesen tekintett az órára. ) —í Mindig jól esik önt mellettem' látni, de nem szeretném,. ha miattam késne el. — Köszönöm figyelmét. Megyek is mindjárt. Ön ma nagyon is szép, Zóra. — Csak nem fog bókolni nejének. — Nem, csak gyönyörködöm önben. Mit gondol, ugy-e sokan irigyelnek engem öu miatt ? — Ah, egyik bók a másik utáp. Menjen inkább Nándor, mert elkésik. Nándor észre se látszott venni neje izgatottságát, minden ápropos nélkül uj thé- mára tért át. "- Mit tart ön Zóra B. Elemérről ? Zóra alig tudta meglepettét palástolni e kérdésre. Nagy megerőltetése.b« került a közönyös felelet. • *3« — Sokkal kevésbbé ösmerem, semhogy Ítélhetnék róla. Azt mondják'.kétes existentia és gentlemenségéhez sok szó fér. — Igen, mondják. Az óra elütötte a tizet. Zórit' izgatottan járt fel & alá a boudoirban. — Tíz órai Nándor ön elkésik.1 ■_— Igaza van édesem, megyék, — de igaz, még egy kis átadni valóm van. Egy kis ajándékot vettem magának. A tulajdonosa maga kinálta nekem megvételre. De úgy látszik nehezen vált meg tőle, mert ugyan nagy árt szabott érte. íme fogadja tőlem. A szép Zóra elsápadt. Kinyújtott keze lehanyatlott, — egész teste remegett. Délelőtti kis rózsaszín levélkéjét nyujtá felé férje. — Ah! a pimasz 1 — sziszegte ajkába harapva. Fekésházy. szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papiöltöny őket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
