Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-29 / 22. szám
SZATMÁR és vidéke. Műkedvelői est. Mint már irtuk, junius hó 9-ón a városi színházban fényes műkedvelői eladás lesz; dalárdánkon és a helybeli honvéd- zenekaron kivül, — a nemzeti színház le- ránduló tagjai (Csillug Teréz, Maróthy Margit, Náday Ferencz, Gyenes László és Zilahi Gyula) a „Csapodár“ czimű darabot fogják előadni. A ritka műélvezetet nyújtó előadás után, a művészek s az előadásra — az eddigi érdeklődés szerint ritka nagy számban Összegyűlő megyei és városi közönség a polgári kaszinóba vonul társasvacsorára, melyet jó czigány zene mellett táncz fog követni. A tiszta jövedelem a Nagy-Bányán felállítandó Lendvay-szobor költségeinek fedezésére fog fordittatni, s miután a nagynevű művész, nagybányai születésű s igy megyebelink, remélhető, hogy Szatmármegye és özatmárvárosnak a magyar nemzeti művészet bármely köréért mindenkor lelkes közönsége tömeges megjelenéssel fogja leróni a nagy művész emléke iránt az elismerés adóját. Az est rendezésére alakított bizottság élén megyénk kedvelt főispánja és tisztelt neje állanak; az ő közbenjárásuk mellett volt csak kivihető hogy a nemzeti színházat — habár csak egy estén — a szatmári színpadon fogjuk élvezhetni. Az előadásnak és a kaszinói összejövetelnek a kegyeletes czélon felül még egy másik társadalmilag fontos czélja is van: a megyei és városi társadalom elemének összehozatala, alkalom nyújtás a társadalmi érintkezésre, az amúgy is nélkülözött s folyton, de hasztalanul szükségesnek hangoztatott megismerés megkezdésére, s ezzel az egymás iránt való megbecsülés valódi alapkövének letételere. Szatmár vidékének társadalma, értve alatta a megyét és várost, — sem felfelé nem tehet tekintélyre szert, sem önmagában véve saját tevékenységi körén belül nem lehet erős addig soha, mig u ma még mindig külöuhuzó két társadalom egygyé nem olvad. Ennek a ma még érdekszerü, merevségig ellentétes elemek egybeolvasztásának csak egy valódi kohója van, a társadalmi érintkezés gyakoriságából nemes érzés gyanánt kiváló megbecsülés melege. Hogy e mód egyengetése mennyire szivén fekszik a helyi rendezőségnek, az kitetszik azon megállapodásból is, hogy a színházi páholy és ülőhelyek szétosztásánál még arra is ügyelni fognak, hogy azok a jelentkező városi és megyei érdeklődők között a megfelelő arányosztassanak szét. Reméljük, hogy úgy az előadás, mint az azt követő este, melyen a főispán és kedves neje is jelen lesznek, valóban nemcsak kedvező és kedves alkalom az érintkezésre, de jelentős forduló pontot is fog képezni a két társadalom eddig szétfutó kerekeinek a közös vágányba való terelése terén is. Hisz már maga az a tény, hogy Szatmármegye egyik jeles szülötte emlékének megörökítése czéljából Szatmárváros területén s a városi társadalom segédkezése mellett tétetik az első lépás, nyilt jelensége annak, hogy a városi elemek a megyei erők becsét uemcsak ismerik, de a társadalmi nemes czélok szolgála tában azokat mindenkor szívesen látott vendégekül üdvözlik. Azt hisszük, hogy az összejövetel, melynek a kibocsátott szinlap szerint programmját a a lentebbiekben adjuk, nemcsak élvezetes, látogatott, de kedélyes s társadalmi szempontból hasznos is lesz. Az ünnepély programmja következőleg hangzik: I. „Szerenád“ Zichytől. Előadja a Szatmári férfi dalegylet, a 3-ik kerületi m. kir. honvéd zenekar kísérete mellett. II. Prolog. Irta és előadja: Bartók Lajos. IH. A Budapesti Nemzeti Színház tagjainak szives közreműködésével: A csapodár, vígjáték 3 felvonásban. Irta Sardou Viktor. Fordították : Bérezik Á. és Fésűs György. Személyek: Champignac Náday Ferencz. Constance R. Maróthy Margit. Camilla Csillag Teréz. Riveroll Gyenes. Fridolin Zilahi. Történik: Melunban. „őseink emléke.“ Hubertől. Előadja a Szatmári férfi dalegylet a 3-ik kerületi m. kir. honvéd zenekar kisérete mellett. Kezdete 8 órakor, vége 10 után Előadás után összejövetel a Társaskörben, utánna táncz. Helyárak: Páholy 16 kor. Földszinti támlásszék 4 kor. Körszék 2 kor. 60 fill. Földszinti állóhely 1 kor. 20 fill. Karzati ülőhely 80 fill. Állóhely 40 fillér. Jegyeket a pénz előleges beküldése mellett előjegyezni lehet junius 5-ig Majos Károly és Bartha Kálmán uraknál Szatmáron. Az előjegyzett és a fönmaradó jegyek junius 6-tól Lővy Miksa könyvkereskedésében átvehetők, illetve megvásárolhatók. Esetleges felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag fognak nyugtáztatni. Meghívók nem küldetnek. Leszámolás. A múlt év vége felé a helyi lapok hasábjain tiszteletteljes kérelemmel járultam e város nemes közönségéhez és építés alatt levő templomunk belső felszerelésére a jótékony szivek áldozatkészségéből adományokat kértem. A hála szent érzelmével eltelten jelenthetem, kogy esdő szavam meleg visszhangra talált és e város fenkölt gondolkozása társadalma oly mértékben juttatta kezeimhez adományait, minőre számítani nem mertem, miáltal lehetővé vált, hogy templomunk egész uj felszerelést nyerjen. A részletes kimutatást és nyugtázást már előbb tettem közé. Itt most megismétlem főbb összegekben a gyűjtés eredményét, hogy a jótékony társadalom együttesen szemlélhesse, mily nagy mértékben kötelezett le bennünket. Végül elsorolom azt is, mire lesz fordítva az igy begyült szép összeg. A leszámolt adomány-gyűjtés kimutatása : [ Házankinti gyűjtésből 17 napon át a könyv tanúsága szerint 279 frt 89 kr., Meszlényi Gyula püspök ur ő mltsga adománya 4o frt, Szatmári latin szert. kath. székeskáptalan adománya 60 frt, Hérmán Mihályné őnagysága adománya 25 frt, dr. Chorin Ferencz képviselő ur adománya 5o frt, özv. Horváth Andrásné őnagysága adománya 50 frt, Melles Emil gyűjtése az 1. sz. gyüjtőiven 58 frt 50 kr., Binder András t. kanonok ur gyűjtése a 2. sz. gyüjtőiven 10 frt, Tankóczy Gyula ur gyűjtése a 6. sz. gyüjtőiven 10 frt, Papp Endre ur gyűjtése a 7. sz. gyüjtőiven 13 frt 70 kr., Lipeczky Elek ur gyűjtése a 11. sz. gyüjtőiven 22 frt 50 kr., Spiry Endre ur gyűjtése a 12. sz. gyüjtőiven 10 frt 50 kr., Fanta Sándor ur gyűjtése a 13. sz. gyüjtőiven 35 frt, Varga György ur gyűjtése a 18. sz. ivén 9 frt 50 kr., Dr. Hantz Jenő ur gyűjtése a 19. sz. ivén 4 frt, Kurách András ur gyűjtése a 20 sz. ivén 5 írt, Lipeczky Elek ur gyűjtése a 21. sz. ivén 29 frt, Augusztiny János ur gyűjtése a 23. sz. ivén 3 frt 75 kr., Csizmadia Ipartársulat adománya 5 frt, Melles Emil gyűjtése a 31. sz. ivén 22 frt 28 kr., Veres János ur gyűjtése a 15. sz. ivén 4 frt, Rusoián Márton ur gyűjtése a 16. sz. ivén 2 frt 20 kr., Ékkel Lajos ur gyűjtése az 5. sz. ivén 5 frt, Lipeczky Elek ur gyűjtése a 22. sz. ivén 25 frt 70 kr., A Termény- és Hitelbank adománya 20 frt, a Szatmárvármegyei Takarékpénztár adománya 25 frt, Fanta Sándor ur gyűjtése a 26. sz. ivén 10 frt, Rusoián Róza kisasszony gyűjtése a 30. sz. ivén 3 frt 35 kr., a németi részi birtokossági egyesület adománya 10 frt, a második számú temetkezési társulat adománya 20 írt, a 3-ik számú temetkezési társulat adománya 25 frt, a timár-ipartársulat adománya 5 frt a .Szatmárnémetii Népbank adománya 25 frt, a Szatmári Takarékpénztár Egyesület adománya 35 frt, a sárréti kertség birtokossági egyesületének adománya 10 frt, az első számú temetkezési társulat adománya 30 frt, Lipeczky Elek ur gyűjtése a 25. sz. ivén 32 frt, Jaskovics Ferencz ur gyűjtése a 8. sz. ivén 4 frt 50 kr, Pap Gyula ur gyűjtése a 10. sz. ivén 10 frt 40 kr., Cserneknó Boksay Erzsébet őnagysága gyűjtése a i4. sz. ivén i5 frt 53 kr., Melles Emil gyűjtése a 34. sz. ivén 27 frt, Gazdasági és Iparbank adománya 10 frt. Az összes gyüjés 1109 frt 30 kr., azaz ezerszázkilencz frt és harmincz kraj- czárt. E kimutatott összeg terhére eddig a következő kiadások és megrendelések történtek : Házankinti gyűjtőknek 17 nap után két egyénnek együtt 20 frt, Oltár és szószék tervrajzaiért Varga János urnák 10 frt, Oroszy István asztalosmester az oltár asztalosmunkáját felvállalta 250 frt, aszószék asztalosmunkáját i5o írtért, a templomi padokat körülbelül 350 frtért, az oltárlapok, lépcsők, papiszék asztalosmunkáját 28 frtért, Horváth és Dinkgerve festők a két kis tetőkereszt aranyozását felvállalták 11 frtért, a templomfalak díszítését 45 frtért, a padok festését körülbelül 78 frtér . A szentélyben két kis oltár felső képkeretének kőműves munkája 17 frt 48 kr. A még igy fennmaradó ösz- szeg és az esetleg még bejövő adomány 149 frt 82 kr. az oltár és szószék festésére és aranyozására lesz fordítva. A tett megrendelések és kiadások összege 1109 frt 30 kr., azaz ezerszázkilencz forint és harmincz krajezár. Tartozom vele, hogy hitközségem nevében nyilvánosan megköszönjem önagy- sága Góbi Alajosné Kossuth Gabriella úrasszonynak a főoltárra és a szentély két kis oltárára sajátkezüleg készített becses, Ízléses, remek kivitelű térítőkét, — továbbá Januczás György ájtatos hívőnek és családjának a szószékre és az oldaloltárra készített drága térítőkét, — Matej- csa József csegöldi lakosnak az oldaloltárhoz szükséges oltárkép és vasrács beszerzésére biztosított 120 frtnyi adományát, — valamint Bencze István iparosnak az előkészületi oltárra szükséges oltárkép beszerzésére biztosított 40 frtnyi adományát. Megemlítem még, hogy a papiak építését az egyháztanács a f. évi márcz. 18-án tartott gyűlésében határozta el és kimondotta, hogy erre fogja fordítani az 1898. évi országos gyűjtésből a papiakra hatóságilag elkülönített 84o frtot, a vallásalapból az építkezésekre kilátásba helyezett 800 frt segélyt, a város kezelésében volt 33I frt 50 krnyi kisajátítási ösz- szeget, mig a még szükséges 500 frtot a hitközség fogja biztosítani. Az igy összehozott 2300 írtból van eszközölve a papiak építése, erre tehát sem a fent kimutatott adomány, sem a hívek* temlomépi- tési adója igénybe véve nem lett, annyival inkább, mivel azok a templomnál amúgy is teljes egészükben szükségesek és le vannak kötve. A papiak építését a méltóságos püspöki hatóság a kimutatott fedezet tudomásulvétele mellett május 2-án 3044. sz. a. engedélyezte. Szükségesnek tartottam e részletes elszámolást, mert a nemes város társa- dalma, mely oly nagylelkűen meghallgatta' segélykérésemet, joggal megkívánhatja hogy viszonyaink, helyzetünk, nyitott könyv gyanánt legyenek eléje tárva. A felsorolt száraz számoknak éke foglalatot ad a hozzájok kapcsolt nemes érzés. A város társadalmának jótékony, sága fennhangon hirdeti, hogy Szatmár. Németiben a nemes érzés, az érző szív a vallásos kegyelet, az emberbaráti kebel otthon van a társadalom minden rétegénél. Óhajtanám, hogy valamint kifejtve helyzetünket a nyilvánosság elé tártam e leszámolást, úgy tudnám kitárni szivemet is és az egész hitközség lelkületét, hogy láthatná a város közönsége, mily mély hálára kötelezett bennünket. ígérem és Ígérjük, hogy e hála állandóan élni fog lelkűnkben, hogy egész erővel oda fogunk törekedni, hogy a vett jókat a jövőben megérdemeljük, hogy mindig ápolni fog. juk egyházunkban a vallásos érzést, mely Ist.nhez emelvén, megnemesiti a lelket és a magyar nemzeti érzületet, mely az itteni társadalom egyenlő érzésű és gondolko* zásu tagjaivá tett és tesz minket. Szatmár, 1900. május 20-án. Melles Emil gör. kath. főesperes-lelkész. Apróságok. Az egész város a gyilkossági perrel foglulkozik még most is. Az ítélettel általában meg vannak elégedve; csupán Zsoldicsot és Pap Zoltánt sajnálják. Az egyiket, hogy sokat, a másikat, hogy keveset kapott. * Figyelemmel néztem a karzatot és úgy láttam, hogy az u. n. ideges hölgyek valamennyien ott voltak, egyik másik még a gukkert is magával hozta. * Igazi résztvevőt egyetlen egyet láttam közöttük. Végig nézte a tárgyalást és soha egy perczig nem volt az arczán más kifejezés, mint a legmélyebb szánalom. Pap Béla is észrevette, s mintha mindannyiszor nyugodtabb lett volna, mikor lopva ez arezra feltekintett. * Sokan kérdezték, miért nem volt ott a feleségem. — Nem akartam neki megszerezni a gyönyörűséget — válaszoltam a kérdezős- ködőknek — hogy a védbeszédemkor azt mondhassa; „Nem is tudtam, hogy az uram ilyen nagy hangon is mer beszélni.“ * A tárgyalás előtt meglátogattam Pap Zoltán védenczemet s kérdeztem tőle, hogy el van-e készülve. — Minden rendben volna — mondja ő — csak egy kis bajuszpedrő kellene még, hogy a bajuszom is rendbe szedjem. — Sohse bántsa — vigasztaltam ón — ha egyéb baj nem lesz^ azért nem fogják elitélni. * A tárgyalás után zokogva panaszkodott, hogy őt ítélték el a legsulyosubbun. — Inkáb akasszanak fel — tört ki elkeseredve — mint hogy nyolez évig rab legyek! — Lássa — mondom neki — szegény Zsoldics szívesen cserélne, hanem azt hiszem hogy az utolsó perezben maga visszalépne. * Kemény emberek voltak az esküdtek, annyi bizonyos. Hiába volt ott minden védelem nem lehetett őket meglágyítani. Mikor Kelemen beszédének a leghatásosabb részét, a befejezést mondotta, komoly arezuk- ról akkor is ezt lehetett olvusni: — Szép, nagyon szép, de ezzel aztán vége is van. # Mikor az elnök kérdésére, hogy kíván e kegyelemért folyamodni, Pap Béla keményen oda mondta, hogy „nem“! az általános ellenszenvet, mintha egy kis rokonszenv váltotta volna fel. .Mindenki azt mondta, hogy az egész két nap alatt ez az egyetlen szava volt férfias. Ma már tudjuk, hogy ez sem volt az. Demeter. híreink. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Szemle. Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredparancsnok a n.-károlyi honvéd zászlóalj felett e hó 25-én és 26-án szemlét tartott. — Kinevezés. Az osztrák magyar bank főtanácsa Unger István tisztviselőt varosunk fiat a helybeli fiókintézethez főnök- helyettesnek nevezte ki. Gratulálunk 1 Folytatás a mellékleten'. milyes fokú tanultságot tételez fel, amilyent nála sohasem talált senki. E)s volt-ó alkalma a tudománya fogyatékosságát pótló egyéb művelődési eszközöket igénybe venni? amolyan utczáD szedett müveit- | ségre szert tenni, amilyennel különösen a fővárosokban olykor találkozhatni? Ez sem volt. Nem forgott tanult, komoly gondolkodású, eszményekért lelkesülő, eszmékkel foglalkozó emberek társaságában, akiktől néha készen kapunk gondolatokat, amiket különben nehéz munkával kellene megszereznünk. A zene és a többi művészetek léleknemesitő virányain nem járt, azoknak termékeit nem becsülte, nem is ismerte, csak úgy nem, mint az a társa, aki a juhok közt nőtt fel. Miben áll hát az az előkelősége, ami miatt — ha nem is az esküdtek ítélete alapján alkalmazott paragrafus — de az emberek szinte kivétel nélkül szigorúbban sújtják az úri embert, mint ha ez a bűnös paraszt ember volna? A tisztán látó szem előtt a czifra sallang nem emelheti az ember értékét, de viszont nem is aggatja reá a szerencsétlenre, hogy azzal bűnének a terhét súlyosbítsa. Nem kevésbbé, de nem is inkább bűnös ez a testvérgyilkos, mint a faluvégi szalmásfedelü házban kényszeredve felnőtt tanulatlan ember. Sőt vájjon nem-é inkább találni mentséget, ha ugyan ilyet keresni szabad, a helyzetében, semmint súlyosbító körülményt ? Aligha nem. Emberek, adik csak azért becsültétek mert ur volt, és (a nemessége daczára) az utszélen hagytátok volna, ha ott szegénységben mezítláb gyalogolni lett volna kénytelen, ne ítéljétek el öt keményebben az uriságáért. Ha ö tudta volna, tőletek tudta volna, hogy belső érték nélkül az ember egy hajítófát nem ér, mint ahogy ezt nagyon sok más emberrel éreztetitek az életben, ha általatok értesült volna arról, hogy becsület, szorgalom, tudás belső nemesség, szép erkölcsök szerint mérlegelik az ember becsét, nem-é föl kell tenni, hogy a szerencsétlen ember korán arra a nehéz, de becsületes útra lépett volna, amely az említett kincsek birtokában juttatta volna el őt a körötökbe, ahová, mert igy is lehetett, szép négyes fogaton kocsikázott el? ....... És jöjjünk tisztába még valamivel. Nem szól ez. a leczlce csupán a birtokos nemesembereknek. A gazdag kereskedő, okleveles ember, tisztviselő és magas állású katona gyermeke épenugy vágyik az olcsó dicsőségre (és sajnos kapja is), mint az öt vagy több ágú koronás fia. Ijesztő rendszer, hogy már valami mindenki, akinek az apja valaki, és örökölni akar mindenáron, habár testvérgyilkosság nélkül, az ifjú ott is, ahol nincs mit, vagy, ha van, az örökség olyan természetű, hogy azt a szülője magával sírba vinni kénytelen. Szülök, neveljük gonddal a gyermekeinket. Olyan nehéz és hovatovább annyira terhesebb lesz az élet, hogy minden izza- dásunk, minden kuporitásunk gyümölcse kevés lesz táplálni rosszul nőtt gyermekeinket. Koldus a gazdag örökhagyó is, ha csupán földi kincsekben biztosítja az utód- jai jövőjét. Tudást és érzést öntsünk a gyermekeinkbe, hogy ellentállhassanak a szeczesz- sziós világnézletnek, és visszapillantva elődeink tiszta életére a mostaninál szebb korba vezessék át ivadékaikat. Erre egyedüli eszköz a czivilizáczió. De az igazi, amely darócz alatt is nemesen dobogó sziveket teremt, és amelyet óh be igazságtalanul vádolt az én kedves közvádló barátom azzal, hogy Papp Bélánál „erkölcsnemesitö hatásának olyan szomorú kudarczát mutatja!“ Szegény czivilizáczió! Rád fogják, hogy csődöt mondtál, mikor még boltot nyitni sem adtak alkalmat... JOr. Tanódy Márton.
