Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-06 / 6. szám

ŐZATMlR ÉS VIDÉKE. fogyasztási piacza pedig úgyszólván csak a vásár, hol gyakran csalódás éri. Miként szerzi meg az ipartestület a szövetkezetek létesítése által e hármas elengedhetlen esz­közét a kisiparos boldogulásának, nem az én feladatom körébe esik. Arra azonban reá kell mutatnom, hogy ha iparosaink arra várnak, tétlenül, mig a politikai vi­szonyok fejlődése folytán önálló vámterü­letet képez Magyarország, addig a kézmű­ves ipar feltámaszthatatlanul tönkre megy. Ma még nem késő önöknek sem uraim a boldogulás útját megtalálni az ipartestület­ben, — ma még csak időt, de szívós ki­tartással helyre hozható időt veszítettek. Ne higyjenek a szálló igének, hogy min­denki a saját háza küszöbén állíthatja fel az önálló vámterület sorompóját azáltal, ha a magyar ipar termékeit vásárolja. Meny­nyire szívesen vásárolná a fogyasztó kö­zönség a hazai czikkeker, nagyon jól tu­dom s elhihetjük, mert nem lehet okunk senkinek a hazafiságában kételkednünk. A fogyasztó közönség zöme is azonban a ne­héz kereseti viszonyok súlya alatt roska- doz, mely az olcsó árut keresteti vele, ha idegen gyári termék is. Innét van az, hogy az iparosok legnagyobb panasza a gyárak ellen irányul. De hát mit tesz a gyár? Nagy tőkével és olcsón termel. A szövet­kezet sem egyéb, mint a kisiparosok ma­gukban veve csekély, csak fillérekre rugó tőkéinek nagy tőkévé való összegyűjtése s e nagyobb tőkének a kisiparosok javára olcsó nyers anyag nyújtás, olcsó termelés által való felhasználása. Változztassuk meg tehát a szálló igét: „Az önálló vámterület sorompóit a kisiparosok nem a fogyasztó háza küszöbén, hanem az ipartestület által létesített szövetkezetben állíthatják fel." Ismeretes Önök előtt Uraim, iparügyi kormányunknak az ipartörvény módosí­tására vonatkozó elhatározása, melynek * egyik kiemelkedő és sarkalatos pontját ké­pezi az ipartestületi intézmény fejlesztése és kibővítése. A kereskedelmi és iparka­marák már fel is lettek híva idevonatkozó véleményes jelentésük felterjesztésére. A „Szatmárvidéki Vásárló Szövetkezet összeirata.“ Lakásjegyzék. A februáriusi lak­bér negyed alkalmából szolgálatot véltünk tenni tagjainknak azzal, bogy összeirattuk a Szatmárt kiadó éves lakásokat, bú­torozott szobákat és eladó háza­kat, s a Szatmárhegyen kiadó nyári lakásokat. Négyféle ilyen kimutatásunk van, u. m. 1. ) A tavaszon épülő villamos vasút mentén fekvő lakásokról; 2. ) a villamos vasútra tor­kolló utczákban fekvő lakásokról; 3. ) egyéb utczákbun levő lakásokról; 4. ) a Szatmárhegyen kiadó nyári la­kásokról. £ négy kimutatás együtt a szövet­kezet tagjainak 10 fillérért, idegeneknek gal szemben, hogyha nappal nehezen megy is a dolga, de este nyugodtan hajthatja fe­jét álomra, nem kell félnie tőle, hogy éjjel kirabolják. És ez is valami. A boldogság független a vagyontól. Sok filozófus törte már a fejét azon, ho­gyan lehetne e földön a teljes boldogságot megteremteni, de bizony a titkát kitalálni eddig még senkinek sem sikerült. Nekem magamnak is van egy theoriám. Ha ugyanis minden ember arra törekedne, hogy ember­társának csak örömet szerezzen, akkor a boldogság állandó tanyát lelhetne közöttünk. Hanem ehhez az kellene, hogy az emberi létekből az irigység kipusztuljon, mert mig az ott van, addig az ember nem képes arra, hogy másnak örömet szerezzen, sőt ellen­kezőleg azon fog törekedni, hogyha más­nak öröme van, hát azt is elrontsa. Tény­leg az irigység az oka, hogy annyi szeren­csétlenség van a világon, s minden bajt, a mi önhibáján kívül éri az embert, bizonyos, hogy valamelyik felebarátunk irigysége idézte elő. Az első ember pár is e miatt vesztette el a paradicsomot; az ördög meg­irigyelte a boldogságukat s addig mester­kedett, mig Éva asszony az almába hara­pott. Ha az irigység nincsen, ma is ott lehetnénk, és tessenek elhinni, sokkal jobb dolgunk volna, mint mostan van. Először is nem volna pénz, miután mindenhez ingyen juthatnánk, mig most éjjel nappal azon kell törni a fejünket, hogy a föld alól is kiteremtsük, mert jön a februári évnegyed s az állami adó mellett még a 98 perczent pótadót is fizetni kell. Nem lévén pénz, nem volnának takarék­pénztárak, következőleg váltólejáratok sem, s minő boldogság volna ez éppen most, mikor a kamatlábat a szegény váltóadósok bajára folytonosan magasabbra emelik. Nem lévén váltó, az ember nyugodtan találkoz­hatnék legjobb barátjaival s nem kellene félni attól, hogy kezesnek hívják, a minek rendszerint nem éppen az a legszomorubb következménye, hogy a barátság füstbe egy koronáért a szövetkezet irodájában, KoBsuih-Lajos-utcza 14. ez. n. rendelke­zésre áll. — Ha netán valamelyik kiadó lakás a kimutatásból kimarudt volna, vagy u jegyzék elkészülte után lett kiadó, szí­vesen beveszi a szövetkezet szóbeli vagy Írásbeli egyszerű bejelentésre. Apróságok. Az iparos ifjak mulatságán épen a programmot olvastam, mikor azt kérdezi valaki tőlem, hogy mi az a mono-dialog. — Rosszul van irva — mondom neki — dia-monolog akar az lenni. — No persze — szól rá az illető .— azért kérdem, mert igy nincs semmi értelme. * Bögre ur épen akkor nyitott be állandóan pénzzavarban lévő ismerőséhez, mikor az nagy buzgósággal a szelvénye­ket vágta lefelé a részvényekről. — Hozott isten, foglalj helyet, mig ezt a kis dolgot elvégzem, — fogadja a házigazda. — Csak vágd fiam — szól rá a vendég — mert ki tudja, meddig vághatod. * A műkedvelői előadásokról beszél­getve ón is elmondtam, hogy belőlem kitűnő műkedvelő lett volna, ha egy ba­jom nincsen, hogy t. i. nem tudok a ke­zeimmel mit csinálni. — Ép úgy voltam én is a pénteki műkedvelői előadáson — szólt közbe a társaság egyik tagja — egészen jól ment volna, ha a kezeim nincsenek. * Találkoztam a lövészegylet egyik vezértagjával s nagy részvéttel hozom fel neki, hogy a miniszter is ellenük hatá­rozott. — Pedig hogy biztatott! — mondja nagy elkeseredéssel — beszélhet nekem ezután a jog, törvény és igazságról, lá­tom én, hogy csak onnan fuj a szél most is, a honnan eddig fújt. * — Remélem Bakót ti is megnézitek — Bakó Laczit ? Hiszen barátom, a feleségem egyenesen megölne, ha jegyről nem gondoskodnék. — No hallod, épen úgy van én nálam is! Demeter, í HÍREINK. — Kitüntetés. Müller Károly már- tnaros-szigeti főesperes az „Országos Fehér­kereszt egylet“ ugocsai fiókjánál kifejtett buzgó munkálkodása elismeréséül Stefánia özv. trónörökösnő aláírásával ellátott dísz­oklevéllel lett kitüntetve, melyet az ünne- jeltnek az ugocsai főispán személyesén nyújtott át. megy, hanem inkább az, hogy fizetni kell. Teljes egyenlőség volna az emberek között s nem fordulhatna elő olyan eset, hogy az ember levelét nem bontják fel csak azért, mert a czimzett nevét „y“ helyett csak egyszerű „i“ betűvel irta. Örök béke ural­kodnék a földön, s nagyon természetes, hogy az angolok és a burok sem vereked­nének, az öreg Krüger karonfogva sétáLna Viktóriával és szépeket mondanának egy­másnak. Az az nem jól mondom, hogy az öreg Krüger, mert hiszen a paradicsomban nem volna öreg senki, ott fiatalok volnánk mindnyájan, s ha egyébért nem, tisztán ezért lehet sajnálni, hogy elvesztettük. Milyen pompás dolog volna is az, ha az ember mindig fiatal maradhatna, vagy ha meg is öregszik, módját lehetne ej­teni, hogy ismét megfiatalodjék. Pedig a milyen rohamosan halad a tudomány, mahol­nap odajutunk, hogy ennek a szerére is ráakadnak. Egy amerikai évekkel ezelőtt már csinált egy olyan gépet, a melyikről azt állította, hogyha belemegy valaki öre­gen, fiatalon jön ki belőle. Hanem a baj az volt, hogy nem akadt vállalkozó, a ki megpróbálja. A gép most is meg van, a feltalálója már öreg ember, biztatják is, hogy legyen ő az első, a ki megfiatalodik, de úgy látszik neki sincs bizalma, mert azzal tér ki a biztatás elől, hogy ő nem akar még egyszer fiatal lenni. Egy másik amerikai pedig egy szérumot talált fel, a melylyel az öreg ember szintén ifjúvá tehető, de ennek az a baja van, hogy olyan borzasztó drága, miszerint csak milliomosok használ­hatják, miután pedig nem akadt milliomos, a ki vett volna belőle, hát e miatt még ez a szer sincs kipróbálva. A külömbözŐ szérumok -között, a mikről mostanában hallani lehet, legnagyobb feltűnést keltett egy párisi orvosnak a ré­szegség elleni széruma, mely állítólag oly biztos hatású, hogy egyszeri használat elég arra, miszerint a legnagyobb korhely örökre lemondjon az italról. Ha ez valónak fog — Hangverseny a szinhásban Az ev. ref. felsőbb leányiskola által febr. 2-án rendezett hangverseny igen szépen sikerült s valódi műélvezetet nyújtott a nézőteret szinültig megtöltő fényes közön­ségnek. A műsor szép i igen változatos volt, melyet a honvéd zenekar nyitott meg Nyári karmester vezetése alatt. Úgy a Wodiáner Olga | Kovács Leo által mű­vészi technikával előadott nugy ábránd,- mint Érczkövy kiváló baritonistánk imigán- énke egyaránt tetszettek. A Múndy Berta­lanná I Mándy Bertalan gordonkajátéka hasonló tetszésben részesült. „A Jolánta“ vígjátékban uj műkedvelők mutatkoztak be. Paládi Erzsiké s Kishalmi Irén ke egy csapásra meghódították | közönséget ott­honos játékukkal, előbbi az ifjú feleséget, utóbbi a szobalány szerepét sok bájjal és kellemmel alakították. Partnereik Koós György s Mudris Antal szintén megállot­ták helyöket. Mihálovics Miklósné Petőfi a Hortobágyon ez. melodrámát s avalta szintén sikerültén, bár szívesebben vettük abban a szerepkörben, melyet a kuklipre- dikácziók ez. pompás vígjátékban mutatott be, itt érvényesült művészi képessége leg­sikerültebben. A vígjátékban Stancz Jánosné személyében kiváló műkedvelőt födöztünk föl, igazán kár, hogy körünkből távozik, sok szép előadásnak lehetett volna sikerre vezetője. Kishalmy Irénke e darabban is megállotta helyét. A férfi szereplők -Glück Ferencz, Valter Béla s Oláh Miklós dere­kasan megfeleltak szerepeiknek. A vígjáté­kot Majláth Ferencznének Antal Józseffel énekelt kettőse előzte meg, Majláthné meg­lepő szépen adta elő Mendelson egyik szép dalát, sikerében Antal is osztozkodott. A közönség megelégedve távozott a színház­ból. Nagy részök átvonult a kaszinó ter­meibe, hol tánczmulateág fejezte be a szé­pen sikerült hangversenyt. — Vendégszereplés. Bakó László a „Nemzeti színház“ elsőrendű művésze, városunk fia, ma este kezdi meg három es­tére terjedő vendégszereplését. Először „Iskariotii“-ban Váradi Antal drámájában iép föl, szerdán Schiller „Haramiák“ czimü színművében kettős szerepet játszik, csütör­tökön „Xl-ik Lajos“-ban szerepel. Bakó vendégszereplését mindig szívesen vesszük s érdeklődéssel tekintünk jelen vendégsze­replése elé is, inennyit haladt azóta, mióta utoljára láttuk színházunkban játszani. — Feledi Boriska színtársulatunk kiváló tehetségű s közszeretetben álló soub- rettje a nyári saisonrn a városligeti szín- j körbe Feld Zsigmond társulatához szerző­dött. Téli állomása valószínűleg Pozsony vagy Miskolcz lesz, melyre nézve most foly­nak a tárgyalások. — Dalestély. A tegnap tartott dal- estély egyike volt a legsikerültebb farsangi mulatságoknak. Alig emlékszünk még, hogy valaha lett volna oly sikerült dalestély, mint a milyen a tegnap este tartatott a a társaskör helyiségében. A műsorozat min­den egyes pontja kiváló tetszést aratott, a programm kiemelkedő pontja volt mégis a bizonyulni, megszűnik jövőre mindenféle viszály, a mi mostanság gyakran előfordul a családi tűzhelynél, kivált a hol a családfő szeret minél többször a pohár fenekére te­kinteni. Ma heves szóváltások szokták kö­vetni az asszony részéről a férj uram ki- és berugásait, a ki erre ünnepélyes ígéreteket tesz, hogy soha többé nem cselekszi, de a mely ígéret rendszerint elszokott felejtődni. Ha szérum lesz, az asszon}', mikor férj uram kapatosán kerüi haza, nem szól egy szót sem, hanem egyszerűen előveszi a szérumot s a boldogok álmát alvó kirugó­nak a bőre alá fecskendezi az előirt adagot s minden rendbe jön. Férjein uram más­nap arra ébred fel, hogy ő a legnagyobb fokú szesziszonyban szenved s ily módon a legbékésebb házasélet biztosítva lesz. Meg kell adni, hogy egy ilyen szé­rum nagy áldás volna, de nem bízom benne azért, mert ha kitalálják is, alig hiszem, hogy az államok ennek használatát meg­engedjék. A horhely emberek ugyanis fon-,, tos szerepet játszanak az állami háztartás-, ban, s bárha a közvélemény lesújtó kriti­kával illeti is őket, az állam úgy tekinti, mint bizonyos irányban hasznos polgáro­kat, a kik az állam bevételeit szaporítják. A szeszes italok fogyasztása 52 millió fo­rint, illetve most már 104 millió korona bevételt biztosit az államnak, ha tehát a szérum használatba jönne, ez a bevétel fo­rogna veszedelemben, ilyet pedig az állam meg nem engedhet. Hogy pedig az állam dédelgeti a korhelyeket, elég rámutatni arra, hogy a bűncselekményeknél a részegséget enyhítő körülménynek tekinti, más szóval, a józanéletü embert sokkal szigoruabban bünteti, mint azt, a ki ugyanazon bűncse­lekményt részegen követte el, sőt ha az il­lető kitudja mutatni, hogy tökrészeg volt, teljesen fel is menti a büntetés alól. Állami szempontból a korhelylyel egy rangba jön a dohányzó ember, miután ab­ból is, hogy a polgárok túlnyomó része pipázik, szivarozik és czigarettázik, loo Feledi Boriska s Guti Sarolta áltul előadott kettős, mely nagy gyönyörűséget szerzett u közönségnek. A Lucia sextett pedig oly nagy tetszésben részesült, a milyenre mév a dalegylet mulatságainak látogatói alig emlékeznek. A dalárda három számmal sze­repelt, a melyek mindegyike nagy élvezetet nyújtott. A Mondik Endre által előadott kedves magándal szintén zajos tetszésben részesült. A közönség oly nagy számban volt jelen, hogy a kaszinó termei szűknek bizonyultak a nagy közönség befogadására. A sikerült programmot tánc-/, és társas szó- rakozás követte, mely belenyúlt n reggeli órákba. A négyeseket mint egy 80 pár tán- czoltu. A táncz Oláh Feri remek zenéje mellett a bujoali órákig tartott. — Felolvasó ünnepély. A katk. kaszinónak vasárnap este a Czcczil-egylet helyiségben tartott felolvasó estéje az elő­zőkhöz hasonlóan szépen sikerült s a vál­tozatos programm nagy közönséget vonzott. A programm sorrendjében változás állott be, amennyiben az elsőnek jelzett zongora, szám helyett Hamon Róbert fölolvnsása've- zette be az ünnepséget, ki az iskolák ke. [étkezéséről 8 azoknak az egyház és társa- dalomra való nagy befolyását élénk színek­kel festette s általában a nagy gonddal megirt szép felolvusas élénk tetszésben ré­szesült. Az Ékkel Lajos s Mondik Endre által Méder Mihály zongora kísérete mel- lett előadott kettős nem kevéebbé a közön­ségnek, majd a közönség zajos kívánsá­gára Mencjelsohn „Őszi dalá“-nak elének- lésével szereztek valódi műélvezetet. Az énekszám után következett Kende Rőzsika szereplése, kinek művészi zongorajátékát édes élvezet volt hallgatni, volt is olyun újrázás, hogy az ismétlés elől szintén nem térhetett ki. A programm utolsó pontját Ferenczy János „Virradóra“ czimü felolva­sása képezte, Mint újítást megemlítjük, hogy az ünnepély alkalmából belépti dij szedetett a létesítendő üvegterem-alap ja­vára. A 40 fill, s egy koronás családi be­lépőt czélszerünek tartjuk. A felolvasó ün­nepélyt a kath. kaszinóban társas szórako­zás követte, mely kedélyesség tekintetében méltán sorakozott az előbbi kedves mu­latságokhoz. — Egyházi kinevezés. Meszlényi Gyula püspök a nagy-bányai plébánia ideiglenes vezetésével Szőke Béla ottani káplánt bízta meg. — Adományok. A nőegyleti árva­ház szegény gyermekei részére ujubbnn a következők adakoztak, és pedig ócska fel­sőket : Tombori Virgilné, Fogarasi Sándor- né, dr. Fejes Istvánná és Borbola Laura urhölgyek. A nemes adakozóknak ez utón mond köszönetét az drvaház felügyelő bizottsága. , — Emlékeztető. A Széchenyi Tár­sulat holnap szerdán d. u. 4 órakor tartja febr. havi rendes választmányi ülését a város­ház kis tanácstermében. Tárgy: múlt évi számadás, jelen évi költségvetés megállapítása, a febr. 28-án tartandó közgyűlés előkészí­tése, folyó ügyek. millió korona bevétele, van a kincstárnak. Látnivaló ezekből, hogyha Magyarország­nak minden italtszerető és pipás embere egy napon felienné magában, hogy egy esztendeig nem fog áldozni szenvedélyének, az államháztartást a legnagyobb veszede­lem fenyegetné, ha pedig arra fogadkoznék, hogy állandóan igy fog- cselekedni és azt meg is tartaná, a valóságos tönkremenés volna a következménye. A miből napnál világosabban megállapítható, hogy a korhely és pipás emberek egy felette hasznos és szükséges osztályt képeznek az államban, sőt azt mondhatni, hogy annak a legerő­sebb oszlopai, mert ha Ők nem volnának, a másféle embereknek legalább is kétszer annyi adót kellene fizetni, mint a menynyit most fizetnek. Ezen dicséretféle kijelentések azon­ban csakis állami pénzügyi szempontból vannak mondva, de hogy ' az asszonyok­nak egészen más a véleményük a borhely és pipás emberekről, az természetes. Nem fejtegetem, hogy mi -aző véleményük, mert hiszen azt körülbelül mindenki tudja, de hogy az asszonyoknak is igazuk van, az több, mint bizonyos. Én különben annak az elvnek vagyok hirdetője, hogy az asz- szonyoknak mindig igazuk van s különö­sen igazuk van, ha azt mondják, hogy a férfi első sorban ne az állami háztartás, hanem a saját háztartásáról gondoskodjék, s ha épen az állami bevételt is szaporítani akarja, cselekedje ezt akkor, mikor az italt is, a szivart is más fizeti, pl. képviselővá­lasztáskor. Felolvasásomat az angol-bur háború­val kezdtem, s ime a politikához jutottam. Ideje tehát, hogy befejezzem, mert a poli­tika veszedelmes. A vigadó termeiben ma csak a jókedv politikájának van helye, an­nak a politikának, a melyiknek jelszava, — hogy sose halunk megll

Next

/
Oldalképek
Tartalom