Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-09 / 41. szám

Tizenhetedik évfolyam. 41-ik szám.' Szatmár, 1900. október 9. r “ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. A tegnapi közgyűlés egyáltalán nem Ígérkezett valami érdekesnek, s végezetül mégis kisült róla, hogy ér­dekes volt. Azzá tette a polgármester havi jelentése, mely beszámolt a Vi­gadó tárgyában az elmúlt hónapban történtekről s azután a „közgyűlés er­kölcsi méltósága“ megvédése czéljából kiszabott bírságolásokról, végül pedig hatalmas véd- és vádbeszédben csú­csosodott ki a Vigadó épitésért lelke­sülő párt mellett és a helyi sajtó azon része ellen, mely e kérdésben nevén nevezte a gyermeket. Már egy Ízben rámutattunk a polgármesteri jelentések azon helytelen irányára, hogy azokban a polgármes­ter ur különös gonddal csinálja a han­gulatot az ő kedvencz eszméinek s forgatja a kardot a sajtó ellen, ha abban ezen kedvencz eszmék nem az ő szája ize szerint lettek megtárgyalva. A polgármester havi jelentése arra való, hogy abban a lefolyt hónap ese­ményeit, az ő intézkedéseit s a tör­vényhatóság állapotát ismertesse a közgyűléssel, de nem arra való, hogy polemizáljon a sajtóval. Ha az ő in­tézkedései helyesek voltak és azokat a közgyűlés is helyesnek találja, meg van a felelet a sajtónak is. A múlt hónapban pl. a polgármester intézke­dése volt, hogy nem engedélyezte a népgyülést és az ezen intézkedését megfellebbező három egyént egy erős TARCZA. Heine dalaiból. ii. A dalt ha hallom zengeni Mit egykor 8 dúdolt Keblem akar megrepedni A szívfájdalomtól. Titkos, bűvös vonzódással Vaderdőbe vágyódom Csordultig lévő búmat ott Könyeimben feloldom. III. Hogyha egy »pár“ szétválik Egymásnak nyújtja kezét S elkezdenek sírni, ríni Alig várni a végét. Nem sirtunk mi ugy-e rózsám S nem sóhajtánk óh vagy ah Csak belülről fájt a szivünk S hullt-hullt a köny zápora. IV. Szép fenyő áll magányosan Észak zord magaslatán Hó s jég fehér lepelével Beburkolva, szunyadván. Most pálmáról ábrándozik Mely & messze keleten Egyedül hallgatva gyászol Égető szikla hegyen. kitételért megbírságolta. Hogy ezt be­jelentette, rendben van. De az már nincs rendjén, hogy a mikor igy meg­sértette a nép alkotmányos jogát, hogy az egy közkérdésben szabadon nyilvá­níthassa véleményét, ugyanakkor ő jogot vegyen magának ugyanazon kér­désben más oldalról feltálalni mindazt, a minek az ellenkezőjét elmondani a polgárságnak nem engedélyezte. Ha befejezett e kérdés a közgyűlés szava­zata folytán a polgárságra nézve, be van fejezve ő rá nézve is, s miután az ügy felebbezés alatt áll és abban dönteni most már a miniszter van hi­vatva, nagyon furcsán veszi ki magát ilyen módon hangulatot csinálni a meg- felebbezett határozat mellett. De még furcsább a sajtóval szem­ben most már másod ízben tanúsított kirohanása. Hogy a polgármestert bánt­ják a lapok, az bizony megtörténik másutt is, de nem tudjuk elképzelni, hogy a polgármesterek másutt is a védekezésnek ezt az útját választanák. Mert hiszen a közgyűlés nem az a forum, mely illetékes lehetne a sajtó felett bíráskodni, s ha az ilyen jelen­tések odakényszeritik, az aligha „az erkölcsi méltóság“ öregbítését eredmé­nyezi. Micsoda abszurd felfogás pl. hogy egy bizottsági tag ellen vád emel­tessék a közgyűlés előtt lapszerkesztői mi­nőségében kifejtett működéséért? Hogyan nézne ki pl. a parlament, ha Szélj Kálmán odavinné mindazokat a sérel­meit, a miket vele- szemben az ellen­V. Botor világ! Botor világ 1 Napról-napra busább lesz Azt beszélik rózsám rólad Hogy nincsen becsületed. Ez a kutya, bolond világ Sohse ismer ki téged Nem ismeri puha karod Azt sem — csókod hogy éget. VI. Kelőben már a méla hold, Zsongó habbal játszik fénye Zsongó haboknak partinál Hallik sziveink verése. Egyedül a pusztaparton Rózsámnak ölében nyugszom Miért reszket fehér kezed Hadd a szellőt, hadd susogjon. Jaj 1 nem a lágyszellő bug most Nympháknak hallik éneke Egy testek és vérek velem Kiket a tenger elnyele. VII. Fellegek közt úszik a hold Mint egy aranyalma Sápadt fényét visszaveri Mozgótenger habja. Csendesen a sivár parton Előgyelgek, ballagok Ének hallik lenn a mélyben HalldI csevegnek a haboki Hosszú, hosszú ez az éjjel Nem nyughatik már szivem Gyertek elő lenge nymphák Daloljatok énnekem. zéki sajtó elkövet, s különösen ha azt panaszolná fel, hogy a parlament tagjai, a kik lapszerkesztők, őt megtámadták. A közélet természete, hogy a leg­élesebb kritikának mindig azok vannak kitéve, a kik a közügyet vezetik, s a sajtó ott jár a helyes utón, ahol *a kritikát gyakorolja is. És ezen kritiká­val szemben az egész világon megta­lálják a módját a védekezésnek és pe­dig mindenütt—a sajtó utján. A véde­kezésnek ez a módja nálunk is hasz­nálható a nélkül, hogy a polgármester­nek czikkezni vagy nyiltterezni kellene, de ez a mód semmi esetre sem az, hogy a havi jelentésben feleselgessen a sajtóval. Ezt első sorban is kizárja épen az általa annyira hangoztatott „er­kölcsi méltóság.“ Nálunk a közügyek élén a polgár- mester áll, tehát ne csodálkozzék rajta, ha éles kritikának van nagyon gyak­ran kitéve. Dicsérik őt úgyis elegen, s a mint a dicséreteknek nem minden szava szentirás, úgy van ez a kritiká­val is. A kettőnek egybevetéséből hámo- zódik ki az igazazság. Közszempontból pedig nagyobb szükség van a kriti­kára, mint a dicséretre. Az előadottak után lehet képzelni, hogy a havi jelentés élénk vitát idézett elő. Sok okos és nem okos szó hang­zott el, s a vita egyik eredménye az volt, hogy közgyűlés tudomásul vette a polgármester jelentését s jegyző­könyvében megörökíteni határozta azon beszédet, melyet ez alkalommal Ringassátok ölben fejem Lelkem, testem nesztek Hadd szívja ki forró cóktok Keblemből az életet. VIII. Szerelem, barátság, meg a bölcsek köve E hármat hallottam zengik az életbe, Magam is dicsértem, szüntelen kerestem De bizony még eddig soha meg [nem leltem. Keszler Ferencz. Volt egy idő, midőn hohensteini gróf Thun Leo úgy akarta fölemelni a magyar tudományosságot, hogy a görög nyelvet, történelmet, mathesist és geometriát német nyelven taníttatta a gymnasiumokban. Minthogy a szatmári róna. kathol. iskola királyi gymnasium volt: hát egy­szerűen megparancsolták és úgy lett, a hogy lett. Becsületes derék papi emberek taní­tottak ott. Páskuj Lajos (a magyar nyelv és irodalom tanára, a kinek indirecte nagyapám nyitotta meg a convictus ajtaját), Barwick (a latin nyelv korbácsos mes­tere), Stömpler (a történelem tanára és jó hegedűs), a szelíd szivü Pásquál (a természetrajz-tanára), a szép László fi (a görög nyelv tanára), és a jóságos Keszler Ferencz (a mathematicum- nak tanára). Én a szatmári altkor négy osztályú kálvinista gymnasiumból mentem e derék emberek elé az V-ik oszrályba, folytatni tanulmányaimat részben németül, a faj­magyar kálvinista gyerek 1 — A többi dr. Farkas Antal elmondott. A másik eredménye pedig az, hogy a közgyűlés még nincs tisztában a sajtóval, s nagyon kis véleménynyel van a helyi sajtóról és annak munkásairól, pedig anynyit mondhatunk, hogy ez a mi helyi sajtónk ma szolgálja úgy a köz­érdeket, mint a városi bizottság, s az a munka, a mit végez, áldásthozó. A közgyűlés másik fontos tárgya volt az 1901-ik évi költségelőirányzat megállapítása, a melyet a főszám­vevő előadása alapján a közgyűlés változatlanul elfogadott. E szerint a jövő évi kiadás 902871 K. 60 fill, a bevétel . ! . 688971 K. 60 fill. s igy az évi hiány 213900 koronát teszen, a mely hiány 230000 korona egyenes adóalap után 93% házi adó kivetéssel nyer fedezetet. Javul tehát a helyzet az ideivel szemben 5% kai, a mi abban leli alapját, hogy a bevétel jelentékenyen emelkedett, mig ezzel szemben a kiadás kevesbedett. Mint­hogy pedig a javulás kívánatos a jövő­ben is a közgyűlés ezzel kapcsolatosan kimondta, hogy uj jövedelmi források­ról való gondoskodás czéljából mű­ködésre hívja fel azon bizottságot, a melyet e végből még a múlt évben megválasztott. A közgyűlés a tárgysorozat többé kevésbé fontos tárgyait a határozati javaslatokhoz képest elfogadván, 5 órakor véget ért. csak ment volna valahogy; de a mathesis sehogy sem és megvallva az igazat semmi nemzetségem sem született mathematikus- nak. A jóságos Keszlernek az volt a methodusa, hogy magyarul tanította biz 8 a mathesist és aztán a mit az egész órán csinált, az óra végén elhadarta néme­tül, hogy a Vorschriftnek, meg az Entwurfnak is elég legyen téve. Mit sem használt... Óriás sebesség­gel közelgett a vizsga... Ekkor felajánlotta, hogy szállásán szívesen ad privát órákat ingyen: aki tanulni akar, keresse föl. — És fölkerestük sokan. Ott vesződött velünk a seminariumi szállásán; de ott már egészen magyarul... És meg nem buktunk I Ha ez a jó lelkű pap nem tanít s meg nem könyörül rajtam, bizony én sem szolgáltam volna már a 34 évi egyh. szolgálatból 25-öt a tanári pályán ... 1875. szept. 28-kán érkeztem Nagy- Kőrösre s az volt a szándékom, hogy ez évforduló napon, 1900. szept. 28-kán kö­szönő levelet intézek az én kedves taná­romhoz Keszler Ferenczhez Szatmárra; de az nap Debreczenbe kelle utaznom s a levél elmaradt; de nem a köszönetl... Itt fejezem ki köszönetemet e becses lapok hasábjain Keszler Ferencz iránt, kinek halála hirét éppen most egyik lapból olvasom. Könyeim omlása között kivánom : Csendes legyen álma és az örök világosság fényeskedjék neki I Nagy-Kőrös, igoo. októb. 3. II. Kiss Kálmán ev. ref. tan. Icépezdei igazgató. IfiGLIK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb (szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva

Next

/
Oldalképek
Tartalom