Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-01 / 40. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 40-ik szám. Szatmár, 1901. októbereiig i! mi m % m VIDÉKÉ. ir‘f TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. e MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =■= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Pél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái l&nos könyvnyomdája Eötvös-utcza 6tik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett Átvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. talmas erejét párosította benne a természet. Galambszelidsége mellett, ha a küzdelem kívánatossá tette, félelmetes sqs módjára csapkodott szelleme szárnyával, és villámokat szórtak szemei, mikor dörgéssé dagadt meg különben ,hálk szava, hogy lesújtsa azokat, akik az igazságot kívánták lenyűgözni. A város tanácstermében ember- emlékezet óta az ő véleménye döntött eí, majdnem kivétel nélkül^ minden fontosabb kérdést. A legnagyobb horderejű közgyűléseken éppen úgy, mint a; legcsekélyebb szakbizottságokban csak akkor hiányzott, ha legyőzhetetlen akadály tartotta vissza a megjelenéstől. Ott volt elejétől végig és ott volt egészen, figyelve minden szóra, tanakodva, tanácskozva, vitatkozva. Nyugodtan működő éles elméje az igazságért égő szivével vetekedve állott mindig a közjó szolgálatában. Felszólalásaiban is mindenkor csak egy törekvést lehetett észlelni: az ügyek igazságos elintézését. Szónoklása tökéletes olyan volt, mint önmaga. Keresetlen formában,' minden díszt kerülve is mindig kerek- ded egészet adott. Tárgyától sohasem kalandozott mellékutakra, de azt teljesen kimerítette. És minthogy bölcs ítélőképessége mellett majdnem mindig szerencsésen megtalálta a helyest, csak természetes, hogy a maga véleményére hozhatta a közönségét is Férfias jelleme mintaszerű volt. Káromlás volna annak szeplőtlenségét dicsérve fölemlíteni. Alkotó elemeit sokkal ritkább sajátságok képezték. Szilárd akarat erő, az egyszer jól megalkotott meggyőződésnek tántoríthatatlan köve- vetése, a végső leheletig tartó ernye- detlen tevékenység, teljes függetlenség fölfelé és lefelé egyenlőképpen, minden nagyravágyástól való mentesség és egyszerű, józan, tudatosan berendezett és fegyelmezett életmód: ezek és még sok hasonló tulajdonságok tették őt nagygyá. Isten különös ajándéka volt bámulatos munkaképessége. Erkölcsben és műveltségben fölnevelni gyermekeit, már maga elég nagy életfeladat olyan embernek, aki házulról nem hozott egyebet, mint a saját személyét. De milyen elenyésző csekélység volt nála ez a munka ahoz képest, amit a köznek végzett! Elgondolta-e már egyszer valaki, mit érdemelt Farkas Antal azért a temérdek anyagért, amit a városnak, egyházának, az iskoláknak, a kultur- egyleteknek és egyes polgártársainak szolgálatában közel egy fél század alatt feldolgozott? Bizonyára nem. És ő mindezt szívesen végezte nemcsak díjtalanul, hanem elkerülve azt a jutalmat is, amit mások ha nem keresnek is, de szívesen elfogadnak. Mellét rendjel nem díszítette. LJgy járt köztünk régi magyar öltözetében, mint a legegyszerűbb polgártársa, akinek nevét nem ismeri más, csak egy maroknyi szomszédság. Nem fogadott el sem czimet, sem rangot a hatalomtól felülről, de visszautasította az alulról jövő kitüntetést is, szerényen félreállva mindannyiszor, valahányszor polgártársai megkínálták a képviselőséggel, amelyért annyi érdemtelen ember verseng éppen most b, mint mindenkor, az országban... Példája volt az erényes embernek. Megszemélyesítve élt benne az idealisták korszaka, amelyből átjött a mai időbe, a személyes érdek és a személyi kultusz e rut világába. És minő fölséges látvány volt, hogy ez átmenet, amely őt nem változtatta meg, nem kedvetlenítette el a köztértől, és hogy szilárdan tudott haladni az újabb nemzedék sorában a maga szent czéljai felé, mikor tudta, hogy ' társai ugyanazon az utón másfelé törekszenek ; oda, ahonnan ő utálattal fordította el tekintetét 1 ....... Ig énytelen falusi gyermekből egy jó darab Magyarország tündöklő vezércsillagává emelkedett. Még pedig a protestáns egyszerűség keskeny gyalogösvényén : a becsületes munka utján haladva. Külső pompa nem járult a nagysága emeléséhez és ami fényt árasztott, az mind az ő leikéből sugárzott ki. Még csak a társadalmi érintEmberöltőkön át üresen fog maradni az a helyi amelyet áldásos működésével egy hosszú életen át difcsően töltött be körünkben Farkas Antal. Koporsójának födelével egy kor záródott le, amely eszményekért eszmékkel harczoló férfiakat szült a nemzetnek, valóban nagyokat a szűk körben is, akiknek természetűk vqlt inkább másokért élni, mint önmaguknak, életelemök: keresni ‘és teljés' lélekkel szolgálni az igazságot, a szépet', a jót. : - : ' - ' Annak a magasztos kornak utolsó ilyen emberét kisértük ki örök nyugvó- helyére Farkad hAntalban, ■ akit ritka erényeiért méltán neveztek el már ré- gesrégen .édesapánknak. Az élet1 nem tűr megállapodást; azért mindenüvé', ahol Ő működött, mást fóg állítani nemsokára a parancsoló szükség. De fájdalommal fogjuk tapasztalni, hogy az g lángoló lelkesedése, páratlan buzgósága, hajthatatlan elvhűsége és tiszta igazságszeretete hiányozni fog azokban az állásokban, miket csodálatos önzetlenséggel élete fogytáig betöltött. Nemes egyszerűségével, szinte a félénkséget érintő szerénységével az öntudatosan dolgozó vezérember haTARCZA. A temetés. Örök nyugvóhelyére kisértük tegnap Szatmár nagy fiát, ki egy pár évtizeden keresztül vezéralakja volt e városnak. Ezrekre menő nép állta körül a koporsót és bánatos arczczal hallgatta azokat a szép beszédeket, melyek mindannyian az ö erényeit magasztalták, de a melyek ez erényeket nem voltak képesek kimeríteni. Az elmúlás gondolata ijeszt a koporsó mellett valahányszor temetünk, s önkénytelenül a jobb érzések húrjai rez- dülnek meg lelkűnkben, mert a halál jcö- zelléte a túlvilágot juttatja eszünkbe, a hova tisztán szeretnénk eljutni, ha egykor menni kell. Meg van ez a gondolat mindig, ds mikor kiváló emberek koporsóját álljuk körül, a félelem elenyészik, az önzés tovaszáll lelkűnkből s áhitatszerü érzés tölti el egész valónkat. Nemesebbé, nagyobbá lenni érezzük magunkat s egész lényünk nem foglalkozik mással, minthogy külön-külön Önmagában is elismeréssel adózzék az elhunytnak. Ott a koporsó mellett félre áll az emberi lélekben lakozó ördög, s ä magára maradt ember teljes igazságot szolgáltat a halottnak. Aki az igazságért küzd, azt az életben mérgezett nyilakkal lövöldözik embertársai, de ha meghal, virággal hintik be koporsóját. Milyen szerencsés az, kinek életében is elismerik erényeit, mint a hogy az elhunytnak elismerték. A temetés az élők igazságszolgáltatása. Abból meglehet ítélni az illető értékét. A tegnapi temetés impozáns módon hirdette, hogy a kit kikisértünk, az egy tökéletes ember volt közöttünk. A dalárda gyászdala nyitotta meg a temetési szertartást, melynek első része, a gyászház udvarán ment végbe. Az ének elhangzása után Rácz István ev. ref. lelkész mondott egy gyönyörű imát, mely után a menet megindult s a Deáktéren és Kazinczyutczán át az ev. ref. templomhoz vonult. A templomot a közönség egészen megtöltötte. Itt ismét a dalárda énekelt egy szép gyászdalt, mire Biki Károly esperes fel ment a szószékre és egy nagyszabású halotti beszédben méltatta az elhunytnak, mint az igazság harczosának, az egyház, iskola é's társadalom terén szerzétt érdemeit. A beszéd után a polgári dalárda énekelt, mire a templomi szertartás véget ért. . A Rákóczy- és Attila-utczákon keresztül vonult azután az óriási népáradat a temetőbe, a hol a sir körül foglalt állást s hallgatta azokat a búcsúbeszédeket, melyek itt elhangzottak. Öt beszéd volt. Először Osváth Elemér ev. ref. fö- gymnasiumi tanár mondott egy megható imát. Utána Hérmán Mihály polgármester búcsúzott tőle a város nevében, melynek tanácstermében az elhunyt szintén a legszebb munkásságot fejtette ki. Majd Borsos Benő ev. ref: főgymnasiumi igazgató a tanári .kar, dr. Fechtet János kir. kath. főgymnasiumi tanár a „Kölcsey-kör“ s végül dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd az ügyvédi kar nevében búcsúztak. Mind az öt beszéd nagyon szép volt, de a mi értéküket különösen emeli, hogy csupa igazságot tartalmazott. A legutolsó, a mi az ügyvédi kar nevében mondatott, szó szerint igy hangzik': „Utolsóknak maradtunk a fájdalmas bucsuvételben mi, az elhunytnak kartársai, kik családja után a legközelebb állottunk hozzá. ' k Tanítónk, vezérünk, példányképünk, atyánk volt. Rögös pályánkon nagy tudása oktatott; ingadozásaink, emberi gyarlóságaink között puritán jelleme vezérelt, a hazaszeretet, igazságérzet, tisztesség, önzetlenség és munkásság példány- képeként tündökölt előttünk s nemes nagy szivének melegével támogatott mindannyiunkat az élet nehéz küzdelmeiben. Atyai szeretetét éreztük, midőn kiérdemeltük megelégedését, de azt éreztük akkor is, midőn botlásainkat korholnia kellett. Bármily sokat Veszített benne egyháza, melynek oly hü fia volt, bármily sokat veszítettek a kőzügyek, melyeket oly önzetlenül szolgált, — mindezekénél nagyobb a mi veszteségünk, mert összes köztevékenységének dicsősége karunkra vetette viszfényét s az ő érdemei karunknak emelték tekintélyét. Hálánk fentmarad a síron túl is, emléke élni fog szivünkben, fenkölt alakja eszményként állanak mindenkor előttünk. Isten veled drága halott! E hant, melyet vérző szívvel dobunk immár bezárt koporsódra, könnyű lesz neked, mert nem követheti a jobb életbe egyetlen tettedet sem szemrehányás vagy panasz. Igaz emberként éltél, kiérdemelted e földön embertársaid szeretetét és becsüíését, a Mindenható végtelen kegyelme legyen veled az örökéletben! Isten veled!“ Rövid, de minden 'szava igazság. Mim ügyvéd is példányképe kartársainak. A kötelességtudás és a megtestesült kötelességteljesités minden vonalon. Az ember kötelességei ugyaniá bizonyos kategóriákba vannak felosztva. Az első a hivatásbeli és a család iránti kötelességek. Azután jönnek a társadalmi és egyéb koz- ügyek. Ä ki e sorrendet be nem j tartja, az nem igazi kötelességtudó ember. A ki pl. a társadalmi téren nagy működést fejt ki, de elhanyagolja hivatásbeli és családi kötelességeit, az vívhat ki ugyan maga részére olyan látszólagos népszerűséget, a melyet pohárköszöntéikben magasztalnák, de e népszerűségnek "kevés lesz a-z erkölcsi alapja, a közbecsülés pedig soh^ sem fogja kisérni. A ki a két első kötelességet híven teljesíti, de a további irányban nem működik, az derék és jó ember, a kit tisztelnek és becsülnek a vele érintkezők, de jó hire tovább nem terjed, mint ismerettségi és összeköttetési körében. Temetésén ott lesznek a család, a kartársak, a tisztelők, őszinte könyek fognak ömleni és a megjelentek kegyelettel emlékeznek meg az elhunytról, de hiáuyzani fog a köz, mely tudomást csak azokról vesz, s az elismerés koszorúját csak azok koporsójára teszi le, a kik a kötelességek azon kategóriáját is teljesítették, a melyek a közre vonatkoznak. A temetés fokmérője az elhunyt értékének. Az volt a tegnapi is.. Koporsója körül ott állott nemcsak a család, a kartársak és szükebb körű tisztelők, de az egész város, s a kik vele személyesen talán soha nem is beszéltek, ép oly bánatos szívvel gyászolták, mert ép úgy ismerték érdemeit, mint a közvetlen mellette állók. Én azt hiszem, hogy a halott lelke a temetőbe együtt kiséri ki a koporsót és csak azután tér uj hazájába, ha a temetésnek vége van. Szebb jutalmát a derék- nek, s nagyobb büntetését a rósz embernek nem tudom elképzelni, mintha a saját temetését végig nézi. Úgy elmereng lelkem azon a gondolaton, hogy ő is ott volt, mikpr temettük s azzal távózott a másik hazába, hogy nehéz volt ä munka, amit végzett, de érdemes volt elvégezni. ’ ' ......... ' ■*. ■'. Dr. Té nyleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású őszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek, Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, HDeáűs-tér. "Véirosixázép-üLlQt.