Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-17 / 51. szám

Tizennyolczadik Évfolyam. 51-ik szám. Szatmár, 1901. deczember TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 | Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: — Morvái lános könyvnyomdája Eitvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása : jiw jltl -aragar A Kölcsey-kör. Vasárnap d. e. ll órakor tartotta évi rendes közgyűlését a Kölcsey-kör. Az érdeklődés nagyon kevés volt, alig gyűltek össze annyian, hogy alap­szabály szerint megtartható legyen. Máskor is igy volt, kivéve az első pár évet, amikor működését megkezdte. Aliban az időben még lobogott az u. n. magyar szalmaláng, de ma már | láng kialudt s átvette szerepét a minden társadalmi intézményeinknél egyfor­mán tapasztalható közönyösség. Város és megye karöltve lelkesült a megalakításánál, s ma a megye egészen hiányzik, sőt a város is alig­hogy látható. Mi lehet az oka ennek a nagy elhidegülésnek ? Olyan kér­dés, a mi felett érdemes egy kissé gondolkozni. Szatmár város földrajzi fekvésé­nél fogva központja a megyének, de nem központja szellemi tekintetben. Közte és a megye között nincsen semmi összekötő kapocs, úgy állnak • egymással szemben, mint két- teljesen idegen. Egyik sem érdeklődik a másik iránt. A megye dolgaival nem fog­lalkozunk mi, a mi dolgainkkal nem foglalkoznak ők,- s egyik sem keresi az alkalmat, hogy a másiknak kedvé­ben járjoh. Pedig valamelyiknek keres­nie kellene, hogy' közöttük barátságos visszony létesüljön. Ha a megyei vagy mondjuk inkább a vidéki közönség néha nagyobb mérvben felkeresi vá­rosunkat, a városi publikum úgy el­zárkózik, mintha valami veszedelem fenyegetné, ha esetleg velük össze­kerülne. Viszont aztán, ha a város kezdeményez valamit, épen olyan tün­tetőleg nem vesz róla tudomást a vi- dék s épen úgy nem érdeklődik, mint. a hogy 1 város teszi. Pedig nagy érdekünk volna, hogy városunk egy olyan hely legyen, a hol a vidéki közönség magát otthon találja. Bennünk a hiba, hogy ez nem Ugy van s picziny látkörünket mutatja, hogy nem igyekszünk rajta változtatni a helyzeten. Sőt roszabbat teszünk, mert a helyett, hogy a közeledésen dolgoznánk, épen azon működünk, hogy minél inkább távolodjunk egy­mástól. Csak legközelebb is példa reá | városi közgyűlés eljárása, mikor a gazdasági egyesület kérelmet a ló­versenyre minden ' évben adni szokott. 800 K iránt nem teljesítette. Hogy Szatmár megyei székhely legyen nagyon kívánatos, de szerin­tünk sokkal kívánatosabb volna, hogy | vidéknek egy olyan központja le­gyen, a hol a vidéki közönség magát, otthonosan érezze. Ha ezt megtudjuk csinálni, akkor többet nyertünk, min*ha a megye székhelyét idehozzák. Három olyan egyesület működik városunkban, a melyet közösnek mond­hatunk. A Széchényi-társulat, a Szat- mármegyei gazdasági egyesület, és a Kölcsey-kor-. Archimedes csak egy szilárd pontot kívánt, 1 mely a föl­dön kívül feküdjék, s arról az egész világot képes lett volna kimozdítani sarkaiból, nekünk három is van és még sem tudunk semmire menni, pedig | három pontról buzgó odaadás­sal nagyot lehetne változtatni a hely­zeten. TÁHCZA. Ki a győztes? Irta: Miskolczi Henrik. A szines-üvegü vasúti Állomás ércz- nyelvü harangja megszólalt: a vonat Ko­lozsvár felé kész. A vonatvezétő éles kürtje messze hangzik a szabad pályaudvaron: Mehett! A döczögve megindult vonat egyik harmad-osztályú kupéjában négy, korra nézve föltűnően külömböző utas foglalt helyet. A zóna daczára kivülök senki sem ült a kocsiban || igy bátran hódolhattak ama kedvtelésnek, a mit az orvosok ma­radi része: élvezetnek, a modern kor: kár­tékony szenvedélynek tait: a dohány­zásnak. Az utasok egyike, egy pelyhes állu csinos ifjú, hosszú, vékony ujjai között: czigareltát 'csavar; a második fiatal ember, kinek erősen felkunkorodó bajusza Vilmos császáréhoz hasonló: gyenge trabukó szi­varra gyújt; a harmadik legény-ember, ki körszakállu, piros arczu: hosszú Virgi­niát szőrit foghegyre. Végre a negyedik, a legérdekesebb utas, egy jó húsban levő, mondhatni hájas bácsi, ki1' disznókereske­dőnek látszik, de csak „fáíbláfc“ dolgozik: egy gyönyörű szép, valódi“ tajték, ezüst kupakos, öblös pipából nag.y füstkarikát ereget. A finom csetneki dohánynak mesz- sze száll az illata. A pipa tulajdonosa, az utasok ősi szokása szerint, csakhamar beszédbe bo­csátkozik az Újakkal, kik más mulatság hiányában szívesen ragadják meg a tár­salgás fonalát. — Ha szabad kérdeznem : hová utaz­nak az urak ? — Kincses Kolozsvár városába, vá­laszolta a körszakállu. — Oda valók az urak ? kiváncsias­hodott a testes ur.' * —| Oda is, nem is, felelte a pelyhes állu Mike. A megyeházába megyünk, toldta hozzá a felkunkorodó bajuszu Keines. '■ Fogolynak ? • — A főispán kegyessége folytán — kiadónak. — Azon édes reményben, hogy raj­tunk onnan soha ki nem adnak. — Tehát szép város Kolozsvár? — Van sok impozáns épülete, köz­tük legszebb | városháza. — Vannak gyönyörű templomai. — Van téli és nyári dis/es háza, hol a színművészet múzsája barátságos -ta­nyát lel. — Van pompás sétánya is. — S milyen a társadalmi élete ? — Az széthúzódó. Sok az osztály kü- lömbség. Mágnásaitól kezdve egész a hos­I táti emberig a saját kaszinójába jár. De Egyenként, kidőltek sorainkból azok I férfiak, akik közösen dolgoz­tak e. három egyesületben a vidékiek­kel, s nem akadnak közöttünk mások, akik helyüket betöltenek. Jandrisits János, Tabajdy Lajos, Kiss Gedeon, dr. Farkas Antal elköltöztek egy jobb hazába, s nincs aki pótolja őket. Anyagias gondolkozás minden téren, az ideális czélokért való önzet­len munka megy kifelé a divatból. Pedig üdvös eredményt csak úgy érünk el és városunk javát csak úgy fogjuk kiküzdeni, ha követve az elődök példáját mi is kivesszük részünket a közös munkából. És ezt tenni annál könnyebb, mert megvan a tér, a hol dolgozni lehet. Egy ilyen tér a Kölcsey-kör is. Eredetileg úgy volt tervezve, hogy neme ak városi, de vidéki is legyen. Összekötő kapocsnak készült a város és a megye közönsége között. Nevét attól i férfiútól vette, akire Szatmár- megye rnindik büszkén tekint, mint legnagyobb fiára. Ez a kör volna hí- Jáfeiegtí remterti a-szed Umyií \ !;fő­pontot s ez által á megyét vagy leg£ alább is azt a vidéket, a mely' körül­vesz bennünket, barátjává tenni vá­rosunknak. Eddigi működésében ezzel az irányelvvel keveset törődött, de ha igazi feladatának megakar felelni, jövőre annál inkább kell törődnie. Az | pár matiné, u mit síppal dob­bal a városi közönségnek nagy ritkán rendezni szokott, nem lehet az egyedüli czél, a melyet maga elé kitűzött. Ez­zel a munkával nem fogja magához kapcsolni a vidéki közönséget, de HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. azért helybeli ünnepen közös az öröm, kö­zös a vigazság. Egymás szájából kapkodták ki a sza­vakat, Minden mondatukat meleg hév jel­lemezte. H körszakállu Széki, a pelyhes állu Mike és a felkunkorodó bajuszu Ke­rnes szinte neki hevült a dicséretnek. Hi­ába | hazáját minden ember rajongó sza­vakkal Írja le. Még a sokat utazott férfiú­nak is, ha barangolása után visszafér oda, hol a bölcsőjét ringatták, ugy tűni fel, mint mikor óriási-méretű székesegyházból egy bájos kis kápolnába téved. A hivő az alacsony falak alatt néha forróbban tud imádkozni, mint a góihives boltozat alatt. Kolozsvár kidicsérése 'után az ado- mázásra került a sor. A régi felmelegitett és az uj bőrbe öltözött viczczek csakha­mar ugy sziporkáztak, hogy csak isteni csoda őrizte, hogy a kupé lángba nem borult azoktól. Ezeken a jó, rósz adomákon legjob­ban mulatott Siklósi Boldizsár, a testes öreg ur. A könyei is kiperegtek a nagy nevetés folytán. De ennek a nagy vigságnak szeren­csétlenség lett a vége. Hiába minden vig- ságot bánat követi. Sohasem lehet az em- b^r biztos, hogy a főnyeremény felvevése után szélütés nem éri-e. Az a gyönyörű pipa-darab, melyből az öreg ur folytonosan füstölt, egy önfe­ledt pillanatban kiehett tulajdonosának a szájából és nagyot kuppanva terült el a kupé alján. nem hódítja meg a városit sem, a mint a vasárnapi közgyűlés is mutatta. Többet kell tennie, ha számottevő tényező akar lenni társadalmi életünk­ben. Es ehhez nem kell egyébb, mint nagy'obb lelkesülés a vezető egyénekben. A kör igazi működéséről a vidéki közönségnek alig van fogalma. Egy alkalommal történt, hogy' a köp vi­dékre kirándult és matinét rendezett. Ezt töbször megkell próbálnia. Ha a vidék ily módon megismeri, eljön városunkba is, mikor matiné lesz. A legszebb alkalmat teremtheti a kör, a hol város és vidék találkozhatik egymással. Es e találkozásra s az eb­ből fejlődő barátságos viszonyra úgy a városnak, mint a vidéknek szük­sége van. A Kölcsey-kör szép feladatot tűzött maga elé, s ércznél maradandóbb emléket állít magának, ha e feladatát be is tölti. Szivben és lélekben egybe­forrasztani a várost a vidékkel." És hogy e feladatát be is tölt­heti, a vasárnapi Iv^zgyülés u^án_ tel­jes - a Veuitíiiy üuk, mert oly férfiúra esett a választása, mikor az elnöki székbe Kende Zsigmondott ültette, aki egyformán kedves a város és a vidék előtt. Ur és polgár egyszemély- ben. Tekintély a városi • és vidéki közönség előtt. Dolgozni jobban tud, mint mi, s született ur, ha arra kell. Ez a választás forduló pontot képez a Kölcsey-kör életében s őszinte örö­met kelt mindazoknál, kik a kör hatásosabb működését már régen óhajtják. Mindnyájan a pipa után kaptak. A körszakállu hosszú keze csipte nyakon a szép jószágot. Félő gonddal emelte fel, miközben igazi müértelemmel vizsgálta körül, hogy nem törött-e el valamelyik része. — Eltörött? kérdezte érdeklődéssel Mike: —-Szerencsére nem. Nincs semmi baja. — Kár is lett volna érte, Gyönyörű jószág! toldotta hozzá Kernes. — Igazi műkincs, szólt a pipát kezébe véve a felkunkorodó bajuszu ifjú. — Ha gazdag volnék rögtön venném ennek a pipának a párját, nagy hangon a pelyhes állu. Miután meggyőződött, hogy a nyörü pipa-darab ép, mosolygásra ny.ilt a testes öreg urnák szája. Tetszett és hizel- gett néki a kidicsérés. Szinte nagylelkűvé tette, — Ha pipámnak párja volna, ezt az urak egyikének ajándékoznám. — A pipát örök emlékül megőriz­ném, önt pedig legjobb barátaim közzé sorolnám, csapta rá Mike. Az öreg ur gondolt valami furfango­sat. Látszott arczának sunyiskodó mo­solyán. — Kedves jószágom, de miután ké­résnek nem tudok ellentállani: odaajándé­kozom. De kié legyen hármójuk közül ? Hogy tudnak rajta megegyezni ? — Sorsot hüzunk, szólt Keines. meg­szólt gyo­Ü Tényleg, csak szubóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki- állitott, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö­nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, IDeáls-tér. “VáxoslD.á.zép"ü.let-

Next

/
Oldalképek
Tartalom