Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-11-05 / 45. szám

SZATMÁR ÉS YIDÉKE

bői, a ki valamelyes rés/.t vett a felújítás nagy munkájában.

De hadd térjek a másik tárgyra t. i. a bor után szedendő fogyasztási adóra, ß mely ioo liter után körülbe- lől 14 fillér. Ha az emberi fáradságot méltányolva a gondviselés áldást adott a munka után, nem volna-é tanácsos a bor és hús fogyasztásiadó más kulcs szerinti kivetésén is gondolkozni. Mert, ha a szesz, sör és czukor után lehet általános fogyasztási adót kivetni, miért ne lehetne azt a bor- és hús után is? Csak akarni, csak mérlegelni kell a jelen adókivetés tarthatatlan voltát és azt, hogy mennél hasznosabbá tegye a közönség az Isten által adott áldást a nélkül, hogy az által az államháztartás legkevésbé is kárt szenvedne.

Ott kellene kezdeni a bor- és husfogyasztási adó reformot, hogy az községekben — úgy mint szabad királyi városokban egyenlő nagyságú lenne, t. i., hogy a községekben ne a puhatolás folytán vetnék ki átalány összegben a fogyasztási adót rendesen a bérlő hasznára, hanem ott is, mint az a szesz, sör és czukor után vettetik ki a 20.000 lelket tevő városokban. Ha a községekben is úgy lenne kivetve, akkor az úgy a városokban, mint községekben egyenlő arányú lenne.

Vegyük fel pl. hogy a szomszédos községekben a puhatolás szerint ioo, 80 és 70 korona fogyasztásiadót fizetnek és igy különböző arányokban fizetnek fogyasztási adót, a melyből, ha hozzá vesszük a húsfogyasztást is, alig esik literenként három-négy fillér s ez eszközli azt, hogy a vidéki ember a városban borivástól tartózkodik, és hogy a húst faluról a városba nagy mennyiségben hozzák. De ha egyforma lenne az adókivetés kulcsa, ez a városokra tetemes előnynyel járna és a községek sem éreznének semmi cson- kulást; mert nem fogható fel, hogy a szab. kir. varosban lakó polgárok, a kik úgy is túl vannak terhelve több fajta adókkal, mi bűnt követtek el, hogy magasabb fogyasztásiadét fizessenek, mint a vidékiek.

Ezt kellene a magas kincstárnak ellensúlyozni és az intéző köröknek bővebb megfontolás után Magyarország képviselő házához intézett felirattal odahatni, hogy a bor- és husfogyasztási adó községekben úgy mint szabad királyi városokban egyenlő arányban vettetnék ki és szedetnék be, mert ezzel az állam kincstár semmit sem vesztene, sőt nyerne, mert megszűnnék a csempészet, mert akkor senki sem gondolna arra, hogy a szomszédos községekből, azért, mert ott a fogyasztási adó kevesebb, tehát ott a bor- és hús olcsóbb, — bort és húst csempésszen be, ami jelen fogyasztási adóviszonyok között igen gyakran előfordul még akkor is, ha a legnagyobb ellenőrzés gyakoroltatik.

Ezekben kívántam reámutatni ezen hátrányos adófizetésre és ha szavam nem lesz elhangzó szó a pusztában, sok zaklatástól meg lesz kímélve Magyarország békés polgársága illetve bortermelő és husfogyasztó közönsége.

K. J.

Színház.

A múlt heti műsort több uj darabnak szinrehozalala élénkítette, a melyek, valamint a már itt játszott darabok is oly gondos előadásban kerültek szinre, melyek semmi kívánni valót fenn nem hagytak. A közönség is egyre több érdeklődést tanúsít az előadások iránt s a héten is oly szép számú közönség látogatta azo- \ kát, hogy a színtársulat jövője már is biztosítva van s ha a még kilátásba helyezett állami segélyt is sikerül megnyerniük nem fog kelleni a tagoknak anyagi gondokkal küzdeniök.

A „Mogondin ur felesége“ bohózatot bár jól ismeri már közönségünk, még is sokan jelentek meg, hogy a szellemes darab mulatságos jelenetei szemlélésében magoknak jó vidám estét szerezzenek. Mongodin szerepében Szilágyi egyikét nyújtotta legjobb alakításainak. Czimsze- repben Halmay Cornélia tűnt ki. Raskó Erna tudásának, tehetségének szinét-ja- vát nyújtotta, külömben a legrokonszenvesebb tagok egyike. Elismerés gondos alakításáért. A többi szereplők játéka minden tekintetben megfelelt a kivánalmaknak.

Érdekes estéje volt a színháznak szerdán, midőn „San-Toy“-t adták. A múlt szini évad egyik kasszadarabja volt e kedves zenéjü kínai tárgyú operett s hogy népszerűségéből mit sem vesztett, mutatta az a körülmény, hogy a közönség a színházat egészen megtöltötte. Színészeink élvezetes jó előadást producáltak, a darab zenéjének szépségét sikeresen jutatták érvényre.

A czimszerepben Szalay Vilma szép énekével járult az est sikeréhez, nagyobb sikere volt azonban Ráthonyi Stefinek, ki mint Dudley komorna ügyességének, színpadra termettségének, s tánczbeli művészetének oly ékes bizonyságát nyújtotta, hogy a közönség egész este elhalmozta elismerésének s tetszésének számtalan jeleivel. Mészáros mint eleven Csu-Li, Győrq a mandarin, Vihary a kínai császár szerepében mutattak be sikerült alakítást. Igen jó volt a chorus éneke, biztosan és nagy szorgalomra való igyekezettel oldották meg feladatukat.

Nagy érdeklődést tanúsított a közönség a „A Sasok“ bemutató előadása iránt, mi nagyon is érthető, mivel a Rákosi—Guthi bohózatiró társak együttes müve a kész sikert már előre biztosítják.

a hentes, mialatt a tökére tett kolbásznak egész közepére csúszott a kés.

— Mikor elvégezte nótáját, még az urak is megtapsolták. Tudja- akik olyan rekeszfélében ülnek. De meg is érdemelte. A nótájáért, meg a ruhájáért is. Úgy csillogott-villogott azon az arany és ezüst, hogy káprázott belé a szemem.

— S azután a fiam mit csinált? kérdezte szinte remegve az apa.

— Hogy mit csinált ? kereste a szót az anyóka. Azt is megmondom. Illően meghajtotta magát, leemelte a sapkáját és elment. De azon nyomban visszajött, mert szörnyümódon kiabáltak utánna az urak. És mikor visszajött tapsoltak és kiabálták: éljen Antal Sándor!

Az öreg hentes háta mögött csendes zokogás hallatszott. Az anya érzése adott hangot és szive boldogságában kendőjébe temette az arczát.

— így kiáltották? Jól hallotta?

— Egészen jól, hál’ Istennek még nem vagyok süket, felelte szinte méltatlankodva az anyóka.

— No, hátha jól hallotta, mondta elérzékenyülve az apa, itt az egész kolbász. Vigye haza, Zvornikné és fogyassza el — a fiam egészségéért.

I Jól ismeri már közönségünk őket a í „Napoleon öcsém“ bohóságukkal. Melléje sorakozik legutóbbi színpadi termékök „A Sasok“ ez. bohózat, mely nem rég került bemutatóra a Nemzeti színházban. A fővárosi kritika annak idején sokat tárgyalta azt, hogy e nevettető bohózat bármely színházban szinrekerülhetett volna inkább, mint a Nemzetiben. A társszerzők e darabjából is kicsillog a sok pompás humor és ötlet s elérik azt, minél a közönség többet sem kíván, hogy egy kellemes estét töltsön a színházban. „A Sasok“ hőse három Sas nevű ur, kik közül kettő derék, szeretetre méltó úri ember, a harmadik azonban könnyelmű, kicsapongó természetű. Lényege a társszerzők darabjának az, hogy Forray Gábor műépítész gyanakodik s féltékenykedik a feleségére, bár semmi oka sincs rá, mégis kizártnak tartja azt, hogy olyan szép asszony, mint az ő felesége csalfa ne legyen. A mikor pedig csakugyan volna oka féltékeny- kedésre, ép akkor látja az ellenkezőjét annak, hogy az asszonyt gyanúsítsa s bár a szerelem jogán féltékenykedő rajzoló bebizonyítja tévedését s inti a veszedelemre, nem hisz többet neki s felesége hűségében megnyugszik, megszelídül. Forray Gábor rögeszméje a felesége udvarlói után való kutatás. „A Sasok“ fészkében történt események utjai a bohózatos történetnek, melyeken az sok vidámsággal halad, közben pedig nevettető ötletekben s humorban részesül a közönség. Raskó Erna a méltatlanul gyanúsított szép asszonyt sok finomsággal rajzolta, a női szereplők közül a legtöbb művészettel oldotta meg feladatát, a férj szerepében jó volt Győré is, leszámítva több Ízben tapasztalt túlzásait s lármás declamálását, melyben kellő mérséklettel több sikert ért volna el. A férfi szereplők közül legnagyobb sikere volt Rédey Istvánnak, ki a bárgyú Bu- kics rajzolót ügyesen személyesítette. A három Sas Margittaiban, Mészárosban és Viharyban talált kitűnő személyesitöre. Meglátszott a szereplőkön-, hogy az előadásra gondosan készültek s meg is érdemelték azt a fényes számú közönséget, mely a nézőteret megtöltötte.

Pénteken, Mindenszentek napján Birchpfeifer Sarolta hátborzongtató, rémes darabját a „HalottrabIó“-t adták, és pedig nagyszámú közönség előtt. A darab egyáltalán nem érdemelte meg a reá fordított fáradságot, mivel az ily rémdrámák már divatjokat vesztették.

Szombaton a „Virágcsata“ operettet adták. Egyáltalán nem volt helyes, hogy az igazgatóság ez estére előadást tűzött, midőn e napon áldoz kegyeletével városunk közönsége halottai emlékének. A 48 magyar színész megélhetésének sorsa bizonyára nem ez esti előadástól függött, bátran szünetet tarthatott volna a színtársulat.

Vasárnap újra bemutató volt a színházban. Szinre került.Lukácsy Sándornak „A csárda virága“ ez. uj népszínműve. Lukácsynak e darabja sem nem jobb, sem nem rosszabb azoknál az uj népszínmű termékeknél, melyek utóbb kerültek szinre. Bár a darab itt-ott bővelkedik poetikus jelenetekben, s meglátszik a művön, hogy Írója a szinpadot s annak titkait igen jól ismeri,, egészében véve sikerült alkotásnak nem mondható s igy a közönség igényét sem elégíthette ki. Annál szebbek a darabban előforduló gyönyörű Dankó- nóták, melyek szinte felejtetik a darab gyöngeségeit. Margittai, Szalay, Raskó, Győré, Szilágyi tehetségök legjavát öntötték szerepeikbe, nem rajtuk múlt, hogy a darabot megmenteni nem voltak képesek.

R.

Apróságok.

Bögre ur halottak napján egy nagy koszorúval ballagott a hídon túli temető felé. Kérdik tőle. hogy kinek viszi, miután neki ott nem nyugszik senkije.

— Hálából viszem egy jó barátomnak, a kiért egykor váltókezességet fizettem. Neki köszönhetem, hogy azóta nem irok alá váltót senkinek.

•

A halottak napja a villamosnak is jól jövedelmezett. Egész délután és este tele kocsikkal szállította oda és vissza a közönséget. Igazán találó, a mit egyik konduktor mondott a másiknak.

— Ha minden nap halottak napja volna, fényesen megélhetnénk.

*

Nagyon szép a halottakra való megemlékezés, de talán ma már sokkal több benne a divat, mint a kegyelet. Az emberek itt is a látványosságot keresik s olyan fényűzést fejtenek ki, a mi egyáltalán nincs összhangban a temetővel.

Nem is 'látni áhitatos megemlékezést csak a temető azon részeiben, a hol a ragyogás megszűnik.

*

Sokszor elmondtam, újból hangoztatom, hogyha minden síron annyi gyertyát gyújtanának meg, a hány halott nyugszik benne, az igazi kegyelet volna a temetőben. Elmaradnának, a kik most a látványosságért mennek oda, s csak azok volnának ott, a kiknek halottjuk van, s nem zavarná a bámészkodók tömege se az élőknek, se a halottaknak a nyugalmát.

Demeter.

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához egy negyediv melléklet van csatolva.

— A temető ünnepe. Gyönyörű szép ősszi idő kedvezett szómba ton a temetők ünnepének. A régi szép cs kegyeletes szokáshoz híven az idén is feldíszítették a temetőkben a kedves halottak sírját virágokkal s kivilágították a sirhalmokat. A népvándorlás már a kora délután megindult a temetőbe s este pedig a temető utui mindenütt tömve voltak közönséggel. 5 órakor a kápolna előtt Ékkel Lajos s. lelkész intézett az ezrekre menő hívőkhöz megható szép beszédet, a g. k. temetőben pedig Papp Lajos g. k. lelkész volt az est szónoka.

— Szent Imre herczeg napján

hazánk ifjúságának s a kir. katb. főgym- nasiumi kápolna védőszentjének névüune- pén a hagyományos lelkesedéssel ünnepelt a kir. kath. főgymnasium tanári kara és ifjúsága. 8 órakor uz intézet kápolnájában ünnepélyes szentbeszéd volt s az ünnep jelentőségét Fásztusz Elek főgymn. tanár magyarázta meg az ifjúságnak, kikhez lelkes beszédet intézett. Aztán dr. Fechtel János főgymn. tanár s hitszónok teljes segédlettel szentmisét tartott, mely ulatt az ifjúsági énekkar adott elő szebbnél szebb egyházi- énekeket.

— Jókainé Nagy Bella művészi körúton. Koszorús költőnk ifjú hitvese legközelebb országos körútra indul s fölkeresi a vidék nevezetesebb városait. Vasárnap kezdte meg vidéki körútját s először Pozsonyban lépett föl. Városunkat november 15—16 napjain keresi föl s vendég szereplése érdekességét fokozza az a körülmény, hogy a művésznőt kőrútjában elkíséri a koszorús' költő-is s igy valószínűleg alkalmunk lesz dr. Jókai Mórt városunkban is tisztelhetni.

— Tiszti szemle. Tegnap ment végbe a közöshadseregbeli és honvédtisztek szemléje városunkban. A deáktéri corsón s az utczákon gyakran lehetett látni diszruhás, tartalékos tiszteket, kik kardcsörtetve vonultuk végig csillogó egyenruhákban. A tisztek a közös- és honvédlaktanyákban jelentkeztek, hol a tartalékosoknak felolvasták a múlt esztendei szemle óta megjelent rendeleteket.

— Kinevezések. A pénzügyminiszter Gubás Jusztin gyulai kir. adóhivatali tisztet a nagypomkuti adóhivatalhoz ellenőrré, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Kölcsey .Rudolf okleveles tanítót a nagy- somkuti állami elemi népiskolához rendes tanítóvá, a debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Piskóti Ferencz végzett joghallgatót a nagykárolyi kir. járásbírósághoz joggyakornoknak nevezte ki.

— Névváltoztatás. Fiszter Károly nagybányai r. k. segédlelkész, nevét belügyminiszteri engedély lyel Takácsra változtatta.

— Áthelyezés. Husovszky Dénes László járásbirósági joggyakornok Nagy- Bányáról a helybeli kir. törvényszékhez helyeztetett át.

— Eljegyzés. EŐry Tamás tiszakó- ródi ev. ref. lekész szombaton jegyezte el Zeke Anna kisasszonyt, Zeke Vincze föld- birtokos kedves és művelt leányát.

— Fényes esküvő volt ma Gaesály- ban. Kászony és jakubfalvi László Imre cs. és kir. főhadnagy fogadott örök hűséget bájos arájának gödényházi Gödény M a - tild kisasszonynak. Az esketési szertartást Barth a Mór gnesályi ev. ref. lelkész végezte, ki az ifjú párhoz lendületes szép beszédet intézett. Tanuk a vőlegény részéről Uray Géza ügyvéd, a mennyasszony részéről Madarassy Dezső pátyodi földbirtokos voltak. Nyo8zoló leányok: Domokos Mariska, Maróthy Mariska, Maróthy Anna* Uray Nagy Leonka, Kerekes Juliska, Tóth Juliska és Veréczy Margit. Vőfélyek: Dobó Rémusz, Galgóczy Árpád, Rimaszom- bathy Géza, Ilosvay Gusztáv, Képessy László, Schik Elemér és Madarassy Endre. Esküvő után fényes lakoma következett.

Folytatás a mellékleten.

____

Gy

omor-bélhurüt és elhájasodásnál

Ferencs Jóssef keserüviz

gyógyítása páratlan. Ajánlatos csukis FereilCZ József-vizet kérni és nem budai vagy egyéb elnevezést, használui, mert több csekély értékű viz csalódásig husonló vignettákkal jön forgalomba1

n- , . , LŐVINGER JÓZSEF, SZŰCS JÓZSEF és Kapható: wÁLLÓN HENRIK FIA üzletében.

szünet után, miután egy karnélküli széken helyet foglalt,

— A szinházba ?

Ennél a szónál erősen dobogott az apai szív.

— Biz ott ám 1 viszonozta az anyóka,

mialatt a büszkeségtől szinte kipirult

ránczos arcza.

— Aztán melyikbe volt ? A népszínházba ? a magyar szinházba ?

— Nem tudom megmondani hogyan hívják. Mindig fúrt csak énekeltek abban. A fiát is láttam.

— Oh Istenem 1 rebegé hátul az anya.

— Menten megösmertem. Csecsós

hangja van annak a fiúnak. Én jó magasba ültem és oda is felhallatszott . . . kapok kolbászt?

— Adom galambom, felelte Antal

Márton és egy rőfnyi hosszú kolbászt

akasztott le a szögről. Mennyi kell ? kérdezte és vékony pengéjű kését ráillesztette a kolbász végére.

— Két . . . három garas árut kérnék, mondta szepegve Zvornikné.

Aztán tetszett magának a fiam éneke ?

— Olyan visszafolytott lélekzettel hallgattam, mint a tiszteletes uram legszebb predikáczióját.

— Mit énekelt ?

— Valami szomorú nótát, de azt olyan szivhezszólóan fújta, hogy menten köny gyűlt öreg szemembe.

— Az igaz, hogy tudja módját, szólt