Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-17 / 29. szám

Tizenhetedik évfolyam.

29-ik szám.

Szatmár, 1900. julius

í 901*111

U, .V. W'.*',. s.

TÁRSADALMI, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap.

Ha nem lesz Vigadó.

Mi történjék a régi törvényszéki épülettel, ha csakugyan elérjük azt, hogy a vigadópárt felhagy a további erőlködéssel. Ez a kérdés van most napirenden. Mert az kétségtelen, hogyha nem építünk, akkor okvetlenül kell valamit csinálni, miután egy oly értékes helyet nem lehet hagyni minden czél nélkül parlagon heverni.

A múlt városi közgyűlésen a polgármester jelentésében említés volt téve arról, hogy Teitelbaum Herman bizottsági tag erre nézve egy indítványt terjesztett be a tanácshoz, a mely kiadatott előkészités végett a városi főmérnöknek. Minden esetre dicsérendő buz- góság egy városi bizottsági tag részéről, mikor ilyen közérdekű kérdéssel foglalkozik, de czélját csak úgy érheti el igazán, ha munkája a nyilvánosság elé kerül és alkalmat nyújt ezáltal, hogy azzal a közvélemény minden irányban megismerkedhetik. Az általános megvitatás javára szolgál minden eszmének és szülője szokott lenni újabb gondolatoknak is, s ez a kérdés nagyon is kívánatos, hogy ne csak a városház falai között menjen át az előkészítésen, hanem ilyen általános megvitatásban is részesüljön.

Ez a szempont áll előttünk, mikor az említett indítványt egész terjedelmében közöljük, hogy azzal, mielőtt hozzá szólanánk, mindenki megismerkedjék.

Az indítvány következő:

Tekintetes városi Tanács l

A régi törvényszéki épület hasznosítására, illetőleg átalakítására a következő indítványt teszem ; és teljes tisztelettel kérem a tek. Városi Tanácsot, kegyeskedjék indítványomat a városi mérnöki hivatal utján a technikai és pénzügyi vagyis tervezeti és költségvetési részeiben előkészíttetni és azt pártolólag a városi közgyűlésnek elfogadásra ajánlani;

A tekintetes Tanács a Vigadó kérdés tárgyalása során meggyőződhetett arról, hogy az általános mostoha gazdasági viszonyok közt 1— de különösen városunk háztartásának folyton fokozódó terhei a városi közönséget azon kényszer helyzetbe hozták, hogy százezrekre, menő építési befektetéshez hozzá ne járuljon akkor sem, ha a közel jövőben annak kamat jövedelme biztosítva látszik.

Én a magam részéről is indokolva látom a városi bizottság többségénél ezen óvatos eljárást és igy módom nyílik egy régi tervem megvalósítását újból felajánlani, a mely által csekély befektetéssel renoválandó volna a régi épület, úgy hogy nem csak a befektetésnek, de a telek nagyértékének megtérülne a kamata a bárlet bevételből.

Építészektől tudom, miszerint ezen régi épület falanyaga olyannyira szilárd, hogy az minden átalakítást kibír, egyedül a fedélzet az, a mely nagyrészt uj gerendá- zatot igényel, sőt arról is tudomást szereztem a földszinti kupolás boltozat könnyű szerrel alakítható át vassínek közti sima boltozattá, a miáltal igen jövedelmező, mert a piacz legszebb és legfrequensebb helyén fekvő — hat, esetleg négy bolt' helyiséget lehet előállítani, valamint padlózatát és belső ajtait átalakítani.

A ház emeletén ajtó ablak és padozat volna kicserélendő és bérlakásra átalakítandó.

Tervem azonban ezzel a részleges és hasznosításához mérten csekély költséggel járó átakitással kapcsolatosan még az volna,

hogy a tágas nagy udvar két oldalán és hátterében állíttatnék fel egy 24 helyiségből álló bolti bazár, a melyben az úgy nevezett kis ember is árusíthassa úgy szólván a piacz közepén készítményét potom 100—150 irt évi bérért, és ugyan ezek közt vehessen nagyrésze a régi emeletes fogházból átalakítandó szerényméretü lakást olcsó bérért.

Mindez azonban csak akkor volna úgy a bérbeadóra, mint a bérlőkre, de fő- lrfg piaczunk közforgalmára előnyös, ha a bazár közti tér keresztüljáróval bírna a Rákóczy-utczára.

Ezt pedig könnyén lehetne elérni, ha az emeletes fogház földszintének keletre nyúló végén egy kapu szélességű átjárót nyitónk a tűzoltó telek kertjének a Litteczky házzal szomszédos részén, a mely által csak 5—6 méter szélességet vennénk el a tűzoltó-kerttől és ezt külön kerítéssel és Rákóczy utczára nyíló kapuval látnánk el.

Ez az egész művelet vagyis az épületek ilyetén való renoválása, a bazáros boltok előállítása és a Deák-térről a Rákóczy utczára nyitandó nappali keresztüljáró utcza megnyitása egy szakember véleménye alapján 40—50 ezer forint költségbe kerülne. Ennek elkészültével a parlagon heverő és romlásnak indult régi törvényszéki épület évenkénti 10,000 frt bérjövedelmet biztosit, úgy pedig hogy ez a helybeli bérviszonyokhoz számítva jövedelmezne:

4 nagyméretű vagy két nagyobb és 4 kis- sebb bolthelyiség a fronton = 5000 frt. 3 lakásazemeteten4oofrtjával= 1200 „ 24 bazáros bolt az udvarban részint joofrt. részint 150 frt. — 3ooo f 12 kis lakás a bazárosoknak

100 írtjával . I I

................. = 1200 „

egy évi béröszege = 10400 frt.

Ez a bérjövedelem az uj befektetésnek legalább 20%-es jövedelmét biztosítaná, de még ha az 50,000 frt ^'befektetéshez a telek 70—80000 frt értékét is hozzászámítjuk, megkapja a város ezen együttes vagyon értékének az 5°/0—6°/0-es jkamatoTÁRCZA.

—^-«6bOOO*8»-o— .

Epizód a tengerészéletből.*)

Irta: Dr. Gáspár Ferencz.

I.

A „Nautilus“ ágyunaszád nehezen himbálva küzdötte fel magát a tomboló sciroccó ellen. Az állhatatosan dél-nyugatról nyomó szél erejét a legtapasztaltabb tisztek is, meg a sokkal hitelesebb angol gyártmány: a szélerő-mutató műszer Sas számmal jelölte. A mindenben precziz és exakt tengerészek ugyanis még a szelet is numerusok közé szorítják: o-tól 10-ig. A o-erejü szél tudniillik egyenlő a szélcsenddel (ilyenkor a szél valószínűleg máshol fuj); a 10 es pedig annyi mint: orkán. E tabellából ítélve tehát egy olyan jöl megmért No., 8. épen elég dolgot ad egy hajónak, kivált ha az csak olyan gyenge vitorlás ágyunaszád, mint a „Nautilus“.

A matrózrsereg átázva a sürü esőtől, lucskosan az átcsapkodó hullámoktól meg a nehéz munkában kigyöngyöző izzadságtól, dülöngve és támolyogva csúszott meg kapaszkodott az árbóczok és ágyuk között a közlekedés fentartására kifeszitett köte*) E tárcza írója dr. Gáspár Ferencz fogorvos, műtermét rövid időre városunkba tévén át, felhasználta az alkalmat, hogy lapunkban is közöljön utazásaiból egy érdekes részletet. 0 ugyanis mint fregatta-orvos 7 évig utazott a tengeren 8 erről egy igen becses könyvet is irt „40 ezer mértfbld vitorlával és gőzzel“ czim alatt, a mely már a harmadik kiadást is megérte. Szerk.

lekbe. Itt-ott nagyot lendülve gurult egy vizes matróz előre, részben elősegítve a naszád eszeveszett hánykolódásától, részben pedig „odébb szólítva“ a fedélzet-mester ballábának öreg ujja által, a mely műveletben, az „odébb szólitásban“ tudniillik Mezzorana fedélzet-mester ballába a har- minezéves „viztaposás“ alatt hihetetlen jártasságra tett szert. (Viztaposásnak nevezte a fedélzet mester a hadilobogó allatti szolgálatát, a különböző tengereken és ocze- ánokon.

Az ágyunaszádon száztíz ember és és hat tiszt, azaz száztizenhat ember, közte tiszt, együttesen áldotta az eget. Szerencsére rongyos szélű sürü fekete felhők lebegtek a naszád meg az ég között úgy, hogy az égbe vajmi kevés jutott ebből az imádságból. Jobb is volt igy.

A hajóhíd alatt elhelyezett kormánykereket hat matróz fogta háromkézre. A harmadik kéz alatt az egyik megfelelő láb értendő, a mennyiben nagyságra és alakra nézve igen sok esetben a három között nehéz eldönteni, hogy melyik a kéz, melyik a láb.

A kormánykerék előtt erősen fixirozva az ingó „boussolet“, az iránytűt, áll egy vizes kautsuk-tömeg, a melyből egy merészen kiálló, görbe éles orr (esetleges tévedések kikerülése czéljából megjegyzendő, hogy aristokratikusan görbe orr) áll oly merészen előre, hogy a szakadó eső- és tengervíz eresz módra ömlik le róla egy vékonyka patakban. Ez az orr az őrkadetté, ki a hajóhidról vezénylő parancsnok kommandóit van hivatva tovább üvölteni a harsogó szélben.

A sürü sötét éjszakában ^zél nélkül

imbolyog a könnyű naszád, élénken emlékeztetve arra a bizonyos dióhéjra. A fából épült hajó nyöszörög, recseg és ropog valamennyi eresztékében, a mint élűiről hátra és jobbról-balra nagyokat lökdös rajta a habtalan tintafekete hatalmas hullámhegy, miközben a toronymagas árbóczok óriási iveket írnak le a levegőben a rajtuk guggoló matrózokkal együtt.

A hajó iránya délnyugati lenne, ha lehetne. A „scirocco“ azonban egyenesen onnan fuj és mert szél ellen nem lehet vitorlázni, a „Nautilus“ nem tesz egyebet, mint bukdácsol, dülöng és nyöszörög, de előre nem halad. E helyett tehetetlenül nyomatja magát oldalvást a széltől és hullámoktól, a hol pedig már veszedelmesen közel van a sziklás part, kiálló szirtcsu- csaival. Tapasztalati tény azonban, hogy ezek közé jutni egy könnyű fahajóval nem tanácsos. A szél azonban nem tágit, a „Nautilus“ pedig, mint láttuk, nem tud.

— Millió szigony és ötszáz vasmacska 1 Ez aztán egy tele sapka szél mondaná most egy. regényben a „kapitány“, és jobb pofájából a bal pofájába gurítaná át a bagót. (Engedeimet egy kis közbeszurásért: csodálatos dolog, hogy mig a reményekben és tengeri leírásokban a kapitányok folyton káromkodnak meg bagóznak, a legénység pedig folyton hurráh-t üvölt és a sapkáját dobálja a levegőbe minden józan ok nélkül, addig a hajókon a kapitányok meg a matrózok mindezeket nem cselekszik. Én a különböző tengereken való kóborlásaim alatt találkoztam — mondhatnám — a világ valamennyi tengeri nemzetének hajóival a legkülönbözőbb viszonyok közt, de ok nélkül éljenezni, meg a sapkát

zását még akkor is, ha az a 10,400 frt bér

7—8000 forintra devalválódna.

Szem előtt tartva azonban azt a most nálunk jogosan érvényesült uj irányt, a mely szerint városunk óvakodjék minden pénzbeli befektetéstől addig, mig a városi vízvezetéki és csatornázási igen fontos egészségügyi kérdést a város anyagi erején megvalósíthatja. — Ezért hozom ajánlatba, hogy az előbbiekben indítványozott tervem kiséreitessék meg előbb vállalatba adással megvalósítani oly formán, hogy a város pályázatot nyisson a régi törvényszéknek 25- vagy 30 évre való bérbe adására. — Vállalkozó bérlő kötelezettsége leend az összes előirt átalakítást és építkezést a városi hatóság terve és ellenőrzése mellet saját költségén előállítani, a mely alkotások a 25 — 30 évi bérlet lejártával minden megtérítés nélkül a város tulajdonába menne át. A vállalkozó bérlő befektetése révén minimális évi bért -fizetne a városnak csak annyit, hogy az a telelt érték 5°/0‘ának megfeleljen és .igy a 25— 30 éven keresztül vállalkozó a bérfizetés és bérjövedelme közti különbözeiben megkapná a befektetett tőkeamortisátióját, annak kamatát és vállalatának polgári hasznát.

Ha ez a pályázati kísérlet nem sikerülne módjában lenne a városnak saját befektetéssel a tervezett átalakítást keresztül vinni és igy a most parlagon heverő vagyonát jövedelmezővé tenni.

A Vigadó kérdését pedig majd életbe léptetjük jobb időben, a fehérház telkén, a mely három frontos fekvésével jobban felel meg vendéglőnek, az ő szellős, világos utczai vendégszobáival, mint a tornyos épület, a hol a vendégszobák nagyrésze udvarra nyíltak volna.

Újból kérem jelen 'indítványom méltatását és a tervezett mérnöki hivatal által való kidolgozását a minek reményében vagyok, A tekintetes Városi Tanácsnak alázatos szolgája Teitelbaum Herman.

a levegőbe dobálni soha sem tapasztaltam. Ezt, mondom, az embernek esak a regényekben teszik, meg a — margitszigeti alsó vendéglő terraszán regattakor, Hajón nem is tanácsolnám egyetlen jóravaló matróznak sem. Először, mert a legcsekélyebb zaj vagy kiabálás igen szigorú büntetéssel jár; a melyik matróz pedig az ő sapkáját könnyelműen dobálná és elvesztené, az 1 frt 14 krajezár „kincstári kárpótlást“ fizetne, és hatórai kurta vasat kapna.)

Ilyenformán tehát a „Nautilus“ parancsnoka nem guritja át a bagót jobbról balra és nem mondja, hogy: millió szigony és ötszáz vasmacska, hanem azt mondja, hogy:

— Or-kadetl A gépház főnökéti

A kautsukhalmaz a merészen kiálló orral megindul a parancs teljesítésére, és kapaszkodik a hajó elejére, a hol a gépház főnökét gyanítja. Útjában az előárbocz tájékán, rászól egy kadét társa, a ki némileg vetélytársa. Ez meg tudniillik hihetetlenül pisze orráról hires.

— Te, nehogy a hajó orrára menj mostl Mondja a pisze kadét a nagy orrúnak.

— Ugyan miért nem ?

— Azért, mert úgy tudom, hogy épen készülünk szélnek fordulni.

— Hát aztán? kérdi a nagyorru valamit már gyanítva.

. — Hát, hogy a menykőbe forduljunk mi szélnek, ha te ott állasz az — orroddal.

A következő pillanatban már gurult a pisze, akár ha a fedélzet-mester intette volna elébb.

Eközben előkerült a gépész-főnök, kit a parancsnok a magyarázó indokolások és

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben esak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmasvOv