Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-05 / 6. szám
Levél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna szélei Magyarország minden nemesen érző asszonyának leikéig s meséket regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagságról, a mely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Népiparunkról akarok írni. A téma nem uj, sőt napjainkban, mikor országszerte megindult az akció a hazai ipar pártolása ügyében, tahin unalmas is. Ezt a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy ,a magyar előtt unalmas lenne az, a mi a magyar népiéleknek, népművészetnek egyrk legérdekesebb megnyilatkozása: népipar, illetőleg ennek különösen azok H| ágai, a melyek már természetüknél fogva is első sorban érdekesek előttünk: varrottatok, szőttesek, Gragászaú és agyagipari termékek. Alig van hazánknak vidéke,, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Fö'dmivelő és állattenyésztő vidékeken ez tisztán a ház szükségleteinek, előállítására szorítkozik, de o'yan helyeken, a hol a föld nagyon srványan táplálja fiait, arra van hivatva,, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek,, a hol. a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha-arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tőkével, munka-anyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorullak, igaz, hogy. a népipar egyesek buzgó pártolásával újabban lendületet vett, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, a hol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varrottasokról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyár- maihyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e reTÁRCZA. Az igazi Trilby. Irt«: Marosán János. Ezelőtt egy pár évvel a m-i nemzeti színházban állandóan repertoáron volt Du Maurier szenzácziós drámája, a Trilby. M—fi akkor kitűnő színtársulat működött a vidék elsőrangú erőiből összeállítva. A darab óriási sikert aratott, a színház mindég zsuflólásig telt meg, és a publikum nem fukarkodott a tapsokka1, egy-egy jeleneméi frenetikus taps-vihar tört ki. A pompás anyagi és erkölcsi sikernek a szép egyöntetű előadás vala az oka első Sorban, de e melleit volt azonban valami titokszerüség is, mely a különben is jó darabot e fényes sikerhez emelé. A c/.imszerepet N. Király Ilka asz- szony játszotta, a vidék egyik legszebb primadonnája, ki férjével együtt volt szerződtetve a m—i nemzeti színházban. A darab másik főszerepét, Svengalit pedig e társulat első színésze Hunffy alakította, Tudvalevőleg a kompanista Svengali hyp- notizálja a bájos Trilbyt és a szegény leány a titokzatos erő hatalma alatt vakon engedelmeskedik nagymesterének, S.venga- linak. Követi őt mindenüvé és a gyenge hangú leány a körutakon rendezett hang: versenyeken óriási sikert arat szép, csengő hangjával, melyhez nem tudja, hogy jutott, s azt csak Svengali az ő titkos erejével tudja megteremteni akkor, a midőn arra szüksége van. mek varottas ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősanyái gyönyörű hímzését, varrja buzgalommal éjt, napot egybevetve; előkerültek a ládákból a szebbnél szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, a hol a kalotaszegi varrottast ne látnánk; a, külföld - is kapva-kap a kiválóbb darabokon. . És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte el virágzá sának delelőjét, 1 hogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdonlapén nem is méltányoljuk mi ezt az iparágat. Megvagyok róla győződve, hogy Angliában — ahova tudvalevőleg nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a mü- izlésünk, vagy — ez a valószínűbb — még mindig csak azon a nivón állunk, hogy bármilyen silány külföldi portéka becsesebb, mint a sokkal különb hazai. Pedig nem képzelek- szebbet, női lelket, finomabb Ízlésű kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Volt alkalmam igazán remek mintájuakat látni: fodorvászonra fejtővel hímzettektől finom lenvászonra Selyemmel- varrottakig és azt mondom: vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy-két darabot be nem szerez. — Hiszen—bámulatos olcsón adják: Az ember szinte gondolkozik: Vájjon az anyagot vagy a munkát fizette még rajta; Már két koronáért szép 1/a mt. hosszú és pár czemiiméterrel keskenyebb teritőcskét árulnak. A ki valaha hímzett effélét, tudja, hogy az alig van megfizetve. És ilyen arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekciót állíthatunk össze: ágy-, asztalterítő, függöny (1 ablakra), pamlág- védő. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés! Most, a mikor a lakásberendezés di-; vatja a lelket, a kedélyt és Ízlést megbénító Egy jó színésznő átérzi mindazt, mit szerepe tartalmaz, de egy Szerelmes színésznő szerepét legmagasabb művészi tökélyre emeli. Hunffy talán ő maga sem tudta, hogy a midőn minden művészi erejét összeszedve, oda törekszik, hogy kitűnő Svengalit kreáljon, ugyanakkor ejti igazi hypnotikus álomba szép partnerét, N. Király Ilka asszonyt is. És tényleg igy volt: a Trilby személyesitője igazi Trilby lett. Hunffy szép alakja, szépen csengő hangja, művészi mozdulatai, szemeinek szikrázása, a túl világi hanghoz hasonló suttogása, — melyekhez hozzá szokhatott volna már a művésznő — megfosztották energiájától, megfosztották gondolkozásától és vakon engedelmeskedett partnerének, Hjanffynak, ki mindezeket a művésznő kiváló alakításainak minősítette mindaddig,. mig ő maga is azt tapasztalta, hogy egy szerep van csak a világon, melyet animóval játszik és ez: Svengali. Minden mozdulata, hangjának csodálatos rezgése elárulta, hogy hatni akar. A publikumot akarja ámulatba ejteni művészi játékával, másóldalról meg partnere személyébe akart hatolni, minden gondolatát, érzését, akaraterejét tfiagának lekötni és fŐczélja feltétlenül uralkodni angyali Trilbjje fölött, mint Svengali. S hála nagy művészi tudásánakj mindkét czélt elérté. A publikum tapsolt mindkettőjüknek és eisern tudott képzelni igazibb Trilbyt és Svengalit, mint N. Király Ilkát és Hunffyt. A publikumnak igaza volt. * # * A rfiűvésznő keserű napokat, éjt át,, Lelkében tombolt vihar folyton', boregyönteiüségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a varrottasoknak. Az előszobától és fürdőszobától kezdve egészen a szalonig minden szobában helyet foglalhat. — Gondoljanak el egy poétikus leányszobát : az ágyteritő, a függönyök, a toilett- asztalka térítője, a varróasztalka borítója kék fejtővel valami finom vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piroi fejtővel hímzett kollekcióval? Azt hiszem, kétszer jobban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden darabja a magyar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vájjon nem válnának díszére a legelegánsabb szalonnak is ? I Már hallom az ellenvetéseket: a var- rottasok nagyon drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a lukszust, hogy egy-egy kollekciót beszerezzen. Igen, drága, mert az értékesítés módja még annyira kezdetleges, hogy mindenkinek előnyös, csak a termelőre és a fogyasztóra nem. Kétféle módja van t. i. az eladásának. Maga a nép járja be munkáival az országot, — mondhatom, nagyon kelletlenül teszi j— vagy —- s ez a leggyakoribb eset ~ju* *ííelketlen kereskedők (akad Myen a nép között akárhány) megszimatolva, hogy mikor van a ládafiában szűkön a pénz, összevásárolják az elkészült munkát potom áron, s tovább adják két, ha nem három annyiért. Azt tapasztaltam, hogy a házi-iparnak ez a nyereségvágy a megölő betűje, Ezért üdvözölheti termelő és fogyasztó őszinte örömmel az Erdélyi Kárpát Egyesületnek azt az ideális és praktikus tervét, hogy kozéjök közvetítőnek állván, természetesen teljesen önzetlenül munkálkodván a népipar minden ágát virágzásra juttassa. Érdekes ennek a tervnek a története. zasztó harezot vivott egymással ingadozó lelkében a szerelem és a becsület, azaz a sziv ;és. az. ész. Küzdött, harczolt a művész- asszóny önmagával: midőn férjét —ki nem volt ugyan minta-férj — és kis fiát látta, ölelte és anyai csókjaival elhalmozta. Dé a másik pillanatban megjeleli lelki szemei előtt Svengali. Az asszony egész valójában forró- tóz. tombol, szemei elhomályosodnak, a levegő körülötte bűbájos, altató illatú lesz, minden idegét jóleső zsi- badás támadja meg és mély, szendergő álom lepi meg és fülében csendül:--- Trilby... Trilby... alszol? • < —■ Nem ... i-tf. Trilby, Trilby .. . felelj 1 — Kérdezz..I ‘ — Trilby... Trilby.;, mond szeretsz ?... — Igen .;. nagyon... forrón1...' PárperCznyi kínos csend következik erre, aztán egy aranysárga hajú csintalan kis fiúcska. YÖhan az aludni látszó mámához és jól megrázva a mama ruháját, sirva pariaszöljá: ■ Mamiba, mamuta a somsédék Jótája ejvette a jovamat. Hajjod, a Jóta ejvette jóvarhát, vetyél mátyat! Az anya felriad, reánéz aranyos kis fiára; keserű-mosoly vonul végig reszkető ajkain, majd megöleli, megcsókolja gyermekét és egy pár forró könycseppét hül- lat réája. Ne' sírj kis fiacskám, jön apa mindjárt és hoz ő. így biztatja az anya gyermekét, mig öt nincs ki támogassa, biztassa, csak ő, Hunffy, a rettenetes Svengáli. E perezben megérkezik a férj is, ki A nevezett egyesület Kolozsvárt, a Mátyás király születési házában néprajzi múzeumot szervez; összegyűjti mindazt, a mit a népiélek és népművészet eddig teremtett. Ez összegyűjtő akciónak eredményeképen mesés kincs és gazdaság került napfényre. E czikkem szűk keretében főképen a női kézimunkákról óhajtok megemlékezni: régi száz meg száz esztendős hímzések kerültek a gyűjtők fürkésző buzgalma folytán a múzeumba. Le sem írhatom, mennyi érdekes minta van itt összehalmozva : var- rottasok, írás után varrtak, (az előrajzol- takat hivják igy), kereszt és fonott-öltéssel hímzettek olyan páratlanul gazdag változatosságban, hogy egy egész ipariskola találna benne mintának valót. De nem ezekről akarok tulajdonképen szólani. Azt akarom elmondani, hogyan érlelődött meg az egyesület kebelében a népipar fellendítését tervező eszme. A gyűjtők majd minden faluban akadtak régi varrottasokra. Szép szóra, de legfőképen arra a kecsegtető kilátásra, hogy a múzeum századokra megörökíti nevöket, felemelték a láda tetejét s többnyire ajándékul adták a régiségeket. Arra a kérdezős- ködésre, hogy miért nem varrnak most is, azt felelték, hogy nem érdemes. Jobbára el is feledték már őseik munkáját, mert nincs tőkéjük a munka megkezdéséhez. Pedig rá lennénk utalva a házi iparra, hiszen äligf' rudrtak megélni nénTéiy vidékériT Vájjon azoknak a múlt idők réges homályából előkerült mintáknak az alapján nem lehetne újra fényre varázsolni e házi ipar- czikket? Meg vagyok róla győződve, hogy igen. Lelkes kitartás és első sorban a ma-, gyár hölgyek támogatása szükséges hozzá. S vájjon nem szívesen támogat-e minden magyar nő teljes áldozatkészséggel olyan eszmét, mely, amig egyrészről egész vidékek megélhetési forrását biztosítja, másrészről otthonának magyar stilü díszítéséről gondoskodik. A kalotaszegi varrottasokról szóltam, boldogságtól sugárzó arczczal közeledik nejéhez, kit megakart ölelni, csókolni. De a nő gyöngéden megakadályozza ebben. — Nem, nem Sándor, most nem, hagyd el. — Miért? — Látod oly gyenge vagyok, rosszul érzem magam. — Hogyhogy, ez lehetetlen, nem szabad rosszul lenned, hát nem tudod, hogy ma Trilby megy, még pedig 5o szer. Jubiláns előadás. A czimszerepet neked kell játszanod!? Ah igen, most már tudom... persze, hogy kell v.. — Nos, fiam ne gyöngélkedj. — Csak jobban leszek estére. — Tudod mit Ilka fiam, Hunffyt ide hivatom, hogy jeleneteiteket ide haza is próbáljátok ? Jó ? — Nem, nem kell... azaz, ha jónak látod... jó nem bánom. Egy pár perez és Hunffy alakja megjelent a művészpár lakásán. Oly biztos lépésekkel mozgott a kis nappali szobában, akár a színpadon. Csupa láng, csupa tűz és erő, mintha utolsó erőmegfeszitése lett volna, hogy mámoros lelkének boldog honát láthassa. Gesztikulácziói, misztikus suttogó hangja hypnotizáló ereje, szemeinek tüze elbűvölő ereje, hangja, soha, de soha tökéletesebb, igazibb és művésziesebb nem volt, mint most. És a midőn a férj, ki csak másodrangu szerepet játszott, egy közelebbi újdonság kiszerepezésével egy másik szobában volt elfoglalva, a nagy Svengali térdre hullva folytatta rettenetes játékát szűnni nemakaró hévvel, tűzzel. A szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. ~ Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
