Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-05-28 / 22. szám
Tizenny°lczad'k évfolyam. 22-ik szám. Szatmár, 1901. május gT+Jh SZATHAft VIDÉKÉ. Uu Itp w sLö-R.eS ^ Ili TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. PUnkösti gondolatok. Korunkat mindenféle hangzatos és kevésbé hangzatos névvel szoktuk nevezni, de minden más felett egy sem illeti meg jobban, mintha a kételykorának mondjuk. Nincs sehol semmi biztos alap. A hit sziklaszilárd alapzata nem nyújt ma biztosságot. A társadalom telve mindenféle visszaéléssel elvesztette az emberekben való bizalmat. Nincs erény, nincs becsület, nincs tekintély, megrendült minden. Ha felemelkedik valaki, előbb talán megbámulja a világ, később megszokja, aztán meggyanúsítja, majd lerántja. Sokszor valóban csak vélt nagyság volt a letiprott jelenség, de lett légyen a legnemesebb is, a társadalom az elégültség egy nemével tér napirendre felette, mintha azt mondaná: való volt-e vagy csak csalás, az mindegy, vétkezett ellenünk, mert ki mert emelkedni, bűnhődnie kellett, mert nem akart hozzánk hasonló lenni. Ha a társadalmat mint egyedet képzelem el és lélektanilag akarom elemezni tetteinek indokát, cselekedeteinek vezérfonalát az önhittség, az önteltségben kell felfedeznem, mely oda vitte a mai embert, oda a társadalmat, hogy magasztos eszménykép gyanánt irta zászlajára a*jelszót: az emberiséget oda kell nevelni, hogy minden ember önmagának legyen királya és pápája. Kétségtelen, hogy az a lény, ki önmagának lesz független absolut törvényhozója és önmagának elég tekintély lesz arra, mit kelljen tartania az ember rendeltetése, végczélja és e czél elérésére szolgáló eszközökről, egy ily lény a legmagassabb, a legfennsége- sebb, minden tiszteletre méltó volna. Volt is egy ily lény mindenkor az emberiség köztudatában. Óhajtotta azt az ember, kimondhatatlanul vágyott arra, hogy azt megismerje. De egy ily lényt még eddig soha sem keresett az ember a földön. Az egek magasságában tudta öt csak elképzelni, mert az a lény, maga a mindentudó Isten, ki absolut hatalmú király, mert csak saját törvényeit teljesiti, legfőbb tekintély hit dolgában, mert csak ö tudja helyesen, miként kell öt imádni és tisztelni. Az az önhittség sugallta fenn- tebb idézett jelszó, igen hasonlít, a paradicsomban összüleink által is igaznak vélt ama biztatásnak szavaihoz : lesztek, mint az istenek, — és , giga másik felkiáltáshoz, melyet a letiport szolga intézett hatalmas Urához : nem szolgálok neki. Az ember a Napba néze'.t és elvesztette tiszta látóképességét Az erő, melyet kifejt, — a tudás, melyet ösz- szehalmoz, — a csodás eredmények, melyeket vaskövetkezetességgel elér, az embert elkápráztatták, — a titkok megmérhetetfenségéből egy két részletet sikerült ellesnie és ezért képes volt elfordulni Istentől és elkezdte imádni önmagát. Tény, hogy az ember tudásában sokat haladt, az eredmények, melyeket látunk meglepők, — de hamisak az ebből levont következtetések. Az emberiség kultúrtörténete nem egyéb, mint meddő kísérletek lánczolata, melyek az embert a metafizika, a természet rendjén fölül létező dolgok feltárása érdekéből foglalkoztatták. A divatra mondják, hogy az emberek szokásaikat, öltözékeiket mind egy nagy ládába teszik oly sorrendben, a mint használva voltak — és midőn kifogyik a találékonyság, megfordítják a ládát fenekével felfelé és a mit viseltek eleink, az lesz uj, ismét az lesz a divat. Régen tneg van írva, hogy nincs semmi uj az ég alatt. Az emberiség ismétlésekbe esik öntudatlanul, mint a gyermek, ki játékszereit elrontja ma, hogy' holnap újra felépítse. ,Es ebben a váltakozó, folyton V kavargó, minden jegeczedésnélküli zűrben van egy fixpont: az Isten üdvözítő gondviselése, mely az emberiség bölcsőjétől ináig és a világ végezetéig áll és fog állani változatlanul, megingathatatlanul, mindig fényesen és tisztán, fénytárasztva és tisztitva. Ha igaz, hogy a történelem az élet tanítómestere, az emberiség: inü- velődéstörténete adja az anyaszent- egyház mellett a legfényesebb, a tündöklő bizonyítékot. És ez a történelem azt hangoztatja, hogy az ember soha nem lehet oly tökéletessé mint a jó Isten és épp azért a tekintély elve nélkül el nem lehet, arra rászorul, rá van utalva természetének végessége, tudásának korlátoltsága, lelki életének sok és ezerféle fogyatékossága miatt. Es a végtelen jóságu Isten nem is állított elénk más tekintélyt, nem tett fölibénk más urat, mint egyedül önmagát. Mert ő fejtette ki üdvözítő gondviselését, ö maga közölte a földön az égből hozott magasztos tanítást és kíárasztván Szentleikét ö maga vezeti, kormányozza az emberiség üdvét folyton e földön. Meghitelesitette mindezeket Isten saját életével, szenvedésével, feltámadásával. Szentlelkének kiárasztásával, müvének állandó és folytonos fen- tartásával, mely akkor midőn minden emberi múlandó és változékony, egyik legfőbb bizonyítéka az Ur Jézus tana isteni eredetének. ' Lehet-e enmái valami biztosabb, szilárdabb* minden kételyt kizáró alapot találni? És miért oly ingadozó ma az emberiség lelkülete, miért fosztotta meg magát minden szilárd alaptól? Egyedül azért, mert elvetette kebeléből az Istent és önmagát tolta fel az Ő trónjára. No hogy ez az uj bálvány bizony nem valami jól viseli magát, azt már láthatja mindenki. Sok a TÁRCZA. , i »qiiMpwp»—— „Mulatozás és életbiztonság.“ A fenti czim alatt valamennyi helyilapban egy felhívás jelent meg a hegyi vasút üzletvezetöségétől, a melyben a szatmárhegyi szőlőtulajdonosok támogatása kéretik arra nézve, hogy ezután a berugások száma mérsékeltessék. Figyelemmel végig olvastam, alaposan gondolkoztam azóta a théma felett s most ezennel a nyilvánosság előtt hozzászólok a kérdéshez. Először is kijelentem, hogy szőlőbir-» tokos nem vagyok, ellenben szenvedély-' lyel szoktam vasár- és ünnepnapokon a hegyre felrándulni, tehát azon kategóriába tartozom, a mely ellen a felhívás irányul. Másodszor az igazsághoz híven azt is bevallom, hogy mikor felrándulok rendesen bort iszom, néha sokat iszom s a legtöbbször jókedvvel szoktam hazajönni, azonban sem azon „két igen előkellö úri ember’1 egyike nem vagyok, a kik majd az anyagödörbe döntötték egymást, sem az a másik úri ember, a ki áldozócsütörtökön a kocsi tornáczán a menő vonaton a lábán elaludt és összeesett,/ a felso- solt esetek tehát reám nem vonatkoznak, a mi ugyan lehet véletlen szerencse, vagy a gondviselés munkája, régi igazság lévén, hogy a részeg embert és a gyermeaz Isten is őrzi. Harmadszor azt is megemlítem, hogy teleséges ember vagyok, amivel jelezni akarom, hogy bármily oldalról tekintsük is a felhívást, az minden irányban veszélyes hegyi kirándulásaim jövőjére, amiből teljesen megérd mindenki, ha elárulom, hogy a múlt heti lapokat valamennyit eldugtam a feleségem elöl, nehogy véletlenül elolvassa. Hogy ez a mostani lap sem fog a kezébe kerülni arról is gondoskodom. Ezeknek előre bocsátása után szent meggyőződéssel hangoztatom, hogy annak a ravasz felhívásnak nem lesz semmi eredménye. Ravasznak mondom pedig, mert mefisztói nyájassággal ellentétbe állítja a vendéglátó urakat — értsd szőlőbirtokosok — a vendégekkel, úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha inni csakis a vendégek innának, és ha sokat isznak ez. csak azért történik, mert a vendéglátó urak sokat adnak. Már pedig a tapasztalat és az ennek alapján összeállított statisztika igazolja, hogy a vendéglátó urak egyformán isznak a vendégekkel, s a különbség a két osztály között csakis annyi, hogy a bort egyedül a vendéglátó urak viszik fel, ellenben a hegyről már közösen hozzák le a vasúthoz, ahol aztán az állapot miné- müségét illetőleg épenséggel lehetetlen különbséget tenni vendéglátó urak és vendégek között. Felfelé menet meglehet különböztetni, ki a szőlőbirtokos, ki a kiránduló, de lefelé már teljes egyenlőség ura- kodik. A felhívásnak tehát eredménye csakis akkor lehetne, ha i-ször, a szól lőbirtokosok nem innának, és 2-szor, ha a vendégeknek bort nem adnának, a mely két esetnek, de különösen az első esetnek bekövetkezése a lehetetlenségek közé tartozik. De a felhívás nemcsak ravasz, hanem vétkes is. Osztálygyülöletre izgat, a szőlőbirtokosokat akarja a kirándulók elleni gyűlöletre hangolni. Ez már oly ténykedés, a mi a büntető bíróság elé tartozik, ezzel azonban hosszasabban nem foglalkozom, majd végezni fog vele a kir. ügyészség. Az általam nagyon tisztelt üzletvezetőség különben nemcsak a vendéglátó urakkal és vendégekkel, de nincs tisztában azon örök törvénynyel sem, mely szerint a bor nem szomjúságot olt, hanem ellenkezőleg a szomjúságot fokozza s igy képtelenség bárkitől is azt kívánni, hogy keveset igyék, mikor folytonosan szomjas és van mit innia. Itt az óriási különbség a viz 'és bor között. Vizet iszik az ember a mennyi jól esik, bort ellenben a meddig jól esik. Minthogy pedig a szatmári hegyen jó viz egyáltalán, nincsen, de bor hál’ Istennek mindig akad, a legtermészetesebb valami, hogy addig iszunk a mig jól esik. Eszembe jut az egyszeri pap, a ki midőn a bérmálni odaérkezett püspök kérdezte tőle, hógyha viz nem volna, mivel keresztelne, s arra ő . azt felelte, hogy borral.-— De tegyük fel, hogy bor sem volna? — mondja tovább a püspök. Azt ne tegyük fel méltóságos uram — válaszolt a pap — mert ha bor nem volna, úgy itt hagynám én ezt a falut, mint szent Pál az oláhokat. Ez a példa is világosan mutatja, hogy a bor olyan ital; ami az életet megédesíti, s a hol bort nem kap az ember, oda ugyan nem vágyakp?i;k, s- csakis ott és addig érzi jól magát, a hol és a meddig bor vagyon. Általában az embereket a bor irányában két osztályba lehet sorozni. Az egyikbe tartoznak azok, a kiknek a bor jól esik, a másikba pedig, akik megisz- szák anélkül, hogy jól esnék. Ez utóbbi osztályba tartozók a józanság apostolai, a kik az első osztály — tehát a nagy többséggel — szemben az erkölcsbirói szerepet gyakorolják. Ezek szeretik úgy feltüntetni magukat, mit a kik tudnak uralkodni az emberi természet felett, legyőzik önmagukban a gyengeséget stb. pedig a sárga irigység rágódik telkükön, mikor látják az égi derültséget elömleni a más- sik osztálybeliek arczán, s e keserűség következménye aztán, hogy megvetéssel nyilatkoznak berúgott embertársaikról. Sajnálom őket és nem kívánom, hogy vendéglátó uraim legyenek ! Az első osztályba tartozókat ismét 2 alosztályba lehet sorozni: Az egyik a bort barátságból issza és csakis bort iszik, a másik ellenben a bort nem barátságból, hanem magáért kedveli. A hegyi kirándulók főleg az első csoportból kerülnek ki. A ki csak a borért lelkesedik az megtalálja élvezetét idehaza is, de a kinek a barátság a tő, az siet felülni a villamosra és rohan a hegy felé, hogy a vasár- és ünnepnapok áhitatos csöndjében méltó áldozatot hozzon a barátságnak. Őrömmel konstatálom, hogy városunk, melynek eddig ridegséget hánytak a szemére, a barátság terén maholnap olyan reccordot fog fölmutatni, melyhez hasonlóval kevés vidéki város dicseked. Tényleg csak szabőüzletében szerezhetjük be házai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart. mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, 3Deáls-téx- "^7"á.xosli.áziép*ü.l©t,
