Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-02-05 / 6. szám

Levél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna szélei Magyarország minden nemesen érző asszonyának leikéig s meséket regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagság­ról, a mely a miénk, csak meg kell lát­nunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Népiparunkról akarok írni. A téma nem uj, sőt napjainkban, mikor ország­szerte megindult az akció a hazai ipar pártolása ügyében, tahin unalmas is. Ezt a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy ,a magyar előtt unalmas lenne az, a mi a magyar népiéleknek, népművészetnek egyrk legérdekesebb meg­nyilatkozása: népipar, illetőleg ennek kü­lönösen azok H| ágai, a melyek már ter­mészetüknél fogva is első sorban érdekesek előttünk: varrottatok, szőttesek, Gragászaú és agyagipari termékek. Alig van hazánk­nak vidéke,, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Fö'dmivelő és ál­lattenyésztő vidékeken ez tisztán a ház szükségleteinek, előállítására szorítkozik, de o'yan helyeken, a hol a föld nagyon srványan táplálja fiait, arra van hivatva,, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek,, a hol. a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha-arra hiva­tott tényezők ipari foglalkozását tőkével, munka-anyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támo­gatásra nagyon rászorullak, igaz, hogy. a népipar egyesek buzgó pártolásával újabban lendületet vett, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, a hol egy egész országrész lakosságának ke­reseti forrásáról van szó. A nőket különö­sen érdeklő kalotaszegi varrottasokról be­szélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyár- maihyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e re­TÁRCZA. Az igazi Trilby. Irt«: Marosán János. Ezelőtt egy pár évvel a m-i nemzeti színházban állandóan repertoáron volt Du Maurier szenzácziós drámája, a Trilby. M—fi akkor kitűnő színtársulat működött a vidék elsőrangú erőiből összeállítva. A darab óriási sikert aratott, a színház min­dég zsuflólásig telt meg, és a publikum nem fukarkodott a tapsokka1, egy-egy jele­neméi frenetikus taps-vihar tört ki. A pompás anyagi és erkölcsi siker­nek a szép egyöntetű előadás vala az oka első Sorban, de e melleit volt azonban va­lami titokszerüség is, mely a különben is jó darabot e fényes sikerhez emelé. A c/.imszerepet N. Király Ilka asz- szony játszotta, a vidék egyik legszebb primadonnája, ki férjével együtt volt szer­ződtetve a m—i nemzeti színházban. A darab másik főszerepét, Svengalit pedig e társulat első színésze Hunffy alakította, Tudvalevőleg a kompanista Svengali hyp- notizálja a bájos Trilbyt és a szegény le­ány a titokzatos erő hatalma alatt vakon engedelmeskedik nagymesterének, S.venga- linak. Követi őt mindenüvé és a gyenge hangú leány a körutakon rendezett hang: versenyeken óriási sikert arat szép, csengő hangjával, melyhez nem tudja, hogy jutott, s azt csak Svengali az ő titkos erejével tudja megteremteni akkor, a midőn arra szüksége van. mek varottas ipart. A kalotaszegi nép új­ból megtanulta ősanyái gyönyörű hímzé­sét, varrja buzgalommal éjt, napot egybe­vetve; előkerültek a ládákból a szebbnél szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, a hol a kalotaszegi varrottast ne látnánk; a, külföld - is kapva-kap a kiválóbb dara­bokon. . És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte el virágzá sának delelőjét, 1 hogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szük­sége. Tulajdonlapén nem is méltányoljuk mi ezt az iparágat. Megvagyok róla győ­ződve, hogy Angliában — ahova tudvalevő­leg nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a mü- izlésünk, vagy — ez a valószínűbb — még mindig csak azon a nivón állunk, hogy bármilyen silány külföldi portéka becsesebb, mint a sokkal különb hazai. Pedig nem képzelek- szebbet, női lelket, finomabb Íz­lésű kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Volt al­kalmam igazán remek mintájuakat látni: fodorvászonra fejtővel hímzettektől finom lenvászonra Selyemmel- varrottakig és azt mondom: vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy-két darabot be nem szerez. — Hiszen—bámulatos olcsón adják: Az ember szinte gondolkozik: Vájjon az anyagot vagy a munkát fizette még rajta; Már két koronáért szép 1/a mt. hosszú és pár czemiiméterrel keskenyebb teritőcskét árulnak. A ki valaha hímzett effélét, tudja, hogy az alig van megfizetve. És ilyen arány­ban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekciót állíthatunk össze: ágy-, asztalterítő, függöny (1 ablakra), pamlág- védő. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés! Most, a mikor a lakásberendezés di-; vatja a lelket, a kedélyt és Ízlést megbénító Egy jó színésznő átérzi mindazt, mit szerepe tartalmaz, de egy Szerelmes szí­nésznő szerepét legmagasabb művészi tö­kélyre emeli. Hunffy talán ő maga sem tudta, hogy a midőn minden művészi ere­jét összeszedve, oda törekszik, hogy kitűnő Svengalit kreáljon, ugyanakkor ejti igazi hypnotikus álomba szép partnerét, N. Ki­rály Ilka asszonyt is. És tényleg igy volt: a Trilby személyesitője igazi Trilby lett. Hunffy szép alakja, szépen csengő hangja, művészi mozdulatai, szemeinek szikrázása, a túl világi hanghoz hasonló suttogása, — melyekhez hozzá szokhatott volna már a művésznő — megfosztották energiájától, megfosztották gondolkozásától és vakon engedelmeskedett partnerének, Hjanffynak, ki mindezeket a művésznő kiváló alakítá­sainak minősítette mindaddig,. mig ő maga is azt tapasztalta, hogy egy szerep van csak a világon, melyet animóval játszik és ez: Svengali. Minden mozdulata, hangjá­nak csodálatos rezgése elárulta, hogy hatni akar. A publikumot akarja ámulatba ejteni művészi játékával, másóldalról meg part­nere személyébe akart hatolni, minden gon­dolatát, érzését, akaraterejét tfiagának le­kötni és fŐczélja feltétlenül uralkodni an­gyali Trilbjje fölött, mint Svengali. S hála nagy művészi tudásánakj mindkét czélt el­érté. A publikum tapsolt mindkettőjüknek és eisern tudott képzelni igazibb Trilbyt és Svengalit, mint N. Király Ilkát és Hunffyt. A publikumnak igaza volt. * # * A rfiűvésznő keserű napokat, éjt át,, Lelkében tombolt vihar folyton', bor­egyönteiüségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a varrottasoknak. Az elő­szobától és fürdőszobától kezdve egészen a szalonig minden szobában helyet foglal­hat. — Gondoljanak el egy poétikus leány­szobát : az ágyteritő, a függönyök, a toilett- asztalka térítője, a varróasztalka borítója kék fejtővel valami finom vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalota­szegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piroi fejtővel hímzett kollekcióval? Azt hiszem, kétszer jobban izlenének pom­pás magyar ételeink ilyen ebédlőben, mely­nek minden darabja a magyar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vájjon nem válnának díszére a legelegánsabb szalon­nak is ? I Már hallom az ellenvetéseket: a var- rottasok nagyon drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a lukszust, hogy egy-egy kollekciót beszerezzen. Igen, drága, mert az értékesítés módja még annyira kezdetleges, hogy mindenkinek elő­nyös, csak a termelőre és a fogyasztóra nem. Kétféle módja van t. i. az eladásának. Maga a nép járja be munkáival az orszá­got, — mondhatom, nagyon kelletlenül teszi j— vagy —- s ez a leggyakoribb eset ~ju* *ííelketlen kereskedők (akad Myen a nép között akárhány) megszimatolva, hogy mi­kor van a ládafiában szűkön a pénz, össze­vásárolják az elkészült munkát potom áron, s tovább adják két, ha nem három annyi­ért. Azt tapasztaltam, hogy a házi-iparnak ez a nyereségvágy a megölő betűje, Ezért üdvözölheti termelő és fogyasztó őszinte örömmel az Erdélyi Kárpát Egyesületnek azt az ideális és praktikus tervét, hogy kozéjök közvetítőnek állván, természetesen teljesen önzetlenül munkálkodván a nép­ipar minden ágát virágzásra juttassa. Érdekes ennek a tervnek a története. zasztó harezot vivott egymással ingadozó lelkében a szerelem és a becsület, azaz a sziv ;és. az. ész. Küzdött, harczolt a művész- asszóny önmagával: midőn férjét —ki nem volt ugyan minta-férj — és kis fiát látta, ölelte és anyai csókjaival elhalmozta. Dé a másik pillanatban megjeleli lelki szemei előtt Svengali. Az asszony egész valójában forró- tóz. tombol, szemei elho­mályosodnak, a levegő körülötte bűbájos, altató illatú lesz, minden idegét jóleső zsi- badás támadja meg és mély, szendergő álom lepi meg és fülében csendül:--- Trilby... Trilby... alszol? • < —■ Nem ... i-tf. Trilby, Trilby .. . felelj 1 — Kérdezz..I ‘ — Trilby... Trilby.;, mond sze­retsz ?... — Igen .;. nagyon... forrón1...' PárperCznyi kínos csend következik erre, aztán egy aranysárga hajú csintalan kis fiúcska. YÖhan az aludni látszó mámá­hoz és jól megrázva a mama ruháját, sirva pariaszöljá: ■ Mamiba, mamuta a somsédék Jó­tája ejvette a jovamat. Hajjod, a Jóta ej­vette jóvarhát, vetyél mátyat! Az anya felriad, reánéz aranyos kis fiára; keserű-mosoly vonul végig reszkető ajkain, majd megöleli, megcsókolja gyer­mekét és egy pár forró könycseppét hül- lat réája. Ne' sírj kis fiacskám, jön apa mind­járt és hoz ő. így biztatja az anya gyer­mekét, mig öt nincs ki támogassa, biz­tassa, csak ő, Hunffy, a rettenetes Svengáli. E perezben megérkezik a férj is, ki A nevezett egyesület Kolozsvárt, a Mátyás király születési házában néprajzi múzeu­mot szervez; összegyűjti mindazt, a mit a népiélek és népművészet eddig teremtett. Ez összegyűjtő akciónak eredményeképen mesés kincs és gazdaság került napfényre. E czikkem szűk keretében főképen a női kézimunkákról óhajtok megemlékezni: régi száz meg száz esztendős hímzések kerül­tek a gyűjtők fürkésző buzgalma folytán a múzeumba. Le sem írhatom, mennyi érdekes minta van itt összehalmozva : var- rottasok, írás után varrtak, (az előrajzol- takat hivják igy), kereszt és fonott-öltés­sel hímzettek olyan páratlanul gazdag vál­tozatosságban, hogy egy egész ipariskola találna benne mintának valót. De nem ezekről akarok tulajdonké­pen szólani. Azt akarom elmondani, ho­gyan érlelődött meg az egyesület kebelében a népipar fellendítését tervező eszme. A gyűjtők majd minden faluban akadtak régi varrottasokra. Szép szóra, de legfőképen arra a kecsegtető kilátásra, hogy a mú­zeum századokra megörökíti nevöket, fel­emelték a láda tetejét s többnyire ajándé­kul adták a régiségeket. Arra a kérdezős- ködésre, hogy miért nem varrnak most is, azt felelték, hogy nem érdemes. Jobbára el is feledték már őseik munkáját, mert nincs tőkéjük a munka megkezdéséhez. Pedig rá lennénk utalva a házi iparra, hiszen äligf' rudrtak megélni nénTéiy vidékériT Vájjon azoknak a múlt idők réges homá­lyából előkerült mintáknak az alapján nem lehetne újra fényre varázsolni e házi ipar- czikket? Meg vagyok róla győződve, hogy igen. Lelkes kitartás és első sorban a ma-, gyár hölgyek támogatása szükséges hozzá. S vájjon nem szívesen támogat-e minden magyar nő teljes áldozatkészséggel olyan eszmét, mely, amig egyrészről egész vidé­kek megélhetési forrását biztosítja, másrész­ről otthonának magyar stilü díszítéséről gondoskodik. A kalotaszegi varrottasokról szóltam, boldogságtól sugárzó arczczal közeledik nejéhez, kit megakart ölelni, csókolni. De a nő gyöngéden megakadályozza ebben. — Nem, nem Sándor, most nem, hagyd el. — Miért? — Látod oly gyenge vagyok, rosszul érzem magam. — Hogyhogy, ez lehetetlen, nem szabad rosszul lenned, hát nem tudod, hogy ma Trilby megy, még pedig 5o szer. Jubiláns előadás. A czimszerepet neked kell játszanod!? Ah igen, most már tudom... persze, hogy kell v.. — Nos, fiam ne gyöngélkedj. — Csak jobban leszek estére. — Tudod mit Ilka fiam, Hunffyt ide hivatom, hogy jeleneteiteket ide haza is próbáljátok ? Jó ? — Nem, nem kell... azaz, ha jónak látod... jó nem bánom. Egy pár perez és Hunffy alakja meg­jelent a művészpár lakásán. Oly biztos lé­pésekkel mozgott a kis nappali szobában, akár a színpadon. Csupa láng, csupa tűz és erő, mintha utolsó erőmegfeszitése lett volna, hogy mámoros lelkének boldog ho­nát láthassa. Gesztikulácziói, misztikus sut­togó hangja hypnotizáló ereje, szemeinek tüze elbűvölő ereje, hangja, soha, de soha tökéletesebb, igazibb és művésziesebb nem volt, mint most. És a midőn a férj, ki csak másodrangu szerepet játszott, egy kö­zelebbi újdonság kiszerepezésével egy má­sik szobában volt elfoglalva, a nagy Sven­gali térdre hullva folytatta rettenetes játé­kát szűnni nemakaró hévvel, tűzzel. A szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. ~ Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom