Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-07 / 10. szám

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egtfss érre . 3 frt. I Negyedévre ... 75 kr.

Fél évre . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, kSzségi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eoivös-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyilttér kincstári bclycgilletéke minden beiktatásnál 30. kr», ...

A Széchenyi társulat köréből,

ív.

(IC.) A társulat márczius hó első napján tartott rendes közgyűlésén csekély számú, de előkelő közönség vett részt. Ezúttal a vidék tett ki magáért ellentétben a városiakkal, akik minden bizonnyal többen lehettek volna. Báró Vécsey József ez a vármegyei és városi társadalom által egyaránt tisztelt, népszerű four a fővárosból jött le,, hogy a gyűlést vezesse. Az elnöklésben mester bárót, úgy megnyitó beszédekor, mint a gyűlés befejeztekor zajosan ünnepelték. Beszédében szerényen utalt arra, hogy az elnöki tisztséggel, annak idején történt kitüntetését egyedül annak tudhatja be, hogy a nagy Széchenyi emléke és eszméi iránt mindenkor rajongó szeretettel viseltetett s hogy a műveltség szolgálatában álló egyesület buzgó működése mellett parányi tehetsége daczára is szolgálhat a nemes ügynek. Midőn a közgyűlés szives közreműködését kéri, dicsérettel adózik a vármegye áldozatkészségének, a jelenlévő alispánt felkéri, hogy a társulat háláját tolmácsolja a megye közönsége előtt s egyénileg is abban a meleg támogatásban részesítse a társulatot, amelyben eddig részesítette.

Annak felemlitésével, hogy Jékey Mór alelnök távolmaradását táviratilag mentette ki, a jelenvoltak névsora a következő: az igazgatósági tisztikart Szuhányi Ödön,Majos Károly, SarmaságGéza, Hatvani Péter, Nagy-Károly és Bodnár György képviselték; a megyei urak közül ott voltak Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, ICováts Jenő, Nagy László alispán, Balássy József, Svaiczer Gábor, Kovács Gyula, Jékey Zsigmond, Marosán Kornél, a városiak közül ellenben csak Hérmán Mihály, Melles Emil, Jaskovics Ferencz, Hantz Jenő, Lővy Miksa és Pethő György urak voltak jelen.

A közgyűlésnek az igazgató tanács által szabatosan előkészített főtárgyát az

i898. évi számadást és az 1899. évi költségvetést változatlanul fogadta el a közgyűlés, mely nyomban kérvényt intézett a vármegyéhez, hogy a cultur pótadóban ez évre is részeltesse a társulatot. Az igazgatótanácsnak a társulat 1898. évi működéséről Szuhányi Ödön igazgató által előterjesztett és valóban szép sikerekről tanúskodó részletes jelentése tudomásul vételekor a közgyűlés úgy Szuhányinak, mint az igazgatóságnak elismerését nyilvánította.

Majd Sarmaság Géza titkár tartotta meg remek emlék beszédét a társulat nagyérdemű volt.igazgató-aielnöke, néhai Kovács Eduárd felett. Az emlék beszéd melynek felolvasása ünnepséggé tette a közgyűlést, cultur történeti összehasonlítás a társulat múltjára, mely lendületteljesen, nem egybelyt költői hasonlatokban gazdagon s a páratlan ügyszeretet-- melegségével méltatva ICováts érdemeit, hű és részietes életrajzát adja elhunyt jelesünknek. A felolvasót, kinek az elnök köszönetét nyilvánította, számosán üdvözölték jeles munkájáért, mely a társulat évkönyvébe fog közzé tétetni.

Ez után a Nemzet i, C a s i n ó által a millenium alkalmából a' társulat javára tett alapítvány 1898. évi kamatát ítélte oda Ja közgyűlés és pedig Ma jós aligazgató inditványáfa'-fikkéw-, - hogy ~0"-i«rm-atákön vásárolt ezüst emlék tárgygyal gróf T e 1 e k y Sándor nagysomkuti földbirtokost tüntette ki a társulati érdek szolgálatában kifejtett sikeres tevékenysége elismeréséül. Az emléktárgyat, melyet a kitüntetett egyénnek az igazgatóság fog átnyújtani, megfelelő felírással fogja ékesíteni.

K o v á t s Bélának indítványára üdvözlő sürgönyt menesztett a közgyűlés Széli Kálmán ministerelnökhöz a nagy cultur kollegához, aki tudvalevőleg a dunántúli közművelődési egylet elnöke, aki remélhetőleg magas állásában hathatós támogatásban fogja részesíteni a cultur egyesületeket.

Majd tekintélyes küldöttséget választott a közgyűlés s annak vezetője és szónokául báró Vécsey Józsefet kérte fel, hegy az illetők lehetőleg még e hóban kérvényt nyújtsanak át a pénzügy min is- terhez oly czélból, hogy az állam által ez évben rendezendő jótékonyczélu sorsjáték jövedelméből a társulatot részesíteni kegyeskednék. A nagykárolyi nő iparegylet néhány évvel előbb ily módon 10 ezer forintot meghaladó adományban részesült. Ha a társulat szerencsés lesz az adományt megnyerhetni, ezzel alapját veti meg a társulati tőkének, amelyet amúgy is nehezen nélkülöz, mert a folyó bevételekből teljesítendő nagy kiadások mellett eddig töke gyűjtésre nem is gondolhatott. Ugyancsak ez a küldöttség lesz hivatva a cultus ministernél is kérvényezni, hogy a társulat részére, mely intézményei fentartása által nagyrészben állami feladatokat teljesít, ez évre 1000 frt. állámségélyt engedélyezzen. A társulatnak ugyanis ide vonatkozó Írásbeli folyamodásáról a cultus minister kimondta, hogy pénzhiányában segélyt nem adhat. Most tehát deputatió utján kisértik meg a kérés megújulását, hátha annak több sikere lesz, mint az iiíásüak.

, A gyermek menhelyek vezetésének felügyelete, ellenőrzése s általában a társultai ügyek iránt való érdeklődés felkeltése IíTT.ifalbssir'tévérr;jhtrgy 1 a 'gyennekövás,"a népnevelés s a közjótékonyság iránt fogékony és honleányi érzelmekben gazdag hölgyek is bevonassanak a társulat körébe, a közgyűlés az alapszabályok 8. és 9. §-a alapján a megye és város hölgyei közűi csaknem 100-at avatott fel tiszteletbeli tagjaiul s azok névsorának végleges megállapítására Hérmán Mihályt és Majos Károlyt kiküldte. A névsort legközelebb közzé tesszük.

Miután még a közgyűlés az igazgatóságba több érdemes férfiút választott be, tudomásul vette az igazgatóság jelentését, hogy a társulat javára augusztus hó 20-án Szatmáron a jelenleg parkírozás alatt álló Kössuth-kertben nagyszabású tánczmulatságot fog tartani. A közgyűlés az előleges költségekre 200 frtnyi hitelt engedélyezett visszatérítés mellett.

A közgyűlés berekesztésekor Kováts Jenő a jelenvoltak nevében köszönetét és jó kivánatait fejezte ki báró Vécsey Józsefnek.

Ezúttal nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a beküldött közgyűlési meghívót egyik megyei lap ismételt felkérés daczára sem tette közzé; a társulat érdekében tisztelettel kérjük, hogy jövőben közügyet szolgáló társulatunkat annyival is inkább megérdemelt figyelembe részesíteni szíveskedjék, mert a közgyűlési meghívók — az alapszabályok értelmében — nem személyre szólólag bocsáttatnak ki, de 14 nap közbevetésével csak a városi és megyei lapokban teendők közzé.

Végül felemlítjük, hogy a közgyűlést megelőzőleg a mulatság rendezésére kiküldött bizottság is ülésezett, s elsősorban is nyert felhatalmazásához képest kiegészítette magát, úgy hogy a főrendező bizottság, melyen felül külön tánezrendezöség is fog alakíttatni, a következő tagokból áll: gróf Hugonnai Béla, Nagy László (N.-Károly), Kende Zsigmond (Istvándi), ICováts Jenő (Homok), Böszörményi Sándor (Pettyén),'

N. Szabó Antal (N.-ICároly), Balázsi József (Er-Körtvélyes), Bitsánszky Ede, Turman Olivér, Stoll Téla, Kováts Géza, Gellért ' Endre (N.-Banyá)7” Farlfas Alajos ~(F.-Banya), Debreczeny István (Nagy-ICároly), Ilosvay Endre (M.-Szalka), Jékey Sándor (Fehér-Gyarmat) Böszörményi Endre (Csen- ger), Madarassy Gyula (Pátyod), Domahidy Elemér, dr. Serly Gusztáv (N. Károly), Szuhányi Géza, Mándy Zoltán (Sz.-Váral- ja), gr. Teleky Sándor, Thoma László (N.- Sotnkut), Rébay Dezső, Prohászka Lajos, Nagy Ákos (Erdőd), Galba Lajos, Majos Károly, Jaskovits Ferencz, dr. Hantz Jenő, Ferenczy János (Szatmár.)

A bizottság, melynek elnöke Szuhányi Ödön, s melynek a titkár és a jegyzők is tagjai, — 3 tagú végrehajtó bizottságot küldött ki, Hérmán Mihályt, Majos Károlyt,

TÁRCZA.

—o-C$»QQ0l1t)ii I

A sunyi Penyigei.

Ez a história nem mostanában, hanem még. a 48-as idők előtt történt 8 ezt azért kell előre bocsátnom, nehogy a tisztelt s általam igen nagyra becsült olvasó gyengébb szivü része az elbeszélés során felmerülő deres láttára s a mogyorófa páleza suhogtatásától kereket oldjon,

— Hallja kend Penyigei Gábor jöjjön be kend, igy kiáltott ki a csonkafalvi biró, egy a falu háza tornáczán con amore pipázgató kancsi magyarnak.

— Tessék parancsolni főbíró ur — jelentkezik a sunyi Penyigei Gábor.

— Hát Penyigei uram jól meg kell érteni a dolgot, kend most haza megy, oszték meg rakja a szeredását elemózsiával, érti ?

— Értem instálom, de hát ha nem lészen otthol elemózsia?

— Az nem a kutya gondja, — érti ?

— Igenis értem, mondá Penyigei.

— Különben én azt tudom, hogy kend nagyon ficzermányos ember, hanem most vigyázzon magára; na hát! Vegyen kend magához egy nagy vasvillát.

— Igenis értem.

— Ne kotyogjon, mikor én a Csonka falvi biró beszélek, akkor mindenféle dib dáb' ember hallgasson.

—: Értem kérem alásan.

r*— Na hát, evvel a vasvillával aztán elkíséri kend ezt a korhely Szalárdi Pált a tekintetes főszolgabíró ur elibe Erdő- hátra, túl Gyarmaton és ott ezt a verekedő korhelyt átszolgáltatja a tekintetes főszolgabíró urnák.

— De hát kérem valami írást nem kell vinnem ?

— Ne járjon a szája, hát hogyne vinne kend, mindjárt ki hozom a levelet a mit a jegyző ur irt.

— Értem instálom. Na hiszen eljöhettem én pipázni a faluházához, hogy fulladt volna a pálinkába ez az akasztófára való korhely Szalárdi, most evvel a feltört lábammal nem kellene négy-öt mérföldet kutyagolnom.

Mig ezt Penyigei uram inonologizálta, az alatt a biró ki hozta a kísérő levelet 1 ezekkel a szavakkal adta át Penyigeinek azt.

Tehát az ide zárt Szalárdi Pál t evvel a levéllel átfogja kend adni a tekintetes szolgabiró úrnak érti?

— Értem kérem.

— Na hát már most induljanak kentek Isten hirivel, hanem azt meg mondom kendnek Penyigei, hogy ha Szalárdi szökni akar, akkor kend leszúrhatja a vasvillával és ha mégis elszöknék, akkor kend a fejével játszik. t

— Tudom, mondá Penyigei busán, na Szalárdi komám már most menjünk.

Penyigei uram házafelé mentek, a hol is Penyigei egy fél ágú, hasadt nyelű vasvillát és egy kis kenyérrel megtöltött sze- redást vett a vállára.

A nap keményen tűzött le rájuk, a mint a poros utón haladtak csendesen Gyarmat felé s mint a záporeső úgy csörgött le róllok a nehéz veríték.

A mint Gyarmathoz érnek, azt mondja Szalárdi az őt kisérő'Penyigeinek, hallja kend látom, hogy kendnek nagyon feltörte a csizma a lábát s nyomorúságosán tögyög utánnam, hát tudja mit, adja ide kend azt az Írást, aztán el megyek én már innen magam is a főszolgabíró úrhoz, kend meg menjen haza Isten hírével, még egy kis éjszakával haza érhet.

— Hát biz Isten, okosan is mondja I kend, hát itt az írás aztán az ég, meg a gyöngy harmat áldja meg kendet, avval a sunyi Penyigei hátat fordított Gyarmatnak I még az nap estére haza kutyagolt, az ő ragyás élete párjának örömére.

Szalárdi uram amint beállított a főszolgabíró úrhoz s átadta a levelet, azt kérdezé tőlle.

— Hát fiam hol az az akasztófára való Szalárdi?

— Az a Szalárdi instálom? hiszen az a Szalárdi én vagyok.

— Hát a kisérő hol van? orditá rettenetes dühvei a főszolgabíró.

— Az kérem alásan Gyarmatról visz- szament, úgy gondolván: hogy onnan már magamban is ide találok.

— Na megállj te akasztófa virága, majd rendre tanítalak én téged, a rabot magára hagyni, na várj csak ezt meg ke- serülöd, dühöngött a főszolgabíró, hogy csak úgy rengett bele a széles tornácz.

A főszolgabíró rögtön bement s kegyetlen parancsolatot íratott az esküdt úrral a Csonkafalvi bírónak, hogy Penyigei Gábor uramat még másnap rögtön küldje hozzá egy levéllel, de ne merjen mondani neki semmit, hogy tán ő haragszik reá.

A biró tehát irt egy. levelet vagyis inkább íratott a jegyzővel s másnap behivatván Penyigeit, azt mondta, hogy ez a levél nagyon sürgős s úgy igyekezzék, hogy azt a főszolgabíró ur még ma megkapja.

Penyigei a levelet átvette s nehéz sejtelmek járták át az ő szivét, érezvén magát ludasnak.

A mint igy bandukolva menne az utón, elhagyván a falut, im kit lát az országút árka »szélén ülni, nem mást mint Nyakas Kovács Mártont, a ki ötét a múlt

évben a korcsmán kegyetlenül el agya- bugyálta s akit az egész vármegye úgy ismert, mint hires lókötőt.

— Jó napot kedves Márton bátyám, hol jár itt ? kérdezte Penyigei.

— Hát nem haragszol reám öcsém ?

— Hát ugyan miért haragudnék, talán azért a kis külömtözetért a mi köztünk előfordult, mikor a korcsmán meghuz- gáltuk egymást, na bizony csiga, vér az egész, de hát mondja már Márton bátyám, hogy mi járatban van és miért mosogatja a lábát itt az árokban ?

— Tudod öcsém, megyek Erdőhátra a sógoromhoz, a pedig jó távolyacska van, hát az ut elölt meglrissitem a lábomat, de meg van ott egy régi ellenségem a ki ez előtt egy fél évvel marokkal ette meg a becsületemet, hát avval is le akarok számolni.

— Tyhií milyen szerencse, mondá Penyigei, Márton bátyám meg tehetne nekem egy szivességet.

— Na mi az öcsém ? ha nem kerül pénzbe, hát szívesen meg teszem.

— A bírónk küld egy levelet a fő szolgabiró úrhoz tőllem, nekem meg nagyon feltörte a lábamat a csizma, mikor azt a részeges Szalárdit kísértem Erdöhátra a főszolgabíró urhpz, ha kelmed Márton bátyám ezt nekem meg tenné, nagyon meg hálálnám.

— Üsse kő! Add ide öcsém a levelet aztán ne legyen többet reá gondod.

Avval elvette Penyigei uramtól a levelet s nyakába vévé az utat. Penyigei pedig haza ment s a markába nevetett, ö tudta miért.

Nyakas Kovács Márton uram be állított másnap a főszolgabíró ur portájára a levéllel, a melyben az volt írva a Csonkafalvi biró által, hogy ezen levél vivője az a Penyigei, a ki a rabot csak Gyarmatig