Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-13 / 7. szám

Tizenhetedik évfolyam.

7-ik szám.

Szatmár, 1900. február

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egésa én* • 3 frt. j Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. 1 Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzó'k és néptanítók részére egéez évre 2 írt.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János kSnyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utczi líHik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 80 kr.

A mi m. királyi póstánk.

Azon időtől fogva, hogy a szatmári ni. kir. postahivatal saját otthonába költözködött, sokat Írtak a helyi lapok postai nyomorúságainkról.

Sőt, mikor a postahivatali helyiségek közegészségi szempontból is kifogás alá estek: a sajtó a posta bezárását hangoztatta.

Ily gyöngéd nyomások hatása alatt a postaigazgatóság időről-időre tákol- tatta-fódozgatta, cserélgette a helyiségeket, szemszurástól egyszer-egyszer egy kis személy- vagy munkaerő szapori1 tást is eszközölt.

Sőt mi több ! Legutóbb oly intézkedéseket hozott be, melyekkel Szatmár — legalább látszatra — postai viszonyok tekintetében is a nagyvárosok sorába lépett.

Szervezett Németiben fiók postát; külön választotta a leveleket (hírlapokat) az utalványok (podgyászoktól) sőt horrendum-diktum ma már városunkban markodba nyomják házadnál a Csomagot, az utalványozott Összegeket — és a többi.

No hát lehet-e okunk mostan a mi m. királyi póstánkra panaszkodni. És egyáltalán követelhetünk-e többet az igazgatóság gyöngéd figyelmétől.

Hát a mondók vagyunk, hogy mindazok, kik ismerik az itteni viszonyokat, tudják, hogy ezek az újabb intézkedések egyáltalán inkább csak amolyan külsőségek. A belső, intenzív bajok még mindig léteznek. Sőt tudják, hogy mig egyrészről mondom a bajt gyökerestől nem gyógyították, addig a

TAUCZA.

— 'TnTTOr—t1" "

Csokonai-utcza a 19-ik század alkonyán.

(Kiülurhistóriai rajzolat.)

A jelén év az emberiséget 2 nagy táborra osztotta; az egyik tábornak a 19-ik,' a másiknak a 20-ik század a hitvallása Legyen boldog mindegyik a maga hitében, de azért én mégis azt tartom, hogy legboldogabb a harmadik tábor, a melyik egyátalán nem törődik azzal, hogy hányadik században élünk. (E harmadik táborba a kis gyermekek cs a szerelmesek tartoznak.) A Szatmár és Vidéke kebelében is megtörtént ez a meghasonlás, a mely jövő január elsejére remélhetőleg teljes kibéküléssel végződik: ugyanis főszerkesztőnk már a huszadik században vágtat az idők tengerében (mint népfelkelő tengeri lovas), mig mi munkatársak többnyire még a

19- ik században czammogunk . . Lapunk barátait megnyugtathatjuk aziránt, hogy a lap belső életét nem kell félteni e kis családi viszálytól, mert egyébiránt vannak köztünk közös érintkezési pontok, a hol nézeteltérés nincs közöttünk pl. hogy vacsora után néha-néha fogyasztgatjuk a Sándor sógor ürmösét s a szerkesztőnek a

20- ik s nekem a 19-ik században esik jól. De meg helyes és illő dolog is, hogy egy

postának . — a közönség megadóztatásával — tetemes jövedelmet hoz. Gyorsabb kiszolgálatról e városban most sincs szó, sőt nehézkesebb késedel- mezőbb!

Mi ennek oka?

Oka első sorban a személyzet létszáma. Megvalljuk, részvéttel nézzük a derék postahivatalnokok buzgalmát. Ezek úgyszólván oda vannak lánczolva és emberfeletti erőt kell kifejteniük, hogy kötelességüket teljesithessék.

Oka a levélhordók létszámának elosztása. A nagy kiterjedésű Németinek van két, mond két kihordója. így történik aztán, hogy Németiben 11 óra előtt legtöbbször nem lehet a postához jutni, pedig az a szegény lev.él- hordó a lelkét csakhogy ki nem adja.

Oka, hogy a németii fiók posta a legszerencsétlenebb helyen van. Még a nagy omnibusz sem tudja megközelíteni. Nem is mer odáig menni, mert a múltkor is ott akadt a sártengerben. Az a körülmény pedig, hogy naponkint csak egyszer szállít (miért nem lehetne egy gyalog' postával többször szállíttatni) közönséges levélszekrény alá helyezi a fiókpostát. A jó hely ott kínálkozik a Gyapai szegleten, hirdetik is hétről, hétre, de úgy látszik az igazgatóság szerfelett praktikus helynek tartja a mostanit.

Egyik helyi lap újságolja, hogy ezután rend leszen, mert a levélhordókat havonkint cserélgetik. No hiszen még csak ez kell! Volt már módunkban ezt a csereberét élvezni. A szegény levélhordó maga is szörnyen res- telli azt a bandukálást, azt a természerkesztő egy századdal megelőzze a munkatársakat s azok előtt világitó vezérfáklyaként fényt hintsen az idők homályában. Ezt a bókot különben tárczám czimének megmentésére eszeltem ki; remélem, most már nem köt bele abba, hogy lapjában valaki még mihdig a 19-ik századról mint jelenről beszél de, hogy ő a jövő,esztendőben honnét kerít magának egy uj századot, azt nem tudom, hacsak a búr háború befejeztével haza nem vezényel egy sirupirt századot.

Tegyünk most már egy lépést a thé- mám felé is. Hogy Clió tollát megragadjam, és Csokonai-utcza legújabb közállapotainak rajzát megadjam, arra több ok is elemi erővel kényszerit. Á tudomány terén ki van adva a „részletmunka“ jelszava 1 Az egyes ember már nem elég arra, hogy az emberiség tudását csak egy szakban is kellőleg áttekinthesse, annál kevésbbé, hogy művelje : elégedjék meg mindenki egy részlet átkutatásával, tisztázásával igyekezzék csak egy követ faragni a tudomány csarnokához. Mit nekem hát világhistória : nem akarok én nemzeti históriát írni, sem Szatmár város történetét megrajzolni (a melynek tervrajzán úgyis a Kölcsey-kör alusz- sza édes álmait,) hanem megelégszem az utczám ismertetésével 1 A másik ok az, hogy az emberiség történetében fontos fordulópontnál vagyunk: a század vége magunkba szállásra int; számot kell vetnünk a múlttal, mielőtt az uj századot megkezdeniük; milyen szerepet töltöttünk be mi (Csők, utcza) az emberiség haladásában,

szetes késedelmezést. Aztán mikor kissé benne van, akkor jő a másik csere és jő egy másik bandukálás. Persze ennek levét csak a közönség iszsza meg. Tudjuk mi, hova czéloz, mit akar az igazgatóság. Csak az a baj, hogy nem jó helyre czéloz. Tessék bent tartani két-három személyt és az járjon olykor-olykor a levélhordókkal és betegség esetén helyettesítsen.

Hogy végre oly üzletekben, szerkesztőségekben és egyáltalán ott, hol sok csomag, utánvétel jő, mily igazságtalan adó az az öt, illetőleg 2 krok — arról nem szólunk. Mert ha ezekkel a postaviszonyon segítve volna, szívesen fizetjük.

De most sincs segítve I

Itt csak az állam nyert és a közönség vesztett!

Városi közgyűlés.

A február havi közgyűlés tegnap d. u. három órakor tartatott meg a főispán elnöklete alatt. Meglehetős nagy tárgy- sorozata volt, a melyből kiemeljük u következő' ügyeket. A polgármesteri havi jelentést a tagosítás, I hegyi vasút, az egyesült villamossági társaság ajánlata, a lövölde, a róm. kath. plébániai állás betöltése és a városi óvoda töltötte ki, ezekről tájékoztatta a közgyűlést részletesen, a mely is tudomásul vétetett. Ugyancsak tudomásul vette közgyűlés a belügyminiszter leiratát az 1900. évi költségelőirányzat és az 1898. évi gyámpénztári mérleg jóváhagyására vonatkozólug. Elfogadta a polgármester előterjesztését, hogy feliratot intéz a vallásügyi miniszterhez a végből, hogy a r. kath. plébániai állás betöltésére nézve az 1859. óta fentálló gyakorlat vagyis a város szabad választási joga tartassák fent. A megüresedett kiadói állásru Koós Gábort,

mik e hiányok, a melyek pótlására törekednünk kell, mi jót és érdemest műveltünk, a melyet tovább is fejleszteni kötelességünk, szóval kifejteni, mit köszönhet nekünk az emberiség s mit várhat meg joggal tőlünk. Végül kötelességemmé teszi e krónikát a sajtó (Ezres és Vidéke 1898. évf. I. sz.) azon elismerő nyilatkozata, a melylyel engem a Csokonai-utcza kultur- mécshordozójának proklamált; buzdít és ösztönöz ez arra, hogy a mit nem dicstelenül megkezdettem, azt a várakozáshoz képest folytathassam.

De lássuk immár a medvét ... az az hogy Csokonai-utczát I

Hadügy.

(Világbéke. A hadsereg leszerelése.)

, A Csokonai-utczának elévülhetetlen dicsősége, hogy a miért „buzgó imádság epedez százezrek ajakán“, az általános békét, a hadsereg leszerelés'ét a maga körében már végrehajtotta. Elbocsátotta egész katonaságát: a közösöket, akik két s a honvédeket, akik egy helyőrséggel voltak képviselve s ma a katonaságból hírmondóképpen csak egy privátdiener maradt, s tulajdonképen az is Bocskay-utczához tartozik. Mint minden korszakos újítás, úgy ez is bizonyos szertelenségekkel, kinövésekkel jár:, annyira dühöng ugyanis a béke szelleme, hogy az egyúttal a katonaság iránti ellenszenvvel van összekötve, úgy hogy az idegen utczabeli katonák e miatt nem is mernek erre járni, csakis az esthoonnelt helyére I. oszt. Írnoknak Matkó József, s ennek helyére II. oszt. Írnoknak Berky István válusztatott meg. A néhai gróf Majláth Antal alapítványi ügyben közgyűlés felirt u miniszterhez, hogy mennyi azon összeg; a mire a város az alapítvány jövedelméből számíthat.

A szatmárhegyi vasútra már rég megajánlott 95000 frt fedezetére nézve közgyűlés úgy határozott, hogy a még meglévő alapot a szegény- és bikszádi vusut-alupból kiegészíti. A városi perek állásáról szóló jelentést tudomásul vette. A közgyámi hivatalhoz és a főkapitányéhoz egy-egy dijnok felvétetett.

Tudomá-ul vette közgyüiés a városi pénztár és a vámhivatal megvizsgálásáról szóló jelentést. A gazdasági munkás közvetítésre nézve kimondotta, hogy arra nálunk szükség nincs. Elfogadta Ferenczy János tűzoltó főparancsnok lemondását és jóváhagyta Núdputuky Gusztávnak főparancsnokká történt választását.

Mátrai Lajos indítványára felterjesztést tesz a miniszterhez, hogy az uj szőlőültetések fogyasztási adót ne fizessenek s ezen felterjesztést közli a többi törvény- hatóságokkal is. A gazdasági egyesületnek a lóversenyre kért 800 koronát megszavazta.

A városi óvoda ügyében tett ajánlatot elfogadta, mely czélból, hogy t. i. aZ óvoda állami kezelés alá vétessék, felír a miniszterhez s egy bizottságot küld ki a telek megválasztására. Az 1899. évi italmérési számadást elfogadta e kimondta, hogy az italmcrést fentartju továbbra is, s a kezelőknek a jövedelemből 25 százalékot megszavazott. A közpénztári kiadások fedezésére 48400 korona előleget átutalt. A németi ev. ref. egyház részére Saja Sándor helyettesítési dijában 3 hóra 120 frtot kiutalt, de kimondta, hogy ilyenemü kiadást többé meg nem szavaz, miután a helyettesítési dij az iskola fenntartót terheli, az pedig nem a város, hanem a felekezet. Több kisebb tárgy után Hérmáu Mihály polgármester részére 2 havi szabadságot szavazott meg a közgyűlés s ezzel majdnem 7 ó. véget ért.

mályban s akkor is másodmagukka), a házakba meg éppen nem mernek behatolni, hanem szerényen és félénken húzódnak meg a kapukban. — A katonaság helyére kárpótlásul beköltözött az arisz- t o k r á cz i a s igy mindent összevéve, most már a világbéke uralkodik nálunk, védtelenebbek vagyunk ugyan, de legalább e 1 ő- kelőbbek)

Nemzetiségi viszonyok.

E tekintetben utczánk kicsinyben hű képe Nagy-Magyarországnak, lakossága vegyes ajkú, van itt mindenféle náczió, még magyar is, beszélnek itt mindenféle nyelven, még magyarul is, mint a hogy Tóti Dorka mondja a Peleskei Nótáriusban. — Újabban, némi aggodalmat keltők a nemzetiségi mozgalmak, különösen az Orosz faj rohamos térfoglalása § csakis a kir. ügyészség búzgóságának tulajdonitható, hogy a tovább terjeszkedés egyelőre megakadt. Germanizáló törekvések is észlelhetők, a melyek még veszedelmesebbeknek látszanak, mert határuk tulcsap az utcza határain; innét került ki t. i. egy német grammatika, amely ma már az ország különböző részeiben terjeszti a germani- záczió átkos baczillusait. Dák ó-r o m á n izgatás is ütötte fel magát az újonnan épült iparos olvasókörben, de e mozgalom félbe maradt s csakis a dákó-forgatásig tudott eljutni. — A lengyel elemet egy tiszteletreméltó matróna képviseli, aki különben csak németül beszél.

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.