Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-06 / 45. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Hol legyen a vásártér? Ez a kérdés élénk hullámzásban tartja a közvéleményt. A kerámit és villamos vasút munkálatai hozták felszínre, mert mig ezek a munkálatok tartottak, a vásár egyrésze az István- térre helyeztetett s ez alkalomból a németiek kérvényt nyújtottak be a városhoz, hogy a vásár egy része ezutánra is állandóan Németiben maradjon. Lapunk előző számaiban pro és kontra helyet adtunk a felszólalásoknak a nélkül, hogy pártállást foglaltunk volna el. Ma azonban a kérdés eldöntése küszöbön van, tehát kötelességünk, hogy mi is nyilatkozzunk. Jogos téren áll a németi közönség, mikor sorsán javítani akar, de jogos téren állnak a deáktéri kereskedők is, mikor érdekeik mellett síkra szállanak. S ha igaz az, hogy a vásártér anyagi haszonnal járna Németire nézve, akkor első sorban azzal kell tisztába jönni, váljon ebből nemszármaz- hat-e kár másokra, s mint hogy azt mindkét fél elismeri, hogy de bizony abból a deáktéri kereskedelmet anyagi hátrány érhetné, közszempontból véve fel a dolgot, helytelen politika volna a város egyik részét a másik rész kárával előnyben részesíteni. De a vásár tartása nem annyira az egyik vagy másik városrész, hanem az egész város közönségének és ezenkívül a vidéki közönség szempontjából bírálandó, s ha ezt teszük, be kell látnunk, hogy egy ossz pontosított vásártér mindkét közönségnek csak előnyére szolgál, mig a szétosztott TÁRCZA. —■>-)>■ cqqm;»» • A virágnak megtiltani nem lehet! — Nem tudom mi lelte Húst, mióta visszajöttünk a szigeti mulatságról! Mindig szobájában ül, kezébe veszi a könyvet vagy hímző rámáját — de lapot se fordít, tüt se mozgat, csak talán álmozodik! Nem fog rajta a szó 1 — Hanem nézzen csak be hozzá s beszéljen lelkére, talán magának elhiszi majd, hogy milyen bűn, ha ilyen fiatal leány igy lopja az időt!... Követve a mama tanácsát észrevétlenül mentem be szobájába. Ö ott ült kis íróasztalánál, előtte szij- jakkal összefűzött könyvcsomó s egy zseb- tentatartó feküdt — amint hazahozta az iskolából. Nagy atlaszát maga «lé terítve gondolatokba merülten nézte — a mennyezetet. — Üdvözlöm Iluska? — Ah SándotI maga itt van!? Eszre sem vettem jöttét, úgy belé merültem a tanulásba. Képzelje csak, nyolcz oldalt adott föl a kedves földrajz tanár ur holnapra 1 — Nyolcz oldalt! Borzasztó, ezt csak egy tanár teheti I Akkor talán nem háborgatom a nagy tanulásban! vásártér megosztja az előnyöket a városrészek között, de a nagyközönségnek minden irányban hátrányára van. A szatmári kereskedelmi társulat szintén kérvényt adott be a városhoz, a melyben kéri, hogy a mennyiben a villamos vasúti és kerámit kövezést munkálatok már befejeztettek, ismét az előbbi állapot lépjen érvénybe. E kérvény következőleg szól: Tekintetes Tanács. Azon alkalomból, hogy a Deák-tér kövezése és a villamos vasút építése miatt a vásártér rendje változást szenvedett, a szatmári kereskedők társulata küldöttségi- leg kereste fel a polgármester utat s előterjesztvén neki, hogy e változás minő nagy anyagi károsodással sújtja különösen ii deáktéri üzleteket, kérte őt az előbbi állapot sürgős visszaállítására. A polgár- mester ur kijelentette akkor a küldő.tség- nek, hogy ez állapot ideiglenes és csak addig fog tartani, mig a kövezési és a villamos vasúti munkálatok befejezést nyernek. Ez az idő elkövetkezett s ime nemhogy azt látnok, miszerint az előbbi állapot visszaállíttatnék, sőt épen az ellenkezője történik, mennyiben lépések tétetnek arra nézve, hogy a Deáktérről a vásár elhelyeztessék és a város különböző részei között osztassák meg. Hogy ez az intézkedés minő veszedelmet rejt magában a helyi ipar- és kereskedelemre általában, de különösen a deáktéri üzletekre, arról szomorú tapasztalataink vannak már most, a melyeket azon idő alatt szereztünk, mióta a vásár részben ideiglenesen el van helyezve. E szomorú tapasztalatok indítottak bennünket arra, hogy a kir. pénzügyigazgatósághoz kérvényt nyújtottunk be, a melyben adóleengedés iránt folyamodunk. Hogy a piacznak egy helyen való összpontosítása, mint ez eddig volt, minő kényelmes vevőre és eladóra egyaránt, azt magyarázni nem szükséges. A vevő egy helyen megtalál mindent, mig szétosztás esetén a város különböző helyeit — Ugyan ne szaladjon megint I Foglaljon helyet, meiéljen valamit! — Mutassa csak Iluska, miről tanul? Kérdezém s a térképre akartam nézni, de ő ezt hirtelen betéve másra akarta terelni figyelmem! Csak most vettem észre, hogy kezében czeruza van s a térkép szélén valami versecskét láttam... ez sokat jelent! Kicsit vertem a vasat s nemsokára eredményt is értem; a térkép szegélyén épen Honduras mellé volt Írva e sor: A virágnak megtiltani nem leheti Mosolyogni kezdtem. Ilus haragosan csapta be az atlaszt s pirulva korholt: Ugyan menjen, maga is olyan mint a többi, csak nevetni tudnak rajtam I Máskor nem mutatok semmit soha, soha I Mintha maga sohasem volt volna fiatal 1 Végig pödörve kis bajuszkámat büszkén kérdezém: Hát már öreg vagyok ? — Igen, öreg, mert aki nevetni tud az ifjú sziveken, az öreg I — De Iluska én nem magán nevettem I — Nem rajtam ?... akkor a versen. Tudom jól, hogy maga is ir verseket. de hiába nevetett, elhiheti, hogy azok nem érnek semmit!... — A versen sem nevettem, hanem... — Hanem? — Hanem egy kis emlék jutott eszembe abból a korból, mikor még én is oda irkell felkeresnie, a mi nagy időt és fáradságot kiván. Ugyanez áll az eladóra is, a ki most egy helyben találja vevőit és egy helyben találja meg azt, a mire neki szüksége van. Megháborgatni ezen állapotot vétek volna. Boszantó városi és vidéki közönségre egyaránt, a deáktéri kereskedőkre nézve pedig valóságos anyagi katasztrófa. A Deáktér fellendülését az ott öszponto- sitott kereskedelem idézte elő, a kereskedelmet pedig a vásártér ottléte tartja fent első sorban Ha elviszik onnan a vásártért, elvonják a kereskedelemtől a legdu- sabb erőforrást s ily módon halálos csapást mérnek magára a Deák-térre is a nélkül, hogy ezáltal az itteni fejlődést a város más részeibe átvihetnék) mert az a hatás, a mit egy öszpontositott vásártér előidézni képes, egy deczentralizált vásártérnél nem jelentkezhetik. ! A németiek azon kívánsága, hogy a vásár egy része az Istvántérre helyeztessék át, nem tekinthető egyébnek, mint az újabb időben felkapott divatos jelszavak hatása alatt keletkezett törekvésnek, a mely ha czélhoz vezetne, tényleg káros hatással volna reánk kereskedőkre, s nekik épenséggel semmit sem használna. Egyetlen okot hallottunk felhozni a mellett, hogy a vásártér eddigi állapotában nem maradhat, azt nevezetesen, hogy a villamos vasút a Deáktéren való körül- . v.efetes miatt veszélyes volna a városi közönségre, ez az ok azonban csak képzeleti, mert hiszen a vasút nem sűrűén közlekedik s a mellett feltűnő alakja és csengetése mindig kellő figyelmeztetésül szolgál' arra, hogy abból veszély ne származzék. Nagy- Váradon gőzmozdonyu vasút megyen keresztül a vásártéren, s ebből baj még eddig nem származott. Mindezeknél fogva tisztelettel aziránt folyamodunk: méltóztassék intézkedni, hogy ameny- nyiben a fenforgó akadályok már elmúltak, a vásártér áz előbbi állapotba visszahelyeztessék. Tisztelettel: A szatmári kereskedők társulata. tam szivem bánatát — a latin nyelvtan szélére. — Igazán azon nevetett ? Akkor mondja el, hadd nevessek én is rajta I — Főgimnázista voltam már, mikor egyszer Bártfa-fürdön töltöttük a nyarat. A fürdöi-élet nékem is meghozta az ifjú szivek első ábrándjait, az ideált I Irénkének hívták, kedves volt, üde, szép. legszebb a leányok között — mint minden ideál! Együtt sétálgattunk, piros epret, illatos virágot szedtem számára a fenyvesek között... mikor pedig a korzón czigányzenét hallgatva föl-alá hullámzott a tömeg, mi mindig együtt voltunk s a bűvös-bájos hangok mellett szőttük a jövő terveit I Sajnos, hogy minden jónak hamar vége szakad, a fürdöző-idő pedig csak úgy repül — legalább a fürdözők előtt. Elérkezett a válás percze. Megígértük, hogy levélben föl-fölke- ressük egymást, megírjuk életünk eseményeit s tovább szőjjük majd azt a hálót, mélynek aranyos szálait oly kíméletlenül tépi szét az idő. Hazajöttünk, beiratkoztam s alig egy hét után megírtam első levelem. (Akkor még nem volt „látóképes“ lap.) Istenem mily boldog voltam akkori mily boldog érzet, mily kellemes izgalom volt a várakozás I Most viszi a vonat... már megérkezett... még ma kézhez kapja... holnap felel... holnaputáni Óh holnapután! és alig A városi gazdasági szakosztály tegnap délután tartott ülésén foglalkozó tt a kérdéssel. A bizottsági tagok oly nagy számban jelentek meg s a tárgyalás során annyi felszólalás volt, hogy beillett volna egy rendes közgyűlésnek. Pró és kontra elhangzott minden érv, a mit csak felhozni lehetett, s végül szavazással döntöttek a felett, hogy maradjon-e a vásártér a régi álapotában vagy pedig meg- adassék-e az, a mit a németiek kérelmeznek. A szavazás eredménye az, hogy 18 szavazat 12-vel szemben kimondta, miszerint a régi állapot tartandó fent. A legközelebbi közgyűlés fog dönteni véglegesen. Mi a gazdasági szakosztály állásfoglalását helyesnek tartjuk s hisszük, hogy ugyanezt a véleményt fogja osztani a közgyűlés is. Közgazdasági téren újításokat csinálni csak nagy körültekintéssel szabad és csakis akkor, ha maga az élet a változás szükségét kétségtelenné tette, de nem akkor, a midőn a múlt minden tapasztalata az újítás elen nyilatkozik. A vásártér megosztására nézve pedig a helyzet épen ez. Az ipar fejlődése. Hazánk átmeneti állapota a gazdasági viszonyokat illetőleg városunkat is érzékenyen érinti. Polgáraink egy része rászorul, hogy a mező gazdaság teréről lelépve az ipar segítségével keresse meg a mindennapi kenyeret. Minden nehezebb feladat megoldásához, kitartó és állhatatos munka kell, ami azonban időt igényel. A falusi kovács, a vályogvető és kolompár czigány is ipart üz, de a munkálvártam a harmadik hajnalt I Ez elérkezett, de levél nem jött. Semmi, gondoltam vigasztalódva, csak nem felel rögtöni Mikor még nyolczad- napra sem jött válasz, szidni kezdtem magam: Persze Te ügyetlen, akkor kellett írnod, mikor ők a lakás rendezéssel és a kipakkolás ezer gondjával foglalatoskodnak 1 A nagy munka közben nem is csoda, ha elfeledkezett leveledről 1 És irtain másodszor... harmadszor, de válasz nem jöttl Nagy bánatomhoz járult még a tanár urak lelketlensége ... lássa Iluska ekkor írtam oda a latin nyelvtan szélére talán szivemet, talán lelkiísmeretemet nyugtatva. „A virágnak megtiltani nem leheti“ — És ezen nevetett maga ? Hiszen akkor mégis csak engem nevetett ki, maga... maga öregl — Még nem fejeztem be az egészet. Két év múlva ismét találkoztam Irénkével. Azt hittem, hogy bűnbánóan jön majd elém, hogy mentegeti magát, pedig... mosolyogva közelgett: — Hát miért nem irt!? — Miért nem irtl Nem Írhatott szegény, mert czimemet elfeledtem megirni — városkájukban pedig senki sem ismert minket. — Kibékülve kaczagott a kis Ilus. De most már sietek, hogy megtanulhassa a nyolcz oldalt I Isten Önnel 1 Távozóban is hallottam halk sóhaját: „A virágnak megtiltani nem leheti“ TJjhélyi. INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
