Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-26 / 39. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . .1 „ 50 kr. 1 Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak me.lett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyit 'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. I t Jandrisics Jánosj Hullanak jobbjaink ! Szatmár város társadalmi életére alig hozott mélyebb gyászt, érzékenyebb csapásokat, mint ez a most már őszi hervadásba boruló ezernyolcz- száz kilenczvenkilenczedik esztendő. A halál angyala nemcsak végig suhant felettünk, de valójába leszállóit közénk, hogy kíméletlen kezeivel kiszedegesse sorainkból éppen azokat, kik jobbjaink közé tartoztak s társadalmi életünk zászlóit hordozták munkás kezeikben. íme, a napokban ismét egy uj sir nyilott meg temetőnkben. Ezren és ezren állottuk körül könyező szemekkel, igaz részvéttel és bár már el voltunk készülve a bekövetkezendő csapásra, alig tudtuk elhinni, hogy ez a rideg sir Jandrisics Jánost fogadja ölébe . . . . . Pedig úgy van! Bezáródott az a szép élet, melyről azt 'hittük, hogy folyton tavaszt ünnepel, és az a szép pálya is, melynek egén oly korán mosolygott le reája a jövő csillaga. Jandrisics János apát-plebánosunk élete mindig érdekelni fogja azokat, kik benne az embert, a hazafit, a született tanárt és érdemes papot közelebbről ismerték. Megáldva a jó Istentől nemcsak ritka külső tulajdonokkal, hanem benső, szellemi adományokkal is, azon lények közé tartozott, kik első megjelenésükkel, fellépésükkel azonnal figyelmet, majd később maradandó benyomást keltettek. Nagy representaló erő lakott lelkében, mely őt egyházában és a társadalomban egyaránt vezéremberré avatta. Már mint pesti papnövendék figyelmét aratott! Ezüstcsengésii, ritka szép hangját megilletődéssel hallgatta a pesti nép. Hízelgő ígéretekkel és ajánlatokkal közeledett a fiatal klerikushoz a művészvilág, hogy Isten templomából Thalia csarnokába vihesse. De az ő szive már állandóan el volt jegyezve az oltárnak, melynek utolsó: leheletéig hü szolgája maradt. Pappá való szentelése is rendkívüli körülmények közt történik. Haas püspök elmegyen a Tiszahát Rómájába, Beregszászba és ott szenteli föl szülővárosában „apja ura“ és „asszony anyja,“ valamint földijeinek örömkönyei közt az ifjú szép papot. Mint udvari-pap, majd szatmári káplán kedvencze lesz a közönségnek valláskülönbség nélkül. Egyik hires templomi, .beszéde után. Jemplomból. kijövet felkiáltott egy tekintélyes szatmári polgár: „Ez a mi plébánosunk lesz!!!“ A jóslat teljesedett, de előbb egy 20 éves, valóban messze földre hires tanári pályának kellett lefolynia. Mint tanárt rajongásig szerette az ifjúság. Hazánk történelmét ritka ajak beszélte el oly ékesen a haza leendő polgárainak, mint Jandrasics. Mikor magyarázni kezdett sir,i csend lett egyszerre a tanteremben.- O beszélt lelkesen oly mesteri színezéssel, hogy szinte ott képzeltük magunkat a csatatérén, Mohács gyászmezején . . . Budavár ormán. Mikor vége volt a tanórának akárhányszor, körülvettük és kértük, maradjon még, mert mi szívesen hallgatjuk! És maradtunk, lelkesedtünk, sőt szokszor — sirtunk is! Plébánossá egyhangú lelkesedéssel választotta meg a törvényhatósági közgyűlés, mint kegyur. Választása alkalmával azt irta egyik helyi lap: „Jandrisics neve egy egész programmot jelent. E programm pontjait nem kell magyaráznunk, mindnyájan ismerjük őt!“ Úgy is volt! Ismertük őt jól és tudtuk, hogy benne oly plébánost nyertünk, a ki őszinte hive volt a felekezeti békének, de tekintélyes hordozója és kép- viselőjesajátegyházajogainak is, munkás tagja a társadalomnak . . . Büszkesége városunknak! A kit szívesen kerestek fel országunk legnevesebb emberei, a kit mi Aúzoűyjos. nemi vei az. önérzetnek küldöttünk a deputacziók élére szónokolni, mert tudtuk, hogy a mi aranyszáju Jánosunk nekünk csak dicsőséget szerezhet. Jól irta a napokban egy fővárosi lap, hogy ő Magyarország ez északkeleti nagy vidékének vezérszónoka volt! Beszédében mindig volt eszme, tartalom. Nagy műgondot fordított a kidolgozásra, de nem kereste a frázisok láng és virágtengerét. Világossággal hatott és nem vakító, de érthetetlen bombasztjaival. Az ő beszédeinek alapgondolatát minden, még a legegyszerűbb hallgató is könnyen átvehette. Mint embernek aranyos jó szive volt. Szerette a szegényt és az üldözöttnek pártjára állott, még saját érdekeinek rovására is. (A czigány-né- pet nagyon sajnálta. Okosságukban, furfangjaikban szeretett gyönyörködni.) Azt mondanom sem kell, hogy Jandrisics úgyszólván össze volt forrva társadalmunk minden mozzanatával. A nőegyesületnek gondolom majd negyedszázadig titkára volt. A törvény- hatóságnak állandóan tagja, a Széchenyi Társulatnak úgyszólván alapitói közé tartozott. Az öreg Kováts Lajos a társulat alapításának eszméjét a plébánián nem egyszer tárgyalta. Természetes, hogy az ily vezérembert kitüntetések is érték. Esperes, apát lett, i8g4-ben pedig a király a III- oszt. vaskoronarenddel tüntette ki. A város közönsége ez alkalommal rendkívüli fénynyel ünnepelte. _ __Nyitott sírjánál — a .püspök ajka iról — pedig nagy busán hallgattuk az igét, hogy a boldogultat már csak egy lépés választotta el a nagyobb egyházi méltóságtól. De a halál nem várt! A nap lemenőben volt már két éve. Megérintette a múlandóság árnya... A napot akkor nézik legjobban, mikor fogyatkozik . .. Nézték Őt is sokan ... igen sokan és múlásán szemünk könybe borult! És hogy ez a fájó érzés mily igaz TÁRCZA. —»'•o&aQOtyatM-o— Együtt. A nap lemenőben volt; utolsó sugaraival bearanyozá a kies vidéket. A tiszta légben messzire hallatszott az esteli harangszó' s a gyönge szellő felénk csapá az aratók vidám dalát. Mi ott sétáltunk ketten a kert árnyas bokrai között. A nap-sugara megtört bársony-fekete hajadon , s az esti-szellő incselkedve csókold körül arczodat s bizalmasan játszott fürteiddel. Irigyeltem a napsugárt, irigyeltem a szellőt, a mely ily bizalmasan enyeleg veled.... Melletted lépkedtem hallgatagon s éreztem lehelletednek forróságát, hallani véltem szivednek dobogását — csak hallgattam s elmerültem szépséged látásában — Csak hallgattam, pedig a szivem hajtott, hogy beszéljek, hogy elmondjam neked mit érzek, hegy elmondjam mennyire szeretlek. Mert tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Nem mondtam ugyan soha neked, mert az igaz szerelem nem beszél, de érezned kell kezem forró szorításából, ^érezned kell szemem tekintetéből, minden egyes hangomból, hogy te vagy az egyetlen igaz szerelmem. Te megérted e néma beszédet, megérted szivem forró dobogását, megérted, hogy mért pirul el arczom s mért némul el szavam __ Le akartam neked festeni a jövőt, a mi jövőnket, melyet tudni vágynánk. Jer kedvesem hajolj hozzám, hallgasd mit dobog a szivem__ Je r kedvesem üljünk le a bársonynál is puhább mohára, hallgassuk mit dalol a fészkére hazatérő kis madár, mit zeng a mi boldog szerelmünkről.... Jer kedvesem feledjük a jelent, feledjük el ha talán bus, borús s merüljünk el az ábrándok édes tengerén.... Jer kedvesem nézzük a csillagokat s tanuljuk annak jóslatát s hajtsuk csendesen a révbe ábrándunk lenge csónakát.... Hajtsd a vállamra fejed, hallgassuk a rengeteg dalát, az is csak szerelemről zeng, zengi a mi szerelmünk diudalát.... Jer vonuljunk el a nagy világ zajától, ne sejtse senki, hogy mily boldogságot rejt e lombos magány, — „boldogságunk álnok földjén termett, futó ihlet szűz hangulatán“.... Jer lebbentsük fel azt a fátyolt, mely jövőnket födi s nézzük meg bátran, hogy mit takar. * * * * Tehát szeretsz! Szeretsz egy fiatalembert leányos, ábrándos szived egész szerelmével. Milyen nemes, milyen magasztos, valóban nőhöz illő hivatás is szeretni. Szeretni egy férfit, a kiről tudod, hogy viszont szeret, szeretni azt a férfit, ki egész életeden hű társad, oltalmazod lesz, a kivel minden bánatodat, minden örömödet meg fogod osztani — Szeress is nagyon 1 Csak a szent, tiszta, minden érdeknélküli szerelem biztosíthatja családi boldogságodat, ez ad erőt a fájdalmak elviselésére, ez teszi könnyebbé az élet terhet..... * * * Ő rizd meg szived nemes ártatlanságát, a mely telkednek egyensúlyát biztosítja, s ha olykor-olykor elgondolkodol, hogy váljon e szerelem örökké fog-e tartani, ha elmélázol a gondolaton, hogy váljon életed egén, mindig ily verőfényesen fog-e a nap sütni ? — gondoljad, hogy mindez igy lesz örökké, higyjed, hogy ez a tiszta, önzetlen szerelem nem csak egy muló-gyönyör, hanem állandó érzés, mely kisér a sírodig. A mi csendes, páros életünk a boldogságnak képe lesz, szemed minden tekintete nekem egy uj édent szerez. Hidd el, hogy megvédelek minden veszélytől téged kedvesem — s mit megfogadtam: hű leszek hozzád egész életemen .... És igy fogunk mi csendes boldogságban élni — te, meg én. Hallod mint susog a szellő ? Helyesli szavam. És mégis, hátha ez mind csak hiú ábránd, hátha elérhetetlen nekem mindaz mire szivem jelenbeu vágy? Ha igy lesz, ha a rideg kérlelhetetlen való utunkba áll s megirigyeli boldogságunkat s a sors messzire eldob egymástól — oh akkor is emléked, — szerelmünk édes emléke mindörökre élni fog.... Jer kedvesem hajolj hozzám — oszlasd el mosolyoddal e borút, miért is gondolnánk a jövőre, mikor oly boldog a jelen.... * $ * S lement a nap s beállott a sötétség s mi még mindég ott jártunk a fák árnyai között s néztük a csillagoknak milliárdjait. S ime lehullott egy csillag 1 Azt tartják, hogy a mit akkor gondolunk beteljesedik. Kitaláltad-e, hogy mit gondoltam ? Bizonyára igen! Mert te megérted a néma szót, te megérted a szivem hangos dobogását, megérted, hogy mért akad el a szavam, mert jól tudod, hogy mindez azért van: mert nagyon szeretlek ! tCastor. Weisz Gyula üzletébe az őszi és téli idényre a legújabb posztó és gyapjúszövetek a legszebb kivitelben megérkeztek; a téli kabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva úgy, hogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig eredeti színében marad
