Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-09 / 2. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egét* érre . 3 írt. I Negyedévre . . . 7B kr. Fél érre . . I „ 50 kr. | Egye« szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Mtrvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza lő-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletéké minőén beiktatásnál 80 kr. Villamvilágitás. Az uj villamvilágitási igazgató elfoglalta állását, kezdetét veszi tehát az a korszak, a melytől a régi bajoknak orvoslását helyezték kilátásba. Be fog-e következni a remélt javulás, ez tisztán attól függ, váljon az eddigi botrányos kezelés folytán előállott nagy anyagi károsodás mellett lehetséges-e még az állapotokat annyira javítani, hogy a villamvilágitási telep helyes kezeléssel minden további ráfizetés nélkül, sőt esetleg anyagi haszonnal működjék. Ez az első kérdés, a melyre az uj igazgatótól feleletet várunk. Nagyon természetes, hogy mielőtt erre a feleletet megadhatná, alaposan meg kell ismerkednie a villamvilágitási berendezés minden részletével és különösen annak a múltban végbement kezelésével. És ez utóbbival annyival is inkább, mert a múlt hibáinak ismerete nélkül határozott prog- rammot készíteni a jövőre alig lehetséges! A villamvilágitási bizottság feladata tehát az uj igazgatónak megadni minden fellvilágositást és őszintén feltárni előtte a helyzetet. Tiszta bort kell' önteni a pohárba és nem szabad elhallgatni semmit, ha talán az kellemetlen volna is valamely tekintetben magára a bizottságra. Ha aztán elkövetkezik az idő, TAROSA. ’ ■. liftiflQQ—gif T * Giordano Bruno. Elolvastam a „Szamos“ múlt évi utolsó számában Campanula kritikáját Lengyel József „Giordano Bruno“ czimű drámai költeménye felöl. Csupa öröm volt végig élvezni I Hosszú ideig és magasan forgatja a kritika dorongját keze ügyébe esett áldozatja feje fölött; már már azt hinné az olvasó, hogy megkegyelmez neki. De ime a dorong sújt ............ s a szegény iró végső vo naglásaiban ott fekszik elterülve kritikusa előtt. Ne higyjük azonban, hogy oly könyörtelen: ime, felemeli a földről s kérges tenyerével végig simogatja annak véres arczát. Brrl Még ebben a si(nógatásban sem szeretnék részesülni. Bravó 1 — kiállélt föl, mikor az érdekes tárcza végéhez értem. Ez kell nekem i Ez már aztán kritika! — Fiú! Rohanj eszed nélkül-Reizer- hez, vagy Lővyhez s hozz egy példányt „Giordano Brunó“-ból, hadd olvassak végre egy költői művet,' amelyet ledorongoltak, mert ezerszámra szoktak dicsérni lapokban költeményeket, de egysem ér egy pipadohányt sem I — No valahára itt vagy. Csinos kiállítású könyvecske! Az asszonyok, kik nevedtől irtóztak, megbarátkozhatnak veled a ruhád révén. Hadd lássalak hát „Giordano Bruno“ 1 Le sem tettem, mig végig nem olvastam. Tisztelt olvasók 1 Ne csodálkozzanak rajta, hogy más álláspontra helyezkedem. mikor az uj igazgató a feltett kérdésre a feleletet megadja, és ez a felelet esetleg úgy fog szólani, hogy igenis a' villamvilágitási vállalat a jövőben a közpénztár minden további megterheltetése nélkül fentartható, sőt attól esetleg anyagi haszon is várható, az esetben utasítani kell az igazgatót, hogy írásba foglalt részletes programmot adjon, a melyben az irányelveket megjelölje, s a melyért a teljes felelőséget elvállalja. De ha a feltett kérdésre a felelet az volna, hogy a villamvilágitási vállalat csakis úgy tartható fen továbbra is, hogy a város ráfizessen, abban az esetben nagyon természetesen előáll azon másik kérdés, hogy érdemes-e a városnak a házi kezelést fentartani, s nem helyesebb és okosabb volna-e a telepet eladni vagy bérbeadni. Minthogy pedig ma abban a kel- mes helyzetben vagyunk, hogy a hatóságnál két ajánlat is van a villamvilágitási telep átvételére vonatkozólag, felette kívánatos, hogy a feltett kérdésre az uj igazgató a lehetőség szerint a feleletet mihamarább megadja, mert most már itt az ideje, hogy a kérdés végleges megoldást nyerjen. Mi elejétől végig mindig a mellett harczoltunk, hogy a házi kezelés megmaradjon, mert úgy voltunk meggyőződve, és azt ma is hisszük, hogy az üzlet maga nyereséges, s a hiba nem az üzletben, de a kezelésben mint Campanella ur, mert az eddigiekből is láthatják, hogy az én logikám más for- dulatu, mint az övé. Győződjenek meg önmaguk, hogy kinek van igaza; szerezzék meg a müvet s olvassák ell Senki sem fogja megbánni kiadott filléreit. „Giordano Bruno“ drámai költemény s mint ilyen színpadra nincs szánva; ez magyarázza meg, hogy n hatásnak megszokott, vagy akár szokatlan eszközeire nem vadászik oly hévvel, mint ezt tenni szokták a színműírók. Tárgya: Giordano Bruno kiolthatlan vágyat érez magában az igazság kutatása iránt. Föl akarja deríteni az Istennek és a világnak lényegét, uj eszmei és morális rendszert alapítani, mely fáradhatlanul kutató elméjének szigorú bírálata előtt győztesen fog megállani. Törekvéseinek sikertelen volta fölött elkeseredve s fogadott testvére Emma iránti bűnös szerelme miatt önmagát megutálva, teljesíti anyjának régi fogadalmát és szerzetbe lép, hogy olt zaklatott szivének és eszének nyugalmát föltalálja. De hasztalan. Kedélyvilága még magasabb hullámokat ver a kolostor csöndes falai között. Saját bűntudata megtéveszti őt a hitigazságok és az erkölcsi törvények uralmának megértésében, előbb csupán kételkedni kezd az egyház lanitói tekintélyének jogbsságában, majd később alanyi föltétien bizonyosság érlelődik meg benne, hogy csupán a pantheismus theori- ája fejti meg teljesen a világrend nagy titkát. Ily meggyőződéssel eltelve, elvi ösze- ütközésbe jut szerzetével s azt elhagyva világgá megy, hogy saját tanainak terjesztésében apostoikodjék. Sorsa sok hányatás után Velenczébe veti ismét vissza. Itten egy előkelő hölgy Nerissa, ki iránta, még mint szerzetes iránt érdeklődött, titkon távolt, előttünk pedig mindig az a kecsegtető kép lebegett, hogy milyen szép volna az, ha a villám világítási telep jövedelmezősége annyira fokozódnék, hogy legalább a közvilágítás a 'városnak pénzbe ne kerülne. A múltban elkövetett hibák után alig hisszük, hogy ez az álomkép megvalósuljon, de ha annyi bizonyosság nyuj- tatnék, hogy a telep a jövőben ráfizetés nélkül fentartható, az esetben még alházi kezelést mindig helyesnek vél- nok. Ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor csakugyan nem volna semmi értelme a házi kezelést továbbra is fentartani. fc Ezzel kapcsolatban helyén valónak találjuk foglalkozni az órakérdéssel is, a mely miatt most a fogyasztók közölt nagy a felháborodás. Hogy ez a felháborodás jogosult-e, arra csak azt feleljük, hogy jogosult akkor, ha konstatáltatik, miszerint az árammérő órájk nem megbízhatók. Az uj igazgató első feladata tehát odahatni, hogy a közönséget megnyugtassa, a mi pedig csak úgy lehetséges, ha mindazoknál, a kik e tekintetben panaszt emelnek, az órák szabályos beállításáról gondoskodik s próbák végzésével győzi meg az illetőket, hogy az óra pontosan mutatja a tényleges fogyasztást, s ebből kifolyólag a fogyasztó károsodása kizártnak tekintendő. Ez nem ördögi mesterség, meglehet, sőt mégis kell csinálni. Mihelyest konstatáltatik, hogy az óra beállítása szabályos, a fogyasztónak panaszra oka csak akkor lehetne, ha igy is az tűnnék ki, hogy a villam- világitás nagyon drága, ámde ezen ismét lehet segíteni, mert hiszen, ha a villámvillágitási vezetőség úgy látja, hogy az egységár leszállítható a város károsodása nélkül, bizonyáraa le is fogja szállítani. Hanem ez ma még nem vehető bebizonyitottnak, mert ehhez kevés idő az, mióta az órák kötelező használata életbe lépett. Azért e tekintetben a közönség helyesen cselekszik, ha első sorban gondoskodik arról, hogy órája beállítása szabályos legyen, másodszor pedig pontosan feljegyzi és beszolgáltatja az adatokat, a melyekből megállapítható, hogy az áram az eddigi világítási rendszerhez képest felette drága, s vagyoni viszonyaink mellett csakis a tehetősebbek által vehető igénybe. Ma már túl vagyunk azon, hogy az átalány rendszerre még egyszer visszatérhessünk. A város 15 ezer frtot fektetett órákba, ezt~áz összeget kellene a sárba dobnia az esetre, ha az órával felhagyna. Ez pedig kívánságnak is képtelenség. De különben is, mindig feltéve, hogy az óra a tényleges fogyasztást mutatja, ez az egyedül igazságos rendszer, mert a mellett mindenki azt fizeti meg, a mit elfogyaszt. Elhisszük, hogy az átalány rendszer sokkal kényelmesebb volt, szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva, nitóul ajánlja őt jegyeséhez Mocenigóhoz, egy előkelő velenczei nemeshez. Nerissa, ki előbb csupán csodálója Bruno magasröptű lelkének, később halálos szerelemre gyulád iránta. Ez fölkölti Mocenigo féltékenységét s hogy a vetélytárstól szabaduljon, feladja öt az inquisitional?. Bruno, ha akarná, megmenekülhetne a börtönből Nerissa segélyével, vagy elvei megtagadása árán is visszanyerné szabadságát, de ő mártírja akar lenni meggyőződésének, hogy halála által eszméi diadalra jutását előmozdítsa. A filozófia győzedelmeskedik a szerelem fölött s Brúnó a máglyára lép. Nerissa megőrül. Látjuk, hogy itt a költő az olvasót az emberi szív titkos műhelyébe vezeti, melyben eszmék jönnek létre, érzelmek hullám- zanak s tüzes tetterő tör elő az akarati elhatározás izzó kohójából. Látunk egy forrongó kedélyt önmagával való vészes küzdelmében, mely midőn az alanyi meggyőződés szilárd talajáig eljutott, titánt erőszakkal akarja sarkaiból kiforgatni a világot Lengyel Giordanoja tehát távolról sem marad a „Szamos“ kritikusa szerint az ön magával való tépelödés határozatlanságá gában, hanem mindinkább öszsz.eforr aj eszmével, melyért végre életét adja. És ebben a/titokszerü rejtett világ ban az iró valódi psychologiai tudással ve zet bennünket. Mindenütt láthatjuk a cse lekvés motívumait s meg lehetünk elégedve a költői igazságszolgáltatással is. Nincs megelégedve Campanella ur 1 Giordano Bruno jellemének kialakításává sem. Hát a modern drámaírók receptje sze rint kellett volna-e megalkotni? Hiszer akkor azt absorbeálta volna a szerelem Aki eszméiért él és hal, fönnségesebber nem tehetett, mint Biunó az V. felvonásban. Összeméri a „Szamos“ kritikusa a történelem Brúnóját a drámai költemény főhősével s elitéli emezt, mert nem vig kedé'yü, humoros, világias gondolkozásu és szellemes ember, mint a történelemé. De ugyan hol talált Campanella ur olyan drámai hőst, aki midőn harezban áll az egész világgal s meg is akarja győzni valamiről az emberiséget, könnyed tréfákkal mulattasson? Semmiféle aesthetika nem kívánja, hogy a drámai költő a lényegtelen vonásokban is híven mintázza a történelmi alakot. Egyébiránt csomót keresni a kákán; kapkodni, csakhogy valamit kifogásolhassunk : mindezt nem a higgadt kritikus tulajdonságaihoz sorolom. Távol áll tőlem, hogy a Lengyel József drámai költeményét absolut becsűnek tartsam. Én csupán azt állítom, hogy jó munkát végzett s magának ezen művével is becsületet szerzett. Föl fog tűnni minden olvasó előtt, mint ahogy azt az egyet Campanella ur is igen helyesen vette észre, . hogy a drámai költemény formája csupán bilincs arra nézve, aki egy bölcsésznek eszmekörét és irányelveit akármily hézagosán is megakarja ismertetni az olvasó közönséggel. Regény, igen regény volt volna megfelelő formája azon eszmének, melyet Lengyel József a dráma bilincseibe vert. Itt festhetett volna korképet, több oldalról megvilágíthatta volna főhősének jellemét, kifejthette volna bölcseletét. Lengyel Józsefnek ezen első munkája szép Írói jövőre nyújt reményt. ____ Rodrigo.
