Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-10 / 50. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE jós nézetét fogadta el. No ezzel a bölcs határozattal nincs mit dicseked­nünk, s ha nem valna arra remény, hogy ezt a szarvas hibát rnég corri- gálhatjuk, szomorúan kellene konsta­tálnunk, miszerint a város jövőjének jól felfogott érdekével nem törődünk. Bizunk benne, hogy a gazdasági egye­sület ezt a határozatot nem fogja a város részéről a barátság felmondá­sának tekinteni, hanem csakis egy olyan tünetnek, a mely a legszebb egyetértésben élő felek között is elö- szokott fordulni. Fontos tárgy volt még a sertés­vész megakadályozása czéljából alko­tott szabályrendelet is, mely a vég­ből készült, hogy a város jövőre a zárlattól megmentessék. A közgyűlés nemrég ugyanis 1000 koronás alapot létesített, hogy abból a gyanús serté­seket megvegye és megsemmisítse és ily módon a zárlatot, mely tetemes anyagi kárral jár, elkerülje. Az e kö­rül folyó eljárást szabályozza a ren­delet. A vitában kifáradt közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Tudomásul vette közgyűlés, hogy Fröhlich Róbert villamvilágitási igaz-l gató mérnök uj évben állásától meg­válik, s hogy e végből tanács a pá­lyázatot meghirdette, nem külömben a polgármester havi jelentését is. Ki volt tűzve a különböző bi-l zottságok megválasztása is, de ezt a tárgyat közgyűlés dr. Fejes István indítványára a napirendről levette s annak megejtésére még e hónapban egy rendkivüli közgyűlést, tűzött ki. A közgyűlés 6 órakor véget ért. Színház. Az elmúlt hét műsorát P. Adorján! Bertának, a nemzeti színház müvésznöjé-l nek vendégjátéka tette érdekessé, ki há­rom estén lépett föl a szatmári színpadon. Sajnálatos körülmény, hogy ez estéken a közönség nem látogatta oly szép számmal a színházat, mint azt a kilátásba helyezett műélvezet joggal megvárhatta volna. így is, az a lelkes közönség, mely érdeklődés-! sei viseltetett a vendégjátékok iránt, ki­váló műélvezetet nyert a vendég sze-1 replö művésznő által nyújtott szivet-lel- ket gyönyörködtető alakításokban. A bag­dadi herczegnőben lépett fel először P. I Adorján Berta s az iránta érzett rokon- szenv közönségünk részéről megnyilat­kozott mindjárt első megjelenésénél. Dumas szellemes dialógjait teljes sikerrel jutatta érvényre, annyira, hogy annak hatása alatt a közönség zajos tapsokkal jutal­mazta s többször hívta lámpák elé a ki­tüntetésre valóban érdemes művésznőt. Játékát kiváló roulinnal párosult színpadi otthonosság jellemzi s az a gyönyörű or­gánum, meíylyel a művésznő rendelke­zik, mind-mind mecannyi jele az ö mű­vészetének. Méltó partnere volt Győré, ki hálás szerepében igyekezett feladatának megfelelni s ez neki nagy részben sike­rült. Szilágyi játéka mint mindig, most is kifogástalan volt, s az egész előadáson meglátszott, hogy arra gonddal és nagy igyekezettel készültek, mi aztán a darab elő­adásának gördülékenységét is nagyban elő­segítette, közönség bár elég szép számmal volt jelen, még sem töltötte meg oly nagy mértékben e nézőteret, mint azt a szép, gondos előadás s a vendégművésznő iránt érzett rokonszenv méltán megérdemelte volna. Csütörtökön decz. 5-én Paulayné Adorján Berta úrnő 2-ik vendégjátékául a „47-ik czikk“ Bérlőt A. nagyhatású drá­mája került színre, mely alkalommal a nagyhírű művésznő, — mint csábitó syrén — kellett játékával igazi nagy tetszést és gyakori tapsokat. A nagy szenvedélyek kifejezésére al­kalmas temperamentuma és organu/na most is elérte czélját, hogy nagyobb^jele­neteinél a szép számú közönség teljes csendben leste ajkáról a hiúságában ser­tett kreol nő előbb bosszútól szenvedé- lyes,;— később a szerelemtől izzó vére ál­tal sugalt csábitó szavait. Legnagyobb ha­tást azonban örülési jelenetével kelteit, ezt oly megrázó realizmussal játszotta meg, hogy a függöny legördülte után is a közönség legnagyobb része a borzalom hatása következtében jó ideig szótlan ma­radt. A vendégművésznő játékában gyö­nyörködve önkénytelenül is sajnálattal kellett gondolnunk azon körülményre, hogy mily sok valódi élvezetet kell nél­külöznünk azért, mivel társulatunknál a drámai hősnő szerepköre betöltve nincsen. A többi szereplők tehetségük szerint igyekeztek megfelelni szerepüknek; Mar- gittay kissé színtelen volt, játékán bizo­nyos bágyadtságot tapasztaltunk. — Barna Jolán a szerepkörén kívül eső fel­adatát szépen oldotta meg, a többiek is elég jó eredménynyel járultak az est si­keréhez. A rendezés — leszámítva az elő- [játákban egy alkalommal előfordult cse­kély fennakadást — igen jó volt. Harmadik és utolsó fellépte iránt kevésbbé nyilvánult az érdeklődés, mely körülmény annak tudható be, hogy Jókai­nak az alkotását közönségünk már na­gyon jól ösmeri. Előbbi sikeréhez méltán csatlakozott, ez estén bemutatott játéka, mely a darab hősnőjét igazi realismussnl mutatta be s a darab poetikus részeit ki­tünően érvényesítette. Elismeréssel adó­zunk Bírna Jolánnak is, ki ez estén is újabb bizonyságát nyújtott» színpadra termettségének s egyre fokozódó művésze­tének. Margittal nem birt beilleszkedni Zrínyi szerepébe, s játékán is meglátszott, hogy azt kellőleg nem tanulmányozta, mely körülmény valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy az előbbi estéken nagy mértékben volt igénybe véve, mely azután maga után vonta azt, hogy szerepét úgy mint azt kellett volna, át nem tanulmányozhatta. Győré Szulejmánja dicséretet érdemel, ez estén is bebizonyí­totta, hogy egyik leghasznavehetöbb tagja a társulatnak. A rendezés eléggé ügyes volt és gondos. Közönség csekély számban jelent meg az előadáson. csepp gördült végig. A férfi közelebb hú­zódott hozzá s szemrehányó hangon be- Iszélt: — Lássa Edith. Ezért áldozott föl engem. Ezért áldozta föl szerelmünket... Czifra, üres szappanbuborékért.... — Az asszony nem felelt. — Es a férje... Beszéljen a férjéről. Milyen ember. Edith végigsimitotta kezével hom­lokát. — A térjem ? Szegény, ö jó ember volt. Szeretett is engem, a maga módja szerint, de soha se tudtuk egymást meg­érteni. Soha se.... Kurdy izgatottan vágott a szavába. — Jó ember volt?... Azt mondja, volt?... Hát mi lett vele? Az asszony csodálkozva nézett rá. — Oh! Hiszen ö meghalt ezelőtt há­rom évvel. Hát maga azt nem tudta ? — Lehetetlen ! . . . Fogalmam se volt róla. A férfi fölugrott üliéből s idegesen kezdett föl s alá járni a szobában. Edith figyelemmel kisérte minden mozdulatát. Aztán mosolyogva, erőltetett vidámsággal szólt: — De most már beszéljünk magáról egy kicsit. Beszéljen nekem a maga há- zaséletéről. Milyen asszony a felesége ? Kiváncsi vagyok rá, milyen lehet az az asszony, a ki miatt elfeledett engem?... a kit maga olyan igen nagyon szeret?... Kurdy megállt Edith előtt s merőén a szemébe nézett. Aztán oda húzott egy kis kerek széket, s leült véle szembe, köz­vetlen közelében. — Hogy milyen asszony, azt röviden Az „Aranykakas“ szombati előadása zsuffolt házat hozott össze, mely jóízű bo­hózat szintén egyike azoknak, melyet ked­vel a szatmári publikum. Az előadás jó volt, s színészeink valamennyien dereka­san megállották helyöket. H. Lévay Berta a szokott kedvességgel játszott. Jól esett viszont látnunk a színpadon Raskó Ernát, kinek távozásáról csak nem rég emlékez­tünk meg, s annál inkább örvendtünk, hogy körünkbe oly hamar visszatért. A közönség tüntetett is mellette, se szeri se száma nem volt a tapsoknak, melyekkel elhalmozták. Barna Jolán is kitünően illeszkedett szerepébe, Csáky Fürge Tó- 1 nija azonban nem bírta felejtetni Erczkövy remek alakitását. Miklóssy mint Dachsel- 1 mayer Nepomuk sikerült jargon beszédé- I vei keltett nagy tetszést. Margittai mint I dr. Gyárfás, Győré Horváth s i vendég Í Megyeri Kálmán Müller szerepében tűn­tek ki. Lukácsy gyönge terméke „Az asszony verve jó“ ez. népszínműve került színre vasárnap csekély s/ámu közönség előtt. Az előadás a közepes mértéket alig ütötte meg. Solty Paula helyett szívesebben vet­tük volna H. Lévay Bertát, az ő szerep­lése itt a népszínműben nélkülözhettem Szerepváltozás is volt a mennyiben Barna Jolán helyett Egyed Lenke játszott s tőle telhetőleg igyekezett szerepével megküz­deni, mi helyei közel sikerült is. A többi szereplők is igyekeztek feladatuknak meg­felelni, nem rajtuk múlt, hogy a darabot megmenteni nem voltak képesek. Apróságok. Pénteken Váraljára utazván a vonat a Gombáson megállóit. A kalauz jelenti, hogy egy pár órát fogunk várakozni. Kérdem tőle, hogy mi történt. Mondja, hogy a kazánban egy cső elrepedt és a kifolyó viz a tüzet eloltotta, tehát egy segély mozdonyért kellett sürgönyözni. — Tíz, húsz esztendőben szokott ilyen eset egyszer előfordulni. — tette hozzá majdnem lelkesedve. — Milyen szerencsés vagyok én — jegyeztem meg rá — hogy épen akkor utazom. * Bögre ur olvassa az újságban, hogy Budapesten az ékszereket ez időszerint gyárilag hamisítják.----Tyüh! az áldóját 1 — mondja bol- j do gän, — hogy fog örülni a feleségem, ha karácsonykor megmagyarázom neki, ! miért maradt el a már annyiszor meg­ígért karperecz. * Országgyűlési képviselőnk jól kezdi. 800—800 korona az »Iparos O.vasókör“ és az „Iparos Otthon“ részére, s 300 — 3oo korona a két gör. kath. egyháznak. Az első kegyelmes ur, aki igazán kegyelmes, s az első díszpolgár, aki iga­zán törekszik a város polgára lenni. * Olvasom a Teitelbaum czikk ét, a mit hunyatló iparunk érdekéb n irt a Sza­mosba s különösen annak a következő passzusát. „Én magam is közéjök állok és kifejtem szerény nézetemet a segítség módjára azon esetben, ha legalább tiz el fogom magának mondani... A kit én •szeretek, az fehér arczu, fekete baju, sötét szemű, édes teremtés... Karcsú derékban, vállbán széles. A járása rengő, ringó, mint mikor alkonyaikor szellő fújja a rózsabokrot. Bájos, kívánatos teremtés... Könnyen piruló, leányos, üde asszony, a ki nagyon szeret engem... már régóta szert t... és én is szeretem őr... forrón, igazán... Ö egyszer megtántorodott sze­relmében, de keservesen megbűnhödött érte... Sokat szenvedett... és most csak annál jobban meg fog engem becsülni... Halk, forró, szenvedélyes hangon be­szélt, előre hajolva ültében, mialatt meg­fogta az asszony kezét és tüzes csókokkal halmozta el. Edith, a kit ez a hatalmasan meg­nyilatkozó szenvedély szinte leigázott, cso­dálkozva nézeti rá. — Nem értem... Kurdy... A fele­sége, akiről bes/úl?... hebegve zavartan. — Soha se volt feleségem, Edith. Csak hiúságból mondtam magának, hogy megházasodtam. Azt hittem, hogy maga boldog házaséletben él és nem akartam, hogy sajnálkozzék fölöttem... Soha nem szereltem mást, csak eg} edül magát I.. Kurdy erős karjával magához ölelte az asszonyt, a ki piruló arczával ráborult széles kebelére... A férfi forró ajkaival csaknem érintette a nő rózsás kis fülét... — Édes kis bolondom, te... Egy fél órai boldog mámor többet ér | megelé­gedésnél ... A kis madár ott a kalitkában feléb­redt és hangosan kezdett csicseregni... olyan városi polgár ajánlkozik, aki a köz. életben számottevő szerepet játszik.“ Tűnődöm magamban, hogy rni lesz akkor, ha csak kilenczen jelentkeznek?! Sohasem fogjuk megtudni a nézetét, ff — No már kérem — mondja a tiszti ügyész a tegnapi közgyűlésen, mikor az egy százalék illetéket védelmezte — én úgy tudom, hogy minden adó terhes, a mit szívesen nem fizetnek, kellemes adót nem ismerek. — Hát a Vigadó? — szól közbe az egyik szomszédom. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy féliv melléklet van csatolva. — Személyi hírek. Gróf H u ­gon u u i Béla varmegyénk lőispánja hétfőn városunkban időzött a elnökölt 1 közigazga­tási ülésen és közgyűlésen. — Pávai Vájná Béla ezredes, az 5. gyalogezred parancsnoka Egerből városunkba érkezett s ma délelőtt a zászlóulj legénysége s a pót- tartalékosok fölött szemlét tartott. — Személyi hir. Móricz Vincze pénzügyminiszteri osztálytanácsos és Szik- szay Elek felmérési központi felügyelő f. hó 3-án és 4-én városunkhuu tartózkodtak. Bejövetelük oka az volt, hogy Buregvár- niegye területén a kataszteri munkálatokat megkezdetni óhajtván, ez ügyben az elő- intézkedéseket megtegyék. Mint értesültünk a munkálatokat a helyben s/.ékelő 2-ik fel­mérési felügyelőség vezetése alutt már jövő hó folyamán megkezdik. Az ott működő mérnöki osztály székhelyéül Munkács jelölte­tett kis ezen osztályhoz, mint hivatal vezető Fehér Endre kataszt. mérnök lesz városunkból áthelyezve. Az osztálytanácsos és központi felügyelő tisz.leletére f. hó 3-áu este a 111. kir- 2-ik felmérési felügyelőség tagjai a „Korona“ vendéglőben társas vacsorára jöttek össze, mely kedélyes hangulattal a késő éjjeli órákig tartott. — Uj templom Németiben. Kádár Ambrus kationok s a megyés püspök áldo­zatkészségéből — úgy hirlik — nem sokára fölépül a Wesselényiutczán az n r. k. templom, melynek alapját a fitanitóképző mellett míg boldog emlékű Him János püspök vetette meg. Az uj templom valószí­nűleg már a közel jövőben központja lesz egy Németiben létesítendő r. k. plébániának. — Orömünnep. Szép családi ünne­pély folyt le f. hó 4-éu Sárköz-Újlakon. E napon ülték meg házasságuk 40 éves év­fordulóját, báró Vécsey József és neje gróf Dessewffy Blanka úrnő. D. e. 10 órakor Pillich Ottó sárközi plébános hálaadó ünnepi misét mondott, a melyen a család és az összes uradalmi tisztikar jelenvoltuk. Az is­tenitisztelet után Tréger Albert a csegöldi uradalom iutézője szép beszédben üdvözölte a főúri jubiláns párt. — Alapítványok és adományok. Nagyméltóságu Hieronymi Károly ur, va­rosunk országgyűlési képviselője az „Iparos Otthon“ és az „Iparös Olvasókör“ házépí­tési czéljaira egyenként 800—800 koronás alapítványt tett, azonkívül a szatmári gör. kath. egyház által kibocsátott sorsjegyek­ből 300 drb. vásárlására 300 koronái, a németi gör. kath. egyház templom és pap­iak építési czéljaira szintén 300 koronát adományozott. — Érdem kereszt feltiizés. Mint em­lítettük, a király Szuháuyi Ödön ivácskói föld- birtokost a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a vaskoronuren d III. oszt. ke­resztjével tüntette ki. Az érd' in keresztet a kitüntetett férfiú mellére a deczomber hó 5-éu tartott rendkívüli vármegyei közgyű­lésen tűzte föl a főispán ünnepi beszéd kí­séretében, melyre Szuháuyi meghatottan válaszolt. Ez ünnepélyes actust jegyzőnöny- vileg is megörökítették. — A Kölcsey-Kör folyó hó 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a városház.1 nagy tanácstermében évi rendes közgyű­lését. tartja, melyen Dr. Farkas Antal felett Osváth Elemér emlékbeszcdet tart. A kör tagjai a közgyűlésre ez utón is meg­hivatnak. — Színtársulatunk újabban meg­szerezte „A névtelen levelek“ nug\ hatású, vig frunczia bohózatot és „Kata­lin c zárnő“, seusatiót keltett nagysza­bású operettet. Nevezett két darab Buda­pesten óriási sikerrel került színre. A tár­sulat vezetősége nagyban készül e két uj donság minél fényesebben történő színre hozatalára. — Gyermek hangverseny. A hely­beli ev. rét. felsőbb leányiskola növendékei a tanárikul- vezetése mellett folyó hó 20-án este fél 8 órakor az intézet nagytermében tánczczil egybekötött gyermek hangversenyt rendeznek, melyre az igen tisztelt szülőket és érdeklődőket ezúton is ineghivjt a rendezőség. Folytatás a mellékleten. hogy most csak egy fél óráig, vagy leg- fölebb egy óráig leszünk együtt, aztán megint elválunk ... tűz évre, vagy talán örökre... Maga itt marad ebben az ott­honban, melyet maga választott magának, én pedig vrsszamegyek... a feleségemhez. Melegen és meggyőzően beszélt, kissé előrehajolva ültében, mialatt esengve né­zett az asszony kipirult arczára. Edith pár pillanatig gondolkozott, aztán fölemelte a férfira álmos nézésű sö­tét szemeit és halk nyugodt hangon kez­dett beszélni: — Legyen. Ha mindenáron akarja tudni, megmondom, hogy miért kosaraz­tam ki. Áldatlan história az egész, a mely senkinek sem hozott örömet. Sem nekem, .sem magának, sem annak a harmadiknak, a kihez feleségül mentem... szerelem nélkül... — Azt mondja, Edith, hogy szere­lem nélkül ? — Kurdy izgatottan mozdult meg ültében. — Hát akkor mért ment hozzá, ha nem szerette? Az asszony folytatta ugyanazon a nyugodt, halk hangon, a melyen meg­kezdte volt, mintegy önmagával beszélve: — Hozzá mentem, mert tapasztalat­lan, fiatal, hiú bolond voltam. Méltóságos asszony, gazdag asszony akartam lenni. És óh!... mennyire rr*gbünhödtem értei... Milyen nyomorult ilyen házas élet... sze­relem nélkül... Milyen nyomorult I.... Istenem 1... A szép asszony el mélázva kulcsolta össze két kezét ölében. A nehéz bársony drapériás függöny alatt, az aranyos kalit­kába zárt kanáti halkan csicseregni kez­dett álmában... Edith szép arczán köny- j

Next

/
Oldalképek
Tartalom