Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-18 / 38. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Villamvilágitás. II. Egyik múlt számunkban egész terjedelemben hoztuk azon albizottságnak jelentését, melyet a villamvilágitási bizottság küldött ki, hogy a beérkezett vételi és bérleti ajánlat felett véleményt mondjon. E jelentésnek két főrésze van. Az egyik, mely azt fejtegeti, hogy miért nem lehet a házi kezeléstől üdvös eredményeket várni és azzal végződik, hogy a kiküldött albizottság tagjai osztatlanul azon véleményben vannak, miszerint a városnak ezen telepet el kell adnia; a másik pedig, mely a két beérkezett ajánlatot mérlegeli, s végezetül kimondja, hogy az eladás előnyösebb a bérbeadásnál. Hogy az eddigi városi kezelés minden kritikán alóli volt, azt mi is elismerjük, a kérdés csak az, hogy az okai azok voltak-c, a miket az albizottság felsorol.; Nevezetesen: a kellő szakerők hiánya; a kezelés bonyolultsága, s. a teendőknek több kézben yaló megoszlása. Kimondjuk nyíltan, hogy az okok nem ezek voltak, hanem egyedül és kizárólag az ellenőrzés teljes hiánya s a tapasztalt szabálytalanságoknak idejekorán való meg nem szüntetése. Akár eladjuk, akár bérbeadjuk a villamvilágitási berendezést, az minden valószínűség szerint egy részvénytársaság kezelésébe jut, s hogy e vállalat maga jövedelmet hajtó, épen ez bizonyítja. Mert különben nem volna kedve nagy összeg fizetése mellett megvenni egy olyan társaságnak, melynek egyedüli czélja az, hogy részvényeseinek nyereséget szerezzen. A szakértők hiánya épen úgy megvan a részvény - társaságot illetőleg, mint a városnál, mert hiszen; a honnan az vehet, onnan a város is szerezhet; az ügykezelés szintén nem olyan egyszeiü és a teendők sem egy kézben lesznek összpontosítva, miért van tehát az, hogy egy részvénytársaság biztosan jövedelmet húz belőle, mig a város rendesen ráfizet. A dolog magyarázata egyszerűen az, hogy a részvénytársaságnál az egyetlen szempont, ?i részvényesek anyagi érdeke, s a ki az ellen vét, azzal szemben nincs elnézés, annak a társaság kötelékéből pusztulni kell. S minthogy az alkalmazott nagyon jól tudja, hogy az ő érdekét csak az biztosítja, ha a társaság érdekét szolgálja, mindent elkövet a közös érdek előmozdítására. A melyik társaságnál ettől a szabálytól eltérnek, ott rendesen a tárv sa?ág romlása szokott elkövetkezni, s egész határozottan lehet állítani, hogy az eddig tönkrement részvénytársaságok kevés kivétellel mind ilyen okokból pusztultak el. Egészen másként van ez egy városnál. Pedig egy város nagyban hasonlít a részvénytársasághoz. A részvényesek a lakosok; meg van a közgyűlése; az igazgatóság a tanács, s a társaság vagyonát kezelik a közgyűlés által választott hivatalnokok. És bár ezek a hivatalnokok esküt is tesznek arra, hogy a város érdekét híven fogják szolgálni, mégis azt látjuk, hogy a nagy közönség érdekét tekintve, sem kötelességtudás, sem pedig lelkiismeret tekintetében nem versenyezhetnek egy részvénytársaság alkalmazottjaival. Sehol sem tapasztaljuk, hogy a közönség vagyoni érdekét úgy védenék, a mint kellene, hanem igenis látjuk azt nagyon gyakran, hogy épen az ellenkezőt cselekszik. A vagyoni érdek másodrendű szempont, ha ugyan még az is, hanem e helyett a személyi tekintetek uralkodnak. Ha hiba van s e miatt,yeszély fenyegeti egyiket másikat, minden érdekszál összefut, hogy a személy meneküljön s a legtöbbször menekül is, a közönség pedig károsodik. I A közvagyon nagyban hasonlít a Csáky szalmájához, a melyet büntet lenül épen azok huzgálják legtöbbször, a kiknek őrködni kellene a felett, hogy a közvagyon sértetlen maradjon. A részvénytársaságnál,ha sikkasztanak, fizet a sikkasztó, s ha nem tud, fizet az igazgátóság, utolsó sorban jönnek a részvényesek. A városoknál rendszerint a nagy közönség fizeti meg a hiányokat, mert a személyi tekintetek uralkodván, az első szempont nem az, megmenteni a közvagyont, hanem megmenteni a személyt, hacsak lehetséges. És többnyire lehetséges. A részvénytársaságnál tehát a vagyoni érdek, mig egy városnál a személyi tekintetek uralkodván, ez ma- gyaráza meg, miért képes az egyik ugyanazon vállalatnál haszonnal dolgozni, mig a másik kárnál nem produkál egyebet. Ilyen szempotból véve fel a dolgot igenis lehet állítani, hogy a városi kezelés nem való vállalatok vezetésére. De ez csak általában van mondva, mert azért nincs kizárva, hogy lehessenek vállalatok, melyek városi kezelés mellett is virágozhatnak, s épen úgy nincs kizárva ez a villamvilágitásra nézve sem. És mert nem tartjuk kizártnak, nem akarjuk szabályul felállítani, hogy a villamvilágitási berendezést a város okvetlenül és minden áron eladja, hanem csakis annyit engedünk meg, hogy miután a városi kezelés általában véve I nem alkalmas ilyen vállalat folytatására a mennyiben nagyobb károsodás nélkül történhetik meg az eladás vagy a bérbeadás, ám próbáljunk tőle szabadulni, De ha ez nem sikerül, akkor igenis meg kell tenni mindazokat a változtatásokat az adminisztratív szervezeten, a mit az albizottság szükségesnek jelez, és fel kell használni azokat a tapasztalatokat, a miket az elmúlt évek oly bőségesen nyújtottak. De különösen arra lesz szükség, hogy a részvénytársaságoknál uralkodó elvek a városi kezelésnél is szigorúan alkalmazást nyerjenek, a mi szerintünk , annál könnyebben kivihető, mert hiszen nagyon sok tagja a városi magis- tratusnak olyan, a ki részvénytársasáTÁRGZA.--~-a<?K)0t)wE>» Heine dalaiból. Király most a pásztor gyerek ' Zöld dombon a trónusa Feje felett ragyogó nap Az aranyos korona. . Lábánál juhok hevernek Sok keresztes hízelgő A borjuk a gavallérok Nagy hegyesen járnak ők. Kis kecskéből színész válik S a madarak tehenek Furulyával, kis kolomppal Az udvari zenészek. Mindez olyan szépen cseng-bong S bűvösen suttog hozzá: Vízesés hang, sugár fenyő, Elszunnyad rá a király. Addig a komondor az ur v — Miniszter a rangjára — Kinek morgó csaholása Viszhangzik a pusztába’. Ébredezve szól a király: „Kormányozni oly nehéz Istenem csak bár már egyszer Királynémnál lehetnék“. „Királynémnak lágy ölében Nyugszik fenséges fejem ; És egész nagy birodalmam Két szemében meglelem.“ Főúri nász. A hazánk történetében oly kiválóan fontos szerepet játszó báró Perényi család egy ifjú sarjával, néhai báró Perényi Péter volt mátészalkai orsz. képviselő leányával Madolin bárónővel kelt egybe f. hó ii-én Nagy-Doboson Békésvármegye fiatal főispánja Dr. Lukács György. Maga az a körülmény, hogy két ily kiváló család fűződött össze e frigy által, elég érdekes arra, hogy sokak figyelmét Szatmármegye e csöndes községére terelje, mit fokozott ama körülmény is, hogy ezen ünnepélyen jelen voltak közéletünk kimagasló vezérr férfiai. Az esketés fényét emelték jelenlétükkel Lukács László pénzügyminiszter és Szilágyi Dezső a vőlegény nagybátyjai, kiket a mátészalkai pályaudvaron Gróf Hugonnay Béla vármegyénk főispánja, Nagy László 'alispán s Ilosvay Endre a mátészalkai járás főszolgabírója fogadtak. Innen díszes fogatokon egyenesen N.-Dj- bosra hajtattak, útközben az egyes községekben lelkes óvátió tárgyai voltak. A polgári házasságkötés d. u. 2 órakor a Percnyiek remek kastélyában folyt le Ilosvay Endre főszolgabíró előtt, ki gyönyörű beszédet mondott az ifjú párhoz. Az egyházi szertartás délután 5 órakor volt a kastély gyönyörű parkjában, lévő családi kápolnában, mely az építészetnek valódi remeke. Bold, emlékű báró Perényi Péter 44000 frt költséggel építtette e kápolnát, amit csín és ízlés produkálhat ily alkotásnál, azt a szemlélő azonnal föltalálja. Másrészről fényes bizonyítéka ez épület a bold, báró — nemkülömben az egész bárói család mély vallásosságának. Amit igazol ama körülmény, hogy nevezett nap délelőttjén az ifjú pár szt. misét hallgatott, szt. gyónást és áldozást végzett, melyet Schmelcz Lajos p.-dobosi lelkész szolgáltatott ki. Az esketéshez történő felvonulás több izhén történt, a násznép a kápolna terra*zán csoportosult, legutoljára jött a mennyass/ony édes anyjával, mire a menet bevonult a kápolnába. A vőlegény násznagyja Lukács László pénzügyminiszter, a mennyasszonyé báró Perényi Zsigmond volt. A említetteken kívül jelen voltak gróf Hugonnay, báró Horváth, Újhelyi és Ilosvay családok több tagja. Meszlényi Gyula megyés püspök betegsége miatt akadályozva lévén, helyette az egyházi szertartást Hehelein Károly prépost kanonok végezte ki teljes főpapi díszben Fellép Kálmán vitkai, Schmelcz Lajos pusztadob >si és Vadász Ágoston mátészalkai plébánosok által környezve az oltárnál várta a násznépet s midőn ezek helyet foglaltak, a prépost-kanonok ur oly beszédet intézett az ifjú párhoz, mely az ily alkalmakkor tartatni szokott beszédeknek valódi remeke. E beszéd ben az élettapasztalataival gazdagon megrakott, komoly férfiú szólott, szólott az észhez, kijelölvén az irányt, melyen haladva az ifjú pár egymást boldogitandják. A kiváló szónoki névvel előadott beszéd nagy hatással volt a hallgatóságra, esküvő után a gratulálok egész serege fogta körül a kanonok urat, a boldog anya báró Perényiné könyes szemmel mondott köszönetét. A prépost kanonok úrral püspök ur ajánlatára s a bárónő meghívására az esküvőre utazott Mondik Endre szatmári tanító is, ki ízléses, szép harmonium játékával a bevonulásnál gyönyörű énekével nagyban emelte az ünnepély fényét. Esküvő után a családi kastélyban fogadta az uj pár a. jóuivánók sokaságát, mely u án estebedhez ült az illusiris társaság. A toasztok sorját B író Perényi Zsigmond nyitotta meg, majd Lukacs László pénzügyminiszter mindketten az ifjú part éltették. Általános figyelem között állott föl Lukács György főispán, a vőlegény a prépost kanonok ur beszédéből véve az eszmét alapul, kiindulási pontul, mély hálájának s köszönetének kifejezése mellett a kanonok urat éltette. Fábry békésmegyei alispán egész Békésmegye hódolatát s üdvki vánatát fejezte ki igen szép beszédben. Beszéltek még Gróf Hugonnay, Nagy László, ki Szilágyi Dezsőért ürített poharat, ifj. Báró Perényi, Schmelcz plébános stb. Estebéd után a szálkái banda hangjai mellett tánezra kerekedett a társaság, melyet csak Lukács László miniszter és Szilágyi Dezső távozása szakított félbe, kik éjjeli 12 órakor Mátészalkára utaztak, hogy az éj további részét a m.-szalkai pályaudvaron levő szalon kocsijaikban töltsék el. 2 órakor távozott az ifjú p r a jelenlevők üdv- kivánatai és éljenei között. Éljenek boldogságban sokáig. —I —t. szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva
