Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-27 / 35. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. j, MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fel évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fiivételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Dalünnep Debreczenben. A Tiszavidéki kér. dalos szövetség fényesen sikerült dalünnepélyt rendezett szombaton és vasárnap Debreczenben. Egybegyűltek a dalosok, hogy hirdessék a magyar dal dicsőségét, nem dijjért versenyezve egymással, hanem hogy megpecsételjék azt a szoros barátságot és szeretetet, mely a dalos szövetség minden egyes tagjának szivében él. Az ünnepélyes alkalommal az egész város lobogó díszt öltött, külsőleg is jelezve, hogy a dalosok e napokon a magyar dal diadalát hirdetik. Felejthetetlen, kedves emlékű napok voltak, maradandó nyomot fog hagyni mindannyiunk szivében. Hogy az ünnepély oly szépen sikerült, nagy érdeme van Lengyel Imre dalszövetségi elnöknek, s vele egyetemben a dalszövetségi ve'zetfr férfiaknak. A dalos ünnepségről a következőkben emlékezünk meg. A dalosok érkezése. A dalegyletek nagyrésze szombaton délelőtt és délben érkezett Debre- czenbe, hol őket nag^ ünnepségek között fogadták a vezető férfiak. Elsőben a nyiregyházai vonat robogott be, azután érkeztek a szatmári és nagykárolyi dalegyesületek tagjai. Midőn a dalosok csoportja feltűnt a vonat ablakai mellől, lelkes éljenzés hangzott föl s karlengetésekkel üdvözölték egymást. Az „Egyetértés“ zenekara a Rákóczy-indulót játszotta. A vendégeket a vasútnál Lengyel Imre szövetségi elnök üdvözölte szeretettel, szívből jövő magyaros szavakkal, mire Bogár Lajos a nyiregyházai dalegylet elnöke meleg hangon válaszolt. Az üdvözlést s választ kisérő lelkes éljenek után a dalosok zászló alatt sorrendben, jelző táblák után csoportosultak s a fellő bogózott utczákon keresztül óriási közönség sorfala között vonult be a menet a városba az „Egyetértés“ zenekarának közreműködése mellett. Elől ment az Egyetértés zenekara és dalárdája, utánna a nagy károlyi, majd a nyíregyházi városi, a nyíregyházi ev. ref. daltársaság, a szatmárnémeti két dalegyesület s végül a debreczeni egyletek, majd a városháza udvarára vonultak a zenével, honnan a dalegyletek szállásaikra mentek. Hasonló ünnepségek közölt ment végbe a délutáni fogadtatás, midőn a Hajdu-Szoboszlói dalegylet, a Nagy-Szalontai dalárda és a Hajdú Nánási dalegylet érkezett meg. Hangverseny a színházban. A közönség hét órakor már nagy tömegben hullámzott a színház környékén s gyönyörködve szemlélte az egymásután felvonuló különböző dalegyleteket. A páholyokat s a néző teret díszes ünneplő közönség töltötte meg. “Fél 8 órakor gördült fel a függöny s impozáns látványt nyújtott a színpad a dalárok mintegy 400 főre menő hatalmas tömegével. Az Egyetértés kitűnő zenekara Tittl nyitányát adta elő, mely után az első szám a „Hymnus“ volt, melyet az összes dalosok preczizitással, lendülettel és erővel adtak elő. A közönség mély csendben állva hallgatta végig s mikor az utolsó accord is elhangzott a dalosok ajkáról, felzugott a viharos taps, mely perczekig tartott. A Hymnusz után egy bájos szőke hölgy, Szűcs Margit kisasszony szavalta el Kőrössy Kálmán dr. debreczeni ügyvéd „A magyar nóta“ ez. gyönyörű ünnepi prológját. A szavaló hölgynek zengze tes, csengő hangja messze hangzott a színházban, átérezve a prológ minden szavát, annak” minden sorát, teljes szépségében érvényre juttatva, melynek végén szűnni nem akaró éljenzés és taps hívta a lámpák elé úgy az előadót, mint a szerzőt. A dalárdák együttes előadásában ezután dr. Bródy „Intés“ ez. pályanyertes művét hallottuk, melyet a dalárok egybevágóan s meglepő biztossággal énekeltek. Tomm Béla székesfejérvári zeneakadémiai tanár Hubaynak „A fonóban“ czimü művét játszotta el Steinacker Sándor zenetanár kitűnő zongora kísérete mellett meglepő technikával s végtelen finomsággal és közvetlenséggel. A Harmónia dicséneke, melyben Nagy Andrásnak a debreczeni dalegylet tagjának soló éneke volt szép s a „Virág énekek“ előadása után a „Szózat“ el- éneklése fejezte be a szépen sikerült hangverseny műsorát. Ismerkedés. Hangverseny után fél 10 órakor a dalosokkal együtt nagy számú közönség vonult át az Angol királynő szállodába, melynek udvari kerthelyiségében társas összejövetelre gyűltek. Az egyes asztalokon hatalmas táblák jelölték a dalárdák helyét. Vacsora után a hangulat egyre kedélyesebb volt s a szoboszlói, szalontai, nyiregyházai dalegyletek szebbnél-szebb dalokkal gyönyörködtették a közönséget. Dalegyletünk Méder „Harangoznak imádkozzunk“ ez. remek népdalát énekelte, melyért nem is késett a közönség elismerése, mely óriási tapsviharban és éljenzésben nyilatkozott meg. A rendezőség azonban a helyet nem jól választotta meg, mivel a közönség nagy része a helyiség szűk volta miatt helyet nem haphatott s más vendéglőkbe volt kénytelen távozni, a mely azután maga után vonta azt, hogy a dalegyletek nem voltak együtt teljes számban. Az ismerkedési est a késő éjjeli órákig tartott, mely mindvégig kedélyes és fesztelen volt. A közgyűlés. A Tiszavidéki Kér. Dalosszövetség Lengyel Imre elnök vezetése alatt 8 órakor választmányi-, 9 órakor közgyűlést tartott a kereskedelmi akadémia dísztermében. Elnök üdvözölte a szövetség jelenlevő tagjait s előterjesztette a dalosszövetség által egy magyar férfikar négyesre és egy eredeti népdalegyvelegre 100—100 korona pálya- díjjal hirdetett pályázat eredményét. A jeligés levelek felbontása után kitűnt, hogy mindkét pályadijjat Horváth Fábián nyug. zenetanár nyerte. Volt a közgyü- 1 lésnek még sok apróbb előterjesztett ügye, melynek letárgyalása utána 10 TAítCZA. A czigányok rémülése.*) Irta: Bodnár Gáspár. József hit. főherczeg a czigányokról legújabban irt igen értékes és becses tanulmányában említi, hogy ő fenségének komoly elhatározása volt a czigányság állandó letelepítése. Nem lesz talán érdektelen annak leírása, hogy itt, a mi vidékünkön is tudomással voltak ám Faráó ivadékai arról, hogy fuj valami a levegőben és hogy miként gondolkoztak ők a czigányok összeirásáról ? ...Az 1893. esztendőben Jciadatott a parancsolat, hogy hazánkban a czigányok összeirassanak. Nem is kellett egyéb! Faráó ivadékait szörnyű izgalom fogta el. Van nekem egy komám, — a Piku czigány. Hogy és miként kerültem bele a komaságba, most nem mondom el. Talán egy más alkalommal. Elég az hozzá, hogy az én komám, már mint a Piku czigány is, úgy megrémült az összeírás hallatára, hogy alig tudtam lecsendesiteni. Máskor bármily bajba keveredett, ha én azt mondottam neki: — Piku. ne félj! Ha a kisbiród rendben van, nem lész bántódásod ... *) Bodnár Gáspár ismert Írónak, a „Magyar Földmivelö“ szerkesztőjének a „Hazánk“ ez. fővárosi napi lapban megjelent e szépirodalmi közleményét helyi vonatkozásánál fogva is érdemes- Pék tartjuk a közlésre. Szerk. Akkor még a főkapitány ur is közömbös volt előtte. Most levert, szótlan leit. Villogó fekete szemeit fájdalmasan hunyogatta be és izmai görcsösen rángulódziak. Szinte magam is megijedtem, mikor szobámba lépett. —- Mi bajod Piku? — kérdeztem részvéttel. — Hát -nem tudja Krisztusban kedves keresztkomám ? —- Már. hogy mit, Piku? —• 'Iszen az egész ország tudja már, hogy nekünk menni kell 1 — És szemeit elfutotta a köny. — Menni kell? — Menni bizony I — De hát hova kell mennetek ? — Ne tréfáljon már, Krisztusban kedves keresztkomám velem, hiszen hallotta, hogy József ő nagy fensége... Itt elfogta Pikut az érzékenysége és zokogva folytatta. — Hát én kimondom, inkább meghalok, de innen el nem megyeki . — Beszélj hát — szólottám most keményebben. — Miért, hova mentek ? És mikor kell mennetek ? Mert én bizony erről a dologról mit sem tudok. — Hát hiszen összeirattak bennünket! Ezt csak tetszik tudni ? — Azt tudom, Piku. — No hát azért írtak össze, mert József fŐherczeg ő föfensége Czigány- országot akar alapítani. És azt a parancsot adta ki, hogy valamennyi czigány van ebben a nagy országban, mind együtt legyen\ A jövő héten lesz a gyűlés, akkor fogják kihatározni, hogy mi is hova megyünk. Most már értettem a dolgot. Megértettem Piku komám szomorúságát. Feltettem tehát magamban, hogy meghagyom hitében egy- ideig s tanulmányozom lelkének állapotát. Persze ez a kis epizód akkor volna igazán érdekes, ha Piku czigányt ismerné az olvasó. Typikus alakja ő fajának. Bőven meg van áldva czigányészszel és fur- fanggal. Fekete, villogó szemeit be-be- hunyja, mikor beszél. Két sovány karja folyékony beszédét egyre hevesebb mozdulatokkal kiséri. Vallásáért rajong, a templomot szereti, bár huzamosabb ideig nem tud ott lenni. Bérmakeresztapja — mint ő mondja — Biró szatmári püspök vala. És erre igen büszke. Komócsy Józsi bácsival egy eskolába járt. Ravasz mosolygással beszéli, hogy bár Komócsy hires emberré lett, de azért először suszterinas volt.. Mikor hetivásárok alkalmával a ládákat kellett taszigálgatni, nem egyszer segített a most már nagy uraságnak. (Komócsy halálát megsiratta.) Piku czigány már 70-kedni kezd, de azért haja és bajusza koromfekete. Szatmáron született; életének összes éveit e városban töltötte, Mária Pócson volt néhányszor, ennyiből áll kirándulása. ... Mikor tehát tisztában voltam azzal, hogy Piku komám rémülésének oka voltaképpen mi lenne: forditottam a dolgon egyet és igy beszéltem neki: — Bizony Pi,ku, mi tagadás — menni Ítéli] Hej, be’ aranyos dolgotok leszen ott nektek 1 — Nem kell nekem, instállom. Aranyosabb már nem lehet, mint most van. — Hiszen dideregsz, éhezel; a múltkor is panaszkodtál, hogy gyermekeid majd megfagytak. — Minden esztendőben dideregtünk, éheztünk, azért most is élünk Isten ő felsége kegyelméből. — Egy szép tábla földed lesz ott. Azt műveled majd jó kedvvel. A földön csinos kis házat építesz, nem olyan szellős kunyhófélét ám 1 — Hát már Krisztusban kedves keresztkomám szobája sem valami alávaló, hanem ha nekem nem illett, de aranyos, gyémántos mobilákat adnak, még akkor sem kell! — Ne beszélj ilyet, Pikul — Nem nekem! Én már vén cigány vagyok. Megszoktam úgy élni, a minthogy hát élek. Hogy hagyjam el én ezt az áldott szentegyházat? — Szép templomotok lesz ám ott is, Piku! — Hohó, olyan nem lesz, mint itt la. Hogy hagyjam itt a mi áldott arany- 'száju szent Jánosunkat, a Jandricsics ő főnagysága plébános uramat, áldja meg a jó Isten még a porladó száját is. (néhai Jandricsics János messze vidéken hires szónok volt.) — Ott is lesz papotok! — Na már olyan bizony nem lesz! Hogy hagyjam itt. ezt a gyönyörűséges virágos temetőt? — Könnyű a föld mindenütt, ott is lesz temetőtök! — Temető? — zümmögött tűnődve. — Temető? — ismételte. — Hol találok én olyan temetőt, melyben három feleségem Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Sza/txxiáx7 3Deá,3s-téx. "Váxosixázép-ü-let.
