Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-17 / 51. szám
Tizennyolczadik Évfolyam. 51-ik szám. Szatmár, 1901. deczember TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 | Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: — Morvái lános könyvnyomdája Eitvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása : jiw jltl -aragar A Kölcsey-kör. Vasárnap d. e. ll órakor tartotta évi rendes közgyűlését a Kölcsey-kör. Az érdeklődés nagyon kevés volt, alig gyűltek össze annyian, hogy alapszabály szerint megtartható legyen. Máskor is igy volt, kivéve az első pár évet, amikor működését megkezdte. Aliban az időben még lobogott az u. n. magyar szalmaláng, de ma már | láng kialudt s átvette szerepét a minden társadalmi intézményeinknél egyformán tapasztalható közönyösség. Város és megye karöltve lelkesült a megalakításánál, s ma a megye egészen hiányzik, sőt a város is alighogy látható. Mi lehet az oka ennek a nagy elhidegülésnek ? Olyan kérdés, a mi felett érdemes egy kissé gondolkozni. Szatmár város földrajzi fekvésénél fogva központja a megyének, de nem központja szellemi tekintetben. Közte és a megye között nincsen semmi összekötő kapocs, úgy állnak • egymással szemben, mint két- teljesen idegen. Egyik sem érdeklődik a másik iránt. A megye dolgaival nem foglalkozunk mi, a mi dolgainkkal nem foglalkoznak ők,- s egyik sem keresi az alkalmat, hogy a másiknak kedvében járjoh. Pedig valamelyiknek keresnie kellene, hogy' közöttük barátságos visszony létesüljön. Ha a megyei vagy mondjuk inkább a vidéki közönség néha nagyobb mérvben felkeresi városunkat, a városi publikum úgy elzárkózik, mintha valami veszedelem fenyegetné, ha esetleg velük összekerülne. Viszont aztán, ha a város kezdeményez valamit, épen olyan tüntetőleg nem vesz róla tudomást a vi- dék s épen úgy nem érdeklődik, mint. a hogy 1 város teszi. Pedig nagy érdekünk volna, hogy városunk egy olyan hely legyen, a hol a vidéki közönség magát otthon találja. Bennünk a hiba, hogy ez nem Ugy van s picziny látkörünket mutatja, hogy nem igyekszünk rajta változtatni a helyzeten. Sőt roszabbat teszünk, mert a helyett, hogy a közeledésen dolgoznánk, épen azon működünk, hogy minél inkább távolodjunk egymástól. Csak legközelebb is példa reá | városi közgyűlés eljárása, mikor a gazdasági egyesület kérelmet a lóversenyre minden ' évben adni szokott. 800 K iránt nem teljesítette. Hogy Szatmár megyei székhely legyen nagyon kívánatos, de szerintünk sokkal kívánatosabb volna, hogy | vidéknek egy olyan központja legyen, a hol a vidéki közönség magát, otthonosan érezze. Ha ezt megtudjuk csinálni, akkor többet nyertünk, min*ha a megye székhelyét idehozzák. Három olyan egyesület működik városunkban, a melyet közösnek mondhatunk. A Széchényi-társulat, a Szat- mármegyei gazdasági egyesület, és a Kölcsey-kor-. Archimedes csak egy szilárd pontot kívánt, 1 mely a földön kívül feküdjék, s arról az egész világot képes lett volna kimozdítani sarkaiból, nekünk három is van és még sem tudunk semmire menni, pedig | három pontról buzgó odaadással nagyot lehetne változtatni a helyzeten. TÁHCZA. Ki a győztes? Irta: Miskolczi Henrik. A szines-üvegü vasúti Állomás ércz- nyelvü harangja megszólalt: a vonat Kolozsvár felé kész. A vonatvezétő éles kürtje messze hangzik a szabad pályaudvaron: Mehett! A döczögve megindult vonat egyik harmad-osztályú kupéjában négy, korra nézve föltűnően külömböző utas foglalt helyet. A zóna daczára kivülök senki sem ült a kocsiban || igy bátran hódolhattak ama kedvtelésnek, a mit az orvosok maradi része: élvezetnek, a modern kor: kártékony szenvedélynek tait: a dohányzásnak. Az utasok egyike, egy pelyhes állu csinos ifjú, hosszú, vékony ujjai között: czigareltát 'csavar; a második fiatal ember, kinek erősen felkunkorodó bajusza Vilmos császáréhoz hasonló: gyenge trabukó szivarra gyújt; a harmadik legény-ember, ki körszakállu, piros arczu: hosszú Virginiát szőrit foghegyre. Végre a negyedik, a legérdekesebb utas, egy jó húsban levő, mondhatni hájas bácsi, ki1' disznókereskedőnek látszik, de csak „fáíbláfc“ dolgozik: egy gyönyörű szép, valódi“ tajték, ezüst kupakos, öblös pipából nag.y füstkarikát ereget. A finom csetneki dohánynak mesz- sze száll az illata. A pipa tulajdonosa, az utasok ősi szokása szerint, csakhamar beszédbe bocsátkozik az Újakkal, kik más mulatság hiányában szívesen ragadják meg a társalgás fonalát. — Ha szabad kérdeznem : hová utaznak az urak ? — Kincses Kolozsvár városába, válaszolta a körszakállu. — Oda valók az urak ? kiváncsiashodott a testes ur.' * —| Oda is, nem is, felelte a pelyhes állu Mike. A megyeházába megyünk, toldta hozzá a felkunkorodó bajuszu Keines. '■ Fogolynak ? • — A főispán kegyessége folytán — kiadónak. — Azon édes reményben, hogy rajtunk onnan soha ki nem adnak. — Tehát szép város Kolozsvár? — Van sok impozáns épülete, köztük legszebb | városháza. — Vannak gyönyörű templomai. — Van téli és nyári dis/es háza, hol a színművészet múzsája barátságos -tanyát lel. — Van pompás sétánya is. — S milyen a társadalmi élete ? — Az széthúzódó. Sok az osztály kü- lömbség. Mágnásaitól kezdve egész a hosI táti emberig a saját kaszinójába jár. De Egyenként, kidőltek sorainkból azok I férfiak, akik közösen dolgoztak e. három egyesületben a vidékiekkel, s nem akadnak közöttünk mások, akik helyüket betöltenek. Jandrisits János, Tabajdy Lajos, Kiss Gedeon, dr. Farkas Antal elköltöztek egy jobb hazába, s nincs aki pótolja őket. Anyagias gondolkozás minden téren, az ideális czélokért való önzetlen munka megy kifelé a divatból. Pedig üdvös eredményt csak úgy érünk el és városunk javát csak úgy fogjuk kiküzdeni, ha követve az elődök példáját mi is kivesszük részünket a közös munkából. És ezt tenni annál könnyebb, mert megvan a tér, a hol dolgozni lehet. Egy ilyen tér a Kölcsey-kör is. Eredetileg úgy volt tervezve, hogy neme ak városi, de vidéki is legyen. Összekötő kapocsnak készült a város és a megye közönsége között. Nevét attól i férfiútól vette, akire Szatmár- megye rnindik büszkén tekint, mint legnagyobb fiára. Ez a kör volna hí- Jáfeiegtí remterti a-szed Umyií \ !;főpontot s ez által á megyét vagy leg£ alább is azt a vidéket, a mely' körülvesz bennünket, barátjává tenni városunknak. Eddigi működésében ezzel az irányelvvel keveset törődött, de ha igazi feladatának megakar felelni, jövőre annál inkább kell törődnie. Az | pár matiné, u mit síppal dobbal a városi közönségnek nagy ritkán rendezni szokott, nem lehet az egyedüli czél, a melyet maga elé kitűzött. Ezzel a munkával nem fogja magához kapcsolni a vidéki közönséget, de HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. azért helybeli ünnepen közös az öröm, közös a vigazság. Egymás szájából kapkodták ki a szavakat, Minden mondatukat meleg hév jellemezte. H körszakállu Széki, a pelyhes állu Mike és a felkunkorodó bajuszu Kernes szinte neki hevült a dicséretnek. Hiába | hazáját minden ember rajongó szavakkal Írja le. Még a sokat utazott férfiúnak is, ha barangolása után visszafér oda, hol a bölcsőjét ringatták, ugy tűni fel, mint mikor óriási-méretű székesegyházból egy bájos kis kápolnába téved. A hivő az alacsony falak alatt néha forróbban tud imádkozni, mint a góihives boltozat alatt. Kolozsvár kidicsérése 'után az ado- mázásra került a sor. A régi felmelegitett és az uj bőrbe öltözött viczczek csakhamar ugy sziporkáztak, hogy csak isteni csoda őrizte, hogy a kupé lángba nem borult azoktól. Ezeken a jó, rósz adomákon legjobban mulatott Siklósi Boldizsár, a testes öreg ur. A könyei is kiperegtek a nagy nevetés folytán. De ennek a nagy vigságnak szerencsétlenség lett a vége. Hiába minden vig- ságot bánat követi. Sohasem lehet az em- b^r biztos, hogy a főnyeremény felvevése után szélütés nem éri-e. Az a gyönyörű pipa-darab, melyből az öreg ur folytonosan füstölt, egy önfeledt pillanatban kiehett tulajdonosának a szájából és nagyot kuppanva terült el a kupé alján. nem hódítja meg a városit sem, a mint a vasárnapi közgyűlés is mutatta. Többet kell tennie, ha számottevő tényező akar lenni társadalmi életünkben. Es ehhez nem kell egyébb, mint nagy'obb lelkesülés a vezető egyénekben. A kör igazi működéséről a vidéki közönségnek alig van fogalma. Egy alkalommal történt, hogy' a köp vidékre kirándult és matinét rendezett. Ezt töbször megkell próbálnia. Ha a vidék ily módon megismeri, eljön városunkba is, mikor matiné lesz. A legszebb alkalmat teremtheti a kör, a hol város és vidék találkozhatik egymással. Es e találkozásra s az ebből fejlődő barátságos viszonyra úgy a városnak, mint a vidéknek szüksége van. A Kölcsey-kör szép feladatot tűzött maga elé, s ércznél maradandóbb emléket állít magának, ha e feladatát be is tölti. Szivben és lélekben egybeforrasztani a várost a vidékkel." És hogy e feladatát be is töltheti, a vasárnapi Iv^zgyülés u^án_ teljes - a Veuitíiiy üuk, mert oly férfiúra esett a választása, mikor az elnöki székbe Kende Zsigmondott ültette, aki egyformán kedves a város és a vidék előtt. Ur és polgár egyszemély- ben. Tekintély a városi • és vidéki közönség előtt. Dolgozni jobban tud, mint mi, s született ur, ha arra kell. Ez a választás forduló pontot képez a Kölcsey-kör életében s őszinte örömet kelt mindazoknál, kik a kör hatásosabb működését már régen óhajtják. Mindnyájan a pipa után kaptak. A körszakállu hosszú keze csipte nyakon a szép jószágot. Félő gonddal emelte fel, miközben igazi müértelemmel vizsgálta körül, hogy nem törött-e el valamelyik része. — Eltörött? kérdezte érdeklődéssel Mike: —-Szerencsére nem. Nincs semmi baja. — Kár is lett volna érte, Gyönyörű jószág! toldotta hozzá Kernes. — Igazi műkincs, szólt a pipát kezébe véve a felkunkorodó bajuszu ifjú. — Ha gazdag volnék rögtön venném ennek a pipának a párját, nagy hangon a pelyhes állu. Miután meggyőződött, hogy a nyörü pipa-darab ép, mosolygásra ny.ilt a testes öreg urnák szája. Tetszett és hizel- gett néki a kidicsérés. Szinte nagylelkűvé tette, — Ha pipámnak párja volna, ezt az urak egyikének ajándékoznám. — A pipát örök emlékül megőrizném, önt pedig legjobb barátaim közzé sorolnám, csapta rá Mike. Az öreg ur gondolt valami furfangosat. Látszott arczának sunyiskodó mosolyán. — Kedves jószágom, de miután kérésnek nem tudok ellentállani: odaajándékozom. De kié legyen hármójuk közül ? Hogy tudnak rajta megegyezni ? — Sorsot hüzunk, szólt Keines. megszólt gyoÜ Tényleg, csak szubóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki- állitott, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, IDeáls-tér. “VáxoslD.á.zép"ü.let-