Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-08 / 41. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 41-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = tt^vt .-FrFt~>T>T-BS5 A T^/T : 73A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Választás után. A képviselő választások lezajlottak úgy a városban, mint a megyében, s máig elmúlt már annyi idő, hogy egész nyugodtan tekinthetünk végig az eredményen. Örömmel konstatáljuk, hogy az egész vonalon a szabadelvüség aratta a diadalt, s a retrográd irányzat mindenütt háttérbe vonult. Mert hiszen a szabadelvű párt és a függetlenségi Kosuth-párt között különbség van közjogi tekintetben, de a mi a szabadel- vüséget illeti, mindkettő egyforma utón halad, s igy az ő győzelme nem esik a szabadelvüség rovására. Emeli e győzelem becsét az a csúfos vereség, mely a megyében zászlót bontó néppártot érte. Két helyien próbált szerencsét, Nagy-Károlyban és Csengerben, de mindkét helyen meg- kellett győződnie róla, hogy a néppártnak a megyében talaja nincsen. Mert igaz ugyan, hogy Nagy-Károlyban a néppárti és a szabadelvüpárti jelölt között pótválasztás fog végbemenni, de a mostani szavazás eredménye teljes képét nyújtja annak az aránynak, mely a szabadelvű gondolkozásu és a néppárti szavazók között jelenleg van, s igy, hacsak valami személyes ellenszenv közbe nem jön, a miről nekünk tudomásunk nincsen, okvetlenül a szabadelvüpárti jelöltnek kell megkapni a többséget. Az igazat megvallva furcsán is venné ki magát, hogy Szatmárme- gye székhelyéről, a hol annyi szép harczát vívták a szabadelvűsének, a hol Kölcsey Ferencz és Wesselényi Miklós lánglelkü szónoklatai ragadták egykor tapsra a rendeket, hogy most, a mikor a szabadelvüség virágkorát éli, egy néppárti képviselőt küldjenek fel az országházba. És ha ez eredményen elgondolkozunk, magyarázatát nem találjuk másban, mint a tiszta választásban. Mert ne gondolja senki, hogy a néppel el lehet hitetni mindenféle ostobaságot, ha a törvényes rend az uralkodó. Lát és gondolkozik az, s beszélhet neki bármit is az ámitók serege, nem fog az ámításra hallgatni, mikor azt tapasztalja, hogy az ő szabadságát korlátok nem kisebbítik s úgy csele- kedhetik, a mint kedve tartja. A mostani választáson pedig úgy cselekedhetett, eredménytelen volt tehát az invázió, a melyet gróf Zichy Nándor, a néppárt ősz vezére Szatmármegyében megpróbált. A nép csak akkor fogékony az izgatásra, ha jogaiban tényleg korlá- toztatik, ha ázt tapasztalja, hogy a hatalom erőszakos. Ha az. idei választáson a régi eljárást követték volna, akkor bizonyosan másként nézett volna ki a választás képe s több ember akadt volna, a ki a néppárti mézes mázos beszédeknek felült volna. Áttérve specziáliter a mi választásunkra, az öröm még nagyobb, mert itten, mig egyrészt a néppárttal dolgunk nem akadt, addig másrészt a szabadelvüség mellett maga a szabad- elvü-párt is fényesen győzött, s ezzel örökre elhallgattatta azokat a vádakat, melyek szerint Szatmáron a függetlenségi párt van többségben s a szabad- elvü-párt csak hivatalos erőszakkal, etetéssel, itatással és pénzbeli megvesztegetéssel tudott eddig csak többségre jutni. Most nem volt hivatalos presszió, nem volt etetés, itatás és vesztegetés, mégis 155 szónyi többséggel választatott meg a szabadelvű párt jelöltje, a mi azt mutatja, hogy a polgárság ráunt már a hangzatos beszédekre s fokozódó bizalommal sorakozik a szabadelvű párt zászlója alá. Igaz, hogy a győzelemben nagy része volt a jelölt személyének is, a ki az országos pártnak egy kimagasló alakja és honfi erényekkel ékeskedő kiváló államférfim A város közönsége ezen választáson szentesítette a közgyűlés azon határozatát, melylyel annak idején Hieronymi Károlyt díszpolgárrá választotta. Megvagyunk győződve róla, hogy képviselőnk a polgári jó viszonyt ápolni fogja és mindent elfog követni, a mivel e városnak érdekeit etőmozdithatja. Az ő megválasztatása kibékítheti és kibékítette azokat is, a kik a helyi jelölt mellett foglaltak állást. Sőt az ö személyét mostantól kezdve helyi embernek tekintjük, s hogy egészen azzá váljék csupán az szükséges, miszerint a mi ügyeinket alaposan megismerje, a mi neki nagyon kis fáradtságába fog kerülni. Lehetetlen nem szólanurik még azon tünetről, mely a választás során felmerült, s mely nyilvánvalóvá tette egyrészt, hogy a függetlenségi párt egyik árnyalata minő megítélésbe került bizonyos jelszavak hangoztatása által, de másrészt nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a mi józan gondolkozásu polgárságunk minő határozottan utasítja vissza ama jelszavakat, A függetlenségi párt két jelöltjére esett szavazatok számaránya meglepett mindenkit. Senki nem akarta hinni választás előtt, hogy a Kossuth-párti jelölt több szavazatot kaphasson a másiknál, aki évek óta egyik buzgó és lankadatlan vezére volt a függetlenségi pártnak, s a ki mint a népembere tiszta lélekkel és becsülendő kitartással szolgálta polgártársainak érdekeit. És mégis csak 131 szavazatot kapott, mig a másikra 338 szavazat esett. Ez is azt mutatja, hogy a mi polgárságunk annyira hive a szabadelvüségnek, hogy az attól való hajszálnyi eltántorodást is olyannak tekinti, a mely elengedő arra, hogy régi kipróbált hívével is megszakítsa az összeköttetést. Egy másik figyelemre méltó tünet volt az, hogy a szocziáldemokraták is jelöltet állítottak. Szavazni nem szavazott a jelöltre senki, de ők a jelöltállításnál többet nem is akartak Állandó pártjuk van Szatmáron, ezrekre- menő hallgatóság előtt hirdetik elvaiket és bíznak a jövőben, a mely bizonyára igazságot fog szolgáltatni nekik abban, a miben igazságuk van, de a mi programmjukban csak álom, azt sohasem fogja megvalósítani. TÁRCZA.-^--oqaaOOPaOo * „Hungarian.“ Orvosi „Jules YerneMáda bacterlologlai alapon. Irta: Dr. Gáspár Ferencz. Eléadatott a Budapesti Orvosi Casino felolvasd-estélyén. Dr. Hajós Domokos haragosan rúgta ki maga alól a magas, háromlábú széket, kirántotta a mikroskóp alól a górcsövi prä- paratumot és úgy vágta a „tenyésztő- kályha“ oldalához, hogy csörömpölve hullott száz meg száz darabra. Semmi kedvem a további kutatásokhoz, mondá ingerülten; az a nyomorult megelőzött! Történt pedig ez az eset a budai bakteriológiai intézet azon termében, melyben a tiszti orvosi vizsgákat szokták letenni, és a melyeket azért neveznek „tiszti- orvosi“ vizsgáknak, mert a ki ezeket leteszi, az biztos, hogy soha sem lesz tisztiorvos. És történt azon időben, midőn a villámszikra-gyorsaságával futotta be a hir az egész földgömböt, hogy a nagy probléma -— a tuberculosis gyógyszere — fel van fedezve. Az úgynevezett „nyomorult“ pedig, ki „megelőzte“ dr. Hajóst, tudvalevőleg nem volt más, mint dr. Koch Róbert, a legnagyobb német patho- logus é3 bacterologus. Hogy dr. Hajós irigy fellobbanását megérthessük, tudnunk kell, hogy e fiatal genialis bacteriologus egy szerencsés véletlen folytán már nagyon közel állott az orvosi dicsőség azon Csimborassojához, hogy a budapesti Szt. Rókusbán, a londoni British Medical Collegében, vagy a bombay-i Sailors-Hospitalban, akár a buenos-ayresi Hospital de la Graziéban a Koch Róbert neve helyett az övét emlegessék, mint a tuberculosis gyógyításának felfedezőjét. Tudjuk azonban, hogy az óriás feltűnést, a valóságos forradalmat keltő felfedezést hamar lefújták. Rövid félévvel azután, hogy megszületett, meg is halt. A „Kochin“ úgy lejárt, hogy nem mentette meg a — „Tuberculin“ sem. A szegény betegek köhögtek és haltak szépen tovább, a fölfedező pedig a saját hibáján kívül rajta elkövetett blamage elől a Nílus partjaira húzódott. Ellenben Hajós Domokos megint ott guggolt a magas nyeregalaku széken, a mikroskop fölött görnyedezve és kísérletezett tovább a tuberculosis bacillusokkal. Hogy mindezt megérthessük, ime dr. Hajos tuberculo-mániájának rövid históriája. Mint a bacteriologiai intézet egyik — persze: díjtalan —- gyakornoka, különös vonzalom folytán igen sokat foglalkozott az akkor épen actualis tuberculosis kérdéssel. Tenyésztette az apró kis gyilkosokat mindenféle módszer szerint: úgy is mint Cohnheim és Pasteur, úgy is mint Ziehl-Nielsen, meg úgy is, mint Kaiser Károly. Tenyésztette őket peptonos vizen, mint Dunham, vérsavón, mint Pet- ruschky, és savókeveréken, mint Löffler. Túltett Metscknikoffon és Chantmesse-en, és a mi még senkinek sem sikerült — még Gara-Vasnak, sőt — Frank Ödönnek sem, spórákat mutatott ki a — függö- cseppben is! Az ö methodusával előállitott kultúrák oly tiszták voltak, hogy azokhoz képest a Roux és Behring culturái csak — magyarországi választások voltak. E munkái közötl történt aztán egyszer valami, ami az első perczben érthetetlen vo’t előtte, a másodikban bámulatba ejtette és végül valóságos lázas izgalomba hozta.: — Mondjuk el ezt is röviden. T. i. az történt, hogy midőn egyszer egy beoltott nyúl nyirkmirigyéből präparatumot vizsgált, a készítményben, a helyett hogy csak úgy hemzsegtek volna benne a tbc. bacillusok, az a Gaffky-féle skála 0°-át mulatta, azaz: — egyetlen egyet sem talált 1 Talán nem jó helyről metszettem, gondólá magában. Metszett harmadikat; bacillust nem talált. Végignézett to—20 készítményt. Hiába, bacillus nincs! Dr. Hajós telivér bacterologus volt, tehát hihetetlenül türelmes. Újból kezdte az egész műveletet, de hasztalan: nincs bacillus 1 Most már gondolkozni kezdett a tünemény felett : hová lesznek azok a bestiák ? Miért nem festi azokat sem Gram, sem Koch, sem Ehrlich? Vizsgálni kezdte egyenként mindazon anyagokat, melyek a górcsövi vizsgálatnál alkalmaztatnak : a fogyasztáshoz szükséges alcoholt, az ani- lin-oldatot, a methylen-kéket, stb; Sehol sem talált magyarázatot arra, hogy a leg- minutiosusabb gonddal készített präpara- tumában a tbc. bacillust nem találja. Egy alkalommal, a midőn a tárgylemezre a finom izzó platin-kacscsal egy csepp vizet vitt át az előtte álló destilált vízből, és a festetten készítményt — tehát még élő bacillusokát — a górcső alatt nézte, ismét nem talált bacillusokat. De nem talált másokat sem; semmiféle mikroorganismust, sem a másodikban, sem az ötödikben. — Hohó, ez már flagráns eset 1 Itt a vízben van a hiba I István, jöjjön csak 1 István, a Kaiser szolgája, bejött. — Isván, miféle viz ez? Mikor des- találták ezt maguk ? — István,. e régi hűséges „szakszolga“, kit nagy „bogarásznak“ tartottak szolgatársai, fejcsóvál ássál és mosolyogva vette ki az orvos kezéből az üvegét. — Bocsánat, doktor ur, az nem destilált viz, hanem egy kotyvalék. T. i. tegnap cursust adtam a doktor uraknak és mikor elmentek, összeöntöttem az asztalon maradt külömböző eprouvetták tartalmát ebbe az üvegbe, hogy majd kiürítem. De mert ilyen tiszta maradt, hát tévedésből destilált viz helyet kerültt az asztalra. Majd mindjárt kiöntöm. — Dehogy önti, modd az orvos, kiragadva a szolga kezéből az üveget. Dr. Hajósnak egy gondolat czikká- zott át az agyán, mely megdöbbentette, mint egy elekrtomos ütés: a bacleriumok- nak egymásra gyakorolt hatásának egy új, eddig még nem említett módozatának lehetősége villant meg agyában 1 Hiszen tudjuk, hogy bizonyos bac- teriumok azáltal, hogy másokkal együtt tenyésztetnek, vagy más úton összekerülnek, akkor elvesztik az ő sajátos jellegüket, alakjukban, tulajdonságaikban és reac- tiójukban megváltoznak. De hogy egymást teljesen megemészthetik, felfalhatják, megsemmisíthetik, erről nem tudott senki 1 tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású őszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi ölttL nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szatmár, IDeáüs-tér. Váaosliázép-íilet
