Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-02 / 1. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész érre . 3 írt. I Negyedévre . . . 75 kr.

Fél évre . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESZTŐ ÉS-KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi réasére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Mérvéi János könyvnyomdája EötvSa-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivataléban a legolcaóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyíl'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Előfizetési felhívás.

Régi szokásnak hódolunk, mikor az uj esztendő közeledtével a közönséghez fordulunk, hogy figyelmét felénk irányítsuk. Mint szokást megtartjuk mi is, de gyakorlati értéket nem tulajdonítunk neki, mert bármilyen szépen legyen is egy előfizetési felhívás megszerkesztve, bárminő hangzatos ígéreteket foglaljon is magában, az ugyan kevés embert fog arra indítani, hogy a lapra előfizessen.

Különösen áll ez egy vidéki lapra nézve, melynek értékét a közönség rendszerint ismeri, és ha megérdemli, akkor pártolja is.

Büszkén mondhatjuk, hogy a „Szatmár és Vidéke“ évröl-évre mindig nagyobb pártolásban részesül, és ezt köszönheti annak, hogy a nyilvános életnek nincs egyetlen olyan kérdése, a melyhez valaha másként, mint a közérdek szempontjából szólott volna. Ez a nyílt és határozott fellépése sok szemétytis ellenséget szerzett, de egyszersmind oly erkölcsi tekintélyhez is juttatta, a minővel egy vidéki lap ritkán szokott dicsekedni.

így állván a dolog, elég ha any- nyit mondunk, hogy a jövőben is a megkezdett utón fogunk haladni, és soha egy perezre sem fogjuk szem elől téveszteni, hogy a ki a közérdeket híven akarja szolgálni, annak nem szabad hallgatni, mikor beszélni kell,

TARCZA.

■ ..............

Transzv

áli levelek.

—■ Saját külön kiküldött hareztéri tudósítónktól. —

III.

T. Szerkesztő Ur! A kolenzói ütközetben kapott súlyos sebeimből, hála az egek urának, végre teljesen felgyógyultam. Azt hittem pedig, hogy soha sem látok napvilágot. S bizony, ha nincs az én aranyos Zulejkám, a ki hetekig virrasztón ágyam mellett, nem is hiszem, hogy megmaradtam volna. Mikor pedig már magamnál voltam és kezdtem javulni, a jó öreg Krüg«r apó jött el minden nap és elbe-' szélre az eseményeket, a mik az alatt történtek. Dugva hozott a zsebében rendesen egy üveg mafekingit, a miből, ha az orvos kitette a lábát, nagyot huziunk mindaketten. Persze, hogy estefelé, mikor ő hazament, lápgoit az arczom, a mi. Zúlejkát nagyon nrieg'ijesztette, de az orvos megnyugtatta, hogy lázam nincsen, bár Ő is kijelentette, hogy e felhevüléseket nem tudja megmagyarázni. Mikor aztán másnap Krüger apó megint megjelent az egy üveg matekirigi- givei, jót káczagtunk a doktoron, a ki nem is álmodta, hogy én az ő orvöságai helyett mivel gyógyítom magamat.

— Barátom 1 — mondta az öreg — a világon a legjobb gyógyszer a mafekingi. Ha a hideg lelt vagy forró lázam volt, farzsábát kaptam vagy a nyilalások vettek elő, ha nem tudtam aludni vagy étvágy- talanságban szenvedtem, ha egyszóval bármi

s ha beszél, nem szabad mást mondania, csak az igazat.

Ez volt programrnunk a múltban, ez lesz a jövőben is.

Előfizetési árak:

Egész évre . . . . 3 frt — kr.

Félévre

....................1 „ 50 „

Ne

gyedévre...............— „ 75 „

Község

ek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 forint.

Előfizetések és megrendelések

Morvái János kiadóhoz Szatmárra

küldendők.

Szatmárit, 1899. docz. 19. Morvái János Dr. Fejes István

kiadó. szerkesztő.

A mult év története.

Eddigi szokásunkhoz hiven röviden beszámolunk most is a múlt év eseményeiről. Sok nem történt, de azért mégis van, a mi a lefolyt évet emlékezetessé teszi.

Ilyen volt mindjárt a kezdete, az u. o.-ex-lex állapot,- mely az év első két hónapjában sok aggodalommal töltött el minden magyar embert, de a mely hála a magyarok istenének, szerencsésen véget ért s adja isten, hogy soha többé ne kerüljön még egyszer felszínre.

Városi életünkben különösen nagy hullámokat vert fel a villamvilágitási ügy és a Vigadó építésének kérdése.

Az első egy kritikán alóli gazdálkodásnak tárta fel szomorú képét, végezetül azonban minden különösebb eredmény nélkül nyert befejezést, mennyiben történt ugyan személyváltozás, de a múltak bűneinek megtorlása elmaradt, e nélkül pedig alapos javulást várni alig lehet. A másik, a Vigadó kérdésében erős harcz folyt a sajtóban és a közgyűlési teremben, a melynek vége az lett, hogy az építeni akarók egy szavazattal többségben voltak, s most a miniszter bölcsesége fogja eldönteni, hogy csakugyan olyan rózsásak-e pénzügyeink, hogy g

8°/0 pótadó mellett még ily nagyszabású luxus-kiadásra is gondolhatunk.

A múlt évben indult meg a kezdeményezés arra nézve, hogy a népoktatás államivá téttessék. Lesz-e belőle valami, az még a jövő titka. Ha sikerülne, a városra az az előny származnék belőle, hogy kulturális kiadásaink e téren többé nem emelkednének, s a mellett a népoktatás a Város egész területén egyöntetű volna. Ezzel kapcsolatban említhetjük meg, hogy Németiben-' cfz óvoda, "3“ mit a város épített, de a melyet az állam tart fent, az év folyamán megnyílt, s most már csak az kellene, hogy Szatmáron is hasonlóan berendezett óvoda épüljön a mostani helyett, mely a lehető legrosszabb állapotban van.

A múlt évben létesült a Kossuth- kert, mely városunknak disze leend a jövőben. Sok költségbe került, de ha a

kitűzött czélnak megfelel, a beruházás a hasznosak közé fog tartozni.

Nevezetes alkotás a Közvágóhíd kibővítése és a jéghűtö készülék berendezése is, sajnos, hogy ez a legszükségesebb fogyasztási czikknek, a húsnak drágulását fogja előidézni, a mi pedig nálunk már eddig is nagyon drága volt.

Felekezeti téren megemlíthetjük, hogy volt két papválasztás, és pedig a németi ev. ref. egyház nagy harcz után megválasztotta Pótor Dánielt, a szatmári ev. ref. egyház pedig Biky, Károly esperest. A r. kath. egyháznál a lelkészi állás szintén üresedésbe jött, de ennek betöltése csak ezután fog megtörténni. Ugyancsak' itt említjük meg, hogy a németi g. kath. hitközség a régi temploma helyett újat épített.

Az ipar és kereskedelem terén nevezetes eseményt képez az iparosok helyzetének javítása czéljából ország- gyűlési képviselőnk által megindított mozgalom, melynek részbeni eredménye a szövetkezet megalakítása, teljes befejezése pedík lesz, ha a-z ipartestület is létesül és sikerülni fog kivinni azt is, hogy városunkban kereskedelmi és iparkamara állittatik fel.

A múlt év dicsősége marad az uj indóház és a telefon kiépítése. Az első azt mutatja, hogy vasúti forgalmunk az utóbbi években nagyon megnövekedett, a második pedig, hogy városunk az ország azon városainak sószabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

hajom is volt, én soha sem használtam más orvosságot, mint egy jó üveg mafekingit, mert az bizonyosan mindig meggyógyított. Azért csak igyál egész nyugodtan, a te egészséged is ettől fog helyre állani !

Ittunk is becsületesen, szinte sajnálom, hogy felgyógyulván, elmúltak azok a szép napok, miket kettesben ilyenformán eltöltöttünk.

A mi megsebesülésemet illeti, az pedig úgy történt, hogy a mint rohamra vezettem hadtestemet, egy dum-dum löveg épen a lovam előtt robbant szét, a mi nagy szerencse reám nézve, mert igy a ló feje és nyaka megmentett- a biztos haláltól. Gyönyörű egy szép állat volt, telivér arabs mén, Joubert tábornoktól kaptam ajándékba, még most is fáj a szivem, ha reá gondolok.

Elestem óriási zavart csinált, és ez volt szerencséjük az angoloknak, mert ha ez közbe nem jön, ma már nincs angol Afrikában, levágtuk volna az utolsó emberig. Mig ugyanis engem a földről felszedtek s az orvosok bekötözték sebeimet, a búr hadsereg nem mozdult, s igy az angoloknak volt idejük elmenekülni. Hasztalan rimánkodott Botha tábornok, a ki helyettem állott a hadtest élére; hasztalan adta ki a parancsot maga Joubert á fővezér, hogy üldözni kell az angolokat, a második hadtest állva maradt.

— Nemi — zúgta 20 ezer ember — addig nem mozdulnak, mig biztosan nem. tudjuk, hogy életben marad-e a parancsnokunk 1

S mikor aztán az orvosok kijelentették, hogy sebesülésem nem halálos, a tomboló öröm viharos zúgása harsogott az egekig, de már akkorra az angolok eltűntek a láthatárról. No de hiszen a vége mégis csak az lesz, hogy az angolokat kiverjük Afrikából. Nem termett még olyan katona, a ki a búr előtt megtudjon állani, az angol pedig már úgy meg van ijedve, hogy reszket, mikor a búrnak csak a hírét hallja. Buller, Gstacre, Methuen a megmondhatói, hogy mit tud a búr hadsereg. Annyi a tyúkszem mindhárom tábornoknak a lábán, a mit az erős hadállásokba való rendszeres visszavonulásokban szereztek, hogy a tábori főorvosok alig győzik kivagdosni.

Sokért nem adnám, hogy ide kerültem, mert ha stratégiai ismereteim már eddig is bámulatosak voltak, itt fényes alkalmam nyílt azokat még magasabb fokra emelni. Hiába, az élet a legnagyobb mester s a hadvezéri gondolatok ágyudörgések között jönnek napvilágra. Nekem is a harcz- mezőn született két uj gondolatom, a melyek korszakalkotó forradalmat fognak előidézni a háború világában. A lovasitott gyalogság és a messzelátóval kombinált lőfegyver. Ma már a búr hadseregben a gyalogság lovon jár s nincs olyan puska és ágyú, a melyiken nagyitó üveg ne volna. Az elsőnek nagy előnye, hogy a gyalogság soha sincsen elfáradva. Lovon megy, mig az operáczió helyére ér, s a mint odaérkezett leugrik a nyeregből, a lovak végig nyúlnak a földön a a gyalogság fedett állásból kezdi el a pusztító tüzelést. A lőfegyverre alkalmazott nagyitó üveg pedig arra való, hogy az ellenséget majdnem az orra elé hozza a harczosnak, a kit ily módon behunyt szemmel lelőhet, ha már meg- czélozta. Ez adja meg magyarázatát annak, miért hordanak meszszebb a búr fegyverek s miért esik el oly sok angol minden ütközetben.

Az angolok, mikor először meglátták a lovasitott búr gyalogságot, oda voltak a bámulattól, de a mely a legnagyobb fokú ijedelemmé változott, mikor a burok lovaik mellől a tüzelést megkezdették. És a bámulat átragadt az ágyuk és társzekerek elé fogott szamarakra is, csakhogy a hatás másként nyilvánult az egyik és másként a másik részen. Az angolok ugyanis visszafelé futottak, a szamarak ellenben ágyústól és szekerestül együtt berohantak a mi táborunkba, miáltal abba a kellemes helyzetbe jutottunk, hogy most már nekünk is módunkban van dum dum lövegekkel kedveskedni a? ellenfélnek. Mióta ez Ladys- mithnél történt, az angolok is kétféle ujit- tást hoztak be, j. i. most már Ők is szervezik a lovasitott gyalogságot és nem alkalmaznak azóta szamarakat az ágyuk és társzekerek elé. Erre mondta az öreg Krüger* hogy a szamár még sem olyan ostoba állat, mint eddig tartották, mert ime egy ügyes sakhuzással felszabadította magát a hadi szolgálat alól.

Hogy ilyen körülmények között nagy a népszerűségem a búr hadseregben, azt el lehet képzelni. Kedvemben jár mindenki, a feleségemet Zulejkát pedig valósággal istenítik. Csak a napokban is a búr előkelő hölgyek egy fényes küldöttséggel keresték fel, hogy Pretoriában, a fővárosban megalakult jótékony nőegyesület elnökségét fogadja el. A tábornoki kar pedig Joubert fővezér vezetése alatt tisztelgett nála és egy fényes ajándékkal lepte meg, a minőt csakis I gyémántok hazájában Transzval- ban lehet létrehozni. Egy gyönyörű le-