Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-21 / 12. szám

SZATMÁB. ES VIDÉKE. lett elmélkedni és pedig azon szempontból, hogy midőn ezen szolgálati szabályokat szervezték, ezzel egyidejűleg emelhették volna a rendőrök fizetését is. Tekintette azonban rendőreink csekély fizetéséhez képest, mindezen fontos és nehéz fölada­tának a legnagyobb készséggel és szorga­lommal igyekezett eleget tenni, ha pedig a testületben egyesek voltak és vannak, a kik a szolgálati szabályzatban előirt föltételek­től eltértek és talán feladatuknak úgy a mint azt a reá vonatkozó szabály követeli, eleget nem tettek, vagy nem tesznek, en­nek a következménye mind az, hogy igen nehéz és terhes családi viszonyai és a kö­zel múlt drága évek és csekély fizetései tették, mert nem képpes családjával abból a havonként kapott 20 írtból megélni. Melyből kifolyólag egy rövid számlát bátorkodom a nagyérdemű polgárság ke­gyes színe elé terjeszteni, a melyet a leg­szűkebb megszorítással számitok fel. Tehát egy rendőrnek van havonta a mint azt az előbbi pontba is mondottam 20 frt havi fizetése. 30 frt évertkénti j lak­bér, 16 frt csizmapénz, ez összesen kitesz évenkint 286 frt. A havonként kapott 20 írtból minden elsőjén lemegy 1 frt nyugdíjalapra, minden másfél hónapra csizma talpalásért 1 frt, téli hónapokba fára 2 frt, nyári hónapokba 1 frt 20 kr., ruhajavitás egy hóra 50 kr., ke­nyérnek valóra minden hónapba 5 frt, a lakbérhez pótoini minden hónapba t frt 50 kr., ez fölszámítva összesen kitesz 12 frt 20 krt., maradvány 8 frt, — ez föl­osztva esik belőle napi kiadásnak 26 és háromnegyed kr., ebből kell beszerezni a napi. étkezéshez szükséges élelmi czikkeket, de ebből az teljes lehetetlen, igy a rendő­rök szegény családja igen nagy nélkülö­zésnek van ki téve, és vele együtt ő maga is, mert midőn késő estig a városnál elő­forduló dolgokat elvégezte, hazamegy csa­ládja körébe, hogy szerény vacsoráját el- költse, de nincs miből, s igy bekövetkezik a családi viszály, mely mind a megélhetet- lenségből ered és igy azért nem is kapunk testületünkhöz a mai modern kornak meg­felelő egyéneket. Ebből kifolyólag méltóz- tassanak ítélni a rendőrök szolgálata és fizetése felett, hogy mily határtalan távol áll egymástól. Szaníszló. Színház. Legutóbb sziiííekerűitek: „Keresd a p n szived,“ „Szent-e vagy 'őrült,“ „Arany lako­dalom,“ „Háromláb kapitány“ s „A két Rantzau.“ Jókainak a szabndságbnrczból merí­tett színmüvének „Keresd a szivedének I előadásával áldoztak színészeink a márczius | 15-iki nagy nap emlékének. A „Kölcsey ' kör“-nek e délután tartott ünnepélyének s az est követő -diszlakoma volt okozója annak, hpgy a nézőtér az esti előadásra alig negyedrészben telt meg, bár a szerep­lők eléggé igyekeztek a darab sikerének előmozdításán. A „Szent-e vagy őrült* Echegaray nagyhatású színmüvének előadásán még kevesbben voltak s az ürességtől kongó nézőtér színészeinkre is hatással volt, igy Rajz is bár Don Lorenzo egyik legszebb alakítása, ez estén kedvetlenül, színtelenül játszott. Különben a darab is igeu sok ki­hagyással adatott. Keresztesi „Juanna“ szere­pében jó alakítást nyújtott. Pénteken a Beöthy László és Rákosi Viktor által irt „A r a 111 La k o d a 1 o m“ került színre, mely Budapesten egy év alatt 100 előadást, ért el. Az előudás érdekessé­gét nagybun emelte ,az egyik szerzőnek Rákosi Viktornak jelenléte, kit a közönség lelkes tapsokkal és éljenzésekkel ünnepelt s kinek majd minden kép után meg kellett jelenni a zajos hívásokra. A darab lelkesítő és megható jelenetei — u rendezésben észlelt hiányoktól eltekintve — általában elég jól sikerültek s ebben a főérdem Rajzot és Kende Paulát illeti. Pompásul játszotta meg szerepét Gömöri is. Krémer, Németh és Leövcy k fogástalanok voltuk. Szombatra a „Czigánybáró“ előadása volt hirdetve Nagy Imre jutalomjátékául, ez azonban közbejött akadályok miatt el­maradt s helyette a már teljesen agyon­csépelt „Három láb kapitány“ adatott. E darabról már nincs mit szóllanunk, egyszerűen constatáljuk, hogy az eredmény itre9 ház volt, no do nem is érdemelt közönséget. Vasárnap az „Aranylakodulom“ máso­dik előadásán teljesen megtelt a nézőfér, a hatásos s szép jelenetben bővelkedő hazfias dumb meghódította a mi közönségünket is, hogy mily népszerű 0 darab, mutatja az a körülmény, hogy a fővárosi „Mugyar szín­ház“-bin egy rövid év leforgása alatt a közel napokban érte el századik előadását. A főszerepet játszó Rajz, mint Koltny s Kende Paulu, mint Knticza ez estén is jelét adták kiváló, tehetségüknek. Német (Ivrausz), Gömöri (Mikulák) humoros alakí­tásukkal zajos derültséget keltettek. A többi szereplők küzzül Krémer nevét jegyezhetjük még föl. ki az est sikeréből szintén részt érdemel. Kár, bogy a darab sok kihagyás­sal került színre, u „Toborzás“ kép pedig ez alkalommal is teljesen elmaradt. Minden esetre az a nagyszámú közönség megér­demelte volna azt a figyelmet, hogy a . da­rabot úgy lássa előadva ; mint első előadá­sán a szerző jelenlétében tették. Apróságok. Az elmúlt héten hárman kaptak ba­bérkoszorút. Jászai Mari, Mátrai Lajos v* Sipulusz. Az „Ezres és Vidéke“ szerkesz­tői konstatálták, hogy a Mátraié volt a legnagyobb, s hogy hármójuk közölt ö volt a legboldogabb. * Az „Ezres“ legközelebbi nagy aszta­lánál Sipulusz annyi szellemi sziporkával dolgozott, hogy egyik fölisztviselő azt jegyezte meg reá: — Ha ezután is akarjuk, hogy a nagy asztalok jól sikerüljenek, minden egyes alkalommal ide kell hozatnunk. r $ volna abban a bájos kis leányszobában, a melynek minden egyes zugához annnyi kellemes emlék köti a bájos Zsanettet, — az el elárulná, hogy e sóhajok egy ábrán­dos, remélő leánykebelből törnek elő, a ki szörnyen fél, hogy petrezselymet fog árulni. A mama azonban sokkal óvatosabb. A zsúr-ti^falság egész lfadát mozgósította ez alkalomra: „Remélem, hogy ott lesz Izé S „Hogyne Méltóságos Asszonyom 1 Kedv,es kötelességemnek tartom Zsanett nagysámat mulattatni.“ Egyszóval, a mig a szép Zsanett aggódik s bárhogy is akarná, nem tudja idegességét legyőzni, a jó mama gondoskodik az eshetőségekről és a zsúrok által lekenyerezett fiatalember füt-fát igér, titokban pedig azon gondolkodik, hogy hpnnét is fog pénzt keríteni s a pokolra kívánja a Jurista-bál bizottságát, a mely a hónap végén rendez .mulatságot ...- A éárva-várt nap azonban elérkezik. Zsanettnek minden négyese csárdása le van. foglalva, tourokra angazsirozva van bőségesen s most már minden idejét arra fordítja, hógy minél szebb legyen. O maga is érzi, hogy az első bál jelentőségteljes lesz egész életére. Mert, — és itt ismét ha­sonlatot kell vonnom a főváros és vidék között, — a mig a vidéki leány valóban mulatni megy a. bálba, minden mcllékgon- dolat nélkül, addig Pesten a bálterem az a forum, a hol házasságot kínálnak, mert minden pesti ember tudja, hogy a bálokon mulatni, tánczolni egyáltalán nem lehet, mert a bálok rémei, a harmincz és negy­ven év között lévő megcsőkönyösödött a8glegébyek, — a kik nem tánczolni jönnek fel, hanem merő unalomból, — elállják a tánezra alkalmas helyet, nem csekély bősz- szankodására a fiataloknak, a kiktől nem lehet rosznéven venni, hogy mulatni is akarnának ..... Zsanett nagysám egy rendező, karján, a ld a jó ismerősök hadából kerül ki, fel­lebeg a bálterembe s mindenkire azt a benyomást teszi, hogy ő a bál királynője, s hogy ez mit jelent Pesten, azt is tudja mindenki a ki farsangolt a fővárosban. S Zsanett egyiknek karjáról a mási­kéra libben s elsétál vele egy tourt; más­nap pedig öntelten és most már igazi pesti nagyleányos módra elmondja; „Felségesen mulattam 1“ Csak a tanácsos úr sóhajtozik s titok­ban tapogatja köszvényes lábát, a melynek gyógyítása egy esztendőre prolongáltatok. Talán akkor már Zsanettből is jukker pesti asszonyka lesz, a ki, mialatt boldo­gan mosolyog a farsangon szerzett férjére, titokban hálát ad Karneval herczegnek, 3 ki minden bajnak meghozza a kívánt gyógyszerét. 2. A jogász. Pestnek két tipikus alakja yan: a jo­gászok és a fiakker kocsisok. A jogászokat mindenki megismeri, mért állandóan kávé­házba járnak, előadáson sohasem láthatók“; minden tüntetésben résztvesznek s jóravaló bál. piknik és zsur nélkülük nem történ­hetik meg: a fiaklteres kocsiitat pedig, á kinézésükön kívül meg lehet ismerni : be­szédjükről, a mely tökéletesen érvényesíti az Ausztriával fennálló közösséget, s válo­gatott gorombaságaikról. A jogász belső világára különben igen kedélyes ember, a kinek csak az az egy szerencsétlensége, hogy soha nincs pénze. Most is Adorján urfi, — mert igy hívják a jogászt, — a Jurista-bálra készülne, dé már régen szenved pillanatnyi pénzzavar­ban s a nagybácsik egész légióját kipum- polta s most épen azon töri a fejét, hogy kit léptessen elő nagybácsinak, a midőj) eszébe jut a mentő gondolat, hogy Ferenci: fizető pinczértől még lehetne húsz foriniot kölcsönözni. Miután ez is megvan, hozzálát toilett- jének beszerzéséhez. Először is udvari hor­dárját, — mert tudvalévőleg minden jogász­A szinigazgató neki is elpanaszolta, hogy a szatmári színházra 16 ezer forintot ráfizetett. — Baráto n — kérdi Sipulusz nagy részvéttel a szomszédjától — hát csak- ugyan olyan sokat veszített ? _ Hogy volt-e 16 ezer írtja, — szól rá az illető — azt nem tudom, de hogy most nincsen, magam is állíthatom. * No de hát ma este kárpótolhatja magát teljesen. Zseniális gondolat volt tőle az „Ezres“ javára rendezni egy elő­adást. Ahány „Ezres“ van a városban az majdnem mind ott lesz, s csak a kezét kell kinyújtani és annyit foghat meg, a mennyit épen kedve tartja. — Csak képzeld, milyen p°chem van, elpasszoltam a József-cstét. — Hogy, hogy? — Két napon keresztül mindig a Sándort tar.ottuk, s mire észrevettem ma­gamat, már a Józsefnek vége volt. — Ugy-e mama, a gólyák ilyenkor szoktak megérkezni ? — Miért kérded fiacskám ? — Szeretném, ha egy kis testvérkét hoznának, a kivel játszhatnék. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla főispán f. hó 13-án Budapestre utazott, a honnét f. hó 20-áu érkezett vissza székhe­lyére. — Az Ezres abból az alkalomból hogy Rákosi Viktor az „Aranylakodalom“ czimü darabjának előadására lejött a fő­városból, az ő, mint az Ezres disztugja tiszteletére, f. bó ltí-án este, nagy asztalt rendezett. Az esteli gyorsvonattal érkező vendég, kit a vasútnál az Ezres elnöke, diszszónoka, főügyésze és Uray Géza fogad­tak, ezek kíséretében jött a nagyasztalhoz, hol a zenekar a Rákóczy-indulóval, az Ezres tagjai pedig viharos éljenzéssel üdvözölték, a mely éljenzés gyakran megujjult az est folyamán, mikor Sipulusz ötletes és humoros beszédeit tartotta. A helybeli, szónokok hát­térbe szorultuk, az est hőse O volt, a kit mindnyájan ünnepeltek. Rajta kivül beszél­tek még dr. Fechtel János, dr. Kelemen Samu, Majos Károly, Orosz Alajos, dr. Gönczi Ignácz, dr. Hantz Jenő, dr. Korbai Károly, Lengyel József, Kunhegyi stb. Sipulusz megígérte, hogy ezután is lerándul hozzánk, mert az Ezres körében mindig kellemesen tölti az idejét. — A márczius 15-iki bankett. Szerdán este a társaskör üvegtermébe ün­nepi bankett volt, melyen mintegy 15-en vettek részt. Az első pohárköszöntőt Hármán Mihály polgármester mondotta a királyra. Dr. Fechtel János a hazára, Osváth Ele­mér a 48-as honvédekre, Félegyházy Elek nak van: udvari kávéháza, szobája, susz­tere, borbélya, hordárja és fiakkere, a ki­ket Adolár urfi átalányban fizet, — előke- riti s elküldi „tisztiló intézetbe“ (?) a frakk­ját kiváltani, azután hozzálát, hogy benzin­nel felújítsa a viseltes kesztyűjét s türelem­mel várja, mig a susztere meghozza a báli- czipőt. Már egy félórája áll fölöltözötten, be­beszalad a háziasszonyhoz, hogy tőle az idő előrahaladottságáról tudakozódjék, — mivel magának nincs órája, tartván azon elvet, hogy ékszerek nem illenek a férfiú­hoz, — s a suszter mégsem hozza a czi- pőket. A hónapos szoba hall ilyenkor olyan jó kívánságokat, a melyek közül ha egy is elérné a szegény susztert rögtön néhaivá változna. No de végre semmi-sem tarthat örökké s Adolár urfii is bevonul a jólismert parkettre s még meglévő — két forinttal a zsebébe jobban mulat mint maga Vanderbilt. Ne gondolja kedves Szerkesztő úr, hogy profoio interno beszélek, hál’ Istennek már künn vagyok. No lássa kedves Szerkesztő úr, igy élünk mi a boldog pestiek, a kik kinevet­jük a jó vidékieket s azt mondjuk róluk, hogy a vidékiek csak pipázni tudnak, jel­lemző sajátságuk pedig, hogy végtelenül unalmasak. Hazugság az egész 1 A mit mi pestiek mutatunk az mind csak csillogás és tény, de látnák meg, mikor a Koronaherczeg- utczai fényes alakok otthon egy darab ke­nyér és tie krajezár ára „parizer“ mellett mulatnak, akkor elmondhatnák: mégis jobb vidéken egyhangúlag dé jóllakottam mint Pesten változatosságban, de éhesen élni. Igaz tisztelője: Kom,áromy Zoltán. N. B. Ne hogy rósz akaratból e le­velem közétegyc a Szerkesztő ur, mert akkor az én karrieremnek fucsl a miniszter elnökre, MÓnus József a sza­badság1, egyenlőség és testvériségre, Rup. recht Antal a 48-as eszmékért, ürítettek poharat. Kótai Lajos szép beszéde után Deák Kálmán alkalmi költeményét, Rujz Ödön pedig Petőfi „Talpra magyur“-ját szavalták el. A társaság csak éjfél mán oszlott szét.-T- A szatmári torna* és vivő- egylet hétfőn du. 5 órakor tartotta meg rendes közgyűlését Hermán Mihály elnök­lete alatt. Ä titkári és pénztárnoki jelentés a melyet Unger István — azevke.-ztctt felolvasása és tudomás vétele után, közgyij. lés felraentványt megadta. A megejtett tisztujitás eredménye u következő: Elnök; Hármán Mihály, aleínök: Dr. Lehószky János, titkár: Thurner Albert, pénztáros: Unger István, szertáros: Nádpátaky Gusztáv orvos: Dr. Török István. A választmány tagjai lettek: Albisi Bakcsy Domokos, Csá— nyi Lajos, Dr. Fejes István, Haller Ferencz, Dr. Korbai Károly, László Zoltán, Litteczky Endre, Muruska Mihály, Pótor Elemér, Dr, Schön pflüg Jenő,. Tankótwi--Gyula«-ea— Dy’ _ Va jay Károly, számvizsgálókul választottak; Hajdú Károly, Novotny Gyula és Poszvék Nándor, Ungcr István indítványára Dr. Krasznay volt titkárnak ügybuzgó működé- . séórt jegyzőkönyvi elismerését fejezi ki köz- gyűlés. A tavaszi idő beáltával kimondun- dónak indítványozza, Hogy márczius végé­vel kezdődjek a szünet. Dr. Korbai Károly indítványára a torna-egylet belép E. K. E, (Fit-délyrészi kárpát egyesület) mint hason- czélu egyesület rendes tagjai sorába. Ezzel a kögyzülés elnök értesítésével véget ért. — A helybeli ev. ref. főgymn. ifjúsága márczius 15-én ú Vigadóban si­került hazafias ünnepélyt rendezett. A kö­zönséghez először Mátray Lajos tanár szólott. A főgymn. énekkara a nemzeti hym- nuszszal megnyitván az ünnepélyt C s é p k e Andor VIII. 0. tanuló tartott emlékbeszé­det, majd a főgymn. zenekar „Lassú ma­gyarba után V aday Viktor VIII. 0. ta­nuló olvasta fel az 1848. kimagasló e3emé- nyeit. — Az énekkar működése után Su­ti i k József VI. g. oszt. tanuló szavalt. Az ünnepélyt a zenekar zárta be. — Az ev. ref. főgymaasium if­júsága ma egyhete délelőtt fél 12 órakor, midőn S zie bér Ede főigazgató látogatá- ’ sait befejezte, a kiváló érdemű főigazgatót : a maga részéiről is üdvözölte. A főgymua- sitim zenekara és dalárdája által előadott szép darabok után Csépke Andor VIII. 0. tanuló mélyen átérzétt szavakban üdvö^*. zölte a főigazgatót, mire a főigazgató gyö­nyörű beszédben váluszolt az ifjúságnak. Bo- > szádét a szatmári ref. főgymaasium derék ifjúságának éltetésével; végezte. — Bimbóhullás Jaskovics Ferencz kir. kuth. főgymn. tun^r és neje szül. Andre Ilona, ügy maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalomtól lesújtott szívvel tudat­juk, bogy a mi nagyon szeretett drága kis ‘ leányunk M a r g i t k a folyó hó 18-án dél­után 2 órakor rövid szenvedés után elhunyt. A drága kis halottnak hiilt tetemei e bó 20-án délután 3 órakor tétetett aróni. kath. egyház szertartása szerint Kihizsí-utcsá 12. számú házból a hidontuli sirkertbe örök nyugalomra. Szatmár, 1899. márczius 18-án. Nyugodjék békében ! — Gyászbir. özv. Witt .Károlyné szül. Serly Mária, úgy a maga mint az Ö9Z- szea rokonsásr nevében fájdalomtól Sí 1, l! b t 1 1 1 1 I1 11 1 B i I I 1 i l, s I ^ I —.... ..„jus Lunar, a „Múltak E<n' l^ke“ ullegottikus ez. darabját adta elő » színtársulat. A szerzőt a nagyközönség több' 3zör a lámpák elé hivő, tanítványai pctÜK babérkoszorúval lepték meg. Záradékul Rugányi Iza Káldy-fíjle nemzeti dalok»1 énekelt. Minden női szereplőt 11 Kölcsey“ Vföf gyönyörű bukéttal lepett meg. M Gazdátlan tárgyak: egy fehér ^yöngyházuyelü zsebkést, egy balkézre való fehér női kesztyűt, egy órakulcsot, egy in,H' könyvet igazolt tulajdonosa | rendőrséjfuél átveheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom