Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-08 / 41. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 41-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = tt^vt .-FrFt~>T>T-BS5 A T^/T : 73­A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Választás után. A képviselő választások lezajlottak úgy a városban, mint a megyében, s máig elmúlt már annyi idő, hogy egész nyugodtan tekinthetünk végig az ered­ményen. Örömmel konstatáljuk, hogy az egész vonalon a szabadelvüség aratta a diadalt, s a retrográd irányzat min­denütt háttérbe vonult. Mert hiszen a szabadelvű párt és a függetlenségi Kosuth-párt között különbség van köz­jogi tekintetben, de a mi a szabadel- vüséget illeti, mindkettő egyforma utón halad, s igy az ő győzelme nem esik a szabadelvüség rovására. Emeli e győzelem becsét az a csúfos vereség, mely a megyében zász­lót bontó néppártot érte. Két helyien próbált szerencsét, Nagy-Károlyban és Csengerben, de mindkét helyen meg- kellett győződnie róla, hogy a néppártnak a megyében talaja nincsen. Mert igaz ugyan, hogy Nagy-Károlyban a nép­párti és a szabadelvüpárti jelölt között pótválasztás fog végbemenni, de a mostani szavazás eredménye teljes ké­pét nyújtja annak az aránynak, mely a szabadelvű gondolkozásu és a nép­párti szavazók között jelenleg van, s igy, hacsak valami személyes ellen­szenv közbe nem jön, a miről nekünk tudomásunk nincsen, okvetlenül a sza­badelvüpárti jelöltnek kell megkapni a többséget. Az igazat megvallva furcsán is venné ki magát, hogy Szatmárme- gye székhelyéről, a hol annyi szép harczát vívták a szabadelvűsének, a hol Kölcsey Ferencz és Wesselényi Miklós lánglelkü szónoklatai ragadták egykor tapsra a rendeket, hogy most, a mikor a szabadelvüség virágkorát éli, egy néppárti képviselőt küldjenek fel az országházba. És ha ez eredményen elgondol­kozunk, magyarázatát nem találjuk másban, mint a tiszta választásban. Mert ne gondolja senki, hogy a nép­pel el lehet hitetni mindenféle ostoba­ságot, ha a törvényes rend az ural­kodó. Lát és gondolkozik az, s beszél­het neki bármit is az ámitók serege, nem fog az ámításra hallgatni, mikor azt tapasztalja, hogy az ő szabadságát korlátok nem kisebbítik s úgy csele- kedhetik, a mint kedve tartja. A mos­tani választáson pedig úgy cseleked­hetett, eredménytelen volt tehát az in­vázió, a melyet gróf Zichy Nándor, a néppárt ősz vezére Szatmármegyében megpróbált. ­A nép csak akkor fogékony az izgatásra, ha jogaiban tényleg korlá- toztatik, ha ázt tapasztalja, hogy a ha­talom erőszakos. Ha az. idei választá­son a régi eljárást követték volna, ak­kor bizonyosan másként nézett volna ki a választás képe s több ember akadt volna, a ki a néppárti mézes mázos beszédeknek felült volna. Áttérve specziáliter a mi válasz­tásunkra, az öröm még nagyobb, mert itten, mig egyrészt a néppárttal dol­gunk nem akadt, addig másrészt a szabadelvüség mellett maga a szabad- elvü-párt is fényesen győzött, s ezzel örökre elhallgattatta azokat a vádakat, melyek szerint Szatmáron a független­ségi párt van többségben s a szabad- elvü-párt csak hivatalos erőszakkal, etetéssel, itatással és pénzbeli megvesz­tegetéssel tudott eddig csak többségre jutni. Most nem volt hivatalos presszió, nem volt etetés, itatás és vesztegetés, mégis 155 szónyi többséggel válasz­tatott meg a szabadelvű párt jelöltje, a mi azt mutatja, hogy a polgárság ráunt már a hangzatos beszédekre s fokozódó bizalommal sorakozik a sza­badelvű párt zászlója alá. Igaz, hogy a győzelemben nagy része volt a jelölt személyének is, a ki az országos párt­nak egy kimagasló alakja és honfi erényekkel ékeskedő kiváló államfér­fim A város közönsége ezen választáson szentesítette a közgyűlés azon határo­zatát, melylyel annak idején Hieronymi Károlyt díszpolgárrá választotta. Meg­vagyunk győződve róla, hogy kép­viselőnk a polgári jó viszonyt ápolni fogja és mindent elfog követni, a mi­vel e városnak érdekeit etőmozdithatja. Az ő megválasztatása kibékítheti és kibékítette azokat is, a kik a helyi jelölt mellett foglaltak állást. Sőt az ö személyét mostantól kezdve helyi em­bernek tekintjük, s hogy egészen azzá váljék csupán az szükséges, miszerint a mi ügyeinket alaposan megismerje, a mi neki nagyon kis fáradtságába fog kerülni. Lehetetlen nem szólanurik még azon tünetről, mely a választás során felmerült, s mely nyilvánvalóvá tette egyrészt, hogy a függetlenségi párt egyik árnyalata minő megítélésbe került bizonyos jelszavak hangoztatása által, de másrészt nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a mi józan gondolkozásu polgárságunk minő határozottan utasítja vissza ama jelszavakat, A függetlenségi párt két jelöltjére esett szavazatok számaránya meglepett mindenkit. Senki nem akarta hinni választás előtt, hogy a Kossuth-párti jelölt több szavazatot kaphasson a másiknál, aki évek óta egyik buzgó és lankadatlan vezére volt a függetlenségi pártnak, s a ki mint a népembere tiszta lélekkel és becsülendő kitartással szolgálta polgártársainak érdekeit. És mégis csak 131 szavazatot kapott, mig a másikra 338 szavazat esett. Ez is azt mutatja, hogy a mi polgárságunk annyira hive a szabadelvüségnek, hogy az attól való hajszálnyi eltántorodást is olyannak tekinti, a mely elengedő arra, hogy régi kipróbált hívével is megszakítsa az összeköttetést. Egy másik figyelemre méltó tünet volt az, hogy a szocziáldemokraták is jelöltet állítottak. Szavazni nem sza­vazott a jelöltre senki, de ők a jelölt­állításnál többet nem is akartak Ál­landó pártjuk van Szatmáron, ezrekre- menő hallgatóság előtt hirdetik elvaiket és bíznak a jövőben, a mely bizonyára igazságot fog szolgáltatni nekik abban, a miben igazságuk van, de a mi programmjukban csak álom, azt soha­sem fogja megvalósítani. TÁRCZA.-^--oqaaOOPaOo * „Hungarian.“ Orvosi „Jules YerneMáda bacterlologlai alapon. Irta: Dr. Gáspár Ferencz. Eléadatott a Budapesti Orvosi Casino felolvasd-estélyén. Dr. Hajós Domokos haragosan rúgta ki maga alól a magas, háromlábú széket, kirántotta a mikroskóp alól a górcsövi prä- paratumot és úgy vágta a „tenyésztő- kályha“ oldalához, hogy csörömpölve hul­lott száz meg száz darabra. Semmi ked­vem a további kutatásokhoz, mondá inge­rülten; az a nyomorult megelőzött! Történt pedig ez az eset a budai bakteriológiai intézet azon termében, mely­ben a tiszti orvosi vizsgákat szokták le­tenni, és a melyeket azért neveznek „tiszti- orvosi“ vizsgáknak, mert a ki ezeket le­teszi, az biztos, hogy soha sem lesz tiszti­orvos. És történt azon időben, midőn a villámszikra-gyorsaságával futotta be a hir az egész földgömböt, hogy a nagy probléma -— a tuberculosis gyógyszere — fel van fedezve. Az úgynevezett „nyomo­rult“ pedig, ki „megelőzte“ dr. Hajóst, tudvalevőleg nem volt más, mint dr. Koch Róbert, a legnagyobb német patho- logus é3 bacterologus. Hogy dr. Hajós irigy fellobbanását megérthessük, tudnunk kell, hogy e fiatal genialis bacteriologus egy szerencsés vé­letlen folytán már nagyon közel állott az orvosi dicsőség azon Csimborassojához, hogy a budapesti Szt. Rókusbán, a lon­doni British Medical Collegében, vagy a bombay-i Sailors-Hospitalban, akár a buenos-ayresi Hospital de la Graziéban a Koch Róbert neve helyett az övét emle­gessék, mint a tuberculosis gyógyításá­nak felfedezőjét. Tudjuk azonban, hogy az óriás fel­tűnést, a valóságos forradalmat keltő fel­fedezést hamar lefújták. Rövid félévvel azután, hogy megszületett, meg is halt. A „Kochin“ úgy lejárt, hogy nem mentette meg a — „Tuberculin“ sem. A szegény betegek köhögtek és haltak szépen tovább, a fölfedező pedig a saját hibáján kívül rajta elkövetett blamage elől a Nílus part­jaira húzódott. Ellenben Hajós Domokos megint ott guggolt a magas nyeregalaku széken, a mikroskop fölött görnyedezve és kísérle­tezett tovább a tuberculosis bacillusokkal. Hogy mindezt megérthessük, ime dr. Hajos tuberculo-mániájának rövid histó­riája. Mint a bacteriologiai intézet egyik — persze: díjtalan —- gyakornoka, külö­nös vonzalom folytán igen sokat foglal­kozott az akkor épen actualis tuberculo­sis kérdéssel. Tenyésztette az apró kis gyilkosokat mindenféle módszer szerint: úgy is mint Cohnheim és Pasteur, úgy is mint Ziehl-Nielsen, meg úgy is, mint Kai­ser Károly. Tenyésztette őket peptonos vizen, mint Dunham, vérsavón, mint Pet- ruschky, és savókeveréken, mint Löffler. Túltett Metscknikoffon és Chantmesse-en, és a mi még senkinek sem sikerült — még Gara-Vasnak, sőt — Frank Ödönnek sem, spórákat mutatott ki a — függö- cseppben is! Az ö methodusával előállitott kultú­rák oly tiszták voltak, hogy azokhoz ké­pest a Roux és Behring culturái csak — magyarországi választások voltak. E munkái közötl történt aztán egy­szer valami, ami az első perczben érthe­tetlen vo’t előtte, a másodikban bámu­latba ejtette és végül valóságos lázas iz­galomba hozta.: — Mondjuk el ezt is rö­viden. T. i. az történt, hogy midőn egy­szer egy beoltott nyúl nyirkmirigyéből präparatumot vizsgált, a készítményben, a helyett hogy csak úgy hemzsegtek volna benne a tbc. bacillusok, az a Gaffky-féle skála 0°-át mulatta, azaz: — egyetlen egyet sem talált 1 Talán nem jó helyről metszettem, gondólá magában. Metszett harmadikat; bacillust nem talált. Végignézett to—20 készítményt. Hiába, bacillus nincs! Dr. Hajós telivér bacterologus volt, tehát hihetetlenül türelmes. Újból kezdte az egész műveletet, de hasztalan: nincs bacillus 1 Most már gondolkozni kezdett a tü­nemény felett : hová lesznek azok a bes­tiák ? Miért nem festi azokat sem Gram, sem Koch, sem Ehrlich? Vizsgálni kezdte egyenként mindazon anyagokat, melyek a górcsövi vizsgálatnál alkalmaztatnak : a fogyasztáshoz szükséges alcoholt, az ani- lin-oldatot, a methylen-kéket, stb; Sehol sem talált magyarázatot arra, hogy a leg- minutiosusabb gonddal készített präpara- tumában a tbc. bacillust nem találja. Egy alkalommal, a midőn a tárgy­lemezre a finom izzó platin-kacscsal egy csepp vizet vitt át az előtte álló destilált vízből, és a festetten készítményt — te­hát még élő bacillusokát — a górcső alatt nézte, ismét nem talált bacillusokat. De nem talált másokat sem; semmiféle mikroorganismust, sem a másodikban, sem az ötödikben. — Hohó, ez már flagráns eset 1 Itt a vízben van a hiba I István, jöjjön csak 1 István, a Kaiser szolgája, bejött. — Isván, miféle viz ez? Mikor des- találták ezt maguk ? — István,. e régi hűséges „szak­szolga“, kit nagy „bogarásznak“ tartot­tak szolgatársai, fejcsóvál ássál és moso­lyogva vette ki az orvos kezéből az üvegét. — Bocsánat, doktor ur, az nem des­tilált viz, hanem egy kotyvalék. T. i. teg­nap cursust adtam a doktor uraknak és mikor elmentek, összeöntöttem az asztalon maradt külömböző eprouvetták tartalmát ebbe az üvegbe, hogy majd kiürítem. De mert ilyen tiszta maradt, hát tévedésből destilált viz helyet kerültt az asztalra. Majd mindjárt kiöntöm. — Dehogy önti, modd az orvos, ki­ragadva a szolga kezéből az üveget. Dr. Hajósnak egy gondolat czikká- zott át az agyán, mely megdöbbentette, mint egy elekrtomos ütés: a bacleriumok- nak egymásra gyakorolt hatásának egy új, eddig még nem említett módozatának lehetősége villant meg agyában 1 Hiszen tudjuk, hogy bizonyos bac- teriumok azáltal, hogy másokkal együtt tenyésztetnek, vagy más úton összekerül­nek, akkor elvesztik az ő sajátos jellegü­ket, alakjukban, tulajdonságaikban és reac- tiójukban megváltoznak. De hogy egymást teljesen megemészthetik, felfalhatják, meg­semmisíthetik, erről nem tudott senki 1 tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki­állított, legjobb szabású őszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi ölttL nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szatmár, IDeáüs-tér. Váaosliázép-íilet

Next

/
Oldalképek
Tartalom