Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-06 / 10. szám
TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEG JELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Égési év re . 3 fri. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községei*, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : Morvái János kSnyvnyomdája Eölvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb érák mellett fölvétetnek Nyilttér garmond sofa 8 kr. Hirdetés és nyiTtér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Kölcsey-kör. Ezelőtt mintegy io évvel alakult meg városunkban a Kölcsey-kör. Szép czélt tűzött ki maga elé, városunk közművelődésének fejlesztését, s igazi magyar lelkesedéssel kezdett hozzá a munkához, hogy a kitűzött feladatokat megvalósítsa. És meg kell vallani, hogy az első években a buzgó törekvésnek meg is volt a látszatja, mert a kör működését a nagy közönség is lelkesedéssel kisérte. Matinéin a város intelligencziája szorongásig megtöltötte a városház nagy termét, s határt nem ismert a tetszészaj, mely az egyes szereplőket jutalmazta. Tíz évi fennállása óta tényleg sokat tett, de a figyelmesen szemlélő az utóbbi években mégis azt tapasztalta, hogy a kör működése mindig gyengül, s ha igy halad, nem sokára a teljes tétlenség fog beállani. Mi lehet az oka ennek a változásnak, nem akarjuk kutatni, csak mint tényt konstatáljuk, hogy a közönség nem vádolható azzal, mintha érdeklődése megcsappant volna, mert hiszen, ha nagy ritkán egy-egy matiné kikerült, rendesen megjelent, mint a régi jó időkben s hálás volt a nyújtott élvezetért. Sőt azt mondhatjuk, hogy a közönség zúgolódott, a miért utóbbi időben már megszokott élvezetében nem részesülhetett, s kapva kapott rajta, mikor ez élvezet részére más utón kínálkozott. Az utóbbi időben a kath. kaszinó felolvasó estélyei pótolják a 'matinékat, s mig a Kölcsey-kör összedugott kezekkel merengett a múlt dicsőségén, ottan ezerekre ment a száma azoknak, a kik a várakozást megunva elszegődtek egy más regióba. És nagyon természetes, hogy a közönséggel a működők is odapártoltak, s a Kölcsey-körnek nem egy tagja, a ki azelőtt a matinékon szerepelt, ma már a felolvasó estélyeken fejti ki működését. Nem megrovásképen mondjuk ezt, mert hiszen üdvös dolgot végeznek ott is, közczélt szolgálnak, mikor a közönséget szolgálják, a tény csak az, hogy a Kölcsey- kör dolgozó tagok nélkül maradt, s nagy ideje nem szolgálja vagy legalább is igen gyengén szolgálja azt a czélt, a mit io évvel ezelőtt maga elé kitűzött. No de másként lesz ezután. A kör vezetősége maga is belátta, hogy a helyzeten változtatni kell, s megkezdődött a reform munkálat. Egy pár lelkes ember szükséges csak, hogy a változás beálljon. Minden egylet boldogul, a hol legalább egy ember van, a ki lelkesedik és dolgozik. És ha lesz, aki dolgozik, nem kell félni attól, hogy a közönség pártolása elmarad Évek óta mi sem történt arra nézve, hogy a kör tagjait szaporítsa. Akik a kör megalapításakor tagok let- I tek, azok, ha meg nem haltak vagy * el nem távoztak, most is tagok, de uj tagokat szerezni senkinek sem jutott eszébe. Pedig hány uj ember jött az- ' óta a városba, a kinek ha figyelmét felhívták volna, okvetlenül a kör tagjai sorába. lépett volna, Nincs nagy I anyagi áldozattal sem egybekötve, hogy 1 __ va laki tag lehessen. A tagok ugyanis háromfélék: 1. Alapitó tagok, akik egyszer és mindenkorra legalább is 20 frtot fizetnek. 2. Rendes, vagyis működő tagok évi 1 frt tagsági díjjal. 3. Pártoló tagok, szintén 1 frt tagsági dij mellett. „A Kölcsey-kör általánosan ismert szép czéljai, —- mondja a választmány felhívása — továbbá a szerény tagsági dij fejében nyújtott nagyszámú szellemi élvezetek s a kör eddig megfutott díszes pályája megérdemlik, hogy városunk és megyénk intelligens közönsége teljes számban s készséggel hozza meg a kör fentartása érdekében kívánt Csekély áldozatot.“ Felhivjuk mi is a közönséget, hogy minél számosabban jelentkezzenek a kör tagjaiul, ez lévén egyik látható jele annak, hogy az érdeklődés nem hiányzik. Hogy a kör jövő működésétől sokat várunk és hogy mire alapítjuk a várakozásunkat, azt legközelebb fogjuk elmondani. Az iparos ifjak köre. Titkári jelentés. (Folyt, és vége.) Szülővárosomnak, kincses Kolozsvárnak képviselője, büszkesége, a mai miniszter Hegdüs Sándor. Ki nem összeköttetései, protekció s más efféle utón jutott e nemcsak díszes, de terhes hivatalba; hanem évtizedek szakadatlan, kitartó munkássága, s tehetsége által. Egy nagy ur; nem állásánál, méltóságánál, de tehetségénél és becsületes munkájánál fogva I Eszembe jut Gróf Széchényi Istvánnak a legnagyobb * a. magyarnak ez a rövid beszélgetése Bach miniszterrel: „Van egy ismerősöm csizmadia : szaglik a szuroktól; van egy ismerősöm asztalos: érzik rajta az enyv szaga; de Bach miniszter ur I excellenciádon a vérszaga érzik 1“ Kolozsvár nagy képviselője elmegy a napokban a fővárosba afc iparosok közé s azt mondja: jól esett meghívásuk, mert anélkül nem akartam volna ide tolakodni; vágytam az önök körébe munkatársaim körébe ! stb. De hiszen önöknek kezében kézről-kézre járt a lap, melyben azon tudósítás állott. S ugy-e mily felemelő érzés volt abban, midőn a hatalmas miniszter „munkatársainak“ nevezi az iparosokat s nem átalt velük kezet fogni s egy barásá- gos vacsorát velük együtt elkölteni?! Tudják önök, mi ennek az oka: A miniszter mindenét saját munkájának köszönheti, tehát tudja az értékét a munkának s megtudja becsülni a szorgalmas, törekvő, becsületes munkást. Egy jobb és szebb jövő hajnala dereng az iparosok felé az ő minisztersége alatt. Azonban a sült galambok kora lejárt I Imádkozzál és dolgozzál! S a kormány mely már A-t mondott akkor, midőn komoly szándékkal fogott a baj okai kifürkészéséhez, B-t is fog mondani ott, hol szükség lesz támogatásra s megérdemlik a támogatást. A mi a fogyasztó közönséget illeti, hát ez nagy és nehéz sor 1 Évtizedek óta megszokta a bécsi rongyot: tetszetős és olcsó is, meg a házhoz is elviszik: nehéz meghódítani a magyar ipar számára. Én Istenem 1 milyen visszás helyzet is ez! Hogy a magyar iparosnak nemcsak dolgozni kell. hanem hóditó hadjáratot is indítani saját honfitársai ellen! Hát talán ez is javulni fog s a társadalom be fogja látni azt, hogy önmagának is érdeke, hogy az általa kiadott pénz ne vándoroljon külföldre, a mig itt az iparos éhen hal; s ha jó árut megfelelő áron kaphat az itteni iparosnál, úgy itt fogja szükségleteit kielégíteni. Hát vájjon az iparosok teljesen hi- . bátlanok-e abban, hogy most kevésbé bolTÁÉCZA. 1. ifljpflOÖwQíi 1 Az utolsó felvonás. Irta: Marosán János. A múlt napokban egy délután hat órakor hazzajöttem a hivatalból és egyenesen dolgozószobámba mentem, íróasztalomon egy levelet vettem észre, mely nekem volt czimezve, felbontottam és a következőket tartalmazta: „Kedves Andor I Ma d. u. hat és hét óra közt légy oly jó és okvetlenül látogass meg. Igen fontos ügyben kérlek magamhoz. Vár igaz barátod és hived: Imre.“ Beszóltam a feleségemhez s jeleztem előtte eltávozásom okát, majd elbúcsúzván tőle, kimentem az ut- czára s ott egy legközelebb veszteglő fiakerbe ülve elhajtattam Akademia-utcza 15. szám alatt levő Imre lakására. Imrét igen izgatottnak találtam, szobájában fel- és alásétált, arcza bus és komor volt, szivarjából óriási füst-fellegeket bocsátott. — Köszönöm Andor, szólt amidőn beléptem elegánsan bebutorozott csinos lakásába, hogy eljöttél, nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy az utóbbi napokban nem látogatói meg, hiszen én azt hiszem édes barátom, hogy minket a legintimebb baráti visszony fűz egymáshoz, téged testvéremnek tartalak kedves Andor és igy nem fogsz csodálkozni azon, hogy aggódtam már távolmaradásod miatt. — Önzetlen baráti szeretetemről biz- tositlak Imre — válaszolám — de az igazat megvallva kedves barátom a legutóbbi napokban, ha az ember téged óhajtott meglátogatni, kétszer is megkellett gondolnia, hogy mit tesz, mert attól lehetett tartani, hogy vagy nem kap idehaza, vagy ha itthon léssz is, nem a legjobb kedvedben kap, mint most is, mivel egy idő óta igazán különös a viselkedésed még velem szemben is. íme édes Imrém távolmaradásom egyik argumentuma. — Igazad van Andor, beismerem, hogy mostanában igazán különös vagyok, de megbocsátsz nekem, ha megtudod excentricus viselkedésem okát, kérlek olvasd el e levelet, ebből sokat megtudsz és ezzel Imre egy levelet adott át. A levelet átvettem, mihelyt reápillantottam, azonnal megtudtam, hogy nő irta. Elolvastam és a következőket foglalá magában : „Kedves Barátom I Sajnálattal kell írnom e sorokat önnek; nem gondolnám, hogy ez életben mi még találkoznánk. Orvosaim tanácsa folytán okvetlenül levegőt kell változtatnom s melegebb éghajlatú vidéken kell laknom. Szülőim egyelőre Olaszországba a Tyrrheni tenger partján fekvő kis olasz városkába óhajtanak vinni, majd talán Siczilia szigetére is elmegyünk, hol óhajtanám befejezni már sokat zaklatott életemet. Különben is kedves barátom azon tudatra jöttem, hogy nem én, hanem inkább pénzem, vagyonom kell önnek. Én pedig csak épp tűrve lenni nem akarok. Isten önnel barátom, legyen boldog, igen boldog mással, ezt kívánja szívből önnek — Olga.“ Nehány perczig némán magam elé néztem s mély gondokba merültem. Szivemben a sajnálkozás és harag, a bánat és öröm egymást váltakozva honoltak. Valóban sajnáltam Imrét, haragudtam végtelen a levélírójára, ugyanakkor bántott e tudat látva legjobb barátom mély fájdalmát, de másrészről meg örültem, hogy e nő még nem felesége Imrének, kit nagyon jól ismertem; jó fiú volt, egyedüli vétke a nyiltszivüség vala és nem érdemelte szegény e megmagyarázhatatlan bánásmódot. — Csodálatos, szakitám meg a néma csendet, képzeletemet felülmúlja e levél tartalma, hisz én édes barátom Olgát végtelenül tiszteltem eddig és erre nem tartottam képesnek. De úgy veszem észre, hogy keserű csalódás ért. — Tévednél kedves Andor, ha abban a hitben volnál, hogy Olgának ez az egyedüli ily értelmű levele. íme kérlek olvasd el csak ezt is, ugyan az az értelme barátom, csak nem oly világos, mint a legutóbbi. — Igazad van, mondám, miután ezt a. levelet is elolvastam, tényleg a leány szakítani akar veled, ez már világos, kitűnik a két levél tartalmából. így most már ismerem jól Szigethy Olgát másik oldaláról is. — Oh de boldog vagy kedves Andor, van szerető, hű kis feleséged, ki téged szeret, imád, nem hántorgat fel semmit . neked, arczodról leolvassa óhajtásod; te is szereted, tiszteled, becsülöd, éltek ketten a boldogság, megelégedettség honában, mint a paradicsomban. És én... én mindezektől megvagyok fosztva. A sorscsapása a boldogsághoz • vezető utamat egy csapásra kettévágta. Eltűnt szemem elől a drága fény, mely életem valóját beragyogta és én visszaestem az örök sötétségbe, melybe bolyongom czéltalanul. Oh jaj nekem, szerencsétlennek. — Ne légy oly érzékeny kedves Imre, látod ez nem használ neked. Feledd te is a hűtlent, kitudja nem jobb-e igy, kérdés, hogy boldog lettél vagy lennél-e Szigethy Olgával? Én szerintem kedves barátom, soha de soha Olgával nem lehetsz boldog. — Semmi se bánt kedves Andor jobban, Csak az, hogy azt veti szemem közzé hogy nem ő, hanem pénze .meg vagyona kell nekem. Ha-ha-ha. Hát nincs nekem tisztességes állásom, melynek jövedelme után én, de meg egy családos ember is megélhet a társadalom igényeinek megfe- lelöleg, de meg van egy kis magánvagyo- nőm is? E< nem igazság Olgától, azt állítania, hogy én őt hideg számítással- akartam nőül venni. Hisz te tudod legjobban kedves Andor, hogy mennyit kellett nekem tűrnöm és szenvednem e viszonyért mindenkitől, de különösen szüleimtől, kik előre sejtették talán a borzasztó valót. És figyelmeztettek az örvényre, de hiába barátom, vak voltam, nem láttam a veszedelmet. — Éppen azért Imre, most már — és hála a Gondviselésnek elég korán — beláttad a szomorú csalódást és tévedést. Igaz, hogy a való egy kis lelki fájdalmat okoz neked, mert roppant érzékeny vagy, de kihevered a bajt, a sziveden ejtett seb időszabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva,
